Julie kivágott újságcikkek között matatott. Valahogy sehogy sem állt össze neki a dolog. A rendőrség már napok óta Leonov nyomában volt, meggyőződésük szerint ugyanis az orosz férfi lelkén szárad annak a családnak a halála, akiket borzalmas kegyetlenséggel gyilkoltak meg egy héttel ezelőtt a harmincnyolcadik utca egy kis lakásában: elmetszették a torkukat. Rablótámadás, szerelemféltés – kiabáltak a szalagcímek, majd hamarosan napvilágot látott a gyanúsított személye, s a nyomozóknak többé kétségük sem volt afelől, hogy a gyilkosság hátterében csak és kizárólag az orosz maffia, s a kábítószer kereskedelem állhat. Vélhetően leszámolásról van szó, a családfő drogügyletbe keveredett, a feleség és a két kisgyerek pedig ártatlan áldozatai a mészárlásnak. Stanislas Leonov pedig büntetett előéletű, többször keveredett zűrös ügyekbe, azonban mindannyiszor megúszta – hála azon köröknek, melyekben otthonosan mozgott. Barátai mindannyiszor megvásárolták szabadságát, hol óvadék fejében, hol az adott tárgyalást lefolytató bíró zsebébe tömött ropogós dollárok ezreivel. Így megy ez errefelé – gondolta Julie, s tovább kutatott a megjelent újságcikkek között. Egyrészt, leendő oknyomozó újságíróként tisztában kell lennie az aktualitásokkal, másrészt egyre jobban izgatta ennek a pasasnak a kiléte, aki olyan gyorsan tűnik el a rendőrök szeme elől, mint a kámfor, s akárhányszor kattan is kezén a bilincs, mindannyiszor megússza. Ha valahogy sikerülne a nyomára bukkannia, ha valahogyan sikerülne szóra bírnia, na, abból olyan riport születne, hogy az a vén hülye Matthews a szerkesztőségben végre kénytelen lenne komolyan venni, és tisztességes dolgokról írhatna, nem csak a legfrissebb pletykákról. És őszintén szólva, kétségei voltak afelől, hogy Stanislas gyilkolta meg a családot. Neki ennél kifinomultabbak a módszerei. Legalábbis azok alapján, amiket a rendőrségi jelentésekben olvasott. „Véletlen” balesetek, megmagyarázhatatlan eltűnések – és csak ritkán piszkította be a kezét. Elmetszeni a torkot – kisstílű. És egyetlen szemtanúra alapozni, aki egy rohanó alakot látott éjjel a sötétben, nos, balgaságnak tűnt. Julie-t a becsvágy hajtotta, s mit sem törődött a veszéllyel, mely egy ilyen vállalkozással járhat. Sok rendőrnek tört már bele a bicskája Stanislas Leonovba, ő pedig még csak nem is rendőr, hanem egy kezdő újságírócska. De nem érdekelte. Azon tűnődött, miként keríthetné elő a fickót. Talán a legjobb volna, ha kérdezősködne egy kicsit utána.
- Jobban teszed, ha kimaradsz ebből az ügyből – mondta Tony, miközben intett a lengén öltözött pincérnőnek egy újabb pohár whiskey-ért. Tony Stewart a philadelphiai rendőrkapitányság nyomozójaként indulatos természetéről, rendőri túlkapásokról, mindazonáltal bravúrosan felgöngyölített ügyeiről volt hírhedt. Julie két évvel ezelőtt ismerte meg egy akkori ügy kapcsán, még főiskolai hallgatóként. Nem mondhatni, hogy barátság szövődött volna kettejük között, sőt, mai napság is inkább a pokolba kívánta a zsarut, hiszen öntelt, egoista, erőszakos fráternek tartotta. Azonban szüksége van a segítségére, így lenyeli a békát, és elviseli ezt az alakot, na meg ezt a közönséges helyet, ahol találkozniuk kellett. A Black Velvet Philadelphia valaha szebb napokat látott night clubja volt, a kilencvenes évek közepéig VIP vendégek töltötték meg a szórakozóhelyet, ezt követően egyre inkább veszített vonzerejéből, s mára lepukkant, füstös odúként főként a házasságukból menekülő hűtlen férjek és szeretőik, valamint prostituáltak látogatták. És persze a Tony-hoz hasonló alakok.
– Mocskos egy ügy lesz ez, már látom. Nem neked való – tette hozzá, miközben megpaskolta a pincérnő fenekét, aki már fordult is a következő pohárral.
- Értékelem a figyelmességed, de tudok magamra vigyázni – felelte Julie – Inkább mesélj: hogy alakul a nyomozás? Sikerült már kideríteni valamit?
- Semmi olyat, amit a tiétekhez hasonló lapok le ne hoztak volna – vigyorgott a rendőr.
- A miénkhez hasonló lapok, mi? Hol lehet Leonov? Van terhelő bizonyíték, ami hozzá köthető? Kiderítettetek valamit a családról? Valóban lehetett közük drogügyletekhez?
- Gondoltál már rá, hogy szakmát tévesztettél? A nyomozás eredményeit bizalmasan kezeljük - nem véletlenül. Amint valamelyik balfék kikotyogta, hogy Leonov neve felmerült, mint gyanúsított, már bottal üthettük a nyomát. Távol áll tőlem mimóza lelked megsértése, de csak púp vagytok a hátunkon.
Julie elengedte füle mellett a nyomozó megjegyzését. Tekintete egy szakállas, nagydarab férfira tévedt, aki már percek óta kettejüket figyelte. A tag a bárpultnál üldögélt, körülbelül másfél méterre tőlük, majd miután észrevette, hogy Julie is őt nézi, felhajtotta az italát, és elindult a kijárat felé. Pár pillanatig még követte tekintetével, aztán visszafordult Tony-hoz: - Túl sokat iszol. Még megárt. Késő van, elindulok haza. Jobb lenne, ha te is ezt tennéd – mondta, s elsétált. Teljesen felesleges volt idejönnie, csak pazarolja az idejét Tony-val.
November vége volt, már fagyott odakint. A feketeséget csupán egy-egy utcai lámpa fénye törte meg. A csatornafedelekből meleg füst szállt felfelé, s a távolban tűzoltósziréna visított. A lakása csak pár sarokra van innen, nem szükséges taxit fognia, körülbelül tíz perc alatt hazaér. Nem félt, nem volt paranoiás, egyszerűen csak nem szeretett egyedül sétálgatni éjjel, ez egy veszélyes környék. A közbiztonságra manapság egyre kevesebb pénz jut a városvezetés büdzséjéből, egyre több a betörés és a lopás, mindez feladja a leckét a rendőrségnek is. Átsétált egy zebrán, majd balra fordult a tizennegyedik utcára. Reklámtáblák világítottak, bárok, éttermek, bevásárlóközpontok és mozik hirdették kínálatukat, néhol megállt és végignézett a kirakaton, holnap talán be is tér valamelyik üzletbe. Julie-t negyedik emeleti lakásától már csak egy kisebb útszakasz választotta el, amikor valaki vállon ragadta, és befordította a ruhaüzlet melletti sötét sikátorba.
Az alak a falnak szorította, aztán lehajolt hozzá és megcsókolta. Julie próbálta ellökni, de a férfi sokkal erősebb volt nála. A szorítás ezután engedett, de a férfi befogta a száját: - Nehogy kiabálni kezdj, én vagyok az – ennyit mondott, aztán levette kezét Julie szájáról. Pár másodperc alatt felocsúdott rémültségéből, és akkor már világos volt számára, hogy az „idegen” kicsoda. – Magad mondtad, hogy ideje indulni, gondoltam veled tartok. Ne majrézz az előbbi miatt, nem akartalak megijeszteni.
- Te nem vagy normális! – kiabálta Julie – Miért osonsz mögöttem, te elmebeteg állat?
- Halkabban. Emlékeim szerint hátulról szereted – a sötétben is kivehető volt, hogy vigyorog. Tony a két évvel ezelőtti esetre célzott. Julie akkoriban került a Philadelphia News-hoz, frissdiplomásként, és folyton a nyakán lógott. Persze, nem abban az értelemben, ahogy szerette volna. Tony sosem érdekelte igazán, csak a legújabb fejlemények egy-egy ügy kapcsán. Ráadásul Julie-nak vőlegénye volt, és talán hozzá is ment volna, ha nem találja otthon a pasast egy kolléganőjével, félreérthetetlen helyzetben. A lány kidobta a vőlegényét, majd félig bosszúból, félig saját lelkének ápolása gyanánt lefeküdt Tony-val. Utóbbit szívesen elfelejtette volna, ha a rendőr nem juttatja minduntalan eszébe.
- Tűnj el – felelte most már lekezelően.
- Nem hiszem, hogy valóban azt szeretnéd – mondta Tony. Ismételten falhoz szorította a lányt, s erőszakosan megcsókolta. Julie az elején még próbálkozott, hogy kiszabaduljon a férfi szorításából, aztán felhagyott vele. Ha őszinte akart volna lenni magával, még élvezte is. Tony értette a dolgát, erre tisztán emlékezett. A rendőr kigombolta Julie kabátját, aztán nekilátott az ingének is. – Itt akarod? – kérdezte zihálva Julie. Tony nem felelt, csak tovább csókolta a nyakát, gombolta az ingjét, és simogatta a lány mellét. Aztán lejjebb csúsztatta a kezét, egyre lejjebb és lejjebb, Julie szoknyája alá. Érezte, hogy a bugyija már nedves. Hatalmas, erős kezével behatolt a lány bugyijába, és elkezdte masszírozni a punciját. Julie mindezt halk nyögésekkel nyugtázta, nagyon kívánta a nyomozót, szinte teljesen magán kívül volt. Olyan régen kefélték már meg. A gondolatra, hogy Tony mindjárt megbassza itt a sikátorban – mert biztos volt benne, hogy megbassza, nem, nem áll meg ennyinél, ő nem olyan -, csak egyre nedvesebb lett. Csiklója pedig egyre csak duzzadt Tony keze alatt, minden érintésre érzékenyebben és érzékenyebben reagált. Régen volt már férfivel, s bár maszturbálni szeretett, az mégsem olyan, mintha valaki dolgozik rajta a kőkemény farkával. Akarta, hogy a rendőr belérakja a kőkemény, vastag péniszét. Rakja belé megint! Mint két évvel ezelőtt. Sem előtte, sem utána nem volt olyan orgazmusa, mint vele. Amikor megcsinálta. De Tony még nem akarta megbaszni. Lassan a lány nedves vaginájába csúsztatta a mutató ujját. Julie felnyögött, fejét hátrahajtva élvezte a dolgot. Tony már alig bírt a nadrágjában maradni, neki már a bárban merevedése volt Julie-tól, szinte megőrült a vágytól, hogy ott helyben megdöntse az asztalon vagy a wc-ben. Sok nőt kúrt már meg, de az az „eset” még mindig felizgatta, ha a zuhany alatt kiverte magának, gyakran Julie-ra gondolt, ahogy rakja, egyre csak rakja hátulról, aztán análisan, mígnem a fenekébe élvez egy hatalmasat. Most már a másik ujja is a lány puncijában volt, aztán a harmadik is, így ujjazta egyre gyorsabban, és szívta a nyakát. – Bassz meg – kérte, szinte könyörgött neki a lány, ömlött belőle a nedv, a puncija tág volt, a csiklója akkora, mint talán még soha, azt akarta, hogy felnyársalják egy hatalmas fasszal. Tony arra gondolt, hogy rendben te kis ribanc, megbaszlak, a merevedésem mindjárt szétszakítja a gatyámat, lábra sem fogsz majd tudni állni – aztán arra, hogy nem, mert élvezi, ahogy könyörög neki ez a cafka, mert csak az, mert csak kéreti magát, aztán két perc alatt leveti magát a farka elé, hogy leszopja. – Nem. Előbb térdelj le – mondta, és belenyalt a fülébe. Julie értette, és mint a tüzelő szuka térdelt Tony elé, hogy végre szájába vegye azt a hatalmas farkat, a bugyija rég félrecsúszott, nagyajkai szétnyíltak és csurgott le a betonra a kéjnedv, harisnyakötői között. Lehúzta – letépte! – Tony cipzárját, és elkezdte verni a farkát. Nem kellett sokat, már nagyon merev volt. És hatalmas. – Szopj – csak ennyit mondott, s a lány örömmel rávetette magát. Julie guggolt, hatalmas nyelvcsapásokkal kényeztette Tony-t, a férfi nyögdécselt és zihált, kezeit a falnak támasztva dőlt előre. Jó mélyen bevezette szájába, erősen húzogatta rajta a bőrt, majd már csak a makkon időzött. – Ez az – nyögte. Julie, mint akit felhúztak tolta beljebb és beljebb a szájába, Tony-nak már nagyon jó volt. Ekkor lefejtette a kezét a péniszéről, magához vonta a lányt és megcsókolta. Még jobban félrehúzta rajta a bugyit, hogy rendesen belé tudjon hatolni. A falhoz szorította ismét, felhúzta a jobb lábát, aztán belérakta a farkát. Egyszerre nyögtek fel mindketten. Ütemesen baszta, egyre mélyebbre hatolt a forró és lucskos pinában, markolta a lány melleit és szívta a nyakát. Julie körmei mélyre fúródtak a férfi fenekén, ahogy igyekezett még jobban magába fogadni a férfit. – Még – mondta szinte elhaló hangon – Még. Kérlek. Akarom.
Tony gyorsított a tempón, majd amikor már közel jártak az orgazmushoz, hirtelen lassítani kezdett. Aprókat döfött Julie pinájába, főként a makkját kényeztette, majd ismét mélyre hatolt. Már mindketten hangosabban ziháltak, szerencsére senki nem járt a környéken, bár ha járt volna, sem zavartatják magukat. Élvezték egymást ott a sikátorban. Tony érezte, hogy hamarosan elmegy, és úgy döntött, előtte még a csúcsra juttatja a lányt. Baszás közben elkezdte dörzsölni a csiklóját. Julie teljesen magán kívül volt a vágytól, körmeivel felsértette Tony nyakát, mellkasát, miközben a férfi benyálazta középső ujját, és tovább körözött a csiklón. Mintha nyalná. A gondolattól Julie elindult a csúcsra, és hatalmas, hangos nyögések közepette élvezett el a sötétben. Tony újra gyorsított, az orgazmustól lüktető punci szorította, aztán kipréselte hatalmas farkából a liternyi spermát. Szinte üvöltött a gyönyörtől, miközben megtöltötte a lány pináját sűrű gecivel.
Még néhány perc kellett, hogy összeszedjék magukat. Az újságírólány Tony lelkére kötötte, hogy erről szót se senkinek, jobb volna, ha ő is elfelejtené. A rendőr nevetett, esküdözött, hogy így lesz, bár mindketten tudták, hogy ennek csekély az esélye. A férfi magához húzta, és ledugta a nyelvét a torkán. – Húzz a fenébe – mondta Julie, és elindult hazafelé. Hajnali egyet mutatott az óra, mikor belépett a lakásába. Aznap éjjel a szokásosnál jobban aludt.
A reggel csípős volt, az előrejelzések kisebb havazást is jósoltak. Julie magára kapta kabátját, és a szerkesztőségbe sietett, ahol már egy nagy halom paksaméta várta az asztalon. „Sürgős” – állt mellette egy papírcetlin. Felcsapta a mappa tetejét: semmi érdemleges, csak pár paparazzi fotó, jegyzetek, régebbi újságcikkek az egyik filmcsillagocskáról, legújabb partneréről és állítólagos félrelépéséről. Nagyszerű – nyugtázta a lány -, újabb izgalmas és komoly ügy. Sebaj. Gyorsan összehozza, aztán beleássa magát a Leonov-ügybe. Nem is sejtette, hogy a férfi előbb talál rá…
A lakást bepoloskázta, és mikrokamerákat rejtett el az összes helyiségben, a nappalitól kezdve a hálószobán át a fürdőig. Többet is. Az egyik „barátja” beszélt a nőről, aki egy zsaruval üldögélt a Black Velvetben, és róla kérdezősködött. Stanislas Leonovról. Valami újságíró, bár a nevét még soha nem hallotta, és amit szakmai munkásságáról kiderített – ha egy pletykarovat szerkesztését munkásságnak lehet tekinteni -, elképzelése sincs róla, mi köze van ennek a bigének a legutóbbi gyilkossághoz. Egészen biztos volt benne, hogy bár gyanúsítottként kezelik és keresik, nem fognak tudni rábizonyítani semmit. Ahogy az eddigiekben megúszta, úgy fog elsikkadni ez az ügy is, és csupán egy rendőrségi raktárban porosodó papírdoboz emlékeztet rá, „lezáratlan” felirattal. A barát beszélt arról is, hogy az újságíró és a rendőr meglehetősen jóban vannak: „Megbaszta a sikátorban” – mondta. Tony és a nő mégsem voltak egyedül, a szakállas pasas a bárból kifigyelte őket, majd követte Julie-t a lakásáig. Innen tudta Stanislas, hol kell keresnie. Fene se tudja, talán csak egy kotnyeles kis liba, de azért jobb lesz odafigyelni rá, aztán majd eldönti, mi lesz a sorsa. Miután gondosan elrejtette a poloskákat és a kamerákat, a tűzlétrán távozott. Ahogy bejutni – a konyhaablak nem volt rendesen becsukva, a tűzlétra pedig e helyiség előtt helyezkedett el -, úgy kijutni sem volt nehéz. Arra ügyelt, hogy ne keltsen feltűnést, így, mivel korán sötétedett, késő délután, mielőtt a nő hazaért volna, végezte el dolgát.
Ideiglenesen egy régi, elhagyott raktárépületben húzta meg magát. Igaz, ami igaz, az épület mégsem volt olyan elhagyott, mint amilyennek kívülről tűnt: egészen jól felszerelt hely volt, noha lakásnak azért mégsem illett volna be, Stanislas rendelkezésére állt minden, amire az ínséges idők alatt – ő így nevezte – szüksége lehetett: kanapé, néhány szék, asztal és egy laptop. Utóbbin most már nyomon követhette az eseményeket, a mikrokamerák és a lehallgató készülékek minden adatot automatikusan továbbítottak a gépre. Csak várni kell.
Amint belépett a lakásba, az asztalra hajította a kocsikulcsot, a kabátját pedig a szék háttámlájára dobta. Aztán a konyhába indult, hogy főzzön egy teát. „Egész dögös’’ – állapította meg magában Stanislas, amint a monitorra pillantott. Julie, kezében a bögrével átvonult a nappaliba, ahol még mindig nagy halom újságcikk és fotó hevert a földön. Most megállt, s lehajolt, hogy felvegyen egyet közülük. Azt, amelyik Stanislas Leonovot ábrázolta. A férfi látta, mert a nő épp az egyik elrejtett kamera felé fordította a képet. Julie mintha picit tovább nézte volna, szinte megbabonázta a férfi sötét tekintete. Visszatette a többi közé, a teásbögrét pedig átmenetileg az íróasztalra helyezte, s elindult a fürdőszobába. Semmire sem vágyott jobban, mint egy forró zuhanyra, mert már pokolian unta a főnökét, a munkáját és a kollégáit. Stanislas most felült a kanapén: Julie elkezdett vetkőzni. Középmagas, vékony, barna hajú, kerek fenék és mellek. A puncija csupasz. Megnyitotta a csapot, majd a zuhany alá állt. Gyengéden simította végig a testét, a nyakától a melléig, aztán lejjebb, a punciját és a fenekét is. Mindeközben eszébe jutott a tegnap esti afférja Tony-val, hogy hülyeség volt, de aztán arra gondolt, hogy mégsem, mert iszonyatosan élvezte. Újra végigsimította punciját. Aztán ott van Stanislas. Hol lehet? Miért gondol rá ennyit? Ő egy gyilkos. Azok a sötét szemek, az a piszkos tekintet, őrülten szexi. Eddig nem vallotta be magának, de szexinek tartotta. „Biztosan jól dug” – ez jutott eszébe, s elmosolyodott. Tovább időzött a csupasz pinájánál. Csak a veszély vonzza benne, hogy milyen lehet az ágyban egy gyilkos, hiszen Tony, aki a rend jobbik felén áll, hihetetlen dolgokat művelt vele, akkor Leonov… Beleremeg a lába, ha erre gondol… hogy fektetné meg. És hányszor. És milyen durván. Most már nem bírta tovább: önkielégített. A melleit markolászta, jobb kezével pedig izgatta a csiklóját. – Ez nem lehet igaz – mondta Leonov, aki nagyon meglepődött azon, amit a gépen látott. A forró víztől hatalmas a gőz a fürdőben, a lány egész teste csurom víz, nem beszélve arról, hogy ömlik belőle a nedv. Kéjesen veti hátát a zuhanykabin falának és kényezteti magát.
Behunyja a szemét, és látja maga előtt Leonovot, amint leszorítja a kezét az ágyon, a lábain térdel, és erőszakosan ledugja a nyelvét a torkán. Sikítani akar, de nem tud, Stanislas befogja a száját és odaszól Tony-nak – hogy kerül ide? -, hogy jöjjön, segítsen. Betömik a száját, Tony tovább szorítja a karjait, mindeközben Stanislas letépi róla a szoknyát, majd, egyelőre a bugyin keresztül elkezdi csókolgatni szeméremtájékát. A bugyi egyre nedvesebb, és nem csak a férfi nyálától, Julie-nak is megjött a kedve. Lehúzza a bugyiját, a punci nedves és izgatóan csillog. Finoman elkezdi nyalni a csiklóját, Julie halkan felnyög, a szája még mindig be van tömve, Tony pedig begerjedve nézi, mit művel Stanislas a nővel. Egyre kisebb az ellenállás, hamarosan teljesen megszűnik, ez nem erőszak, Julie-ban izzik a vágy, hogy a bűnöző kinyalja és megkefélje. Körkörösen nyalja a csiklóját, különösen a hegyén időzik sokat, a legérzékenyebb ponton. Ám amint a nő közeledne a végéhez, lejjebb csúszik, és fel-le, fel-le nyelvcsapásokat csinál a vaginája bejáratánál. Nyelvét beledöfi a lyukba, Julie nyög, és Tony sem bírja tovább: letolja nadrágját, és verni kezdi a farkát. Amikor már elég merev, betömi Julie száját, immáron nem a rongydarabbal: elkezdi szopatni. Felül szop, alul nyalják, legalábbis egy darabig, mert Stanislas azt akarja, hogy neki is jó legyen, és vastag, méretes szerszámát vadul a lányba mártja. Julie iszonyatos kiszolgáltatottnak érzi magát, és ettől furcsa módon csak még jobban begerjed, mélyen torkáig nyeli Tony farkát, csípőjét pedig egyre vadabbul mozgatja, hogy Stanislas jó mélyen megkúrhassa. Nem is tétovázik, a lucskos pina forrón öleli körbe erős faszát, rég duzzadt ekkorára, vastag erek dagadnak szerszámán, miközben méhéig döfi a lányt. Tony makkja egyre érzékenyebb, Stanislas pedig ráparancsol Julie-ra, hogy forduljon meg, álljon négykézláb. Tovább szopna, de Stanislas csak ennyit mond Tony-nak: enyém a pinája, tiéd a segge. Mindent ért, tetszik a felállás. Julie négykézlábra ereszkedik, az orosz belenyal vaginájába, Tony pedig elkezdi nyalogatni a fenekét. „Ez isteni” – nyög fel, majd felsikolt, mert szinte egyszerre hatol belé a két férfi: egyikük a pináját rakja, a másik análisan hatol belé. Szinte versenyeznek, durvák mind a ketten, hatalmasak és kemények. Tömik alul és tömik feljebb, a lány csupa nyál és kéjnedv, keményen dolgoznak rajta, mindegyikük zihál, Stanislas óriásira nőtt, farka fürdik a tűzforró lucsokban, a makkja már tízszer akkora és érzékeny, el fog menni. Nézi, ahogy Tony bassza a lány seggét, mennyire izgató, arra gondol, hogy kéne még valaki, aki szájba is kúrja, az lenne csak az igazi, meggyalázni minden rést ezen a kis cafkán, és ettől elmegy, elmegy a látványtól meg a gondolattól, hogy most aztán jól aláraktak ennek a kis kurvának, ó igen, teleengedi forró gecivel, tessék, ennyit érdemelsz, igen! Tony is közeledik, Julie feneke szűk, annyira de annyira szűk és úgy szorítja, hogy isteni, a pinájából már folyik ki Stanislas gecije, a maradékot a lány kéjesen lenyalja az orosz farkáról, ömlik róla a víz, szinte megveszik attól, hogy ketten kúrják. „Rakj még seggbe” – mondja a lány, és több sem kell neki, egyre csak kúrja, jó mélyen, Julie sikolt, Stanislas beletép a hajába és tovább szopatja, ő pedig mindjárt elmegy ettől, a feneke…a pinája még mindig tág…hatol beljebb és még, és már nem bírja, igen, elélvez, hangosan, igen.
Julie a zuhany alatt erre gondolt, hogy ketten kefélik, a zsaru meg Leonov, egyre intenzívebben csinálja magának, aztán leemeli a zuhanyrózsát, és azzal kezdi el dörzsölni a vagináját. Húzza végig a puncijától a fenekéig, erősen hozzányomva pinájához, aztán megfordítja és azzal a felével kényezteti tovább magát, amelyikből a víz spriccel kifelé, mert érdesebb, ez kell a csiklójának. Előre nyomja a csípőjét, és távolabbról vereti pinájára a vizet: a nők ettől könnyen elmennek, a zuhanyrózsából erősen előretörő vízsugártól, amint azt néhány centiről veretik lentre. De ő ennél nagyobb orgazmust akar, elejti a zuhanyrózsát, és ujjait jó mélyre dugja magába: jobb kezével pináját ujjazza, a ballal ánuszát, vadul, egyre vadabbul, és mikor elmegy, Stanislas nevét kiabálja a gőzzel teli zuhanykabinban…
Stanislas arra gondolt, nem lesz semmi jó elrontója, ha a kis újságíró ennyire rágerjedt néhány fénykép láttán, akkor azt sem rakja ki az ablakba, amit kapni fog tőle nemsokára. Ráadásul nem is rossz kis bige, neki is megmozdult tőle valami a nadrágjában. Kár, hogy aztán el kell némítania.
Három nap telt el, és Philadelphiában akkora hó hullott, hogy húsz éve nem láttak ilyet a környéken. Kocsisorok dugultak be, a hókotrók nem győzték a munkát. Aki tehette, otthon maradt. Éjjel a hőmérséklet mínusz tizenöt alá ugrott, ám Julie-t nem a cudar idő tartotta otthon. Egyszerűen nem volt kedve a szerkesztőségben ülni, és hülye sztorikról írogatni, miközben élete nagy lehetősége az asztalán hevert egy nagy halom rendőrségi és mindenféle szakértői jelentés képében. Be kellett azonban látnia, hogy egyedül semmire sem megy. Éjjel kettőig gubbasztott az irathalmok felett, majd dühösen félretolta a papírokat, és úgy döntött, lefekszik aludni. Napok óta csak forgolódott éjszakánként, ám ma kivételesen hamar sikerült elaludnia. Erotikus álma volt. Feküdt az ágyban, Stanislas pedig az ágy szélén ült, és simogatta a combját. Nem ellenkezett. Nem félt tőle, pedig tudta, miféle aljas dolgokkal vádolják. Izgatta a férfi. Feljebb haladt, a mellét simogatta, aztán le, vissza a hasáig, lejjebb, a szeméremdombjáig. Finoman lehúzta a lány csipkebugyiját, aztán szétfeszítette lábait, és bebújt a combjai közé. Belecsókolt a puncijába, majd nyelvével játszadozott nagyajkain, aztán egyre beljebb haladt a csillogóan nedves pinán, hogy nyelvével beléhatolhasson. Beledöfte, nyelve csupa puncinedv lett, majd kihúzta, és továbbsiklott a csiklóra, de csak finoman érintette, épp, hogy fokozza a vágyat. Julie teste minden érintésre megfeszült, kéjesen vergődött az ágyon, Stanislas nagyon értett ahhoz, amit csinált. Végignyalta a vagináját egészen a lány fenekéig, majd bedugta ujjait, és elkezdte ütemesen mozgatni, ki-be, ki-be. Közben fölé hajolt, érezte forró leheletét.
És akkor kinyitotta a szemét.
Nem álom volt.
Stanislas valóban ott feküdt mellette, és éppen dolgozott rajta. Hirtelen hasított belé a felismerés, felocsúdni sem volt ideje – sikítani akart, de a férfi befogta a száját, és teljes súlyával ránehezedett, mozdulni alig bírt, akárhogy próbált gyengíteni a szorításon. Nem kapott levegőt, és iszonyatos fájdalmat érzett egész testében.
- Úgy hallottam, engem kerestél. Aki keres, az talál. Ha csendben maradsz, nem bántalak – hallotta a férfi hangját, de most valahogy olyan távolinak tűnt. Mintha ez az egész nem is vele történne – Csendben maradsz? – kérdezte most már.
Julie még mindig nem tért magához, nem volt ereje ellenkezni, csak alig észrevehetően bólintott. És meg sem mozdult. Stanislas pedig valóban engedett a szorításon. Felemelkedett, szemét Julie-n tartotta, hogy gyorsan reagálni tudjon, ha esetleg mégsem tartaná magát a megállapodásukhoz, és valami menekülés félén törné azt a csinos kis buksiját. Kigombolta az ingjét, láthatóvá vált kidolgozott, izmos mellkasa, melyet sötét szőr borított. Aztán kikapcsolta az övet is nadrágján. Farka már merev volt, felhúzta az előjáték meg a cafka félelme. – Hogy tetszem élőben? – kérdezte nevetve, majd ismét Julie fölé hajolt, és belecsókolt a nyakába. – Még mindig kívánsz? – suttogta a fülébe. A lány maga is meglepődött rajta, de igen: kívánta. Még annál is férfiasabb, mint amilyennek hitte, pénisze láttán pedig megállíthatatlanul előtört belőle a kéj. Félig ébren, még álma hatása alatt kefélni akart a maffiózóval, magában akarta érezni kemény péniszét, kipróbálni, mire képes ez a láthatóan bivalyerős férfi vele az ágyban. És nem kellett több neki, magához húzta Stanislas-t, a férfi pedig hamar túljutott első meglepettségén, azon, hogy még csak nem is ellenkezik a lány, hamar belédöfte merev farkát. Egyszerre nyögtek fel, Julie Stanislas köré fonta lábát, hogy még mélyebben érezhesse szerszámát. Vad csókolózásba kezdtek, aztán a férfi felemelte Julie-t, és ülő pózban folytatták tovább. A lány kéjtől ittasan emelkedett fel és le a hatalmas péniszen, egyre erőteljesebben lovagolta meg azt, csiklóját pedig egyre erősebben dörgölte Stanislas testének, aki mindeközben a lány mellét nyalogatta és szívta. „Isteni” – gondolta a lány, minden pillanatát élvezte, Stanislas még Tony képességein is túltesz, hatalmas farka szétfeszíti punciját, és olyan erős, karjaival olyan erősen szorítja, hogy képes lenne apró darabokra törni minden csontját. Csiklója ismét hatalmasra dagadt, lüktetett a vágytól, jelezve az orgazmus közeledtét. Lassított. Még nem akarta. A férfi megállt, eldőlt az ágyon, és jelezte Julie-nak, hogy feküdjön rá háttal – így vezette belé péniszét ismét, és közben masszírozta a lány ágaskodó, hegyes csiklóját. Megnyálazta ujját, aztán körkörösen játszott a csiklón szépen lassan, a farka pedig ki-be járt a szűk vaginában. Gyorsított ujjai játékán, Julie-nak pedig eddig tartott, hangosan élvezett el a sötétben. Már nem is gondolkodott, csak ösztönből jött minden, szexelt ezzel a vadidegennel, aki ráadásul bűnöző, de egyszerűen olyan vad, nyers és izgató. Teste összerándult, majd elernyedt, halkan zihált. – Most vedd a szádba a farkam – parancsolt rá, és ő nem ellenkezett. A férfi az ágyra térdelt, Julie pedig megmarkolta a faszt és bekapta. Jól benyálazta, kezével verte, és nyelvével játszott a makkon, majd a mellei közé szorította és így húzogatta. Aztán ismét a szájába vette, és mélyen a torkába vezette. Stanislas belemarkolt a lány hajába, és olyan mélyre tolta szájába a farkát, amennyire csak tudta. Egész jól szopik, farka kőkemény, szinte fel tudná nyársalni vele, nincs már sok hátra, akarja, szopja még, csak szopja. Julie érzi rajta a vágyat, és egyre többet időz a makkon. Körkörösen nyalogatja, szívja, fogaival finoman játszik vele, ismét nyalja, Stanislas pedig belerobban a szájába, forró spermát lövell nyelvére, érzéki ajkaira, arcára. Julie lenyeli, a maradékot pedig lenyalja a férfi farkáról. Stanislas hangosan sóhajtozik, s miután kicsit lenyugszik, magához vonja a lányt, és megcsókolja. Osztoznak nedvének maradékán.
A reggel enyhülést hozott, Philadelphia utcái megteltek élettel. Tony Stewart-ot és néhány kollégáját egy tizennegyedik utcai helyszínre riasztották. A rendőr még gyorsan beszaladt a sarki büfébe egy kávéért – ennyi jár neki kora reggel.
- Az egyik közeli lakásban női holttestre bukkantak, a munkatársai hiába próbálták elérni a nőt, nem sikerült, napok óta nem látták az irodában sem, így felmentek hozzá, mi történhetett. Az ajtó még csak be sem volt zárva, szabadon betérhettek, és erre a borzalomra bukkantak: elvágták szerencsétlen torkát – ecsetelte a kollégája.
- Melyik az a lakás? – kérdezte Tony, bár szemmel láthatóan nem nagyon érdekelte az ügy.
- Az ott szemben – mutatott a rendőr az egyik tízemeletesre – Állítólag a halála előtt közösült egy pasassal, talán ő a tettes, a DNS-mintát már vizsgálják a laborban. Ha megvan az eredmény, többet tudunk.
Tony ereiben meghűlt a vér.
- Hogy hívták?
- A nőt?
Tony bólintott.
- Julie Parker. Újságíró volt.