-Hat órát kapsz, hogy felkészülj a halálra!
A fiú egy egyszerű kis szobában ült. Körülötte komor férfiak álltak.
-Válaszolt már? - az egyik szemüveges férfi mosolyogva figyelte az áldozat
rémült arcát.
-Valamiért, ez a szoba arra ösztönöz, hogy kegyelemért könyörögjek. - motyogta magában
idegesen a fiú. Álmában sem gondolta volna, hogy a szervezet vezetői egyszerre
jelen lesznek. Mégis milyen borzalmas bűnt követhetett el?
-Öhm... Csináltam valami-...?
-Pontosan. Megszámlálhatatlanul sokszor. - válaszolt a szemüveges, nyugodt mély
hangon.
-Főnök úr! Biztos csak tévednek! Nem emlékszem semmire, ami....
-Csak egyetlen egy szóra van szükségem és máris véget vetek a magabiztosságodnak.
Megértetted?
-P...Persze! Kérem könyörüljön!
A főnök arcáról egy pillanatig meglepettség tükröződött, majd végre közzé tette
ítéletét.
-Holnap, menj el Maizával és vegyél magadnak egy kalapot.
A szavait egy perc néma csend követte. A fiú figyelte, ahogy két tag hangos
éljenzésbe kezd - a titkár és az ázsiai férfi- majd végre megértette.
-Oh...Ez lehetetlen! - ahogy ezeket a szavakat kimondta, arcára gyerekes vigyor
ült ki.
-A kiváló szolgálataidnak köszönheted.
A szervezetnél, ha valakit elküldtek kalapot venni az egyik vezetővel, jelképes
eseménynek számított.
-Gratulálok az előléptetésedhez! - sétált oda hozzá vidáman a szemüveges férfi.
- Holnap reggel találkozunk a kalap bolt előtt...