LSD

(STP, DMT)
(Szleng: trip, trinyó, lecsó, nyalóka, nyalcsi, bélyeg,
papír, sav, +ábrák neve: Simpson, budha, ohm,
smile, batman, epres stb.)

TÖRTÉNELEM

A szert 1938-ban fedezte fel Albert Hofmann, a svájci Sandoz Company
vegyésze, miközben egy rozson élosködo gombafaj, az anyarozs (claviceps
purpurea) gyógyhatású vegyületeit próbálta elkülöníteni. Az anyarozsból
nyerheto lizergsavat különféle alkaloidákkal párosítva eljutott a 25. ilyen
kombinációhoz, a lizergsav-dietilamidhoz (Lyserg Sure Diethylamide), amely
az LSD-25 kódnevet kapta. A szer hallucinogén hatása csak 1943-ban derült
ki, amikor Hofmann további vizsgálódások céljára újraszintetizálta az LSD-t,
és a kikristályosítás során valamiképpen a szervezetébe került egy kisebb
mennyiség. Miután hitetlenkedo kollégáinak beszámolt az élményeirol, a
Sandoz több munkatársa is kipróbálta magán a drogot, és alapos kutatások
után a szert kísérleti céllal terjeszteni kezdték, Delysid néven. Elsosorban
pszichiátereknek ajánlották, mint hathatós segítséget a páciensek védelmi
mechanizmusainak lebontásában, illetve a korai emlékek felszínre
hozatalában.

A drog körül hamarosan szélesköru publicitás bontakozott ki, számos
pszichiáter számolt be arról, hogy sikerrel alkalmazták a szert pácienseik,
alkoholisták, ópiátfüggok vagy bunözok kezelésében. Egyes orvosok úgy
gondolták, az LSD hatása nagyon hasonlít a skizofréniás és paranoiás
páciensek rohamaihoz, így kiváló eszközt nyújt ezen állapotok
tanulmányozásához (innen származik a "pszichotomimetikus", azaz "pszichózist
mímelo" kifejezés). A CIA is foglalkozott az LSD-vel, mint lehetséges
igazságszérummal.

Nemsokára megjelentek a nem orvosi célú felhasználás elso jelei is:
tudósok, költok, írók, a beatnemzedék tagjai, köztük Aldous Huxley, Allen
Ginsberg és Ken Kesey is kipróbálták a szert, közülük többen be is számoltak
élményeikrol. Huxley két könyvet is szentelt a pszichedelikus élménynek (Az
érzékelés kapui, Menny és pokol), utolsó regénye, az Island pedig egy
utópikus társadalomról szól, amelynek életében nagy szerep jut a "moksha-
medicinának", amely egy pszichedelikus hatású gomba. A 60-as években
hirdette meg Timothy Leary, a Harvard egyetem ex-pszichológusa a "turn on,
tune in, drop out" mozgalmat, ezzel párhuzamosan beköszöntött a
hippikorszak, és az LSD elterjedt egész Amerikában, nagy hatást gyakorolva
az irodalomra, a muvészetekre és általában az egész társadalomra.

Hamarosan nyilvánvalóvá váltak a drog kontrollálatlan fogyasztásának
veszélyei: egyre több fogyasztó került a klinikákra a rosszul sikerült
utazások, ún. "bad tripek" következtében, és elofordultak a szer hatása
alatt elkövetett öngyilkosságok is (egyesek azt hitték, repülni tudnak és
kiugrottak az ablakon, mások sebesen száguldó autókat próbáltak megállítani
- sikertelenül). A 60-as évek közepén - nagyrészt a média által közvetített
ellenpropaganda hatására - a szert betiltották.

A hippimozgalom elcsendesülésével az LSD népszerusége is csökkent, sokan
úgy gondolják, ma már nem is tekintheto jelentos tényezonek a drogok
világában. Ennek ellenére a 90-es évek új zenei irányzatainak (pl. acid
house) megjelenésével és a régiek (pszichedelikus rock) újjáéledésével,
továbbá a misztikum, a megváltozott tudatállapotok iránti igény növekedtével
az LSD is újra eloretör.
ELOÁLLÍTÁSA

Az LSD-hez ma leginkább "blotter" (bélyeg) formájában lehet hozzájutni,
de elofordulhat más formában is (folyadék, zselatin, cukorka, stb.) A
"bélyeg" egy kb. 0.5 * 0.5 cm-es itatóspapír darabka, amelyet LSD-vel
impregnálnak. A készítés módja: egy több száz bélyegre elegendo itatóspapír
lapot perforálnak (a leendo bélyegek szélénél), a papírra rányomtatnak
valamilyen ábrát vagy ábrákat (Buddha, napocska, nagy láb, varázsló, spirál,
törpe, cica, superman, yin-yang, stb.), majd az egész lapot beáztatják elore
meghatározott töménységu LSD-oldatba. Így többé-kevésbé pontosan beloheto
egy bélyegnyi dózis erossége. Az amerikai bélyegek kb. 100 mcg, az európaiak
100-250 mcg LSD-t tartalmaznak (de elofordulhatnak alacsonyabb és magasabb
dózisok is). A pontos adagról általában sem a dealernek, sem a fogyasztónak
nincs tudomása, bár néha a dealer "bepróbálja" magának az anyagot, és
figyelmezteti a vásárlókat a várható erosségre. A drog illegális
eloállításából adódóan nem mindig tiszta a szer, egyes források szerint
elofordul, hogy az LSD- hez amfetaminszármazékokat vagy más drogokat
kevernek. Amerikában egy idoben széles körben híresztelték, hogy a
feketepiacon találtak sztrichnint tartalmazó LSD mintákat, ezt azonban
semmilyen vizsgálat nem igazolta. A hordozóra (bélyeg) méretébol adódóan
nehezen férne rá bármilyen vegyi anyagból a mérgezo mennyiség. Mindenesetre
a szennyezodések, ha enyhe mértékben is, de befolyásolhatják a drog által
kiváltott hatást.
FOGYASZTÁS

A szer szájon át fogyasztható, a bélyeget rendszerint a nyelv alá
helyezik, vagy nyelvvel a szájpadlásra nyomják, ahol a vékony hajszálereken
át a drog hamar felszívódik és eljut az agyba. Intravénás adagolásra is volt
már példa (bár ez egyáltalán nem jellemzo), egyes használók szerint ez a
módszer eros "flash-t" (intenzív orgazmusszeru élményt) eredményez.

HATÁS

Szájon át fogyasztás esetén kb. egy-másfél (esetleg két) óra alatt "jön
be", maga a trip (LSD-utazás) átlagos dózis esetén 8-12 óráig tart (néha
tovább), ezt követi egy kb. egy napig tartó reintegráció (a használó újra
alkalmazkodik a mindennapi valósághoz). Az enyhe befolyásoltság érzete több
napig, sot hetekig, hónapokig is eltarthat. A hatás intenzitása és
idotartama az elfogyasztott dózistól és a fogyasztó érzékenységétol függ,
egyes személyekben már 20-30 mcg is érzékelheto hatást vált ki. Általában
úgy tartják, hogy 1000 mcg (1 mg) fölött nincs jelentos változás sem az
erosségben, sem a trip jellegében, ennél nagyobb dózisok csak a hatás
idotartamát befolyásolják. A hatás minoségi jellemzoi csaknem teljes
egészében a set-en és a setting-en múlnak. A set a drogot használó személy
belso állapotát, személyiségjegyeit, kulturális hátterét, emlékeit,
várakozásait, drogokkal kapcsolatos korábbi tapasztalatait, világnézetét
jelöli. A setting a külso körülményekre vonatkozik: hol bonyolítják le a
tripet, kik vesznek részt rajta, mi történik az utazókkal a trip alatt,
hallgatnak-e zenét, ha igen, milyet, stb.
FIZIOLÓGIAI HATÁSOK

A drog legjelentosebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. A
pontos mechanizmus még nem ismeretes, de kapcsolatos az agy egyik
neurotranszmitterével, a szerotoninnal. Az LSD-nek általános aktiváló hatása
van: éberré tesz, megszünteti az alvásigényt, befolyásolhatja a légzést,
illetve a mozgáskoordinációt. Gyakran elofordulnak az alábbi testi tünetek:
a pupillák kitágulása, gyors szívverés, magas vérnyomás, verejtékezés,
emelkedett testhomérséklet, remegés, magasabb vércukorszint, lúdborzés,
pirulás, gyakori vizelési inger, fejfájás (nyomás a fejben), ritkán
rosszullét vagy hányás. A toxikus adag rendkívül nagy, voltak használók,
akik 1250 bélyegnek megfelelo mennyiséget is károsodás nélkül átvészeltek. A
használatból eredo veszélyek tisztán pszichikai eredetuek. PSZICHIKAI HATÁSOK

Pahnke és Richards a pszichedelikus szerek lehetséges pszichikai hatásait
vizsgálva a következo fobb élménykategóriákat különítették el:

1. Pszichotikus reakciók.

Ezek az élmények iszonyatos félelemmel, rettegéssel járnak, az utazó úgy
érezheti, "csapdába ejtették a démonok" és "kegyetlenül megkínozzák". Az
utazó teljesen elveszítheti az önkontrollt, és szabad prédájává válhat a
tudatalattijából feltöro eroknek. Gyakoriak a paranoid téveszmék, az
üldöztetés érzése, a gyanakvás még olyanokkal szemben is, akiket az utazó
egyébként barátaiként ismer. Komoly, félelmetes hallucinációk léphetnek fel,
amelyek elol a használó általában menekülni akar, nem kizárt az öngyilkosság
lehetosége sem. Az LSD hatásának végével ez az állapot rendszerint elmúlik,
a használó lecsendesedik, és pár nap alatt valamennyire megnyugszik, bár
elofordult már hosszan tartó, kórházi kezelést igénylo pszichózis is. A
pszichotikus reakciók szerencsére ritkák, és megfelelo elokészítéssel az
esélyük minimálisra csökkentheto.

2. Bad tripek.

Ezek hasonlóak az elozo típushoz, csak jóval enyhébbek és könnyebben is
kontrollálhatóak. Az utazó rendszerint feszültnek, idegesnek érzi magát, nem
találja a helyét, félelem kerítheti hatalmába, illúziók, paranoid gondolatok
jelentkezhetnek. Gyakori a szokatlan, irracionális viselkedés. A bad tripet
átélo személy kapcsolatban marad a valósággal, képes kommunikálni, és nem
veszíti el az önkontrollt sem, csak nagyon fél (egyesek a bad tripet
"félelemmérgezésnek" nevezik). A tapasztalt utazók kello gyakorlat
birtokában idejében felismerhetik a kezdodo bad tripet és el tudják kerülni
az elmélyülését.

3. Pszichodinamikus élmények.

Az utazó képszeru formában átélheti múltbeli élményeit, konfliktusait,
tudatalattijában rejtozo elfojtott emlékeit, és megoldást is találhat rájuk.
Az LSD-nek ezt a hatását a vele kísérletezo pszichiáterek a legfontosabbak
között tartják számon, mivel segítségével a beteg analizálhatja saját
személyiségét, egyfajta pszichoanalitikus elemzést végezhet magán. Az
emlékek felmerülése és a velük kapcsolatos meglátások eros érzelmi viharokat
válthatnak ki.

4. Kognitív élmények.

Ezt az állapotot a szokatlanul világos tudat jellemzi. Az utazó képes
egyszerre több síkon szemlélni valamely problémát, tetszése szerint tud
váltani a nézopontok között. A gondolatok rendkívüli mértékben
felgyorsulnak, tulajdonképpen már nem is nevezhetok igazán gondolatoknak,
mert a verbális kifejezést felváltja a képek áramlása (a belso tartalom nem
szavakban, hanem szemléletes képekben, és velük párhuzamosan érzelmekben,
illetve intuitív meglátásokban jut kifejezodésre).

5. Esztétikai élmények.

Jelentos minoségi változáson esik át a látás, a hallás, általában az
összes érzékletes inger feldolgozása. Az érzékletek rendkívüli mértékben
felerosödnek, és az agy rendkívüli rugalmassággal képes interpretálni oket.
Teljesen hétköznapi tárgyak, jelenségek (pl. egy ajtókilincs vagy egy fa) a
tudat számára lenyugözo szimbólumaivá válhatnak valamilyen mélyebben rejtozo
lényegnek. Az érzékletek értelmezése rendszerint teljesen elrugaszkodik a
hétköznapi keretektol, mintha a használó újból gyermekké válna és így
bámulná az ot körülvevo világ jelenségeit. Gyakran elofordul a szinesztézia:
a hangok láthatóvá és ízlelhetové válnak, a szagoknak színük van, stb. A
zene szokatlanul eros érzelmi hatást vált ki. Lehunyt szemmel a képzelet
élénk színek, archetípusok, geometriai formák élo forgatagát varázsolja a
retinára.

6. Vallásos, misztikus, transzcendens élmények.

Sokak szerint ezek az élmények jelentik a pszichedelikus élmény csúcsát.
Ezt az állapotot leggyakrabban a következokkel jellemzik: az egyén úgy érzi,
tökéletes egységbe olvadt az univerzummal, túllépte a tér és az ido
korlátait, lénye legmélyérol fakadó boldogságot, örömet, sugárzó szeretetet
és békét érez, vallásos jellegu áhítat vesz rajta erot, képes intuitív,
irracionális szinten látni az univerzum tényeit, megérteni az emberi
gondolkodás nagy paradoxonait, és közvetlen tapasztalatot szerez egy
legfelsobb, isteni lény vagy valóság létezésérol. Akik átélték ezt az
élményt, mind azt állítják, hogy lényege szavakkal kifejezhetetlen. Ez a
tapasztalat csak keveseknek jut osztályrészül, de aki átéli, annak
világnézetében, attitudjeiben, viselkedésében rendszerint tartós
változásokat okoz.

Egy trip során az ismertetett élmények közül rendszerint csak néhány
fordul elo (a 4. és 5. a leggyakoribb). A trip jellege, mint már korábban
volt róla szó, szinte teljes mértékben a set és a setting függvénye. Egy
pszichedelikus szernek teljesen eltéro hatása lehet egy vallásos jellegu
rituálén, mint egy rockkoncerten vagy egy orvosi kísérletben. Az LSD
használók beszámolóin kívül nincsenek megbízható statisztikai adatok arra
vonatkozóan, hogy a negatív reakciók az illegális felhasználók körében
milyen gyakorisággal fordulnak elo. A klinikai körülmények között
lefolytatott LSD-tripekrol van adat: 5000 személy 25000 tripje során
átlagosan 32 esetben lépett fel 48 óránál hosszabb ideig tartó pszichózis.

Bár végeztek kísérleteket a célból, hogy megállapítsák az LSD hatását,
ezek nem jártak sikerrel, mert a kísérleti személyek reakciói szinte mindig
a kísérletet lefolytató kutatók személyes meggyozodését, várakozásait
tükrözték. Ahol a kutatók meg voltak gyozodve a szer viszonylagos
biztonságáról, csak nagyon kevés "bad trip" fordult elo. Ellenben ahol azzal
a céllal folytatták le a vizsgálatot, hogy kimutassák a szer veszélyességét,
a kísérleti személyek többsége negatív élményeket élt át.

Az LSD ritkán vált ki hallucinációkat, jobban illene rá az "illuzinogén"
kifejezés. Az LSD utazó nem lát olyan dolgokat a környezo világban, amelyek
nincsenek ott (hallucinációk), többnyire csak a létezo dolgokat észleli
másként (illúziók), azaz a percepció jellege változik meg. Gyakran elofordul
az idoérzékelés befolyásoltsága: az utazó számára percek, másodpercek is
óráknak tunhetnek, így mind a kellemes, mind a kellemetlen élmények
idotartama - szubjektíve - rendkívüli mértékben meghosszabbodhat (ami egy
bad trip esetén elég kellemetlen).

A BAD TRIPEK ELKERÜLÉSE

A kellemetlen élmények leggyakoribb oka, hogy az utazó nem képes átadni
magát az élmény sodrásának, és kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy a
szer "magával vigye". Ennek a tiltakozásnak kifinomult formái vannak: az
utazó megpróbál a realitásba kapaszkodni, mindennapi cselekvésekbe, sémákba
menekülhet, irányítani próbálja a tripet, stb. A szakképzett pszichiáterek
azonnal észlelik, hogy mire megy ki a játék, a használó maga azonban sokszor
nincs is tudatában annak, hogy vissza akarja tartani az élményt. Több szerzo
szerint a bad tripek elkerülésének legjobb módja, ha az utazó rábízza magát
a drogra (az LSD-tripet nem véletlenül hívják "utazásnak").

A bad tripekhez vezeto leggyakoribb okok: a megorüléstol, illetve a
haláltól való félelem, a személyiség mélyén megbúvó szexuális konfliktusok,
a büntetéstol való félelem, illetve az egyén valós vagy képzelt problémái.
A megorüléstol való félelmen viszonylag könnyu úrrá lenni, általában
elegendo tudatosítani a használóban, hogy a trip legkésobb x óra múlva
végetér és utána minden visszaáll az eredeti állapotba (x értéke a dózistól
függ, átlagosan 8-12 óra, de kitolódhat). A halálfélelmet nem igazán lehet
legyurni, itt csak egy dolog segíthet, ha az utazó vállalja a "halált" (és
reménykedik a valószínu visszatérésben). A (feltételezett) halálba való
tudatos belépés eléggé embert próbáló feladat (eros hit kell hozzá vagy
teljes lemondás). Anekdoták szerint voltak már olyan LSD utazók, akik nem
tértek vissza a tripjükrol, bár ezek az esetek kevéssé dokumentáltak és a
halál pontos okát rendszerint nem tisztázták. Stanislav Grof, az LSD
kutatásának egyik atyja, aki több ezer LSD-kísérletet folytatott le
különbözo páciensekkel, csak egyetlen olyan esetet említ, ahol minden külso
hatás nélkül az egyik kísérleti személy hirtelen meghalt. Ha valaki ilyen
problémával kerül szembe (úgy gondolja, hogy visszafordíthatatlanul
meghalt), ajánlom, vegye fontolóra Descartes mondását: "Gondolkodom, tehát
vagyok." (Bár ha az utazó tripje során épp átlépett egy párhuzamos
univerzumba, és "biztosan" tudja, hogy az elozoben az élete véget ért, még
ez sem biztos, hogy megvigasztalja. :-)

A PARÁK TERMÉSZETE

Röviden parának nevezik azokat a paranoid gondolatokat, amelyek
örvényszeruen beszippantják a használót, és lekötik az agyát. Ilyenkor az
utazót csak a para tárgya foglalkoztatja, mindent ennek a tükrében néz. A
parákat az utazó a végtelenségig képes továbbfuzni, pillanatok alatt egész
elméleteket képes gyártani arról, hogy mi miért van úgy, ahogy van, felsobb
hatalmak milyen titkos konspirációja készül ellene, stb. Jól kiépült para
esetén majdnem minden, ami az utazóval történik, jól beillesztheto a
gondolatrendszerbe, látszólag minden a parát igazolja. Szinte minden para az
egyén személyiségének valamely alapveto konfliktusára vezetheto vissza, a
para ezt modellezi, jeleníti meg képszeru, élményszeru formában (emiatt van
az, hogy a kiegyensúlyozott emberek ritkábban paráznak). Ha az utazó képes
szembenézni a félelmeivel, és le tud hatolni a gyökerükig, akkor "átláthat a
szitán", felismerheti a para okát, és akár fel is oldhatja ezeket a
konfliktusokat (ha ez valakinek sikerül, az gyakran mélyreható pozitív
változásokat okoz az illeto életében). PÉLDÁK PARÁKRA

"Megorülés-para": a használó úgy érezheti, hogy a lába alól csúszik ki a
talaj, a gondolatai szétszállnak, és nem képes oket összefogni, röviden
"kezd elindulni a teljes orültség felé vezeto úton", és az ép esze, sot,
esetleg az élete múlhat azon, képes-e "kimászni", visszatartani az élményt.
(Az LSD hatása alatt BÁRMI átélheto úgy, mintha létezo valóság lenne.)

Másik példa: az utazó egyszer csak úgy találhatja, hogy túl gyorsan dobog
a szíve. Elkezd koncentrálni a szívritmusára, erre az elkezd exponenciálisan
gyorsulni, majd - ha az utazó nem rémül halálra - a "végtelenbe gyorsul" és
a szív "megáll" (ez jól példázza azt, hogyan muködik a parákon való
túllépés: ha itt az utazó beparázik a szívritmusa miatt, és próbálja
lassítani azt, stb. akkor nagy valószínuséggel benne marad a parában, a para
"elmélyül", ellenben ha hagyja, hogy a dolog megtörténjen, akkor a para
"kifutja magát", majd elenyészik és a trip megy tovább).

A BAD TRIPEK KEZELÉSE

Ha az utazó bekerül egy "paraörvénybe", eloször is tudatosítania kell
magában, hogy mi történik. Ha ez eljutott a tudatáig, akkor két dolgot
tehet: egyrészt belemehet a parába ("lássuk, mi lesz"), ezt sokszor a
félelem miatt szinte lehetetlen megvalósítani (azonban ez a legjobb módszer,
mert így az utazó eljuthat a para gyökeréig, és az a megismerés által
elveszíti erejét), másrészt megpróbálhatja elterelni a figyelmét a para
tárgyáról ("majd legközelebb"), ez nehéz dolog, de koncentrációval
megvalósítható. A figyelem elterelésében hathatós segítséget jelenthetnek a
társai (ha vannak), illetve valamilyen mozgalmas, "utazós" zene. Az LSD
befolyása alatt lévo személynek jelentos mértékben megno a
szuggesztibilitása (befolyásolhatósága). Ha valaki parázik, az észérvek
általában nem hatnak rá (pillanatok alatt ki tud találni valamit, ami
érvényteleníti az érveket). Célszerubb ismételten megnyugtatni afelol, hogy
nincs semmi baj (mindenféle egyéb magyarázkodás nélkül), arra biztatni, hogy
menjen tovább, olvadjon fel az élményben, stb. Az ilyen jellegu segítség
akkor a leghatékonyabb, ha az utazó bízik a segíto(k)ben, és meleg, baráti,
támogató hangulat veszi körül.

Nagyon fontos, hogy az utazó biztonságban érezze magát a trip alatt.
Legjobb, ha van vele legalább egy személy, a guide (vezeto), aki jól ismeri
az LSD hatását, és vigyáz rá, nehogy baj történjen. Egyedül utazni nagyon
kockázatos dolog, legalábbis addig, amíg az utazó alaposabban meg nem
ismerkedett a drog hatásaival.

GYÓGYSZERES KEZELÉS

50-100 mg klórpromazin képes leállítani egy LSD-tripet (ritka esetekben
paradox módon felerosíti a hatást). Ezen kívül egyes nyugtatók (pl. válium),
illetve a niacinamid (nikotinamid) szintén hatásosak lehetnek. A trip kémiai
leállítását csak végso megoldásként célszeru alkalmazni, mert ilyenkor azok
az élmények, amelyeket az utazó nem volt képes feldolgozni, ismét lebuknak a
tudatalattiba, és ott lappanganak az újabb megnyilvánulási lehetoségekre
várva. Célszerubb a feldolgozás, az élményszeru átélés, a negatív
élményekkel, konfliktusokkal való szembenézés.

FLASHBACKEK

Jól dokumentált jelenség, hogy az LSD utazást követo hónapok során, sot
évek múltán is váratlanul újra "beugorhat" a trip, és egy rövid idotartamra
(pár perc) a használó újra átélheti a drog hatását. A trip teljes
intenzitású felidézodése nagyon ritkán fordul elo, a flashbackeket inkább az
eroteljes érzelmi hullámzás, a "biztos talaj megingása", esetleg a látómezo
eltorzulása jellemzi. Nem tisztázott, hogy mi okozza ezeket a jelenségeket,
de bizonyos események, mint pl. az eros érzelmi megrázkódtatás növelik a
bekövetkezés valószínuségét. Más drogok (pl. marijuana) fogyasztása szintén
válthat ki flashbacket.

MAGZAT- ÉS KROMOSZÓMAKÁROSODÁS

Az LSD-t fogyasztó terhes anya véráramából a szer a köldökzsinóron át
bejut a magzathoz is. Volt már rá példa, hogy LSD-fogyasztó anya gyermeke
születési rendellenességgel jött a világra. Bár nincsenek egyértelmu
bizonyítékok a szer magzatkárosító hatására, használatát a terhesség ideje
alatt célszeru elkerülni. Számos híresztelés ellenére az LSD nem károsítja
komolyabb mértékben a kromoszómaállományt (legfeljebb annyira, mint az
aszpirin vagy a koffein).

TOLERANCIA, FÜGGOSÉG

Az LSD fogyasztását követoen azonnal kiépül a tolerancia, amely 3-4 napig
tart, utána eltunik. Ez azt jelenti, hogy ebben az idoszakban bevett újabb
adagnak nincs, vagy csak jelentéktelen a hatása. Ha a tolerancia megszunt,
ugyanaz az adag ismét kiváltja ugyanazt a hatást, tehát nincs szükség az
adag folyamatos emelésére. Vannak használók, akik "negatív toleranciáról"
számolnak be: a tanulási folyamat eredményeként kevesebb szer is elég
ugyanazon hatás eléréséhez (lásd a marijuanánál az errol írottakat).

Fizikai függoség az LSD-vel szemben nem épül ki, még hosszan tartó,
rendszeres használat esetén sem. A pszichikai függoség veszélye
természetesen fennáll. Súlyos LSD-fogyasztásnak minosül, ha valaki a drogot
a tolerancia megszunése után egybol újra fogyasztja (hetente 1-2 alkalom),
ez idovel komoly mentális zavarokhoz vezethet. Az átlagos használat havi egy
alkalom, ami biztonságosnak tekintheto. A fogyasztás gyakoriságát, mintáit
meghatározza a szer használatának célja is (vallásos, spirituális élményekre
való törekvés, önfeltárás avagy hétvégi bulikon, partykon való feloldódás,
élvezeti célok).

LSD ÉS MÁS DROGOK

Az LSD használói rendszerint cannabist, esetleg más pszichedelikus
drogokat (pl. gombákat) is fogyasztanak. Az LSD és a többi pszichedelikus
szer között kereszt-tolerancia áll fenn (a tolerancia fennállása idején nem
csak az LSD, hanem más pszichedelikumok hatása is lecsökken - kivéve a
cannabist, amelynek gyökeresen eltéro a hatásmechanizmusa). Gyakori az LSD
keverése MDMA-val (Ecstasy), ezt angolul "candyflipping"-nek hívják.

ÖSSZEFOGLALÁS

Az LSD nem gyerekjáték. A pszichedelikus szerek nemcsak a mennybe, hanem
a pokolba is elvezethetik az utazót. Talán felelotlenség volt részemrol
ennyire kihangsúlyozni a bad tripeket, a parákat, tehát a trip negatív
oldalát. Ha ugyanis a drogot esetleg kipróbálni vágyó olvasó agyába (a set-
be) beépülnek ezek a lehetoségek, jóval nagyobb a megnyilvánulásuk
valószínusége is. Ha valaki úgy megy bele egy LSD-tripbe, hogy "nem lesz
semmi baj", akkor nagy valószínuséggel nem is lesz. Ha viszont úgy kezd
neki, hogy "elore elhatározom, hogy szembenézek a paráimmal, átélem oket,
stb.", akkor valószínuleg kap is az utazás során parákat, hogy
szembenézhessen velük. Tehát a trip tartalmát - mint errol már korábban volt
szó - tulajdonképpen az utazó maga generálja.

Egy triphez a legideálisabb hozzáállás a gyermek hozzáállása. Ha valaki
félreteszi az eloítéleteit, és hajlandó mindent úgy befogadni, ahogy van,
kategorizálás, rendszerezés, analizálás, racionalizálás nélkül, pusztán
szemlélodve, akkor nem érheti nagy baj.

Egy trip során az utazó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy
mindaz, amit az LSD-rol összeírtak, gondoltak, amit a használó olvasott
róla, egyáltalán, minden vele kapcsolatos emberi kigondolás csak szubjektív
próbálkozás valami felfoghatatlan megértésére, "realitásba" szögezésére, és
nincs igazi értéke; az elméletek a trip világában nem használhatók. Ez a
felismerés nagyon sokat segít, mivel lehetové teszi, hogy az utazó valóban
félretegye minden lexikális ismeretét, eloítéletét, és csak a jelenre, a
jelenben átélt dolgokra koncentráljon.