A fû, Cannabis
(kender, marihuána, hasis, cannabis)
(Szleng: joint, rakéta, gyep, zöld, spangli, marcsi, csoki, ganzsa,
növény)
Cannabis Sativa. A kender növénynek egy olyan hibridje, amelyben,
nagymértékben található kábulatot eloidézo
hatóanyag a THC (tetrahidro-cannabinol). India, Pakisztán és
Nepál területén hagyomány a kender élvezeti
szerként való használata. Más országokban
is termesztenek kendert, de az a rostkender, melybol kötelet és
textíliát gyártanak. THC tartalma szinte elhanyagolható.
Az asszírok már az i.e. 9. században tömjén
helyett kendert használtak, és i.e. 600-ból írásbeli
nyom van a kendergyanta kábító hatásáról.
A terjedése a szkíták és a trákok közvetítésével
történt.
Európában a 20. század második felében történt
a cannabis-szívás szélesköru elterjedése. Paradox
módon nyugat felol történt a terjedése. Indiában
a mai napig is sok gyógyszerkészítmény hatóanyaga
a cannabis.
Mivel különbözo összetételu cannabis-készímények
vannak illegális forgalomban, ezért nehéz lenne rendszerbe
szedni. Általában a kábítószer egyezményekben
a tradicionális indiai definíciók az elterjedtek:
• A "csarasz", a cannabis növény gyantája,
amibol a hasist készítik (préselt barna kocka vagy lap).
• A "ganzsa", a növény virágzó, vagy
termo ágvégei (csúcsok). Ebbol készül a marihuána
(zöld színu, összetört apró levelek). A mai értelemben
vett marihuánának nagyon ingadozó lehet a THC-tartalma,
mivel nem mindig a ganzsából készítik.
• A "bhang" a növény többi része (szár,
levelek), amelynek a THC-tartalma alacsony, teát, szirupot készítenek
belole.
Elsosorban a tradicionális országokban, hallucinációs
mámor eloidézésére és betegségek kezelésére
használták.
A mai illegális terjesztés nem csak a tradicionális országokból
indul (pl.: Mexico, Jamaica, Marokkó, Tunézia, Algéria,
Törökország). Sot a hazai délalföldi cannabis is
felzárkózott az "élvonalhoz". Termesztésével
a hidegebb éghajlatú országokban is foglalkoznak, zárt
térben és mesterséges fénynél.
A hatóanyagát tekintve (THC) közel áll az LSD-hez.
Mesterségesen, laboratóriumi közegben is eloállítható
a THC, de ez egy költséges eljárás, így marad
a növénytermesztés és a magok illegális "import-exportja".
Fogyasztása cigarettába sodorva, pipából vagy vízipipából
történik. Hollandiában divat a hasisevés is, süteményekbe
sütve.
A fu tartós használata során fizikai függoségrol
alig beszélhetünk, bár ide sorolják a megvonáskor
jelentkezo rossz közérzetet és ingerültséget.
Az opiátok testi függoségének tekintetében
ez elhanyagolható, hiszen a szer elhagyását nem követi
testi rosszullét. A pszichikai hozzászokás viszont jelentosebb,
ez szorosan kapcsolódik a fu nyújtotta "élményekhez",
boldogságérzethez.
”Belépo” drog-e a fu?
• Nem, mert a cannabis származékok használói
nem feltétlenül használnak a késobbiekben kemény
drogokat.
• Igen, mert a statisztikai adatok alapján, a "kemény"
drogfogyasztók 99%-a a cannabis származékokkal kezdte drogos
karrierjét. Hasis- és marihuána-függo személyeknek,
1 év elteltével, több mint 50%-a kezd stimulánsokat,
illetve opiátokat fogyasztani. A füvezo személy is a drogos
szubkultúra részét képezi, ezért csak a többi
anyag iránt való érdektelensége lehet a határ
a keményebb drogok felé.
Veszélyei
• a központi idegrendszer biogén aminjainak anyagcseréjébe
avatkozik be
• férfiaknál a vér tesztoszteronszintje és
a spermiumok termelése csökken
• légúti panaszok, irritáció, allergia
• immunrendszer hanyatlása
• a gondolkodás, logikai funkciók sérülése,
reflex megváltozása
• szorongás, zavartság, pánik alakulhat ki
• eros lelki függoség
• fogyasztása, tartása törvénybe ütközik
BOTANIKA
A cannabis sativa, azaz "a hasznos kender"
(cannabis: kender, sativa: hasznos) lágyszárú, évelo,
általában kétlaki növény, amely meleg éghajlat
alatt
bárhol megterem. Vad változatai 2-3 méter magasra
is megnonek, a melegházban termesztett hibridek
(lámpás növények) átlagos magassága
120-180 cm.
Könnyen felismerheto jellegzetes, fogazott
leveleirol. A cannabis sativa mellett ismerünk más
kenderfajokat is, pl. a cannabis indicát vagy a
cannabis africanát (egyes botanikusok szerint ezek
a cannabis sativa változatai).
A KENDER, MINT HASZONNÖVÉNY
A kendert a történelem
során számtalan célra használták. Szárának
rostjából jó minoségu vászon, papír
és kötél készítheto. A kendervászon
alapanyagul szolgált a hajóvitorlák elkészítéséhez
és ebbol csinálták az
elso Levi's farmereket is. A kender magja proteinben gazdag, jó madáreledel,
a magok sajtolásával nyert olajból pedig gyorsan száradó
festékek, lakkok
készíthetok.
A KENDER, MINT GYÓGYSZER
A növény
több, mint 60 gyógyhatású anyagot tartalmaz, füvészkönyvekben
gyakran említették, mint "minden bajra enyhülést
adó gyógyírt". Az USA
gyógyszertáraiban 1937-ig legálisan lehetett kapni cannabiskivonatot,
mint
idegnyugtató szert. Mostanában is zajlik a vita a drog gyógyászati
célú
alkalmazása körül, a cannabis több orvos véleménye
szerint alkalmas (többek
között) a rákos betegek kemoterápiás kezelése
során fellépo táplálkozási
nehézségek kezelésére, illetve a glaukómás
betegek szemében az intraokuláris
nyomás csökkentésére. A cannabis gyógyászati
felhasználása mellett érvelo
oldal nyomására ma az USA több államában az
orvosok kísérleti jelleggel
írhatnak fel cannabist a betegeiknek.
A KENDER, MINT DROG
Az ENSZ 1950-es adatai
szerint világszerte több, mint 200 millióan
használják a kendert pszichoaktív hatásaiért.
Indiában ma is élo szokás a
bhang, a ganja és a charas fogyasztása (ezek különbözo
cannabis-
preparátumok). A világszerte használt pszichoaktív
szerek között a cannabis
népszeruségét tekintve a negyedik helyen áll (az
elso három helyet a dohány,
a koffein és az alkohol foglalják el - ilyen sorrendben).
TERMESZTÉS, ELOÁLLÍTÁS
A kendert termesztik
szabad ég alatt is (ahol legális), nálunk azonban
többnyire melegházakban vagy bent a szobában, nagy fényereju
lámpák alatt
nevelik. A hagyomány szerint még beporzás elott el kell
különíteni egymástól
a hímnemu és a nonemu növényeket, mert így
a nonemu növények energiájukat
teljes egészében a magas gyantatartalmú virágok
kibontakoztatására
fordíthatják, és ez garantálja a jó minoséget
(magas THC-tartalmat). Az
Amerikai Mentálhigiénés Intézet kutatási
eredményei cáfolják ezt a
hiedelmet: nincs jelentos különbség a nonemu és a hímnemu
növények THC-
tartalma között. Volt rá eset, hogy a mexikói magokból
kihajtott hímnemu
növény 1.47%, a nonemu viszont csak 1.31% THC-t tartalmazott (tény
viszont,
hogy a nonemu növények több gyantát termelnek.) A mai
cannabisfajták - a
nemesítésnek köszönhetoen - jóval magasabb THC-tartalommal
bírnak, mint a
korábbiak. Egyesek szerint ez a tény érvényteleníti
a cannabis hatásait
vizsgáló korábbi kutatások eredményeit (mert
azok már nem vonatkoznak az új,
magasabb THC-tartalmú cannabisra). Mások szerint a magasabb THC-tartalom
üdvözlendo, mert így a szerbol jóval kevesebbet kell
elfogyasztani a kívánt
hatás eléréséhez, és ez elszívás
esetén jelentosen csökkenti a káros
mellékhatásokat.
A kender megszárított
leveleibol, virágaiból és hajtásaiból készített
dohányszeru keverék a marijuana, közismertebb nevén
a fu. A növény levelein
és virágaiban található gyantás anyagból
készítik a hasist, amely a kender
típusától és az elkészítés
módjától függoen zöld, barna vagy fekete színu
kis préselt lapok vagy gumószeru "kockák" alakjában
jut el a fogyasztókhoz.
KÉMIA
A cannabis fo pszichoaktív
hatóanyaga a THC
(delta-9-tetrahydrocannabinol). Ez az anyag okozza a "betépettséget",
amelyért a drogot elsosorban fogyasztják. Pontos hatásmechanizmusa
nem
ismert, valószínuleg az agyban és az egész testben
mindenfelé elhelyezkedo,
THC-hez hasonló molekulák fogadására felkészített
cannabinoid-receptorok
ingerlésével váltja ki hatását.
A FOGYASZTÁS MÓDJAI
A füvet rendszerint
marijuanás cigaretták formájában szívják
el, tisztán
vagy dohánnyal keverve. A marijuanás cigaretták neve joint
(dzsodzsó,
spangli). A joint sodorható kézzel, illetve erre alkalmas készülékkel
is. A
joint egyik végébe rendszerint összecsavart kemény
papírt tesznek (ez tölti
be a füstszuro szerepét), a másik végét szívás
közben folyamatosan
nyálazzák, hogy ne égjen olyan gyorsan. A hasist szintén
keverhetik
dohánnyal (elotte felmelegítik és apró darabokra
morzsolják szét). Egyéb
fogyasztási módszerek: pipa, bong, vaporizer. A bong muködési
elve: a
marijuana füstjét beszívás elott átszurik valamilyen
folyadékon (általában
vízen), így egyrészt lecsökken a füstben lévo
karcinogének és egyéb
szennyezodések mennyisége, másrészt a víz
lehuti a füstöt, ami így nem
irritálja annyira a tüdot. A vaporizer a füvet olyan homérsékletre
melegíti
fel, amelyen az aktív hatóanyagok (THC) már eltávoznak
belole, de káros
égéstermékek még nem keletkeznek, ennek majdnem
tiszta THC tartalmú füst az
eredménye. A jointok hatékonyabbak (magasabb THC/égéstermék
arányt
eredményeznek), mint a bongok, valószínuleg azért,
mert a bongokban a víz a
THC egy részét is "kimossa" a füstbol. Az említett
módszerek mellett a füvet
és a hasist meg is lehet enni, de ez a módszer csak akkor hatásos,
ha elotte
a szert felmelegítik, hogy aktiválódjon benne a THC (pl.
vajban párolják,
majd az így elkészített magas THC-tartalmú vajjal
sütnek-foznek). A drog
megevése esetén a hatás lassabban jön be (egy-két
óra), és hosszabb ideig is
tart (4-6 óra), továbbá nem kontrollálható
olyan pontosan a dózis, mint
elszívás esetén. Egyes használók szerint
minoségi különbség van a szívott és
a megevett fu vagy hasis hatása között.
A marijuanaszívásnak
kialakult etikettje, szabályai vannak. A joint (vagy
pipa) körbe jár, mindenki szív egy slukkot, és bent
tartja, ameddig bírja
vagy akarja (minél tovább van a füst a tüdoben, annál
több THC szívódik fel
a tüdo falában lévo vérerekbe). A jó minoségu
marijuanából általában két-
három mély slukk elég a "beálláshoz"
(betépéshez). Az elso slukk hatása
rendszerint 10 másodpercen belül "bejön", az ezt
kíséro érzetek egyénenként
változhatnak. A testet általában elönti egy bizsergeto
hullám, ami olyan
érzéssel jár együtt, mintha az agy "átkapcsolna
egy másik hullámhosszra". A
további slukkok ezt a hatást mélyítik el, számtalan
egyéb kísérojelenséggel
kombinálva. A kezdeti fázist rendszerint enyhe stimuláltság
jellemzi, ez
késobb nyugodt, szemlélodo hangulatba alakul át, amelyet
kellemes közérzet,
esetleges befelé forduló tendenciák jellemeznek. A drog
hatása kb. 2-3 óra
múlva elmúlik, az enyhe befolyásoltság érzete
azonban több napig is
eltarthat.
RÖVIDTÁVÚ FIZIOLÓGIAI HATÁSOK
A cannabisfogyasztás
rövidtávú testi tünetei a következok: felgyorsult
szívverés, a szemet körülvevo hártyában
lévo vékony vérerek megdagadása
(véreres szem), kisebb, bizonytalan változások az elektroenkefalográfon
(EEG). Gyakran elofordul a szemek és az orrjáratok enyhe szárazsága,
a
kezdeti fokozott nyálelválasztást követoen a száj
kiszáradása, a füst
beszívása miatti torokirritáció és köhögés,
továbbá a vizelési inger
gyakoribb jelentkezése. Ritkábban elofordulhat rosszullét,
hányás, hasmenés
vagy székrekedés is. A cannabis rendszerint étvágygerjeszto
hatást vált ki.
Nagyon magas dózisok elfogyasztása egyes személyeknél
koordinációs
zavarokat, ataxiát és reszketést, továbbá
mellkasi fájdalmakat, szédülést
vagy ájulást eredményezhet. Ha valaki "enyhén
túlszívja" magát, annak
egyetlen jele, hogy "bealszik", azaz álomba merül. A történelem
során még
nem dokumentáltak egyetlen cannabis okozta mérgezéses halálesetet
sem.
HOSSZÚTÁVÚ FIZIOLÓGIAI HATÁSOK
A hosszútávú
hatásokról még nem áll rendelkezésre elegendo
információ.
Keleti beszámolók szerint (ahol egyes országokban évezredes
hagyomány a
cannabis fogyasztása) a cannabis (pontosabban a hasis) hosszútávú,
mértéktelen fogyasztása komoly légúti, emésztorendszeri
és pszichikai
károsodásokhoz vezethet. A mértékletes fogyasztásnak
ezzel szemben nincs
észreveheto káros hatása. Figyelembe véve, hogy
a kender füstje a dohányéhoz
hasonlóan számos káros égésterméket,
karcinogén anyagot tartalmaz, a
dohányzással kapcsolatos figyelmeztetések egy része
nagy valószínuséggel itt
is érvényes. Megjegyzendo, hogy az eros dohányosok napi
20-40 szál
cigarettájával szemben a "masszívan" füvezok
is csak napi 6-8 szálat szívnak
el (bár a slukkokat rendszerint jóval mélyebben és
hosszabban tüdozik le,
mint a dohányosok).
PSZICHIKAI HATÁSOK
A pszichikai hatások
jóval szubjektívebbek, és egyénenként változnak,
ezért nehezebb a közös jellegzetességeket megtalálni.
A szer használói által
leggyakrabban említett hatások a következok: boldogság,
kedélyesség,
megnövekedett fogékonyság, az egymás közti kommunikáció
elmélyülése, egymás
fokozottabb megértése (könnyebben "le lehet venni",
mirol is beszél, mire
gondol a másik), szabad képzettársítások,
szokatlan asszociációk, a képzelet
játékai, egy különleges, "mögöttes"
valóság érzékelése, a környezet olyan
részleteinek észrevétele, amelyekre normális állapotban
a használó nem
figyel fel, jobb vizualizáló készség, megváltozott
idoérzékelés (percek
óráknak tunhetnek), változások a tér- és
mélységérzékelésben, az érzékletes
élmények gazdagodása (a hang- és ízérzékelés
szubjektív aspektusai gyakran
különös mértékben javulnak), könnyebb a gondolatokba
belehelyezkedni, átélni
és megérteni oket, esetenként elofordulhatnak vallásos
jellegu meglátások
is.
Általános
a gátlások feloldódása, ez többnyire barátságos
hangulatban,
vagy beszédességben, kitárulkozásban nyilvánul
meg. Az aktív cselekvés nem
jellemzo, inkább a szemlélodés, nyugalom, üldögélés
dominál. Magasabb
dózisoknál elofordul, hogy a használó nem tudja
magát folyékonyan kifejezni,
mert a rövidtávú emlékezet zavarai miatt a mondat
közepén elfelejti, mit is
akart mondani (a figyelem nem marad meg a mondandónál, hanem folyamatosan
ugrál tovább más tárgyakra - "fluktuál",
ezért az elkezdett mondandó
feledésbe merül, irrevelánssá válik). Gyakoriak
a hirtelen
hangulatváltozások: a féktelen jókedvet minden átmenet
nélkül elmélyült
csend válthatja fel. A használók gyakran érzik úgy,
hogy megnövekedett a
spontaneitásuk és a kreativitásuk. Egyes használók
szerint a drog fokozza a
szexuális élvezetet.
A cannabis pszichikai
hatásai nagyrészt a drogot használó személy
lelkiállapotától függnek. A set és a setting
(a drogot fogyasztó személy
belso állapota és külso környezete) nagyban befolyásolják
a drog hatását.
Emiatt a drog zilált lelkiállapotú egyénekben, illetve
nem megfelelo
környezetben negatív élményeket is kiválthat.
Elofordulhat félelem és
szorongás, depresszió, ingerültség, rosszullét,
fej- vagy hátfájás,
szédülés, a figyelem tompulása, zavartság,
letargia, illetve egyfajta
nehézség-, gyengeség- vagy fáradtságérzet.
Súlyosabb esetben felléphetnek
tájékozódási zavarok, érzékcsalódások,
paranoid téveszmék, sot egyes
esetekben pánik, az önkontroll elvesztése, végso esetben
akut pszichózis is.
Még nem tisztázott, hogy mi okozza az ilyen szélsoséges
válaszreakciókat.
Egyes feltételezések szerint a drog kihozhatja a fogyasztókból
a már eleve
bennük lappangó pszichózist (mintha gyufát dobnának
egy loporoshordóra). A
fokozottan veszélyeztetett fogyasztók kiszurésére
ma még nincsenek
elterjedt, jól használható módszerek, így
a drog elso kipróbálásakor a
használók többsége "zsákbamacskát"
játszik (ez egyébként az itt ismertetett
drogok többségére igaz).
A CANNABIS, MINT PSZICHEDELIKUS SZER
A cannabist általában
a pszichedelikus szerek családjába sorolják. Ennek
valóban van némi alapja, nagyobb cannabis-adagok elfogyasztása
esetén jól
érezhetové válik az a bizonyos határ, amelynek az
átlépése egyesek számára
igen csábító, mivel utat nyit a mélyebb tudatállapotok
felé (ezek a
tudatállapotok a komolyabb pszichedelikus anyagokra - LSD, pszilocibin,
meszkalin, DMT, stb. - jellemzoek). A cannabisfogyasztók többsége
mindenesetre általában "lent" marad, mert a komolyabb
élményekhez sokat kell
szívni (ami nem éri meg), esetleg nem is akarnak "feljebb"
menni.
HOZZÁSZOKÁS A DROG HATÁSAIHOZ
A szer hatásaihoz
az ido múlásával hozzá lehet szokni. Ez nem fizikai
jellegu toleranciát jelent, hanem pszichés tanulási folyamat
eredménye: a
használó megtanulja kontrollálni a szer egyes hatásait.
Ennek eredményeként
a kezdetben riasztó vagy kellemetlen hatások (gyors szívverés,
remegés,
izgalom) és az ezek miatt kialakuló paranoid gondolatok eltunnek,
a drog
használója lassanként megtanul "együtt élni"
a szerrel, azaz képes a szer
hatása alatt is ugyanúgy kommunikálni, cselekedni, viselkedni
a mindennapi
életben, mint egyébként (belsoleg persze gyökeresen
másképp élheti meg az
adódó szituációkat). Ennek a tanulási folyamatnak
az eredménye az ún.
"negatív" tolerancia jelensége is: ha a használók
megismerik a szer
hatásmechanizmusát, megtanulják, hogyan "muködik",
már kisebb adag is
elegendo ugyanazon hatás eléréséhez (már
nem félnek a hatástól, hanem
átengedik magukat neki, így az könnyebben "bejön";
nem pocsékolódik el az
energia az ego ellenállásán).
MOTIVÁCIÓS SZINDRÓMA
McGlothlin és
West klinikai megfigyelések alapján arra jutottak, hogy
egyes, cannabist rendszeresen fogyasztó fiataloknál az átlagosnál
gyakrabban
fordulnak elo bizonyos negatív személyiségjegyek: apatikus
állapot, nehezebb
alkalmazkodás a mindennapi élet feladataihoz, a hosszútávú
tervek
kivitelezése iránti érdeklodés elenyészése,
magasabb frusztrációs szint,
nehézségek a rutinszeru munkavégzés, illetve új
dolgok sikeres elsajátítása
terén. Ezek a fiatalok hajlamosak a visszahúzódásra,
az életben való
szemlélodo, passzív részvételre, és gyakran
mutatnak hajlamot a gyerekekre
jellemzo, ún. mágikus gondolkodásmódra. Az amotivációs
szindrómát sokan
sokféleképpen magyarázták, és nem egyértelmu,
hogy valóban a marijuana
hatásáról van-e szó. Egyes kutatók szerint
a marijuanafogyasztás nem oka,
csak kísérojelensége az egyébként is kialakuló
viselkedésformának (a fu
hatása jól "passzol" a passzív, szemlélodo
életvitelhez).
TOLERANCIA, FÜGGOSÉG
A cannabis fogyasztása
során nem alakul ki sem tolerancia, sem a
hagyományos értelemben vett fizikai függoség. Újabb
megfigyelések szerint
azonban ha idült cannabisfogyasztóktól megvonják a
szert, ingerültség,
nyugtalanság és rossz közérzet vesz rajtuk erot (ezek
értelmezhetok elvonási
tünetekként is). Egyes használók szerint hosszabb
idon át tartó folyamatos
fogyasztás esetén a drog hatása elveszíti "frissességét"
(tolerancia?),
ezért a használók néha beiktatnak egy-két
napos szüneteket. A pszichikai
függoség veszélye természetesen fönnáll,
de hogy ez kialakul-e vagy sem, az
lényegében a fogyasztón és a társadalmi körülményeken
múlik. A pszichikailag
függo személy naponta többször szív, egyénenként
változó mennyiséget. Ha nem
jut hozzá az adagjához, akkor ingerültté, nyugtalanná
válik, de nem
jelentkezik az ópiát típusú kábítószereknél
vagy a nikotinnál tapasztalható
sürgeto vágyódás a szer után ("bármit
megteszek érte"-effektus). A CANNABIS ÉS MÁS DROGOK
A cannabisszívók
többsége dohányzik. A drog rendszeres használói
általában felhagynak az alkoholfogyasztással, sot, néha
kifejezett
ellenszenvvel viszonyulnak az alkoholhoz, mint "butító"
szerhez. Viszont
nagy százalékuk megpróbálkozik más pszichedelikus
drogokkal, pl. LSD-vel.
Hosszú ido óta hallani arról az elméletrol, miszerint
a marijuana az elso
lépcsofok a kemény drogosok karrierjében: aki kipróbálja,
az menthetetlenül
a pusztulás útjára lép, egyre keményebb drogokkal
próbálkozik, míg végül
eljut a heroinhoz (és az elkerülhetetlen halálhoz). Ezt az
adatok nem
támasztják alá: túl sok olyan cannabisfogyasztó
van, aki nem lépett tovább a
keményebb drogokra. Érdemes megjegyezni, hogy abból a ténybol,
miszerint a
heroinisták közül sokan használnak/használtak
cannabist, nem vonható le az a
következtetés, hogy a cannabis használata a heroinhoz vezet
(ez kb. olyan
lenne, mintha azt mondanánk, hogy mivel a heroinisták többsége
fogyasztott
életében alkoholt, az alkoholfogyasztás a heroinhoz vezet).
Becslések
szerint az USA-ban 1970-ig több, mint 20 millióan próbálták
ki a cannabist
(mára ez a szám 60 millió fölött van), ehhez
képest elenyészo a heroinisták
száma (Hollandiában - arányaiban - hasonló a helyzet).
A legésszerubb
hipotézis szerint egyes személyek, akik hajlamot éreznek
a
marijuanafogyasztásra, hasonló hajlammal bírhatnak a heroin
használatára is
(számukra nem az a lényeg, hogy milyen drogot használnak,
csak kábítani
akarják magukat). Az is könnyen elképzelheto, hogy a marijuana
beszerzése és
használata során az egyén olyan társaságba
kerül, ahol könnyebben
hozzájuthat a heroinhoz, így nagyobb az esélye a kipróbálásra
is.