Usui Mikao (1865. augusztus 15. - 1926. március 9.)

A reiki az aikidohoz hasonlóan japán eredetű, így a "ki", mindkét kifejezésben ugyan azzal a jelentéssel bír: univerzális energia. Viszont addig, amíg az aikido, mint harcművészet, két ember harmonikus együttmozgása révén éri el az univerzális energiával való egyesülést, melyhez évekig tartó gyakorlásra van szükség. Addig a reiki ezt úgynevezett beavatásokkal hozza létre, melynek ideje 1-2 nap. Ámbár a reiki által hozott fejlődés szintén hosszabb időt igényel.

"Az Univerzummal eggyé válás megtapasztalása!"

A reiki megalapítója a Chiba szamuráj családból származó Mikao Usui sensei (1865-1926), aki a Gifu prefektura Yamagata járásának Taniai-mura (ma Miyama) falujában született. Családja a tendai ezoterikus buddhizmust gyakorolta. Így őt már 4 évesen tendai kolostorba küldték, ahol 12 éves korától harcművészetet is tanult, melyből 20 éves korára menkyo kaiden minősítést szerzett. Usui szertett tanulni, több nyelvet elsajátított, érdeklődött a mondák, a költészet iránt és sokat tanulmányozta a Kyoten-t(japán buddhista biblia). Továbbá a keleti gyógymódok mellett nyugati orvoslást, filozófiát, teológiát és pszichológiát tanult. Mindig is a nyugati kultúra felé való nyitás oldalán állt. Az 1900-as évek környékén kolera járvány pusztított Kyotoban, mely Usuit is megfertőzte. Ekkor halál közeli élményt élt át és látomásaiban megjelent Mahavairocana Buddha (Nagy Központi Buddha), akitől instrukciókat kapott. Ezután a megvilágosodás élmény után minden idejét a Buddha ezoterikus tanításainak felkutatására és alkalmazására szentelt és praktizálni kezdte a shingon buddhizmust, mely a Vajrayana tantrikus buddhizmus egyik ága. Családja úgy érezte, hogy ezzel Usui elárulta a szent hagyományokat és kiközösítették. Ezután Usui idejét a spirituális meditációknak szentelte és létrehozta a "Rei Jutsu Ka" nevű spirituális csoportot, melynek központja a Kyotoi császári palotától 12 km-re fekvő Kurama yama szent hegyen volt. A tantrikus gyakorláson keresztül Usui egyre jobban megismerte és megértette az ember belső energiarendszerét, valamint a test, lélek és szellem viszonyát és az embernek az Istenséggel való kapcsolatát. Elsajátította a buddhista vallási hagyományokban gyökerező spirituális önfejlesztő módszereket és meditációs technikákat (pl.: Ki Ko, ami a Csi Kung japán változata). Az 1910-es években Zen buddhizmust is tanult és gyakorolt.

Usui hitte, hogy vallási felekezet figyelembe vétele nélkül minden egyes állampolgárnak joga van ezeknek a spirituális önfejlesztő és gyógyító rendszereknek az elsajátítására és használatára. Meg akarta találni a módját annak, miként lehetne ezt a tudást a leggyorsabban tanítani, és átadhatóvá tenni mindenki számára. A keresés során egy tokyoi antikváriumban rábukkant egy ősi kéziratra. Ez egy több száz éves Shingon tantrikus szútra szövege volt. A szöveget röviddel azelőtt ásták ki egy kolostorban Hokkaido szigetén, melynek címe: "A Testet Meggyógyító és a Tudatot Megvilágosító Transzcendens Fény Villámának Ösvénye." Usui felvette a kapcsolatot különböző japán kolostorok könyvtáraival, hogy új részleteket találhasson. Az elmondás szerint a szöveget Kobo Daishi (Kukai), a Shingon Buddhizmus alapítója hozta Japánba Kínából a IX. Század elején. A tanításokat láthatólag csak néhány általa kiválasztott gyakorlóval osztotta meg. Időközben Usui elkezdett néhány leírt technikát alkalmazni, és jó eredményeket ért el velük, így azokat megosztotta kiválasztott tanítványaival. Usui érezte, hogy a szöveg nem teljes, és valahol meg kell lennie a hiányzó résznek. A híres tibeti Chagpori Ling főiskolán egy újabb szöveget találtak. Szanszkrit nyelven volt írva és tibeti fordítást mellékeltek hozzá. Amikor a tibeti szöveget Usui a meglévővel összehasonlította, felfedezett két új fejezetet, mellyel korrigálta a már meglévőt. Ezt Usui fontosnak tartott a hangok használata miatt a transzcendentális energia lehívásában. Az eddigi szövegemben viszont volt egy "Erkölcsi észrevételek" című rész, ami a másikból hiányzott. A szanszkrit szótagok váltak később Usui meditációs elvonulásának alapjává. A szövegek összehasonlítása és kölcsönös kiegészítése nyomán Usui úgy érezte, hogy egy teljes gyakorlat van a kezében, amely áll az "Erkölcsi alapelvek"-ből, egy vizualizációval és mantra recitálással elvégzendő Vajrayana meditációs gyakorlatból, és gyógyító technikákból, ami tartalmazza az "ezoterikus elixírt", az "erő lehívásának titkos jelképeit", "az erő átadásának módszerét", a teljes Reiki átadási vonalat Sákjamuni Buddhától kezdve. Tudta, hogy ennek a buddhista tantrikus szövegnek a gyakorlása megadja a választ a kérdéseire. Viszont nem volt senki, akitől a beavatásokat meg lehetett volna kapni, mely a buddhista tantrikus hagyomány nélkülözhetetlen része. Papjának tanácsára Usui elhatározta, hogy elvonul egy szent hegyre meditálni, hogy saját maga ébressze fel a gyakorlatot, és így közvetlen beavatást kapjon.

1914-ben Usui a Kurama-Yama hegyre vonult, ahol az évszázadok alatt sok más, híres gyakorló is megfordult (a Meiji Császár is). Itt szokványos 21 napból álló meditációját végezte. A 21. nap végén nagy fényesség hatotta át, transzba merült és szellemvilági beavatásként megkapta a választ a kozmikus energiák használatának új módjára. Színes fénygömbök vonultak el a látóterében, különböző jelekkel a belsejükben (melyek a köztudomás szerint nem a ma ismert reiki szimbólumok voltak, hiszen japán forrásokból tudhatók, hogy e szimbólumokat később építették bele a Reiki rendszerébe a különböző energiaaspektusok könnyebb érzékelhetősége és használata érdekében). Megvilágosodásának élménye által, mintegy áthozta az energia-gyógyítás pontos módját erre a dimenzió szintre, amit később Reiki Ho-nak (szellemi ero gyógymódjának) nevezett el. Viszont a közhiedelemmel ellentétben Usui csak ezt követően jött rá, hogy a benne aktivizálódott erőnek külső gyógyító hatása is van.

Usui élménye a hegyen azt mutatja, hogy a Vajrayana legmagasabb szintu jógatantráját gyakorolta. Az abszolút felébredett állapot pillanatának átélését jelenti ez a tapasztalat. Azt a spirituális Beavatást, melynek során az ember megkapja életfeladatát és megvalósítja az elme nyugalmát, a lélek békéjét életében. Ebben a szatoriban, beavatásban megkapta a szellemi útjának gyakorlati kulcsait, amit át kellett adnia a világnak.

A reiki segítségével tehát gyógyíthatók a testi és lelki zavarok, de nem önmagáért a testi-lelki jólétért, hanem a spirituális fejlődés következménye képpen. Ez a Reiki titka.

Usui több külön szervezetet is alapított. Az elso és szélesebb köru a "Reiki Society Usui Kai", majd 1922-ben megalapította az "Usui Reiki Ryoho Gakkai"-t. Az Usui Kai-t az általános Reiki gyógyítók szövetségének lehetne nevezni, a Gakkai volt az ezoterikus orientáltságú szervezet, ami magába foglalta Usui gyógyító és speciális meditációs technikáit is. 1922-ben Tokyoba költözött és külvárosában Harajukuban megnyitotta első hivatalos Reiki gyógyító központját. Itt tanuló csoportokat szervezett és a Reiki energia átadás rendszerét oktatta, ami magába foglalta a Buddhista ezoterikus módszereket is. Számos tanulónak, köztük Mr. Watanabe Kioshi Itami-nak is, átadta Usui a Reiki teljes beavatási rendszerét és meditációs technikáját. Watanabe már Kyotoban is Usui tanítványa volt. O volt az a személy, akire Usui halála után ráhagyta az összes jegyzetét és az Usui által kollektizált Buddhista Tantra tanításokat. Késobb Watanabe maga is székelo elnöke lett az Usui által megalapított Usui Gakkainak.

1923. szeptember 1-én Tokyot és környékét hatalmas földrengés rázta meg. Tokyo központi részét szinte porig rombolta a földrengés és a megmaradt romokon még a tűzvész is pusztított. Több mint 140 000 ember halt szörnyet. A rombolás szinte leírhatatlan volt. Körülbelül 3 millió ember maradt fedél nélkül. Mintegy 50 000 ember sérült meg súlyosan. A teljes ivóvíz és a szennyvíz elvezető rendszer megsemmisült. Közel egy éves feszített munkába került a károk teljes felszámolása. Feljegyzésekből tudjuk, hogy Usui alig pihenve éjjel-nappal járta a város minden részét, próbálta a tőle telhető legtöbbet segíteni a szenvedőknek. Nemcsak mint gyógyító, de szervezőként is kitűnő munkát végzett. A katasztrófa következményeként Usui és barátai klinikát nyitottak a tűzvész sérültjeinek, majd 1924 februárjában a Tokió melletti Nakano városban Usui megszervezte második gyógyító központját. Gyógyításainak híre gyorsan terjedt az egész országban, nemsokára az ország több részéről is meghívásokat kapott, hogy tanítsa módszerét.

Munkásságáért még életében "Kun San To" ("Birodalmi Díszdoktor") kitüntetést kapott Meiji Császártól, mely Japánban nagy megtiszteltetésnek számit. Ezt követően híre még jobban terjedt. Régiókból több természetgyógyász és gyakorló orvos is részt vett előadásain és tanfolyamain. 1924-ben a Reiki önfejlesztő és lélekfejlesztő hatásáról tartott előadássorozatot, valamint válaszolt a hallgatók mindenfajta kérdésére, igen széles témakört felölelve. Usui beutazta az egész országot, hogy tanítsa a reikit (több mint 2000 embernek tanított reikit), ami az időben nem éppen bizonyult könnyű dolognak. A nagy, fárasztó utazások nagyon megviselték Usuit és a tanácsok ellenére folytatta munkáját, nem kímélve egészségét. Aminek következményeként hamarosan kisebb agyvérzést kapott. Később előre megérezte halála közeledtét. Így egy napon Tokiói irodájában összeszedte összes addig gyűjtött könyveit és iratait, beleértve a reiki tanítási ill. a buddhista meditációs és más titkos gyakorlatokat tartalmazó feljegyzéseit. A gyűjteményt legjobb barátjának és tanítványának Watanabenek adta. Ezt követően visszatért nyugat Japánba tanítani. Végezetül Usui 62-dik életévében, 1926. március 9-én Fukuyamában halálos agyvérzést kapott. A japán szokásoknak megfelelően elhamvasztották. Hamvai még mindig egy japán templom oltárán pihennek, Tokyo egyik elővárosában a buddhista Saihoji templomban. 1927-ben a Gakkai szervezet emlékoszlopot állított itt, melynek hosszú feliratát Juzaburo Ushida és Masayuki Okada fogalmazta meg, mely Usui sensei (mester) személyéről, életéről és a Reiki rendszeréről ad felvilágosítást.