Fűvészkert  Nagyecsed ©  webmester VL Egy  FŰVÉSZKERT krónikája     1997 szeptember Ősz volt, és az iskolánk mögötti gondozatlan, elhagyott salak és szemétlerakó hatalmas  „sebként” éktelenkedett településünk közepén. Gyommal benőtt, szinte áthatolhatatlannak  tűnő terület képét mutatta. (1. kép)  Ennyi év távlatából már szinte érthetetlen, hogy miért jártunk el mellette, és miért tűrtük el?  De akkor ősszel megszületett az ötlet, és úgy gondoltuk (két házaspár), hogy lehet ebből a  helyből valami.  Egy kisebb arborétumot gondoltunk ide, főleg olyan fajokkal, amelyekről tanítunk az  iskolában.  A gondolatot azonnal tett követte, és az iskola tanulóival el is kezdtük a munkát. (2 .kép)    Meglepő dolgokat találtunk a giz-gaz között. Többek között egy régi derítőaknát, egy  betonfalú szeméttárolót, és egy vízügyi műtárgyat.  Ezek az építmények kezdték kialakítani a fejünkben a leendő kert képét. Tervezgettünk,  persze csak rajzban, hogyan fogjuk elrendezni a növényeket.  Az ősz végére sikerült megszabadítani a területet a gyomoktól, és a télelő már egy tó  kialakításán ért bennünket.  1998 tavasz, nyár, ősz Alig vártuk a tavaszt, hogy megvalósíthassuk ötleteinket. (Volt belőlük bőven. Még olyan is,  amelyen először mi is csak nevettünk. Pl. jó lenne egy pálmaház!)  A vízügyi műtárgyról kiderült, hogy egy artézi kút, jó nagy halom betonnal körülvéve. Szinte  kínálta magát egy sziklakert kialakítására. Így lett ez a betondomb egy mini sziklagyep.  Vulkáni eredetű kőzeteket és mészkövet is sikerült szereznünk, így kétféle kőzetalapon  kialakuló növénytársulást hozhattunk létre, külön figyelmet fordítva a fűszer- és  gyógynövényeinkre. (3.kép)  A kőzetek beszerzésére, szállítására baráti segítséget  kaptunk.  A terület legmélyebb része -a régi szeméttároló- lett kiszemelve, egy tó létrehozására. Egy  sekély, szabálytalan alakú tavacska lett belőle. Hátsó részét nádas, gyékényes, sásos  foglalja el (gólyahírrel, mocsári nőszirommal, virágkákával, stb.), előterét pedig a nyílt  víztükör tölti ki, benne kolokán, sulyom, békalencsék, stb.  A tó környékét jellegzetes vízparti vagy vizet kedvelő fás szárúakkal telepítettük be.  Többféle fűz és nyár, enyves éger, kutyabenge, stb. található itt, az aljnövényzetben pedig  szépen virágzik a salátaboglárka, az orvosi ziliz, a pénzlevelű lizinka és társaik.  Az állatvilág betelepülése tavainkba szinte nélkülünk ment végbe. Békák, gőték, vízirovarok  tömkelege találta itt meg „számításait”. Mi csak a halak jelenlétéről gondoskodtunk igazán.  (4. kép)  Ezzel egyidejűleg egy kisebb, de mélyebb vizű tavat is megástunk a kert azon részében,  ahol a mediterrán jellegű növényeinket ültettük (pl. füge, naspolya). Ebbe a tóba kerültek  azok az ékszerteknősök, akiket a gyerekek hoztak, mondván túl nagyok lettek. A tavat  körbe kerítettük, így biztonságban vannak, és remekül megfigyelhetők napozás közben. A  telet az iszapban töltik, és etetéskor kézből veszik el az ennivalót. A gyerekek kedvence ez  a tó.    Közben síkvidéki erdőnkkel is „elkészültünk”.  Juharok, hársfák, tölgyek és kőrisek, kökény  és vadrózsa, veresgyűrű som és galagonya, alattuk ibolya, gyöngyvirág és sokan mások.  Elsősorban hazai fajokat telepítettünk, de akad köztük jövevény faj is, pl. a kései meggy.  Nem árt ha ismerik a gyerekek, ráadásul terméséréskor igen látványos. Gyakorlatilag  minden virágzik, és termést hoz mára a kertben.  Be tudjuk mutatni a rovarmegporzást, a szél magterjesztését, a rovarok „szürcsölését” a  sérült fákon, vagy éppen kártevésüket.  A síkvidéki erdő mellett kapott helyet egy szabadtéri tanterem is. (5 kép)   A munkánk kezdetét jelző oszlop is elkészült ez évben, melyet szintén itt helyeztünk el.  Már védeni, óvni érdemes volt a kert, körbekerítése ismét baráti, önzetlen segítséggel  sikerült. A kerítés belő oldalát díszcserjékkel telepítettük körbe.  A kert kialakítása közben ötleteink, álmaink valósultak meg, így kezdtük komolyan venni a  merészebbeket is.  A gyomtalanítás során fellelt derítőakna betonszegélyére egy pálmaházat terveztünk.  Ennek megvalósítása azonban komoly erőpróbának bizonyult. Ezt már nem tudtuk mi  magunk elkészíteni, így segítségre és anyagi támogatásra volt szükségünk.  Egyesületté alakultunk, Fűvészkert Társaság néven, bevéve tagjaink közé azokat is, akikre  eddig is számíthattunk. Civil szervezetként pályázatokat írtunk. A település vállalkozói is  nyitottak voltak a kezdeményezésünkre. Pályázati pénzből sikerült az üvegház fémvázát és  az üveget megvásárolni. Ez év nyarán egy vállalkozó, embereivel, társadalmi munkában  felállította a vázszerkezetet, egy másik pedig a felület megóvást vállalta. Őszre állt az  üvegház, bár a külső faburkolata még nem volt kész.   Síkvidéki erdőnk, víz- vízparti társulásunk, sziklagyepünk már volt, de a hegyvidéki erdőkre  jellemző növényeink még nem voltak. Nekifogtunk „hegyet” építeni. Egy nagyobb vulkáni,  és egy kisebb mészkő alapút. Nem győztük hordani a köveket, a homokot, némi talajt. Ide  kocsánytalan tölgy, hegyi juhar, gyertyán, húsos som, amoda kislevelű hárs, cserszömörce  és ostormén bangita került.  Most vált igazán jelentőssé a „talált” artézi kút. A vízügy beleegyezésével, vizét a föld alatt  a „hegyünkhöz” vezettük, és egy forrást csináltunk.  Bár a forrás mesterséges, de egy igazi  illúzióját kelti, főleg a sok moha, páfrány, kapotnyak társaságában. (6 kép)       A forrás vizét nem hagytuk elfolyni, hanem egy patakmedret ástunk, és ebbe belevezettük.  A patak vize táplálja nagyobbik tavunkat, így az aszály idején is van vízutánpótlás, (a  madarak is magukénak érzik),és a leghidegebb teleken sem fagy be teljesen. A teknőcös  tóba föld alatti csövön megy a víz, s mivel jóval mélyebb az előzőnél, így az egyáltalán nem  fagy be.  1999 tavasza   A kialakított Fűvészkert mellett egy 3 részből álló épület együttes van, amelyet eddig  raktárnak használt az iskola. Nem nagyok ugyan, de mi fantáziát láttunk benne. Kívül-belül  kimeszeltük lefestettük, és a legnagyobb helyiségben egy Bemutatóház kialakításába  fogtunk. Itt kaptak helyet olyan állatok, amelyeken keresztül hatni tudunk a gyerekekre, és  lefedik az iskolai tananyag egy részét. Kb. 30 nem európai fajt tartunk, a puhatestűektől  kezdve az emlősökig.  Ellátásukat, takarításukat természetesen mi végezzük, de több  vállalkozó hozzájárul etetésükhöz.(pl. zöldség- és gyümölcsfélék, gabona és húsáruk  révén.)  Ugyanitt látható közel 120 ásvány, melyek képet adnak élettelen környezetünk  szépségeiről.    Iskolánk tanulói között több lelkes természetbúvár van, akik szívesen végeznek  tananyagtól eltérő munkát és vizsgálódást is. Így merült fel az igény arra, hogy egy mini  „labort” (7.kép) létrehozzunk. Itt barátságos környezetben dolgozhatnak azok, akik  tanulmányaikhoz, munkájukhoz szeretnék használni a Fűvészkert adottságait és  felszerelését. Van itt egy folyamatosan bővülő szakkönyvtár, CD gyűjtemény és jó néhány  folyóirat. Pl. TermészetBÚVÁR, Lélegzet, stb.   2000 nyara  Egy újabb sikeres pályázat tette lehetővé, hogy végre befejezzük a pálmaházunk külső  burkolását, és vettünk egy kazánt a fűtéséhez. Berendezni még nem tudtuk, mert a fűtés  még nem üzemelt.  2001 tele és tavasza   Az épület együttes harmadik része még mindig üresen állt. Mire is lenne jó?  Egy olyan helyen élünk, ami valaha az Ecsedi láp központja volt. Arról, hogy valaha hogy  nézett ki, és hogy éltek itt az előző nemzedékek, a helyiek szinte már semmit sem tudtak.  Így született meg az „Emlékezés Csíkországra” kiállításunk. (8. kép)        A kiállítás bemutatja a lecsapolás előtti láp élővilágát, és a rajta élő embert. Megismerteti  azokat a veszteségeket, biológiai és emberi szempontból, melyek nagy része  visszavonhatatlanul eltűnt, ennek a területnek a felszámolásakor. Természetesen a kiállítás  természettudományos szemmel nézve nem teljes, de nem is erre törekedtünk, hanem  inkább az érzelmi megközelítésre.  Az anyag összeállításakor jöttünk rá, milyen kevés, hiteles irodalom maradt fent a hajdani  Ecsedi lápról. Leginkább Lovassy Sándor, Herman Ottó és Berey József munkáira  támaszkodhattunk.   2002 ősz Végre megvalósult a Pálmaház fűtése is, melyhez az önkormányzatunk nyújtott segítséget.  A fűtés beindítása után jöttek az új feladatok, hiszen az aránylag kis helyen sok növényt  kellett elhelyeznünk, melyeknek nagy részét ajándékba kaptunk a település lakóitól.   A Pálmaház alapvetően két zónából áll. A nagyobbikban a trópusi erdők növényzete él, a  kisebbikben pedig a száraz területek pozsgásai vannak. Az elhatárolódás egyes fajok  mérete és a Pálmaházunk „kicsinysége” miatt nem teljes. (9. kép)  2007 nyara Befejeződött az eddigi legnagyobb fejlesztés a Fűvészkert életében. Az iskola régi  kazánház épületében új állatbemutatót alakítottunk ki, melyben helyet kapott a  kőzetgyűjtemény is. A kazánház színteltolással kialakított két helyiségének egyike  Pálmaházzá alakult. Felszabadult az üvegház egy része, így kialakításra kerülhetett az  önálló Kaktuszház. Vízesblokk készült látogatóink számára. Berendeztünk egy kis társalgó  - pihenő helyet is a Pálmaház galériájában. Mindezek mellett egy Madárröpdét is  építettünk, ahol mini baromfiudvart tartunk fenn. A nagylélekzetű munka befejezése egybe  esett a kert fennállásának 10 éves évfordulójával.   Ebből az alkalomból vendégül láttuk támogatóinkat és avatóünnepségen adtuk át a  megszépült kertet.   Végére értünk  a FŰVÉSZKERT kialakításának. -Persze, csak itt, a krónikában.- Itt a  munka soha nem ér véget, hiszen tennivaló mindig akad. A kertet gondozni kell. Gyomlálni,  nyírni, metszeni, az állatokat etetni és tisztítani, az egyre nagyobb számban érkező  látogatókat pedig fogadni és vezetni szükséges.  Újabb és újabb növények, állatok érkeznek, amelyeket el kell helyeznünk, a Fűvészkert így állandó változás alatt áll.   (1. kép) (2 .kép)  (3 .kép) (4. kép)  (5. kép)  (6. kép)  (8. kép)     (9. kép)  (7. kép)  (Képek a kialakítás  időszakából)