Amikor hangosztályi vezetővé avanzsáltam, egy csomó régi dokumentumot találtam
a selejtezni valók között. Többek között feljegyzéseket a hangosztályi tennivalókról,
úgy jó tíz évvel korábbi dátumozással.
A tennivalók érdekesek voltak, meg is lepődtem rajtuk. Azért is emlékszem a tényre
magára, a tartalmára már nem annyira.
Ugyanis volt közöttük még mindig aktuális is.
Az aláíró hangosztályvezető nem más, mint Lohr Ferenc volt. Akkor még dr. nélkül.
Természetesen, mint ereklyéket őrizgettem a feljegyzéseket, az utókornak.
Amikor az Egyes telepre szólított az Úr, mindent otthagytam a Kettesen.
Hát az utókor nem bánt vele kegyesen, de elbánt az egész Filmgyárral is.
A gyárral együtt dobták ki, értékes gépekkel, tárgyi emlékekkel, emberekkel.
Háború esetén még megvolt a természetes védekezési ösztön. A képeken
olvasható, ahogyan Nosek úr írt erről a korabeli Rádióújságban.
Na de mit tegyen a privatizáció ellen, meg a rendszerváltás ellen a benne
szereplő? Nincs ki ellen megvédeni. Sokat dolgoztam a GAJDOGRÁF-on, utoljára a
szemetes privatizáció, vagy a privatizáció szemete között látták a teherautón. És az
a sok ötlet, amivel vittük az üzemet, szó szerint éjjel-nappal, több generáción
keresztül. Mind az enyészeté lett.
A filmkészítésben a hangmunka az utolsó fázisban következik. Úgy is hívják, hogy
utómunkák. Én is annyit éjszakáztam, keverésekkel, mert másnap Labor leadási
határidő, hogy a Nagykohó ahhoz képest délutáni tea szürcsölés. Mint ismeretes, a
Nagykohónál azért nincs leállás, mert ha az bemackózik, akkor egy vastömb lesz a
fél Vasgyárból.
Visszatérve Feri bácsihoz: agilis volt a hatvanas években is.
Gyakran bejárogatott a Filmgyárba, kisfilmek még jutottak neki is.
Például a Kiváló katona. R.: Lestár János.
A vezérhang felvételénél nekem kellett beugranom.
A vezérhangot az asszisztencia készítette, főleg Feri bácsinál.
Tapolcán volt a helyszín és Reményi Pista volt a vezérhang felvevő.
A vezérhang arra szolgált, hogy a főleg külsős felvételeknél, a képfelvételeknél
elhangzó szavakat ne kelljen kitalálni a kis képernyős vágóasztali munkáknál. Ezért
szinkron magnós hangfelvételt is készítenek. Ezzel az utószinkron lényegesen
könnyebbé válik, mert van ugyan szöveg-lista, de van, amikor a szereplő nem
teljesen azt mondja.
A helyszín itt speciel egy repülőtér volt, nem kifejezetten ideális élőhang
felvételénél.
Mint említettem, Pista utazott le vezérhangot felvenni.
El sem kezdődtek a felvételek, valaki menjen le, mert Pistának azonnali hatállyal
haza kell jönnie.
Nem volt más, én váltottam le. Az eljárásról később értesültem, mert a kollegák
ismerték az előzményeket.
Operaházi felvétel volt. Minden be volt már szerelve, jött az esti előadás.
Pistáék a gyárból indultak az Operába. Fájt a torka, bár nem neki kellett fellépnie,
de útközben többször megkérte a sofőrt, álljon már meg, mert inna egy kis teát a
torkára. A IX. ker. és a VI. ker. légvonalban nincs messze.
De akinek helyismerete van, az tudja, hogy hol lehet teát vételezni. Pista tudta.
A teák nem csupán száraz teák voltak, hanem higítottak is. Olyan libakolbász
arányban. Azaz egy liba, egy ló. Hogy kinek a javára, az már csak a helyszínen
derült ki. Pista barátunk neki felróható módon nem szabályosan (két lábon)
közlekedett a lépcsőkön, és vesztére rájött a kis dolgának végzési szükséglete is.
Az emeleti hangos páholyok mellett próbálkozott. Meg lehet érteni, hogy az a
nagyfokú egyformaság, ami ott uralkodik, igazán megtévesztő.
Fülkének fülke, de, hogy éppen protokoll előadás, protokoll páholyban, protokoll
személyekkel, az maga a balszerencse.
Itt ért véget Pistánk pályafutása. Jobban járt volna, ha üveg helyett könyvet vett
volna a kezébe, ami egyébként is mindig ott volt, mert egyfolytában olvasott, és
olvasottságban is felülmúlhatatlan volt.
Az Operában fordult elő az is, hogy Feri bá’ megkérte az asszisztenciát, szólnának
a színpadhoz közel ülőknek, hogy hangfelvétel van. De ezt majd Pölhössy Pisti
meséli el, a megfelelő helyen.
Vissza a vezérhang felvételhez. A terepen minden adott volt az ismert törvényhez.
Ami el tud romolni, az el is romlik, persze akkor, amikor nem kellene - teszem hozzá.
Szabályosan elfüstölt az a szépemlékű Perfectone nevű, hordozható stúdió magnó.
(Na nem a Kudelskytől, de ez is svájci).
A laktanya elektronikai műhelyét letámadtuk. Egy forrasztópákát és egy
teljesítmény tranzisztort vételeztünk és kaptunk. A többi már gyerekjáték volt. Igaz,
elcsodálkoztak, ki mindenki csinálja a filmet.
Nem nagy ügy, a regulátoros fordulatszám szabályozó áramkört kellett csak
helyreállítani. Ma már bevallhatom, ma sem tudom mitől füstölt el.
De annyira, hogy a feszítő rugó is felizzott, ez látszott a színén, és kilágyult, mert
nem húzta vissza a röpsúlyt.
Valóban nem volt nagy ügy, mert mindent javítottunk már akkor, szervizt hírből sem
ismertünk. Máshol szóba kerül még, hogy főleg un. nyugati berendezésekkel
dolgozott a stúdió technika és elég nagy megbízhatósággal, de a spórolás
működött és az, mint mindig, ebben az esetben is megbosszulta magát.
Nem tudom vissza kell-e sírni, hogy az áramkörök aktív alkatrészei, a tranzisztorokig
bezárólag, nem jelentettek meghibásodás esetén semmiféle problémát. Vagy
eredeti tartalék alkatrésszel, vagy helyettesítővel mindent megoldottunk.
Annyi tranzisztort, mint amennyit az akkumulátoros áramátalakítóban kellett
cserélni, el sem lehet képzelni ma már. A hangoskocsi a külsőkből rendszeresen
elszállt átalakítóval tért meg. A konstrukció sem volt valami acélos, meg a
rendeltetésszerű használattal is voltak gondok.
Dorogi Jenő meséli, hogy a Balaton jegén forgattak. Kamera áll, akkumulátor
ampermérő mutat. Mi a rossz nyavalya van itt? Hát az akkumulátorból előállított 220
voltról fűtötték a kamera házat. Mondani sem kell, nem sokáig.
Visszatérve Feri bá’-ra. Voltak audiológiai problémái, de megoldotta. Mondta: -
Lacikám, most már van két jó hallókészülékem, jelentkezem filmekre.
Azt azért meg kell jegyezni, hogy a hangmérnök lehallgatási körülményei egészen
mások, mint azt civil ember gondolná.
Igen nagy hangerővel hallgatnak, hogy a technikai hibákat észrevegyék.
Sokkal nagyobb dinamikával hallgatnak, illetve vesznek föl, mint azt a hallgató,
néző szeretné. Ízlés és nagy-nagy vita ez a kérdés. Feri bá’-nál, a keverésnél a
stáb meg mindig ájuldozott egy kicsit.
A filmbe jelentkezésnél, azt talán mondanom sem kell, hogy a stábot mindig is a
stáb állította össze és nem a szervezet ilyen-olyan tagja, így nehéz volt bekerülni
akárhová is.
A fókákkal meg mindig is baj volt.
Meg a halakkal is.
Viszont Feri bácsi megkezdte a hangos doktorok sorát.
Megírta a doktoriját, és meg is védte.
Lohr Ferenc hang dramaturgia, 1970.
Erdélyi Gábor sztereo fényhang, 1980.
Juhász Gábor kvadrofon hang, 1985.
N Guen Tam digitális hang (kompresszor), 1986.
