Minden kis dokumentum- és híradó- stb. film és gyártásvezetője költségérzékeny.
Így volt ez a régmúltban is. Főleg, ha a távolság, a veszély és még néhány
körülmény is belejátszik az események sodrába.
A helyszíni forgatás is sok komponens együttállását követeli meg.
Vannak fontos és nem annyira fontos összetevők is. Sokak szerint hangot felvenni
sem akkora probléma. Kell hozzá egy magnó, magnószalag, mikrofon, meg valami
áramforrás.
Na, Vietnamban ez utóbbi nem annyira könnyű eset.
Tóth Janó volt a szenvedő alany, neki állítottuk össze a felszerelést.
Magnónak ott volt a Nagra konkurrens Perfectone (nekik legyen mondva). ( Mint
tudjuk, én lennék a Fuscher Anni, ha zongorázni tudnám a különbséget).
Mivel áramellátásról csak szórványosan lehetett beszélni, ami viszont a frekvenciát,
feszültséget illette, a bizonytalan volt a biztos.
Maradt a rúdelem.
Igen ám, csakhogy repülőgéppel Vietnamba kétféle módon lehet eljutni:
utasfülkében vagy raktérben. Nem nagy a különbség a végcélt tekintve, kivéve a
nyomás kiegyenlítést.
Ami a csomagtérben nem volt.
Nem tudta ezt a rúdelem, így tudatlanságában és dühében megpukkadt, és még
arra sem volt tekintettel, hogy a Perfectonban tartózkodik.
Mondani sem kell, hogy a vietnami háború hangjai az archívumból kerültek ki. Csak
arra kellett vigyázni, hogy ne az Első Háborús szerszámoké legyen. Mert hátha
hallja egy szakértő.
Persze ezzel együtt máig sem értik a harcoló felek, hogyan szólhatott a
hadszíntéren a Baszoka hangja. Mert végül is így szólt az egyik fegyverhang, a
világháborús alkalmatosság vietnami inkarnációja.
A hangok persze megtévesztésig hasonlítanak egymásra néha.
Nézzük pl. az atombombát.
Ki ne hallotta volna hogy szól. Mert egy emlékműsorban arra a pár másodpercre
nem fogunk egyet felrobbantani, hogy a hangját leellenőrizzük, de tényleg.
Jön a rendező és kell a hang, hát nem nagy kunszt. Háborús zaj, mint a pelyva.
Dunnát lehet velük rekeszteni, illetve tölteni.
Mixeljük jól össze és a dolognak annyi.
De mi van az űrhajókkal? Már sokszor láttunk a TV-ben. Képpel, hanggal.
És ha kétórás mozifilm készül belőlük?
Akkor sincs nagy gond.
Majd a gyártás megoldja. (Gyártás =gyártásvezető).
Vegyük például Az évszázad riportját. Ez egy valódi filmcím.
Tele szovjet űrhajókkal, űrhajósokkal, kiképzéssel, kilövésekkel, stb.
Képanyag töméntelen mennyiségben. Baráti alapon mindent.
Ámde hang egy szál se.
Most jön be a képbe a gyártás. Az ide való követséggel. Apolló űrhajók képpel,
hanggal, vetíthető kópiával.
Kis technikai trükk, a vetítőgép hangját kivezetni, s magnóval felvenni.
Nem mintha a szalagjátszókba befűzött kópiák hangját nem lehetett volna
keverőpulton keresztül ereszteni és magnókamerával felvenni.
De azt látnunk kellett, hogy mi a hanghoz tartozó kép.
Az Apolló filmek hangja viszont tele volt dumával, hogy a visszaszámlálás
nyelvezetét ne is említsük. Szóval nem egy nemzetközi hang volt a forrás. A
gyomlálás kismiska ahhoz képest, amit elkövettünk egy Szojuz indítása érdekében.
Csak nehogy jöjjön egy szakértő, aki megállapítja, hogy ezt bizony lódították és nem
lőtték.
Itt van (volt) pl. a hidegháború.
Elfogtak egy kémhajót a koreai vizeken.
Természetesen híradó esemény készült a helyszínen. Mármint a vágószobai
helyszínen. A heti híradóban esemény, magyarázó riport kell róla.
Jó-nevű rendező be. (Nem a Századunké, hanem a másik). Gyere már, légyszi nézd
meg, erről a hajóbelsőről hihető, hogy kémhajóban készült?
Hiába is tiltakoztam volna.
A látvány magáért beszélt. Valódi hajóbelső: kerek üvegű műszerek, kapcsolók,
pultok. Na nem a Nimitz.
Abban maradtunk, hogy más sem látta a Végső visszaszámlálást, - jelzem mi sem -,
ezért elmegy.
Az illúzió a nézők jelentős többségében meglehetett. A Nemerékkel meg úgysincs
mit kezdeni.
A zászlók árnyéka meg nem látszódott, mint a holdkomp mellettinél.
Jó-nevű rendezőnk az imitálás nagymestere is volt.
Traub Gyuszi meséli róla, hogy minden áron mikrofont akart kölcsönkérni a híradó
felvételhez, a tökéletesség látszatát kelteni.
Nem kapott. Éppen nem volt elég (kidobni való) a raktárban. Laci barátunk egy
percig sem volt kétségbe esve, elment az eszterga műhelybe és fából
esztergáltatott magának egyet. A felhasználásáról nem szól a fáma.
