A Homoki-Nagy filmeket mi zajoztuk a Lohrral.
A Drehrictert vittük magunkkal, ami akksiról csinált 220-at. Volt rajta feszültség és
frekvencia ellenőrzési lehetőség, és azzal hajtottuk meg a Ferrofon magnetofont.
És azzal felvettük a bivalyok bőgését.
A Kisbalaton végénél, Fenékpusztán volt a helyszín.
Úgy kezdődött, hogy a Ferrophone-t nem tudtuk becipelni, felraktuk egy bivaly-
vontatta kocsira, megyünk, megyünk nyugodtan, az út mellett meglátnak egy nagy
pocsolyát. Kész. Rohantak be a pocsolyába, kocsistól, majd’ felborult a kocsi.
Beleültek a pocsolyába.
Nem viccelek.
Másfél óráig tartott, amíg sikerült őket onnan kipiszkálni. Akkor végre, volt ott
valami csorda, el-elbődültek néha.
Kipakoltuk a cuccokat, szépen berendezkedtünk, és fölvettünk bölény- bőgéseket.
Én mondtam: - Feri bácsi játsszuk már vissza, egyáltalán van felvétel?
Lejátsszuk.
És nézem. A csorda megindult felénk. A hangra.
Álljunk meg gyorsan, mert a végén még eltipornak.
Tehát volt felvétel.
Elképzelhető, hogy ez a Gyöngyvirágtól lombhullásig volt. Mert aztán vettünk mi fel
mindent.
Volt ott egy óriási kiszáradt fa, amit megszálltak a gólyák.
Pihengettek.
Bennünket kivittek, otthagytak egész nap.
Néha beindult a kelepelés, felvettünk belőle, ami kellett.
Néhány tekercset a Ferrofonnal, árnyék alig volt, délután jöttek csak értünk, ott
voltunk a tűző napban.
Arra már nem emlékszem, hogy mentünk be, lehet, hogy a Kiss Imrével voltunk.
Egy ilyen Zala hídnál megálltunk, és pakoltunk be, először csónakba, és aztán
vittek be a fenékpusztai részre.
Onnan mentünk a bivalyos kocsival tovább.
A Ferrofon erősítője már 41-es csövekkel működött. Mutatok majd egyet.
Akkor még a Klang, nagyon az elején, még nem működött.
Mindent fényhangra csináltak.
A külső szinkronoktól kezdve.
Amikor kijártunk protokollra, a Parlamentbe.
Volt egy AEG fényhang kamera.
A Diebold-féle az meg benn volt, utómunkákhoz.
Volt a Proton nevű szalagjátszó.
Egy nagy vázba volt építve négy lejátszó, csak fényhangra.
A szinkronok fényhangra készültek, zenefelvétel, és abból csináltak kópiát.
Pozitívet. És akkor azokat rakták alá, a keverés fényhangról fényhangra ment.
Magnó csak jóval később jött.
A Nándi bácsi ( Sárdi Nándor hangmérnök) és Lukavecz (Lukavecz Ferenc
főmérnök) együtt szerezte be ezeket az első Klangokat.
60 után jöttek az első Perfectone-ok.
Később a lendpályákat lecserélték két-lendkerekesre, a Magnetocordokon.
Nem hiszem, hogy a Simenséknek olyan nagy üzlet volt, inkább csak
hagyományból csinálták.
Eléggé nagy hőskor volt.
Voltak a KZpU, és a KZuSZ fényhang kamerák. A ruszkiktól vettük. Volt egy lupéja,
az alapcsíkot lehetett beállítani, azt is ellopták.
Egy Klang kamera, annak az erősítőjéből a csövet kilopták.
Elkapták a srácokat, a csövek már nem voltak meg.
A lupét még sikerült visszaszerezi, amit a lendpályába kellett bedugni, annak
alapján az alapcsíkot beállítani.
Olyan hatalmas tápegysége volt, mint egy nagy hűtőszekrény.
Anód, fűtés, hanglámpa feszültségeket állított elő a csöves készülékekhez.
Stabilizált rész is volt benne.
Aztán sikerült egy Siemens-Klang fényhang kamerát beszerezni. Egyesítésnél
átvitték a Fűszfásékhoz (Fűszfás László hangosztályvezető),
a padlásra a fényhang kamerát, a kisebbik, mert kettő volt belőle, talán a KzpU6-
os, vagy a KzuSz.
Amiről kiderült, hogy a ruszkik lekoppintották az amerikait, tükörképe volt az
eredetinek, mert megfordították a fotón az oldalakat.
Rosszul rakták a negatívot a nagyítógépbe, és úgy gyártották le.
A legelső fényhang az intenzitásos volt.
Jobb minőségű volt, mint a transzverzális. Nem volt olyan kényes a labor- munkára.
Noszektól kaptam egyszer egy Kerr cellát.
Meg egy nagyon szép szalagmikrofont.
