Mostoha gyermeke a fajtának a kiskunfélegyházi keringő egyszínű változata /1993/
Soha sem volt olyan népszerű a galambászok között, mint a rajzos változat. Annak dacára mellőzték, hogy igen jó falkaszálló és utód nevelő hírében állt.
A rajzos falkákhoz számos egyszínű galamb is tartozott. Az egyszínűeket többnyire egyszínűekkel párosították. Mivel a küllem nem elsőrendű követelmény így számos vegyes költőpáros fordult elő, amikor a rajzosokat egyszínűekkel is pároztatták. Az ilyen vegyes költő párok nagyszámú csapos és tarka utódot neveltek fel. Köztük akadt sok olyan példány, melyek magukon hordozták az akkor kívánatos fajtajegyek többségét és bekerültek a tenyésztésbe, biztosítva a színvonal megőrzését.
Minőség hanyatlása
A tartási viszonyok kedvezőtlen változása és a fajta díszgalambbá válása nagymértékben lecsökkentette a galambállományokat. A tenyésztők többsége áttért a zárt galambtartásra és a kedveltebb rajzosokat tenyésztette tovább. Az egyszínűek tenyésztése pedig a vegyes összetételű szállófalkák gazdáira maradt.
Siettette a minőség romlását az a törekvés is, mely a fajta csőrének a lerövidítésére irányult. Ugyanis e célból bekereszteztek olyan fajtákat, melyek csőre rövidebb volt a félegyházi csőrénél. Az utódaikat pedig szakszerűtlenül csak a rövid csőrre, és nem a fajtát meghatározó fajtajegyek meglétére összpontosítva szelektálták. A basztard utódokat nem párosították vissza fajtatiszta egyszínű egyedekkel úgy, mint tették ezt a rajzosok tenyésztői, hogy rögzítsék a fajtát, meghatározó fajtajegyeket, hanem más keresztezésekből származó ismeretlen egyedekkel költették azokat. Így a fajtát meghatározó küllemi jegyek háttérbe szorultak és receszíve öröklődtek. Ennek tulajdonítható az, hogy egyik másik kiállításon feltűnik néhány példány, mely megközelíti a kiváló minőséget. Mivel más tenyészetekhez tartoznak, és náluknál rosszabb minőségű párjaikkal költenek, az utódaik meg sem közelítik a remélt minőséget.
Minőség javítása
Jelentős minőségjavulás csak abban az esetben várható, ha a tenyésztésben rögzítik a fajtát, meghatározó fajtajegyeket. Ezt pedig úgy lehet megvalósítani, ha kiváló minőségű rajzosokat állítják párba a legjobb minőségű egyszínűekkel és az utódaikat, csakis a fajtát, meghatározó fajtajegyeket szigorúan szem előtt tartva szelektálják. Azokat az utódokat, melyek a legjobban megközelítik a fajtával szemben támasztott követelményeket, fajtiszta egyszínűekkel, ha ilyen egyedek nem állnak a tenyésztők rendelkezésére, akkor fajtatiszta rajzosokkal kell visszapárosítani. A fent említett utódokat egymással is lehet párosítani a rokontenyésztés elveit figyelembe véve.
Ha az említett szigorú szelekció hatására már dominánssá váltak a fajtát meghatározó fajtajegyek, és megfelelő mennyiségű, továbbtenyésztésre alkalmas egyed áll a tenyésztők rendelkezésére, akkor lehet kencentrálni, az egyszínű galambok kitenyésztésére és a tiszta színek visszanyerésére.
Borsos Imre
Alpár
2T. 2008.-2011.