Galambszeretet

Elődeink nagy türelemmel tenyésztették, nemesítették ősapáik által kitenyésztett galambfajtákat, mert a munka után ez volt az egyik legfontosabb ténykedésük a mai szóhasználattal mondva szabadidejük hasznos eltöltése, vagyis a hobbijuk. Nem kapkodtak volt idejük kivárni a számukra kedvező végeredményt, mely galamb fajtánként változott, és változó napjainkban is. Abban az időben talán szóba sem jöhetett a kiállítási galamb fogalma, hiszen a galambpiac volt maga a bemutató, a kiállítás. A galambok szállása és annak módja volt az elsődleges- és bizonyos mértékig a küllem is, hiszen a szépség fogalma az óta sem változott, emberenként más és más.
 Mit sem tudtak a genetikáról, a legjobb minőségű galambokat pároztatták össze, hogy rögzítsék az adott fajta előnyös bélyegeit. Mondták azt is, hogy az sem gond, ha a költőpáros egyik egyede hibás, a másik pedig hibátlan, attól még nyugodtan párba lehet őket állítani, nem minden utódon jelentkeznek a hibák. Vagy bejött vagy, nem.
 Ha frissíteni akarták galambállományaikat, akkor csak kiváló minőségű apaállatot kereszteztek be, és rögzítették annak előnyös tulajdonságait.
 Elmondások szerint mellőzték a beltenyésztést, ugyanis is vérfertőzésnek tartották. Csak idegen vérvonalakból származó vagy annak vélt egyedeket párosítottak és állítottak költésbe, így az utódok között alig fordult elő degeneráció. Igaz, hogy egyensúlyzavaros vagy keresztcsőrű fióka akkor is kelt, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, kiselejtezték.
 Galambjaikat közös helyiségekben, ólakban és padlásokban tartották, a domináns hímek pedig rokonságra való tekintet nélkül valamennyi tojóval, párosodtak /ma is/. Tehát a beltenyésztés bizonyos mértékben jelen volt, mert a leszármazás szempontjából rokon egyedek párosodhattak és párosodtak is egymással.
 Akkoriban a mai díszgalambok nagy része is szálló volt és némelyek tűnőt is szálltak. Sajnos az utóbbi 3-4 évtizedben számos hazai keringő galambfajta vált díszgalambbá, tenyésztésük kimondottan a kiállításra történik. Megváltozott a tartási viszonyuk, ugyanis zártan tenyésztik őket. Elvesztették röpkésségüket, változott testfelépítésük a küllemük. E folyamat a pörtlik esetében is elkezdődött és a kiállítási egyedeket gondolom zárttan tenyésztik. Az állandó repülés hiánya pedig szembetűnő változást fog eredményezni a küllemükben, ha eddig még ez nem történt meg.
 Napjainkban talán csak a galambszeretet, a galambbetegségek elleni küzdelem és a tenyésztési módok közösek a röp- és díszgalamb tenyésztők között. A kitűzött tenyésztői célok- zöme már eltér egymástól, de elérésük többé-kevésbé azonos módon történik.
 A tenyésztők célja, hogy az állományukban rögzítsék az előnyös tulajdonságokat és a kedvezőtleneket, pedig minél jobban háttérbe szorítsák.                                                                                                           
Borsos Imre                             
Fajtaklub örökös tagja

Előző oldal

 2T. 2008.-2011.