A kiskunfélegyházi keringőgalamb kitenyésztésének lehetséges folyamata
Az 1900- as évek tájékán született galambászok elmondása szerint honi keringőgalambok üdvöskéjét, a galambvilág „orchideáját” Félegyházán és Alpáron, mint önálló fajtát, már a XIX. Század közepén tenyésztették. Kitenyésztése valószínűleg a török megszállók által hozott keleti galambfajtáknak a hazai fajtákba történő beolvadásával kezdődött. Ugyanis a hazai rajzos- és egyszínű keringő galamb fajták a török hódoltság területén lévő vásár- és mezővárosokban és környékükön tenyésztődtek ki.
Kiskunfélegyházán és vonzáskörzetében tudatosan vagy véletlenszerűen különböző küllemű galambok alakultak ki, így például a fehér fésűs galamb is, melyet a helyi szájhagyomány a szívhátú és egyszínű fésűs galambok egyik ősének tud. Ezzel, mint őssel nem is lenne gond, de a másik ős, melyet a helyi szájhagyomány topolyainak nevezett, hogy valójában hogyan is nézhetett ki, még a szájhagyomány sem regél. A valóság az, hogy a helyi idős galambászok a komáromi bukó galambot nevezték és nevezik napjainkban is topolyai galambnak. Ugyanis az 1980-as években a helyi galambászok közül kérésemre, hogy írják le, hogy, hogyan is nézett ki a topolyai galamb, valamennyien a komáromi bukó fajtajegyeit sorolták fel. És, amikor megmutattam a komáromi bukó fényképét rögtön mondták, hogy ez topolyai galamb. Szerintem a szájhagyománynak a „topolyai” változata a XX. század első felében vehette kezdetét, mert a komáromi bukó jelenlegi fej, csőr és fésű formációja az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején a kínai pajzsos sirályka bekeresztezésével alakult ki. Majd az újjá formálódott komáromi bukó galambokból juthatott néhány Bácska – Topolyára, és azok utódaiból származó egyedek közül kerülhettek Félegyházára, amelyek valószínűsíthetők a „topolyai” névadóknak.
Véleményem szerint a kiskunfélegyházi keringő galamb kitenyésztése a helyi fehér fésűs galamb és az akkori, a XVIII. században Félegyházára került középhosszú csőrű komáromi bukó galamb párosodásából származó utódok továbbtenyésztésével kezdődhetett el. Mivel Komáromban a szíves- és az egy színű bukó már tenyésztett fajta volt, így Félegyházán is e két változat irányában indult el a fésűs keringők kitenyésztése. Továbbá a fajta kialakulásában szerepet játszhatott még az 1700-as évek második felében Szeged környéki Üllésről betelepített családok által hozott szegedi kék szíves magas szálló keringő galambok beolvadása is, hiszen a félegyházi fajta szállói még az 1970-es és a 80-as években tűnőt is szálltak.
Az 1950-es évek elején a fajta csőrének kurtítása végett újra bekeresztezték- a sárga rajzos, rövid csőrű komáromi bukót és a Nagykőrösről származó sima fejű, ugyancsak rövidcsőrű kék szíves galambot, a láb rövidítés céljából pedig az Alföldi – kőrösi keringő galambot. Az a szóbeszéd is járta a város galambászai között, hogy Potyesz család a fésű nagyobbítása végett parókás galambot párosították a fekete szívessel.
Napjainkban az angol rövidcsőrű galamb bekeresztezéséről esik szóbeszéd. Hogy milyen irányba is indulnak el a fésűs és az angol rövidcsőrű párosításából származó utódok továbbtenyésztésével, arra a választ, a jövő adja meg.
Addig is reménykedni lehet, hogy a több generáción keresztül a szakszerűen kiválasztott utódok fajtatiszta fésűs egyedekkel történő visszapárosítása esetén, a genetikai variancia /örökletes változékonyság/ új, értékes tulajdonságok megjelenését eredményezi.
Borsos Imre
Fajtaklub örökös tagja
2T. 2008.-2011.