Múltból a jövőbe
Kiskunfélegyházán a második világháborút
követően fellendült a helyi fésűsök tenyésztése, száznál is több falkát
hajtottak város szerte, melyek többsége fekete, sárga és vörös szíves volt, de
repült közöttük kék rajzos és különböző színeztű egyszínű is.
Hogy rövidítsék a fajta csőrét, a hatvanas évek végéig bekeresztezték a
komáromi bukó vörös- és sárga rajzos változatát, a nagykőrösi rövidcsőrű kék
szívest, az alföldi- körösi keringőt és a vörös pajzsos sirályka galambot.
A komáromi bukó galamb bekeresztezése közvetlenül a háborút követő években
kezdődött. Akkoron e fajta még szálló galamb volt, testfelépítése a repüléshez
idomult, ugyanúgy, mint a bukóé, így az nem okozott különösebb gondot az
utódoknál. De az már gondot okozott, hogy az utódok nagy része jellegzetes
komáromi rajzú volt, és repülés közben hátrafelé több bukfencet is vetettek
megbontván a szállófalka egységét.
A galambászok többsége nagy, kerek elejes, előkés szaporulatot remélt, de
helyettük torkos, mélyen a tarkó alatt tűzött, béleletlen, színes fésűjű és
bukdácsolva szálló utódokat nyert a vegyes fajtájú költőpároktól. A küllemre
igényesebbek ideje korán meg is szabadultak a komáromi bukóktól és a rá
emlékeztető ivadékaiktól. Voltak kiknek kedvére volt az újfajta repülési mód és
megtartva őket ki tudatosan, ki tudatlanul, a helyi fésűseikkel visszapárosítva
tovább tartották, melyek szaporulatában olykor akadtak nagy elejes, fehéren
bélelt fésűjű kiskunfélegyházi keringők is. Az előrelátó tenyésztők fantáziát
láttak az ilyen ígéretes fiatalokban és megszerezvén azokat, fajtatiszta vörös-
sárga és fekete szíveseikkel keresztezve tovább tenyésztették.
Az ötvenes évek elején a Nagykőrösről vásárolt sima fejű, rövidcsőrű kék
szíves hím bekeresztezése nemcsak a csőr kurtítását szolgálta, hanem lehetővé
tette mind a négy színváltozat minőségének javítását. Ugyanis nem csak Katona
Imre párosította az utódokat- vörös-, sárga, fekete és kék szíveseivel, hanem a
tőle elkerült példányokat más tenyésztők is költették galambjaikkal, és több
féle kiváló törzset tenyésztettek ki. Köztük Barta Gábor Móczár Lajos, Tóth
György, és Vakuja Ferenc.
Barta Gábornak állományát kiváló költő párok alkották. A négy
színváltozatból csak a feketéktől nem tudott hozzájuk hasonló minőségű utódokat
hagyni.
Móczár Lajos elsősorban a sárga- és vörös szíveseinek minőségével
emelkedett ki a többi tenyésztő közül. Fekete- és kék szívesből egy- egy
költőpárost tartott kiváló minőségben.
Tóth Györgynek sikerült kitenyészteni mind a négy színváltozatból igazán
nagyfejű szíveseket, szép tűzésű körfésűvel, különösen a feketék, valamint a
cigány vérvonalú kékek minősége emelkedett ki az állományából.
Vakuja Ferenc nevéhez az új vérvonalú /un. cigányvérű/ kék szívesek
kitenyésztése kötődik, de kiváló vörös, sárga és fekete rajzos galambokat is
tartott.
Ismert volt a Potyesz féle fekete szíves vérvonal, melyről az a hír
terjedt el, hogy őseibe bekeresztezték a fekete parókás galambot. Mondták ezt
azért, mert keskeny fej és hosszú szálas fésű jellemezte az eladott példányokat.
Arról viszont nem beszéltek, hogy Potyesz Lajosnak kiváló fekete rajzos
törzsállománya volt, és közülük négy egyeddel vett részt az 1963.-ban a
Lipcsében rendezett kiállításon.
Herceg József asztalos mester a hatvanas évek közepe táján csőr
minőségének javítása céljából vörös szíveseibe bekeresztezte a vörös pajzsos
sirálykát. A keresztezés buktatóira ráunva, a vörös színezetűeket a hetvenes
évtized elején eladta Gál Mihálynak, aki a legjobb minőségűeket a
kiskunfélegyházi sárga szíves hím és vörös rajzos alfödi- körösi keringő tojó
költőpáros utódaival keresztezte. Majd a szaporulat szelektált példányait
fésűseivel párba állítva, az évtized közepére számos kiváló minőségű vörös és
sárga szívest tenyésztett ki. Ezeknek, a galamboknak nem csak a csőre és lába
volt már rövidebb, mint az elődeiknek, hanem mély állásúak is voltak.
Az idegen fajták bekeresztezésével megnőtt a fajta vitalitása, feljavult
és jellemzővé vált nevelő kézség. Kettesével keltek, és növekedtek, majd hagyták
el fészkeiket a kis galambok. Ezáltal elegendő mennyiségű szaporulat állt a
tenyésztők rendelkezésére, kik szakszerű szelekcióval a minőséget javítva a
rajzosok kiváló törzseit tenyésztették ki, melyek a kékek kivételével
kitenyésztőik elhalálozásával a 90-es évekre felszámolódtak.
A korábban mellőzött kék rajzosok előtérbe kerültek, és egyre többen
tartották e színváltozatot, és a fent ismertetett vérvonalak keresztezésével
kiváló törzseket tenyésztettek ki. Közülük a cigány vérvonalra jellemző sajátos
jellegek lettek az elfogadottak, és a szelektálásuk kimondottan erre a típusra
történt, és történik. A szoros beltenyészetekben a 90-es évek kezdetétől a
degeneráció különböző formái jelennek meg.
Az egyszínűek között vezető szerepet játszó fehérek minőségének a rajzosok
színvonalára való felhozása a 90-es évek közepétől egy évtizedet sem vett
igénybe, Kiinduló őseik fajtatiszta kiskunfélegyházi keringő- vörös szíves hím
és kék szíves tojó, valamint kiskunfélegyházi keringő és komáromi bukó ősöktől
származó egyszínű- fehér hím és fehér tojó, melyek magukon hordoztak még néhány
bukó fajtajegyet. Tenyésztőjük a négy galamb utódait szigorúan az általa
kívánatosnak tartott fejre, fésűre, rövidnek mondható vastag és kúpos csőrre, a
test- nagyságára, felépítésére és tartására szelektálta.
Időnként vérfrissítés gyanánt a kiskunfélegyházi keringő rajzos változatából
különböző színezetű, olyan hibás rajzú egyedeket keresztezett be, melyeken a
fehér tollmezők voltak uralkodók a színes tollmezők felett, fajtajegyeik viszont
a galambjaiéval voltak azonosak. Ennek ellenére a törzs már is túltenyészetté
vált?
A kiváló kék rajzos és az egyszínű fehér törzsek tenyészetében a szoros
beltenyésztés miatt már múlté a jó nevelő készség, és a szaporaság.
A kék szívesek tojásrakási ciklusa rövidült, ugyanis a kisgalambok
kikelését követően néhány nap múlva kezdetét veszi az öreg galambok párzása majd
a tojásrakása és elhanyagolják a fiókák nevelését. Jellemző a csőrkávák
elvékonyodása, elferdülése. Gyakran fordul elő, hogy négy-öt napos fióka felső
csőrkávája- már 1-2 mm-rel is rövidebb, és nem záródik dobozfedél szerűen az
alsóra, hegye lecsúszik, és keresztirányban növekszik. Az egyensúlyzavaros
fiókák kelése is gyakran fordul elő, mely 10-14 napos korúnál már észlelhető.
Említhető még a túlzottan rajzhibás egyedek előfordulása is, ami főként e fajta
eszményi típusai között a gyakori.
Úgy a kék rajzos, mint a fehér költő párok tojásainak- egy része üresen
marad, vagy, ha fias is lesz, akkor a kikelések időpontját megelőző napokban
fulladnak be a fiókák. És előfordul az is, hogy a fióka körbe ütögeti a tojást,
de kibújni már nem bír vagy, ha ki is kel egy- két nap múlva úgy pusztul el,
hogy begytejet sem kapott.
Szerintem szükséges a két színváltozat kiváló törzseinek vérfrissítése,
egy olyan idegen fajta bekeresztezése, mely fejének és csőrének nagysága és
formája, valamint testének- nagysága, felépítése és tartása közel azonos a
kiskunfélegyházi keringőjével. A fajtán belüli színkeverés is megoldás, de
hosszabb távon csak egy új vér bekeresztezése és a beltenyésztés ésszerű
alkalmazása hozhat előrelépést, vagyis kedvező eredményt.
Borsos Imre
Fajtaklub örökös tagja
2T. 2008.-2011.