Prúzli, vagy - de kiskunfélegyházi keringő!
 

Alpáron (Tiszaalpár) úgy a felnőtt galambászok, mint mi gyerekek az 50-es évek táján is a félegyházi fésűst szíves prúzlinak, az egyszínűt csak prúzlinak neveztük. Nem volt ez másként a félegyházi galamb piacon sem. Hogy adod ezt a szíves prúzlit vagy, hogy adod ezt a prúzlit? És tudta az eladó, hogy melyik galambról is van szó, ha több fajta galambot is kínált eladásra, többek között szíves- postát, pallagit vagy szolnokit, melyet csak kispostának neveztünk. Arra viszont nem emlékszem, hogy alföldi (kőrösi) vagy kecskeméti keringő galambot árusított volna galambász. A kecskeméti galambpiacon is számtalanszor megjelentem a 70-es évek végén, de félegyházi fésűst csak én kínáltam eladásra. Ott, hogy adod a purclit? Kérdezett rá egy-két érdeklődő a fésűseim árára, s ha jól emlékszem néhány sárga szíves talált csak gazdára a többszöri próbálkozás alatt.

A "Gondolatok és vélemények a magyar galambfajták kitenyésztéséről" című könyvet böngészve számomra érdekes, elgondolkodtató mondatokra akadtam.

Például: "A magyar galambfajták eredete" című írásban azt, hogy "A magyar keringő galambfajtákat Balassa nevezte el a városok szerint, addig minden galamb purcli volt, amely a német purzler szóból ered." És "Az alföldi (kőrösi) keringő galambokról" című írásban pedig azt, hogy "Balassa György könyvében még Kecskeméti keringő néven említi a fésűs galambokat." Így már érthető, hogy egykoron Balassa György a kiskunfélegyházi fésűst miért is titulálta kecskeméti keringőnek a "Cserkészet a galambászati éveimből" című írásának idézett részében, amely az Aprójószág 1927. aug. 15. számában jelent meg. "Az 1887-ik év augusztus havában már Kiskunfélegyházára kerültem. Itt a szegedi magasrepülő keringőket csak a hírből ismerték. Az itteni galambászoknak a bécsi deresek, a magyar házigalambok, remek magyar becsesek, csattogó- vagy csörgőbögyösök és a kecskeméti keringők, "purclik" voltak ismertek. Még ma is élénken emlékszem vissza az itt látott remek galambokra. Kiskunfélegyházán közel két teljes évet töltöttem meg."

Gondolom a galambszerető Balassa Kiskunfélegyházán, amint elfoglalta szállását és hivatalát első útja a város galambászaihoz és a vasárnapi galambpiachoz vezetett, és mindenütt számára még ismeretlen fésűs fajtával találkozott. Ekkor a nagykőrösi "villásfarkú" keringő purcli galambot (1873-as évtől) és a szegedi "magasrepülő" purcli keringőt (1880-as évtől) már ismerte, szállásukban is gyönyörködhetett, de a félegyházi fésűs galambok külleme és röpmodora új volt számára. Kérdésére, mely a galambok fajta nevére vonatkozott a galambászok válasza minden esetben prúzli volt. Ez az elnevezés napjainkban is közszájon forog.

Hauszner Béla (1928) a "Kőrösi, vagy Alföldi Keringő" című írásában olvastam, hogy "A magyar galambfajták közül talán egy sincs, amelynek annyi lelkes tenyésztője volna, mint a Kőrösi keringőnek. Az alföldi városok és községek tenyésztői már századok óta kultiválják ezt a fajtát. Különösen Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Szolnok, Monor és Törökszentmiklós és környéke az, ahol a szép madarakat különös szeretettel tenyésztik."

Az idézett részletben felsorolt városok közül Kiskunfélegyháza szerintem "kakukktojás". Ugyanis, e városban és vonzás körzetében az ilyen szárnytartású, "píptelen" (zsírmirigy nélküli) galambokat az elődök sem kedvelték és ma sem kedvelik. Az 1900-as évek tájékán született idős galambászok elmondása szerint nagyapáik is a kiskunfélegyházi keringőt tenyésztették. Elmondhatjuk, hogy e fajta szeretete nagyapáról unokára szállt és Kiskunfélegyházán se nyoma sem pedig hagyománya nincs az alföldi (kőrösi) keringő, az úgynevezett "lompos" galamb tenyésztésének, és annak sem, hogy a helyi fésűsök kecskeméti keringő néven lettek volna ismertek.

Számomra a kiskunfélegyházi keringő kialakulásának és tenyésztésének szájhagyomány útján terjedő története, még ha generációváltások során némi képen torzult is hitelesebbnek tűnik, mint ahogyan az némely könyvben írva vagyon.

Borsos Imre
Fajtaklub örökös tagja 

Előző oldal

 2T. 2008.-2011.