Torzó a fészkehagyott kisgalambokról

A kedves emlékű félegyházi tenyésztő, Lugosi Laci mondotta még a hetvenes évek közepe tájékán: „Én nem szeretem a fiók galambot, mert nagy átalakuláson megy keresztül, amíg ivaréretté válik.” Bizony ez az átalakulás sokszor nem várt meglepetéseket tartogat. Ezért érdemes szinte óráról órára követni a bekövetkező változásokat a tojásrakástól a tojásból történő kibújástól kezdődően a vedlésen át az első párba állításig.

Annak idején lázas kíváncsisággal vártam, hogy egy-egy költőpáros második tojásának letojásától elteljen három négy nap, hogy azokat egyenként a fény felé tartva láthassam, hogy bekötöttek-e vagy sem. És ha a tojások fiasak lettek figyelemmel kísértem a színezetük esetleges változásait is. Ugyanis a fias tojások megtartva fényüket sötétebbekké váltak, a terméketlenek színe eltért az előbbiekétől.
 Amikor a fészekhagyott fiatal galambok először a volieren kívülre kerültek, nyomban vissza is fordultak, mert bátortalanok ezért többször is megismételték a ki- és bejutást. De amint számukra biztonságossá vált a visszajutás módja egyre távolabbra merészkedtek a kijárótól. Először is megismerték a volier és a galambház tetőket, a közvetlen környezetüket. Minden egyes, számukra még új területen, az ott található kisebb tárgyakat csőrükkel felszedték, megízlelték, megkóstolták, a nem mozdíthatót pedig megcsipkedték. Némi bátorsággal felvérteződve egy-egy fiatal átrepült a távolabbi lakóház tetejére majd követte őket a többi is és meghódíttották, birtokba vették azt. Többnyire a háztető legmagasabb pontja volt a kedvenc pihenőhelyük, onnan belátták, megismeték a környéket. Amikor kellően kipihenték az újabb felfedezés fáradalmait kezdetét vette a galambház tetőre való visszatérés, mely az első alkalommal nem ment zökkenőmentesen, mert a galambház tetőnél valamitől mindig megriadtak és visszarepültek a háztetőre. Hogy ilyen eset ne forduljon elő, ki kellett tenni a volier tetejére néhány repülni még nem tudó kisgalambot, és azok mellé már zavartalanul leszálltak. A két tető közötti gyakori repülések alkalmával egy-egy kis kört is megtettek a levegőben. Ha volt egy kis légmozgás, akkor sokszor tévesztettek és a szomszéd tetőkön pihenték ki a fáradalmaikat, amikor már felmérték a helyzetüket repültek is vissza kiindulási tetőre. Amelyik fiatal távolabbi tetőre tévedt többnyire a késő délutáni órákban kezdett keresgélni, tájékozódni, hogy hol is van. Ilyenkor tetőről tetőre repült, míg haza nem talált.

Ezen írásom a tenyésztői múltam lezárását jelentő megnyílvánulásom.

Borsos Imre
Fajtaklub örökös Tagja

Előző oldal

 2T. 2008.-2011.