Tippek és Tapasztalatok

Reptetés 2012.-ben

Az első röptetős év után (2011.), 2012.-ben sem akartam alább adni, de sok jóra nem számítottam. A hosszú téli leállás alatt, a galambok teljesen elszoktak a repüléstől. Amikor néha kiengedtem őket a földön totyogtak, meg szedegettek, csak nagyon ritkán repültek 1-2 kört.
2012. március 15.-e környékén állítottam párba a galambjaimat. Amikor már minden pár tojásokon ült, akkor jött el az idő. Esténként, mindenki beült a saját helyére, amit mindig bezártam. Reggel, így könnyű volt összeszedni a hímeket, nem kellett hajkurászni. Ők voltak a "ráérősek", amíg a tojók kotlottak. 6 előző évi hím volt, amelyek röptetésre voltak szoktatva. Először próbáltam őket a "rajtgépből" indítani, de nem vettek komolyan. Felültek a háztetőre és onnan néztek, hogy most mi is van. Többszöri ijesztgetés után is alig lehetett belőlük kiszedni 10 percet. Ezért, megint a jól bevált módszerhez, a dobozhoz kellett nyúlni. Reggelente összeszedtem a hímeket a dobozba, aztán irány a focipálya. Az előző évben, már olyan helyismeretre tettek szert, hogy szinte körözés nélkül repültek haza, több távolabbi pontról is. Sokszor előbb értek haza, mint én. Akkor megint ijesztgetéssel, dobálással, meg mindenféle repülésre ösztönző módszerrel próbáltam kiszedni belőlük néhány percet. Nagyon nem akartak komolyan venni, szinte már kétségbe is estem. Összehoztam egy madzagra kötözött gumilabdát is, mint ösztönző eszközt. Végül nagy keservesen, pár hét alatt sikerült rendszeressé tenni a 20 percet. Ekkorra már a dobozolásról is le tudtam szoktatni őket. Valószínű megérezték, mit is akarok!:) Néhányszor megvolt a 30 perc, majd egy átsuhanó karvaly segítségével április 12.-én, 55 percet repültek. Tehát megvolt bennük az, amit akartam. Amikor a tojók is lassan kezdtek felszabadulni a reggeli órákra, azokat is reptettem. Ekkor ők, a bereptetett hímek mellett, már csak a visszatartó erőt képviselték. De nem baj, a mozgás a lényeg!
Talán érdekes lehet. A 6 hímből volt egy, amelyik az előző évben, csak 10 perceket repült. Késői kelés volt, így csak ennyire futotta a csapat lezárása előtt. Kicsit féltem is a várható teljesítményétől. Érdekes módon, ő lett a húzó "ember" a csapatban!
Később, ahogy kirepültek a fiatalok, őket is próbáltam az előző évi módszerrel repülésre szoktatni. Öreg hímek repültek,... fiatalok dobozba,... majd egyre távolabbról felengedve. Most is működött a dolog. Egy idő után a hímek kezdtek belustulni (valószínű a nevelés miatt) és a fiatalok vették át a vezetést. Ekkor fordult a sorrend. A fiatalok repültek először, majd az utolsó percekben csatlakoztak az öregek.
Az idő múlásával, folyamatosan fejlődtek a fiatalok. Az év során, 3 alkalommal lépték át az 1 órát. A 2011.-es rekordot sikerült megdönteni kemény 3 perccel. Így a nem hivatalos házi rekordom, 1óra 12. perc. Viszont ami rossz hír, megmaradt a tavalyi probléma. Alacsonyan repültek és ez miatt, nagy volt a csábítás, hogy megpihenjenek a tetőn. Ilyenkor egy kis bíztatással, még több percet rájuk lehetett erőszakolni. Amikor látszott rajtuk, hogy kezdenek ereszkedni, megpörgettem a kötözött labdámat. De az állandó figyelőszolgálat mégsem jó megoldás. Aztán az egyik reggeli röptetéskor, nyár elején, beugrott valami....
Meg kéne próbálni, néhány budapesti magasröptűvel bővíteni a csapatot. A gondolatot tettek követték. Rövid időn belül, sikerült is szereznem 8 példányt. Voltak sírósak, meg röptetett fiatalok is. A galambházban eltöltött két hét után, folyamatosan kiengedtem őket. Semmi probléma nem volt velük, mindenki megmaradt.
Végül eljött az idő, amikor egyszerre engedhettem ki a két fajtát. 1-2 kör után szét is váltak fésűsök, meg bp.-k, ahogy az előre megjósolható volt. Próbálgattam változtatni az arányokat. Kevesebb félegyházi, több félegyházi, de egyik sem vezetett eredményre. Nem akartak összeállni. A bp.-k mentek magasabbra, a fésűsök pedig a megszokott alacsonyabb szinten köröztek. Hosszú időbe telt, mire összeszoktak a levegőben. Ekkor azonban már többségben voltak a saját fiatalok így ők diktálták a tempót, meg az egyebeket.
Év közben 1-2 alkalommal láttam, hogy a szívesek magasabbra merészkedtek. Ez a röpidőn is egyből meglátszott. Ilyenkor 30 percig, a háznak még a közelébe sem jöttek és simán hozták az 50 perceket, ijesztgetés nélkül is. A tavalyi tapasztalatokkal összevetve, tehát egyértelmű!!! A magasság növelésével, hosszabb időt lehet elérni.
Amikor a "lustaságok" leszálltak a tetőre, mert befejezettnek tekintették a feladatot, a budapestiek még ráhúztak kicsit. Ilyenkor már felszabadultabban és magasabban köröztek, ahogy azt a félegyházitól is látni szerettem volna. Egyébként 1,5-2 óránál nem repültek többet ők sem és még röpmagasságig sem emelkedtek. Ilyen szempontból ezek a budapestiek a fajta selejtjei, de nekem ez teljesen megfelel (-ne). Kicsit csalásnak érzem ezt a budapestiekkel kevert falkát, de ha ez kell a fejlődéshez akkor bevállalom. Persze ez csak időszakos állapot!
Meg merem kockáztatni, hogy napjainkban, a galambjaim röpteljesítménye (falkában!), nagyjából egyedülálló az országban. Sőt talán még azon kívül is!? Egyébként, várom azok jelentkezését, akik tudnak hasonló próbálkozásokról az ország más részein is.

Ezt a helyi szintű, FHM projektet a jövőben sem szeretném abbahagyni. (FHM=Fajta Helyreállító Művelet.) Na jó, ez nagyképű volt, viszont jól hangzik.:)) De, ha már egyszer KERINGŐ! a kiskunfélegyházi!!! A lényeg az, hogy a külső mellett, a röptetésre is szeretnék hangsúlyt fektetni.
Éppen ezért, a 2013.-as évre megtartottam 2 pár budapesti magasröptűt. Tőlük max. 5-6 fiatalt fogok hagyni. Így a következő fiatalok, nem a saját szüleiktől fogják eltanulni a repülés csínnyát-bínnyát, hanem a magasröptűektől. Talán így rövid időn belül, sikerül kinevelni olyan félegyházi keringőket, amelyeknek nincs "tériszonyuk". Garancia nincs a sikerre, de reménykedek. Ameddig megtehetem, nem vagyok hajlandó lemondani erről a lehetőségről!
 

Előző oldal

 2T. 2008.-2011.