Tippek és Tapasztalatok

A galambjaim költőszekrénye

Ez csak EGY!, megoldás a sok közül!
Az új galambdúcomban, az első fészekszekrény, inkább volt olcsó, mint praktikus. De csak 2009. végén döntöttem úgy, hogy szinte megfelezve a költőpárok számát, készítek egy új fészekrendszert a madaraimnak. Ez a berendezés is, mint minden más a dúcban, saját kezem munkája. De nekem könnyen megy, mert szakmába vág. Tehát 2009.-es év vége felé elkezdtem tervezni, felmértem a lehetőségeket, meg honlapokat nézegettem. Nagyjából megvolt az elképzelés, de a végleges méretek és a kialakítás, nagyban köszönhető Borsos Imrének is.
Ami nálam lényeges szempont volt. Minden körülmények között láthassam a tubikat. Nem akartam sötétben, bujkáló galambokat. A jelenlegi fészkekre, három kivételével, a lakásból is rálátok. Persze csak távcsővel! Olyan paramétereket akartam, ami a több napos (max. 3-4 nap) lezárás esetén is elviselhető a kedvenceim számára. Így találtam ki a jelenlegi belméreteket, ami 38x60x45cm. (mag. x szél. x mély.)
Az anyagát tekintve, két lehetőségen gondolkodtam. A sokak által használt OSB, vagy a  kicsit kevésbé népszerű nyers bútorlap (pozdorja). Az OSB lap megfelelő is lehetne, mert már eleve vízállóbb, mint a másik anyag. Ezért, jobban bírja a híg ürüléket is. Akik nem szeretnek takarítani, azoknak mindenképpen ez a jó megoldás. A nyers bútorlap alapból nem vízálló, de sokkal simább a felülete, könnyebb lekaparni róla a piszkot. Így nekem ez utóbbi volt a szimpatikus. A szekrényt, felszerelés előtt lenolajjal kentem le kétszer, ami csökkentette a nedvszívó képességét. Minden szezon előtt ezt meg szoktam ismételni. E sorok írása közben, 4 tenyészidényen vagyok túl és a szekrény vázának semmi baja nincs. A fakkok alját forgáccsal szoktam leszórni, mert ez adott. Én hetente takarítok! Sőt, ha olyan korúak a fiatalok és nagyobb bennük az ürítési kényszer, akkor az ilyen kritikusabb „csomópontokat” igény szerint, hét közben is eltávolítom. Nekem ez nem okoz problémát, szívesen megteszem. A szekrény nem a földön van, hanem meg van emelve 60cm-t. Ez a magasság nekem is kényelmesebb, mert nem kell hasra feküdnöm az alsó szint ellenőrzésekor és a fal tövénél osonva rohangáló egerek is ki vannak lőve.

Ezután elemezzük kicsit az ajtót is.
Mint említettem, számomra fontos a folyamatos rálátás. Nincs titkolózás, mindent látni akarok. Különben is, már rég elmúltam 18! Az ajtó kerete, olyan keresztmetszetű fenyő lécből készült, ami keveset takar és jól néz ki. Mint egy nőn a tanga! …..  Hááát, ez most egy érdekes hasonlat volt.
Szóval van a nagy ajtó, ami a fakkot lezárja. Ezen én szoktam ki, be „közlekedni” takarításkor, meg a szemlék idején. A drótpálcákat saját magam sodortam. A sodrásra azért volt szükség, mert csak 2 mm-es huzalom volt, ami elég gyengusznak bizonyult. Szerintem ez a 2 darab összesodort huzal, még jól is néz ki a csavart mintával. Há nem? Há de. A nagy ajtón belül van a kicsi, lenyíló, ami a bejárást biztosítja, vagy gátolja a galambok számára. Ez a kisajtó lenyitva, egyben a fészekőrző is. Ha pedig felhajtom, mert pl. az adott pár, be van zárva, vagy üres a fakk, akkor más hímek sem tudják foglalni azt. Így, mindenki csak a saját rekesze előtt tud vagánykodni. Ezek a kisajtók, nem a nagy keret alsó részének a közepén vannak, hanem attól valamelyest eltolva jobbra, vagy balra.
Ez az asszimetrikus elhelyezés, némi támpont lehet a fészkét kereső galambnak. A bebújó nyílás, 10x11 cm. Először nem is gondoltam volna, hogy ez a méret elegendő lehet. Gyártás előtt, egy papírdobozon lemodelleztem és tényleg megfelelőnek bizonyult. A kicsi nyílás, meg a hasonló méretű fészekőrző nem támogatja a bejárat előtti verekedéseket. Ráadásul a betolakodó, nem is tud kapásból besurranni, mert először meg kell pihennie a fészekőrzőn. Ezt már a bent lakók is észlelik, fel tudnak készülni a védekezésre. A lenyíló ajtó, a rekesz aljától, 8 cm magasan van. Ez azért jó, mert etetés közben a fióka, nem tud idő előtt, (túl fiatal korban) véletlenül kiesni.









 

A fészek.
18x18 cm alapterületű és a belső mélysége 8 cm. 10 cm-re van megemelve, így a kilakoltatott fiataloknak nem egyszerű a visszajutás. Nem akadályozzák a szülőket a kotlásban, vagy a kisebb testvérek nevelésében. A fészkek magukban is megállnak, mert kettő 30x30cm-es farostra van rögzítve. Ez sem véletlen! Ez védi a fiatalok ürülékétől a szekrény vázát. Mert ha azok nem kifelé piszkítanak, akkor befelé a sarokba. Ez pedig hamar kikezdené a pozdorját. A farostlemezt pedig könnyebb lecserélni, ha szétrohad. 

Azt már említettem, hogy a félegyházinál, kicsit fel vannak gyorsulva a dolgok. A fiókák kikelése után, hamar újra letojnak. Én minden párnak csak egy fészket teszek be. Nem akarom plusz fészekkel hergelni őket. Amikor a fiókák elérik azt a kort, kiteszem őket a fészektál alá, így a szülők nyugodtan kotlanak a tojásokon.
Néha sajnos elég korán kényszerülök erre. Előfordult már olyan is, hogy a tojás, korábban érkezett a vártnál és a tojó, nem a fészekbe tojt a fiatal mellé, hanem a rekesz aljára. Ilyenkor a fióka kikerül a fészekből, a tojás pedig megy a helyére. A szülők felismerik az új helyzetet és legtöbb esetben a következő tojást, már a fészekbe pottyantják, az első mellé. A továbbiakban pedig nincs probléma a költéssel.
A fészkek elhelyezése, szintén nem véletlenszerű. A jobbra eltolt kisajtónál, pl. bal oldalon van a fészek, a bal oldali kisajtónál, jobbra. Így a galamb, ez alapján is tud tájékozódni, ha rossz fészekőrzőre száll. Néhány alkalommal már megfigyeltem, hogy a tojásra, vagy fiókákhoz visszaérkező tojó, a szomszéd kisajtón ment be. Amint beugrott, észrevette, hogy nem jó oldalon van a fészek és hamar távozott is. Ez csak az oldalsó, ill. az alsó, felső szomszédokra vonatkozik. Az is előfordult már, hogy olyan „szobába” érkezett, ahol a kisajtó és a fészek tájolása megegyezik a sajátjával. Ebben az esetben, miden gond nélkül elfoglalta az adott fészket. Ha éppen senki nem ült rajta.
Azt hiszem ennyi. Ha új költőszekrényt kellene készíteni, akkor is ezeket a megoldásokat választanám megint.  

Előző oldal

 2T. 2008.-2011.