2008. november 2. vasárnap

A mi történetünk nem most kezdõdött, de talán nem késõ így, két hónap után elkezdeni. Ez a napló egy osztály története lesz, ami komoly jelentõséggel bír, de ez csak 4 év múlva fog kiderülni! Közös élményeinket, aranyköpéseket fogok megörökíteni… kinek is? Írhatnám úgy:

Kedves Naplóm!

De én így kezdem:

Kedves Gyerekek!

    Remélem, ez a négy évig gyûjtött élmény-leírás kedvetekre való ajándék lesz, amikor már jól fogtok olvasni. Most még csak 8 betût ismertek, de hamarosan olvasóvá váltok, addig szüleitek olvasnak nektek.
Hogy is kezdõdött az életünk?
Hárman vártunk benneteket; Kata néni, aki délután tanít, Marika néni, aki logopédus. Én voltam a harmadik. :)
Már az is nagyon fontos volt, hová érkeztek, szóval az osztálytermet gondos tervezéssel alakítottuk ki. Így nézett ki festés után. Ez fontos volt, mert láttátok nagy, negyedikesek által lakott formában, de elsõsöket mindig új arculattal kell fogadni!
Mivel az elsõ tanítási napon úgy találkoztunk, hogy ismertük már egymást, nagy volt az öröm!
    Az õszi kirándulásunkon az elsõ komoly megpróbáltatáson is átestetek, hiszen egy nagy kirándulást tettünk a Budakeszi Vadasparkba. Nem túlzás, hogy megható volt a strapabírásotok, a magatartásotok, úgyhogy az elsõ „pirossal írt” dicsérõt is megkaptátok.
Minden hétfõn beszélgetõ-körrel kezdjük a tanulást, és szinte a harmadik alkalommal már szokássá vált, készültetek rá, és többé-kevésbe :) meg is hallgattátok egymást, figyeltetek egymásra.
    A tanulás? Nos, az majd most kezd igazán komolyra fordulni. Azt viszont muszáj elmondanom, hogy egyre jobban szerettek rajzolni, színezni, (ez az írás elõkészítéséhez fontos) úgyhogy remélem, sikeresen kezdjük az elsõ évet. Nem kell megijedni, lesz olyan, hogy valami nem sikerül, lesz olyan, hogy nem mindig a mosoly és öröm lesz közöttünk. De ez így normális. Együtt fogunk dolgozni, együtt érünk el sikereket, együtt vigasztalódunk, és az örömöket is együtt éljük meg.

2008. november 3. hétfõ

Ma egy hosszú, tíz napos õszi szünet után találkoztunk. Nagyon helyesek voltatok, kiphenten, megszépülve érkeztetek az iskolába.  A beszélgetõ-kör olyan jól sikerült, hogy szünetben Marika néni meg is jegyezte, hogy még fél óra elteltével is csendben figyeltétek egymást. Ez nagyon nagy dolog!  Ez az ügyes "iskolásság" folytatódott, magyarórán csoportmunkában dolgoztatok, a környezet órát a parkban töltöttük, szóval egészen jól indultunk el. Nagyon ügyes vagytok, tényleg. Kata néninek ebéd elõtt egy újabb ötelete támadt. A fegyelmezettségetek kialakításában eddig is nagy szerepe volt, hogy szeptember eleje óta lakatkulcsokat szed be, és oszt ki :))), szép csendben is tudtok e miatt vonulni a folyóson. A mai nagy ötlete, hogy sárga és piros lapokat oszt az ebédlõben, ez azért is aranyos dolog, hiszen fociztok Kata nénivel minden héten, tehát ez a szabályozási forma teljesen rendben van. (Micsoda öteletek!!!)

2008. november 4. kedd

Nem kell megijedni, nem fogok minden nap írni, és a napi tanulmányainkat sem fogom részletezni :)), bár a kísértés nagy! Mert ma is nagyot domborítottunk, egy új szám matek órán, egy új betû magyar órán, szóval kemény volt. De ma egy nagy esemény is történt. Rendeztek a suliban egy rajzversenyt, Mátyás király volt a téma. Kata néni gyönyörû következetességgel rávezetett benneteket a megavalósításra. Meseolvasás, illusztráció... ahogy kell. Mint a nagyok. Aztán a zsûrit olyan nehéz helyzetbe hoztátok, hogy nagyon nehezen tudtak dönteni, de végül, hosszas tanakodás után meghozták a salamoni döntést. (Salamon egy bölcs király volt :D) Nagy "keservesen" az elsõ három helyezést kiosztották, de az összes többi munka negyedik lett! Az elsõ három pedig:
I. Csenge
II. Dani
III. Nivi

Gratulálok! Ügyesek vagytok! A csoki, amit nyertetek, biztos finom volt, tõlem fogadjatok egy szál virágot, ezzel Kata néniek is köszönöm a munkáját!

2008. november 5. szerda

Ma megint nagyon csodás érzésem volt, mint kéthetenként szerdán reggel, mindig. Tesi az elsõ óránk. Akkor az 5.a-nak nincs órája, és szeptember óta eljönnek hozzánk tesizni. 3-4 ilyen alkalom volt már. Ma reggel többen megkérdeztétek: - Dezsõ, Marci jönnek? 
Ez már persze, hogy jól esik nekem, hiszen a múltam így találkozik a jelenemmel, ugyanis az említett osztályba járnak az elõzõ gyerkeim, és ezért járnak vissza. Amikor belépnek az ajtón, már a nyakukba ugrotok, és õk fantasztikus türelemmel, barátsággal öltöznek, sorakoznak - veletek. Ma Krisztián és Betti késõbb érkeztek, és már kérdeztétek, hogy hol vannak. Természetesen az ötödikesekre is nagyon büszke vagyok, hogy ilyen csodásan viselkednek veletek, együtt játszunk, kidobózunk, fogózunk, a bemelegítéskor is nagyon vigyáznak rátok. De hogy megint mennyi örömöt okoztatok nekem!  Boldog voltam ma is a testnevelés órán. Nem tudok ennél csodásabb dolgot elképzelni egy pedagógus életében, mint amikor találkozik két korosztály, amikor ilyen szépen, szórakoztatóan (ma is nagyon sokat nevettünk, ahogy általában szoktuk is), igazi, egy osztályként vagyunk együtt. talán a jó kezdet miatt, vagy mindegy is, mi miatt, ma megint szuper napunk volt! De jó, hogy VAGYTOK! :)))

Holnap nagy meglepi lesz, remélem, jól fog sikerülni, mi Kata nénivel nagyon izgulunk, nem is tudom, hogy vezessem be reggel, de majd valamit kitalálok:)))

2008. november 6. csütörtök

Megvolt a nagy esemény:)))))) Ma Levente Péter volt az osztályban vendégünk! Igen, Kedves Olvasók, CSAK nekünk, CSAK a mi osztályunkban! Egy felejthetetlen rendhagyó osztályfõnöki órát tartott nálunk. A dolog több oldalról volt csodálatos. Nekünk, felnõtteknek meghatározó élmény volt gyerekkorunkban a Zsebtévé, a Ki kopog, az Égbõlpottyant mesék. És ma, ezeknek a pici gyerekeknek, akik nem láthatták sajnos ezeket a mûsorokat, Péter bátyó, mint "Égbõlpottyant Vendég", minden elõzetes ismeret és tudás nélkül bebizonyította, hogy figyelmességgel, szeretettel és egyenrangúsággal olyan várazslatos hangulatot tud teremteni, hogy a kicsik, akik soha nem látták még õt, igazi barátként és példaképként néthetnek rá. Hálás vagyok Péternek, aki majd' húsz éve kollégám, ismerõsöm, barátom. Tisztelem és nagyra becsülöm küldetését, tartását és azt a világot, amit megteremtett maga körül. Ebbõl kaptunk ma ízelítõt. Köszönöm szépen még egyszer, innen is, a gyerekek nevében. Íme a programról készült néhány fénykép .

(Azt ugye már mondanom sem kell, hogy a gyerekeket mennyire édesek, kedvesek és jó fejek voltak!?) 

2008. november 8. szombat

Most kerültünk olyan helyzetbe, hogy milyen klassz is lenne, ha mindenki használná a fórumot, itt az osztályblogon! Ugyanis megint az van, mint júniusban, a gulyással:)) Kéne a kókuszgolyó összetevõit szétdobni, ki mit hoz; meg tálakat, szerszámokat, terítõt, stb., szombatra, a Tereferére, és azt csak együtt tudnánk egyszerre megbeszélni. Így lehet, hogy kénytelen leszek autokrata módon kiosztani, és megírni levélben. De mivel még csak szombat van, azt kérem azoktól, akik olvasnak már minket: Írjatok a fórumba, és ha látom, hogy valahányan vagyunk egyáltalán, akkor demokratikusabban meg lehetne oldani. 
Na, babák, ez a poszt nem nektek szólt:))))))))))))))

2008. november 10. hétfõ

Na most, amíg elkókuszgolyózgatnak a szüleitek a fórumunkban, elmondom, hogy eszem ágában sem volt ma írni, de lám-lám mégis. Azért is vissza kell fogni a történetet, mert ha négy évig szeretném ezt gyûjteni nektek, és a negyedik év végén megkapnátok kötve-fûzve:)))), hát, nem is tudom, milyen hatalmas mû lenne. Két Háború és béke! 

                        Ma semmi különös nem volt, azon túl hogy két hurokkal bíbelõdtünk, (ez persze nem az a hurok, de jól néz ki itt, mert mozog) és gyúrunk a Récsei pályázatára, tényleg semmi, és semmi rossz. Holnap újult erõvel. Nulla, meg még egy kis írás, semmi sírás. Na, jó éjt, megyek, megnézem, felosztották-e a szerepeket a golyósok:)))))))

2008. november 12. szerda

Hát, drágáim az élet nem könnyû! Ma belelõttünk egy komolynak látszó témába, elkezdtünk bontani, összeadni. Kár, hogy ti nem látjátok magatokat kívülrõl... Amikor jól beijesztettelek benneteket, hogy "most aztán nagyon figyeljetek, mert aki lemarad, az nagyon lemarad", kerek szemekkel néztetek, és komolyan mondom, elég sokáig, elég feszesen tudtatok is figyelni. (azért ezek nagy dolgok ám!) A végeredmény pedig az lett, hogy gyakorlatilag több mint az osztály fele úgy távozott a matematika tudományának mezsgyéjérõl, hogy némi pisla fény gyúl okos fejecskéjében. Ez azért elsõre nem is olyan rossz arány. Innentõl rajtam a sor, olyan gyakorlásokat kell produkálnom számotokra, olyan játékokat kell játszanunk, hogy ez a csodálatos tevékenység, hogy egy valamit többféleképpen fel lehet bontani, és mégis együtt ugyanannyi marad... no, ez menjen. Az a szerencsénk, hogy nektek otthon nagyon sokat segítenek, az az igazság, hogy már egyre inkább szükségünk is van rá:)))).  Segíteni fogok, mindig, csak szóljatok, ha esetleg nem venném észre, ha baj van. De remélem, észreveszem. 

Szerintem a pénteki bábszínházat nagyon megérdemlitek, jól fog jönni a pihenés a komoly munka után!

2008. november 14. péntek

Kata néni öröme

Van egy kizárólagos projekt, amit Kata néni visz az osztályban, ez a Mesefüzet. Év eleje óta, minden nap (szinte minden nap) mesél, és azt lerajzoljátok a Mesefüzetbe. Jó szórakozás, jó tanulás és szép emlék lesz nektek. Már eleve az öröm nekünk, hogy ezt így szeretitek. De ma egy mondattal még nagyobb boldogságot okoztatok Kata néninek. A bábszínházi elõadás után ezt kérdeztétek: - Lerajzolhatjuk a Mesefüztbe?
Megható. És sokatmondó.

2008. november 15. szombat

Ma is nagyon helyesek voltatok!! (Nem unalmas ezt olvasni?:)))) Délelõtt lebonyolódott az I. Terefere Klub, amit amúgy Szülõklubnak nevezek, de így  - elsõben ez sokkal barátságosabb, hogy valóban tereferélni gyûlünk össze, ráadásul veletek együtt. A mai program kekszgolyó volt, és dekopázs. Marika néni pedig fejlesztõ játékokat mutatott a szüleiteknek. Nagy szerencsénkre nem a golyóból maradt, hanem a nyersanyagból, ami részint pech is, mert a golyókat haza lehetett volna vinni, és milyen jó kis délutáni nasi lett volna mindnyájatoknak! A barkácsolásról pedig két dolog jutott az eszembe: jó mulatság volt, és a képeken jól mutat. De még gyakorolnunk kell:))))) Valójában ez egy kellemes délelõtt volt, a következõ januárban lesz (mert decemberben karácsonyozunk), és most már tudom, hogy miben kell fejlõdnünk. Érdekes pozíció az enyém, látok ezt-azt...

Jó hamar telik a kis blogunk, mert szerintem hétfõn is fogok írni, ugyanis nyílt nap lesz, három órát látogatnak a szülõk minket, ez lesz az elsõ "iskolai élményük". Na, babák! Csak elõre:))))

2008. november 16. vasárnap

Nagy az izgalom Osztályfalván! Remélem, sokan jönnek holnap - mármint szülõk, és minden gyerek is lesz.

2008. november 17. hétfõ

Nagyon kellemes nap volt. Több örömforrást is tartogatott. Mindenek elõtt meg kell említeni, hogy legalább egy órán MINDENKI látta a gyermekét. Ez nagyon fontos. Nem is izgultatok igazán, még jó, hogy máris (a korai idõszak ellenére) hozzá vagytok szokva a vendégekhez, meg aztán annyira biztonságban érzitek magatokat, hogy nem jelent nektek problémát, ha valaki bent ül. Olvasás, írás és matematika. Ez volt a menü. Most már mindenki látta, hogy igazat beszélek, tündéri kis csapatról van szó! Az egyik apukával este felé volt egy kis "nézeteltérésem" :))), mert dicsérte a munkánkat (és itt egyáltalán nem szeretném a kolléganõim nevében kijelenteni), de én azt mondom, ezek a manók ILYENEK voltak szeptember 3-án is! Készen kaptuk õket, ilyennek. Egyetlen dolgot vagyok hajlandó elhinni, hogy ha van valami kis szerepem a dologban, az az, hogy szeretik az iskolát.  (na jó, a nézeteltérés nem volt komoly, azért van idézõjelben)
Az most rendkívül látszik, hogy nagy a tudásvágy, szomjúhoztok a tanulásra. De én azt mondom: ez egyelõre csak türelmetlenség, jó értelemben vett türelmetlenség. "Ide nekem az oroszlánt is!" Nyugi, babák, nem kell rohanni! Mindennek eljön az ideje, és mindenre van idõ. De azért ne lohadjon a lelkesedés, mert igen furcsa érzés lenne!
Ma mindenki megkapta a második "piros dicséretet", remélem, örültök neki, és azt is remélem, hogy ma este 14 családban lesz közös téma:)))

2008. november 19. szerda

Na, babák, nem tudom, mi volt ma veletek. Teljesen meg voltatok zizzenve!!!! Mindegy, végülis ilyen napok is vannak, de ti még ilyet nem produkáltatok.
Azért délután csak elmentünk a Récseibe, és feldíszítettük a saját kis karácsonyfánkat. A saját kis díszeinkkel. Kép is készült rólatok, biztos fent lesz valamelyik rendezõ cég honlapján, akkor kikeresem, és ide is berakom, megígérem. Ez egy verseny, 3-án megtudjuk, mit nyerünk, vagy egyáltalán nyerünk-e, egy jó kis buli keretein belül lesz eredményhirdetés. Most egy nagy szatyor kókuszos szaloncukorral mentünk haza, el vagyunk látva ádventre vele.
Szóval ez sem volt rossz nap, ráadásul matek órán végre szõnyegezni is tudtunk, de azért remélem, holnapra kicsit összébb szeditek magatokat, és nyugodtabbak lesztek. :)))

2008. november 22. szombat

Most látom, hogy nem írtam azóta, amióta olyan nehéz napunk volt. Nem azért, mert azóta olyan nehéz lenne. Sajnos nem mindig van idõm,  olyan dolgok terhelnek sokszor, amiknek határidejük van, szóval elõbbre kell vennem ezt-azt a A mi blogunk-hoz képest. Amúgy pedig csendes hétköznapokat élünk az osztályban, tanulunk, gyakorolunk, és egyre izgatottabban várjuk a Mikulást. Ebben nagy segítségemre volt egy barátnõm, Zsuzsa néni, aki felhívta a figyelmemet egy Télországból származó mesérõl, a címe: A Mikulás sapkája. Jó kis lehetõség ez nekünk, mert ha olyan csoda történne, hogy személyesen is ellátogat hozzánk a Mikulás, akkor el tudjuk neki mesélni, hiszen pont 14 kép van hozzá, így mindenkinek lenne egy kis része a mesébõl, amit elmesél, így neki összeáll az egész történet. Szóval, most minden nap színezünk egy kicsit (egy-két képet), és elkészül a mese képregénye.

A színházra tegnap lefoglaltam az interneten az általatok kért jegyeket :)))

2008. november 25. kedd

Vannak hétköznapi (kis) napok, vannak fontos (nagy) napok, és vannak ÓRIÁSI napok. Ma óriási nap volt! Amikor hét végén megterveztem, gyakorlatilag nem is gondoltam bele, hogy ez megterhelõ lehet nektek. Elsõ óra: matek. Összeadás egyesítéssel. Elõször is: mindent értettetek, és emlékeztetek kisebb- nagyobb segítséggel az eddig tanultakra. Majd, amikor már mindent tisztáztunk, jött a nagy durranás, vagy inkább feketeleves... de nektek nagy örömöt jelentett. Leírtuk a mûveleteket a füzetbe. Tábláról másoltatok, gyönyörûen, hibátlanul, a végét teljesen önállóan írtátok meg; túl is teljesítve a kérésemet. Repkedtem a boldogságtól egész elsõ szünetben.:)) Tizennégy izgatottságtól és örömtõl csillogó szempár nézett vissza rám, megéreztétek a tanulás örömét, a tudás hatalmát. Biztonságban voltatok.
Második óra: írás. Kis i és í írása. Szépen, ügyesen teljesült ez is. Harmadik óra, megfordulnak a szótagok. Na, ez volt a legnagyobb falat, tekeredett is a szátok, az észkereketek :)))), de megoldottuk ezt is. Az óra vége felé táblánál gyakoroltunk, a mássalhangzó van középen, hozzá olvassuk a magánhangzókat (csillagolvasás). pa, pi, pó, pe, pú. Egyszercsak "vérszemet" kaptam, felírtam: pi-pa. Mire Nivi elolvasta:
- Pi-pa. ... Pipa! - csillan a szeme az értelmes szótól. Elkerekedik, majd hozzá teszi: - Most mi van??? Tudok olvasni????
Mondom neki: - Igen. :))) - De aztán Nivi anyukájánál volt a végsõ poén, aki azt mondta, - mikor elmeséltem a fenti "aranyköpést" - :
- Jaj, csak nehogy azt higgye, hogy most akkor ennyi, és tényleg tud!
Nagyon sokat nevettünk....
Az utolsó órában pedig egy rögtönzött ünnepséget szerveztünk Kata néninek.
Szóval óriási nap volt!