Gyerekszájak
*Képgaléria*
2009. szeptember 1. kedd
Újabb meglepetések tömkelege! Van még egy ilyen osztály, amelyik úgy ül be a padba két hónap szünet után, mintha tegnapelőtt állt volna fel onnan???
Mert egy van. Ez a 2.L.
Nagyon megörültünk egymásnak, és hihetetlen jó hanglatban telt a délelőtt. Egy kis változás történt az összetételben, de ennek semmi hatását nem éreztük, olyan volt, mintha mindig ÍGY lettünk volna együtt. Az történt ugyanis, hogy két társunktól meg kellett válnunk, Nivi és Raszil másik iskolába ment, és Burci testvére, Viki jött hozzánk. Így két dolog változott és két dolog nem. A változások: az osztálylétszám 13 lett. A névsor is megváltozott, na jó, az nem nagyon, mert N-nel kezdődik Viki neve is.
Változatlan: az ivararány, mert 2 lány jár az osztályba továbbra is, és nem változott a szülőarány, mert Burci és Viki is ikrek.:))))))
Ma két igazoltan hiányzónk volt, szóval 11-en leültek, becsöngetésre összeszedték magukat, csillogó szemekkel várták az eseményeket, azon sem lepődtek volna meg, ha előveszünk valami könyvet vagy füzetet és belecsapunk a lecsóba!:) De ilyen nem történt, sőt, ebédre sem lecsó volt. Kiosztottuk a könyveket, voltunk tanulógyűlésen, nagyon sokat nevettünk, és ebéd előtt még udvari játékra is volt idő.
Holnap komolyan akarnak kezdeni, úgy kell majd magamat visszafogni.
Na, szép. Jó kis kezdet! :))
2009. szeptember 6. vasárnap
Az első hét...
ami négy nap volt. Sikerült feltérképezni (nagyjából), ki hol tart. Ez kicsit megterhelő volt pénteken például, mert a 12 fejecske 9 felé tartott:))). Mindenesetre tudom, mi a dolgom. Vagyis tudnám. De persze óvatosnak kell lenni. Most jó ideig megint együtt haladunk, úgy, ahogy első elején tettük ezt, mert a többségnek kell a biztonság. Édesek voltatok, amikor ezt bejelentettem, megkérdeztétek, meddig fog tartani (az együtt haladás). Addig, válaszoltam, amíg meg nem szokjuk újra egymást, a tempót, a figyelmet, valójában nem is tudom, mit, de lehet azt érezni, hogy NA, MOST VAN ITT AZ IDEJE, szakadhatunk. Holnap szülői. Nagyon bízom benne, hogy idén is olyan nagy lesz a szülői támogatás, mint tavaly volt, mert egyre komolyabb szükségünk van rá. Így aztán nem lesz ez olyan nehéz.
A teremről fogok megint készíteni képeket, mert vannak újdonságok. Nem sok, de azért csini lett. Addig is szóban: kisebb hely van a padoknak (megtehetjük, kevesen vagyunk), egy játszó szőnyeg miatt, ami viszont nagyon megéri a tér átrendezését. Richard Scarry által alkotott Tesz-vesz város egy mozgalmas jelenete van viaszos vászon anyagon, hatalmas méretben, amit rengeteg dologra tudunk használni tanulás közben is.
A terem díszítésének a design-ja idén bohócos. Mindhárman (Kata néni, Marika néni és én is) dolgoztunk rajta, hogy szép legyen az osztályterem.
Úgy érzem, simán kezdhetjük az évet, holnap szüleitek kezébe nyomok egy vázlatot, hogy egyben lássátok azt, ami vár ránk
MÁSODIK OSZTÁLYBAN.
2009. szeptember 12. szombat
Tegnap volt az őszi séta elnevezésű kirándulásunk. Az iskolában az a szokás, hogy egy évben kétszer (ősszel és tavasszal) kötelezően kell menni kirándulni, minden egyéb - év közbeni program fakultatív (mi élünk is a lehetőséggel, hogy sok minden mást is csináljunk). A nyáron szerencsém volt megismerni a Fékezd magad! programot, és annyira tetszett, hogy elhatároztam, ide mindenképp elviszlek benneteket. Két csoportra volt szükség, mert mindenféle értelemben kicsik vagyunk, és a program olyan olcsó, hogy tekintettel kell lenni a szervező cég érdekeire is, szóval kellett a létszám:))). Jól is jött, mert szemben velünk "lakik" a 3.n osztály, így velük mentünk el. Így kaptunk buszt, egy hatalmas, hó fehér Mercedest. Kényelmes utazás után érkeztünk meg Újpestre, a Berda József utcába, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Először egy óriási konferencia vagy oktató terembe kerültünk, ahol átvettük a biciklis és gyalogos közlekedés legalapvetőbb szabályait (pont ezzel zártuk a múlt évet környezetből). Egy hihetetlenül szellemes és okos oktató program segített ebben, projektor vetítette ki (sajnos arról nem tudtam képet készíteni, mert nagyon sötét lett volna).
Majd egy kerékpáros rutinpálya (sisakban!!!!:))) következett a társaság egyik felének, míg a másik fele autózott. Utána cseréltünk. A bicklis pálya is ötletes volt. Egy pallóval kezdődött, és volt karral jelzés, volt kanyarodás, gyorsulás, akadály alatt áthaladás, fékezés... Jó volt. Az autóval utána mi magunk fékezhettünk. Egy oktató gépkocsi volt, amiben plusz fékpedál van, azzal kellett. A tanulsága az volt, hogy meg tudjuk-e saccolni, milyen messzire kell ahhoz lenni egy gyalogosnak, hogy biztonságosan tudjon egy autó fékezni. Először minden gyerek fézhetett, egyenként, az oktató mellett. Mindig ugyanazon a helyen kellett megnyomni a fékpedált. Nagyon óvatosak voltak, sokkal előbb megálltak. Aztán következtünk mi, Kata nénivel. Gyorsabban mentünk, és azt illusztráltuk, hogyha hirtelen lép elénk valaki, nem lehet időben megállni. Magyarul: letaroltuk a bábut:))))))
A képek a Képgalériában vannak.
2009. szeptember 24. csütörtök
Van ezekkel a közös tesiórákkal valami... Ma a 3.l-lel voltunk együtt (csütörtökönként így van), és - mivel veszítettetek a kondiból nyáron - sok futásos játékot játszottunk. A fő rész is a futótréning nevű játék volt. A harmadikosokhoz jár egy kisfiú, aki mozgáskorlátozott, és egy lábszár erősítő szerkezet van mindkét lábán, úgy közlekedik. Tominak hívják. A futótréninget 2 csapatban játszottuk, a két Csenge volt a csapatkapitány. Jól megbeszéltük (kissé bonyolult a feladat), és elkezdődött. Én gyanútlanul figyeltem. Igaz, hogy elmondtam előtte, mi az elsődleges cél: hogy teljesíteni tudd hiba nélkül a pályát. A másodlagos, hogy Tomira vigyázni kell, és csak azután számít, ki ér be hamarabb. Megint megtörtént a csoda. Fegyelmezetten, mégis izgulva és drukkolva. Hibátlanul, és Tominak végig szurkolva teljesítette a két csapat a feladatot. A végén, az elvárt végpóz (egyes oszlop, cs.k. felemeli a kezét, jelezvén, hogy kész), szinte egyszerre. Szerintem ti is megdöbbentetek, mert hosszú másodpercekig csönd volt. Aztán, ahogy néztem, és próbáltam feldolgozni az engem ért hatást, könnybe lábadt a szemem. Szólni sem tudtam. Nem tudom, hogy kötöttem át a második fordulót, csak arra emlékszem, hogy kórusban kiabálja a 24 gyerek, hogy még egyszer! Megismételtük, 4 csapatban, elfeleztem a kettőt:)) Mindegy, ki nyert. Dancs Bence szavaival élve: "Az a lényeg, hogy jól szórakozz! Mindegy, hányadik leszel."
Tomi mindkét fordulóban Szllota Norbi előtt volt. Biztos vagyok abban, hogy Norbi intézte így, mert ő a leggyorsabb, és tudta, hogy be tudja hozni, ha Tomi visszaveti a csapatot. Be is hozta. De nem ez volt a lényeg. Annyira megható volt, ahogy segítette, tartotta Tomi kezét a váltásnál, várta, amikor visszaért.... Áááá, nem is tudom, mit mondjak. Ma is jó volt veletek!
Aztán végre ma (remélem, hazavittétek), úgy mehettetek haza, hogy látszott rajtatok, hogy iskolából jöttök, volt a kezetekben valami "produktum". Készen lettek a babaházak, és ma méltó helyükre kerülnek: a szobátokba.
2009. szeptember 27. vasárnap
Csak szeretném jelezni, végre vettem füstölőt (vaniliásat és decemberre fenyőillatút). A vaniliát kipróbáltam (bocsi); kellemes, szerintem fogjátok szeretni. Sajnos se csokis-narancsos, se kókuszos nem volt. Állítólag jövő héten lesz valami, majd megint megyek megnézem.