Gyerekszájak
*Képgaléria*
2010. augusztus 26. csütörtök
Találkoztunk:)))
Mindkét nap nyolcan jöttek el a ráhangoló kurzusra, kis változással, nem ugyanaz a nyolc gyermek. SzKB, Burci, Viki, Bazsi, Dávid, Dani mindkét napon, és egyszer Bencus, Peti és Márk jöttek kicsit tanulni. Egy Ăşj gyermekkel leszünk gazdagabbak: Bálintnak hívjkák. Ő is eljött, egy kicsit tudtunk ismerkedni. Összességében 10-en látogattatok el, szerintem ez nagyon szép részvételi arány. Köszönöm.
Mindenki szép, aranybarna, és mosolygós volt. Annyira helyesek voltatok, jó volt látni, mennyire várjátok a sulit. Kicsit ismételtünk matekot, irodalmat, nyelvtant, és persze figyeltünk a helyes hangképzésre. Játszottunk, nevettünk, kicsit olyan volt, mintha abba se hagytuk volna. Igaz?
Szeptember elsején találkozunk mindannyian, tényleg nagyon várjuk. Sz. Norbira még tovább is kell (várni), ugyanis szegény leesett egy fáról a nyáron, eltört a könyöke, megműtötték, és most még lábadozik, nem jöhet közösségbe. Sokat fogunk rá gondolni, hogy hamar gyógyuljon, és mivel minden nap beszélünk róla, biztos hamar elszalad az a két hét...
Boldog új évet, srácok!!!!!
2010. szeptember 1. szerda
Volt olyan pillanat, amikor azt néztem, hogy nincs még egy ilyen osztály az épületben!!! Ezt a fegyelmezettséget, kíváncsiságot és konstruktivitást!!!
Szóval, ma elkezdődött. Két hiányzóval (sajnos, mindketten betegek), majdnem teljes létszámmal indulunk. Öltetéssel kezdtünk, jól megkonzultáltuk Kata nénivel, kinek ki mellett, hol lenne a legjobb helye, és elég jól tűrtétek. Sőt. Teljesen jól, senkinek nem volt egy szava sem:)) A harmadik osztály nagy falat, mert sok a tanulnivaló, és a magatartási változások sem elhanyagolhatóak. Tehát nem lesz könnyű dolgunk, viszont amit ma tapasztaltam, azt legszebb álmaimban sem gondoltam volna. Három órát végigbeszélgettünk. Új dekorációkról, tankönyvekről, órarendről, programokról, mindenki fegyelmezetten, figyelve és jókat kérdezve volt jelen. Pedig kicsit izgatottak voltunk, ugyanis az előző hétvégén ezzel a kővel:
bedobták az osztályterem ablakát, így:
A fogadtatás kétséges volt, mert persze ez nagyon balesetveszélyes, és az ablakos 2-3 napot ígért. De nagyon, nagyon rendes volt, mert ma reggelre megjavította, kicserélte a legyártott üveget, szóval teljes pompában tudtunk várni benneteket. Így néztünk ki reggelre:
Egy csomó minden van, amit írhatnék most, hogy mik vannak a falon, és mikről beszéltünk, de most már kibírom, megvárom a holnapi szülőit, és utána bővebben a tervekről. Minden esetre iszonyatosan jó volt ez a mai nap. Ti csodálatosak vagytok, komolyan mondom, sokszor nem találok szavakat, mennyi örömöt tudtok adni:)))
Hajrá harmadik Lajos! :))
2010. szeptember 6. hétfő
Na, drágáim, némileg összeszedtem magam, és megpróbálom összefoglalni, mi van velünk.
Először is egy teljesen új értékelési rendszert dolgoztunk ki. Van egy osztályhőmérőnk, ami azt mutatja, hogy mennyire jók vagyunk, ügyesek, szorgalmasak. Ha nagyon jól siekrült a hét, akkor a hőmérő felmegy 1-2 fokot. Bizonyos pontokon különböző "állomások" vannak. Az első pont egy játékóra, amikor csak játszani fogunk egy teljes órán át, és a továbbiak: osztálybuli, séta, filmvetítés, mozi, kirándulás, szabad nap. Minden nap végén mindenki az üzenőjébe a saját szavaival fogalmazza meg, hogyan sikerült neki nap. Milyen jó vagy kellemetlen esemény jellemezte a magatartását. Ez már megy 3 napja, azt hiszem, menni fog, bár nem könnyű. Hiszen nem csak önértékelésről van itt szó, hanem írás gyakorlásról is.
A farsangra hamar kell készülnünk, mert komplikált csoportjelmez lesz: a csillagjegyeket fogjuk megjeleníteni. Jó nagy titok, mi? Most jól belekiabáltam a világhálóba.... :D:D:D:D:D Még jó, hogy más nem olvassa a blogunkat. Aztán a március 15-i műsort is elvállaltam a nevetekben, szóval ezzel is sokat kell majd dolgoznunk.
Tanulás terén vanank döcögős dolgaink. Kicsit lassú még a csapat, és a mai matek órán kiderült, hogy a láncszámolást jól elhanyagoltuk az év végén már a szorzás - osztás miatt, és bizony nem nagyon van meg, készségszinten, szóval holnaptól ezerrel abakuszozás, újra. De két ötös már megszületett, Csabi és Viki már énekből megkapták a mélységes elismerést, és ma Bálint domborított egy óriásit abakuszon, ami azért nagy dolog, mert most tanulta meg otthon, ugyanis ő eddig nem használta. De zseniális volt ma!
A rajzórán a mai téma a "mi házunk" volt, amit úgy vezettem be, hogy - többek között - megismertettem veletek Hundertwasser épületeit, és művészi építészetét. Nem burkoltan kifejeztem saját rajongásomat irányába. Imádom az összes mesés építményét. Bemutattam egy jópárat, most itt a linken a Google teljes ajánlata látható, érdemes végignézni.
A jövő héten az utca lesz a téma, arra is megvan már az öteletem:)))))
A tesi olyan, amilyen, csak egyszer van, hogy az osztályteremben kell tornáznunk, de majd megoldjuk. Mindig megoldottuk valahogy, és ha jól emlékszem, egy óránk van egyedül a tornateremben.
Készülünk nyáron táborba (remélem, sokan jönnek). Bekölcére mennénk, a Falubíró Vendégházba . Nagyon jó lenne augusztusban egy hétig együtt lenni.
2010. szeptember 12. vasárnap
Eltelt egy teljes hét, és bízvást állíthatom, hogy visszarázódtunk az iskolai ritmusba. Mindenki számára világos az A - B hét váltakozása, "kipróbáltuk" az összes partnert, akikkel együtt leszünk tornateremben, és már jól eligazodtok a tankönyvek sokaságában is. Ez nagyon jó hír. Ismételgetünk, aminek következtében jönnek elő a fogalmak, az elvárás, remélem, hogy ezt a tempót tudjuk tartani, bár a következő hét nagyon rövid lesz. Három napot megyünk csak, mert csütörtökön tanulói tanulmányi séta van, pénteken pedig a tanárok mennek, szóval nincs tanítás. Hétfőn már jön Norbi, akinek nagyon fogunk vigyázni a megműtött könyökére, amúgy pedig azért is jó dolog, hogy jön, mert szeretünk mindannyian együtt lenni. Azt vettem észre, hogy nem igazi a "komfort érzésetek", ha valaki hiányzik, az a legjobb, ha mindenki bent van. Szerintem ez nagyon klassz, azt jelenti, hogy tényleg jó közösség vagytok. :))))
Hamarosan lezárul a ráhangolódás, és nekivágunk az új ismeretek erdejének. De előbb biztos meg fogom írni, mi is volt 16-án. :)
2010. szeptember 16. csütörtök
Elmondom, mi volt.
10 órakor kezdtünk egy marcipános csokigolyóval.
1/2 11-kor egy csésze forró csoki+pohár (ugyanis csokis tölcsér volt, és a csészét is megettük)
11-12-ig 4 féle csokit kaptunk, negyedóránként, az ötödiket már táskába tettük.
1/2 1-kor sonkás-kukoricás pizzát kezdtünk az arcunkba tenni
1/2 2-kor parfé tortát...........
Ennyit a kulináris merényletről, és akkor nézzük az érdembeni tényeket:
Kis utazás után érkeztünk meg a Csokoládé Múzeumba , ami gyakorlatilag egy elvarázsolt kastély. (A képeken talán látszik.) A kertben muzsikusok, óriás Mozart kugel, ami ülőke, réz, virágos indák, cserép csoki kiöntő. Vas Mónika várt minket, aki rendkívül kedvesen és érdekes vezette a tárlatot és a gyakorlati dolgokat. Először egy csokiszökőkútban megforgattunk egy marcipán golyót, és már ekkor éreztük, hogy ennek fele sem tréfa. Majd egy rövid időutazás után 100-120 évvel korábbi Salzburg utcáján találtuk magunkat, ahol mindenféle csodákat láttunk, ami a csoki régi életét mutatta be, kicsit szégyenkeztünk is, hogy a mai világban már van kakós bevonó, amit csokoládénak neveznek, és nincs drága doboz, amiben csomagolnak, és a vendégeket manapság nem lehet megkínálni manufakturában készült csokival. De ezek után elkészítettük a saját csokoládé-költeményünket, különböző fűszerekkel ízesített és díszített csokoládét, linzerkosárkában, amit díszdobozban hoztunk haza szeretteinknek.
Ismeretterjesztő filmet néztünk, miután az ostyából kihörpöltük a csokit, és elrágcsáltuk a készséget, amiből ittunk:))) A film alatt Mónika néni akkurátusan megjelent 1-1 üvegedénnyel, amiben csokoládékat kínált nekünk. 5 féle ízt ígért, az ötödiket már nem a szánkba, hanem mint említettem, táskába tettük. Látogatást tettünk a mintaboltba, ahol 120 Ft-tól kezdve több ezer Ft-ig találhatóak csokoládék. Majd a gyönyörű kis alkotásainkkal elindultunk a nagy magyar esőben a "valahová". Ugyanis senki nem tudta, mi a helyzet a múzeum után. Nagy találgatások kezdődtek, hová is megyünk. Az Örs vezér térig lehetett tartani, hogy vissza, a suliba. De ott már nem annyira, mert túlmentünk mindenen, ahogy vissza lehetett volna menni. Egyszer elsütöttünk egy olyan viccet, hogy az Örsön fogunk kőrözni a Sugár-aluljáró-Örkád-felüljáró-Sugár útvonalon, délután négyig. De egy idő után ez sem jött be. Majd felreppent a hír, hogy Ausztriába megyünk, veszünk Mozart golyót. Ez jódarabig tartotta magát, aztán látszott már a Don Pepe.:)))) Viszont az, hogy miért is megyünk oda, szerencsére még később derült ki, ugyanis hiába voltak lufik, és terített nagy asztal, csak akkor volt nyilvánvaló, hogy Szlota Norbi szülinapját ünnepeljük meg, amikor megláttuk anyukáját, és Norbi könnyesen, boldogan csillogó szemét. Az ebéd nagyon finom volt, a fagyitorta zseniális (az egész köszöntő ének alatt ment a tűzijáték rajta), nagyon kedves és türelmes kiszolgálásban volt részünk, Márk anyukája minden mozdulatunkat és kívánságunkat leste.
Hú, nagyon tökéletes és élménydús nap volt!!!!
2010. szeptember 27. hétfő
Befejeztük az építészet-projektet, ami gyönyörű várossal záródott:
(a képekre kattintva nagy méretben is megtekinthetők)
Egyszerű "A mi házunk" rajzzal kezdtünk, és ma már alaprajzot is készítettünk. Megnéztünk néhány kisfilmet a 3D-s tervezésről, ami sokkal jobban érthetővé tette ezt a témát. Jó volt. :))
Megírtuk az első diagnosztizáló mérést matematikából... Hát... lehetett volna jobb is. Nem voltam elájulva az eredménytől, ráadásul ez sokkal könnyebb volt, mint a szerdai év eleji felmérés lesz. No, mindegy, még gyakorolunk holnap, aztán meglátjuk, mi lesz a vége. Remélem, gyenge kezdet után erős fejlődés várható.
Környezetből még mindig embertan a téma, sok-sok ismétlésnek tűnik, remélem, jól zárjuk ezt a témát. Lett egy kis "barátunk", ő a testrészeket hivatott megtanítani .
Fejest ugrottunk a tanévbe, szóval további lazítás várható, mert holnap iskolafogászat, csütörtökön "Nemez ven a fejünk felett"... Na ja, lógni tudni kell:))))))