Drága Gyerekek!

    Ezelőtt három évvel, 2008. november 2-án kezdtem ezt a naplót nektek. Akkor azt írtam a bevezetőben, hogy az osztály történetét megírni nagy jelentőségű lesz négy év múlva. Most azonban változás történt az életünkben, nem is kicsi. De nem megyek a történések elé, elkezdem ott, ahol kezdeni kell.
Negyedik osztályban úgy búcsúztam volna tőletek, hogy különleges négy év volt, különleges gyerekek vagytok, mert én többet nem fogok osztályban tanítani, ti voltatok az utolsó gyerekeim. Ezt valószínűleg megünnepeltük volna, mert szép búcsú lett volna. Ti búcsúztatok volna az alsó tagozattól, én pedig a pedagógus pályafutásomtól. Ez lett volna a nagy bejelentés, amit én már három éve tudok. De másképp történik majd. Hamarabb válunk el egymástól. Most már tudjátok, hála Istennek nem lesz nagy trauma számotokra, mert szeptember óta próbáljuk feldolgozni. Már azt is tudjátok, szép munkám lesz, szép munkahelyen, láttátok is, és el tudjátok képzelni a jövőmet. Gyerekekkel és szülőkkel foglalkozom továbbra is, segítek, ahogy és ahol tudok, csak már nem osztálykeretben. Nem tűnök el az életetekből, de kicsit elbújok, hogy vidám, tartalmas legyen a negyedik osztály. Jó kezekben lesztek!
    A blogot pedig - végül úgy döntöttem - bezárom. Azért, mert nem tartom izlésesnek, hogy továbbra is az életetek része legyek, nem lehetek aktív résztvevő, esetleg egyszer-egyszer vendég. Nem lehet napról-napra hírmondónak lenni - kívülről. Itt mindig megtaláljátok az elmúlt három évet, bár - szó ami szó - az utolsó hónapokat erősen átszőtte bennem a búcsúzás és távolodás hangulata, ezért voltam olyan szűkszavú, gyakorlatilag lecsengett a blog dinamikája.
Nagyon szép éveink voltak, hihetetlen nagy események, gyönyörű emlékek. Rengeteget tanultam tőletek, nagyon sok szeretet kaptam, és állítom, hogy pályafutásom csúcsa volt ez a három év. Örökké hálás leszek nektek. Még soha nem készültem ilyen tudatosan egy osztály fogadására, mint amikor ti elsősök voltatok 2008-ban.  Még soha nem vettem ennyire komolyan azt, hogy maximálisan jelen legyek mindenben, amit megélünk. Nagyon sok sikerélményt okoztak ezek az évek, nekem is, de szerintem nektek is. Így tovább, amíg csak iskolások vagytok! Remélem, hogy tanultatok tőlem, ha csak a töredékét, mint amit én tanultam tőletek, akkor már nem volt hiábavaló az együtt töltött időszak.

    Most búcsúzom, de csak itt, mert még lesznek közös élményeink, hiszen a tanévből hátravan még 3 hét, és nyáron táborozni is megyünk.
Vigyázzatok magatokra, legyetek okos, komoly iskolások, és vidám, játszani tudó felnőttek! Legyetek mindig őszinték, még akkor is, ha ez néha nagyon nehéz és fájdalmas. Higgyétek el, a hazugságnál nagyobb fájdalmat semmi nem okoz.
Találjátok meg a boldogságot, amit nem kell keresni, mert ott van előttetek, csak észre kell venni.
És ne felejtsétek el az egyik legnagyobb tanulságunkat: Semmi nem állandó, csak az, hogy minden változik.

2011. május