Távolodó lépteid nyomát
Gyöngykavics ropogja,
Bűvös illatodat a szél
Még vissza-vissza hozza
Tovatűnő alakod
Bénultan bámulom
Vissza nem fogsz nézni,
Biztosan tudom
Szeretném hinni,
Egy a gondolatunk,
Ennyi csodát feledni
Mégsem akarhatunk.
Bámész teliholdat,
Rezgő nyárfa ágát
Tücsökdallamoknak
Bársony éjszakáját
Már első pillantásod
Szívembe égetett
Visszaút innen
Többé nem létezett
Ajtód becsapódni is
Alig engedtük, csak
Vakon, vadul, némán
Egymásnak estünk.
Kit érdekelt akkor,
Melyikünk ruhája
Haldoklik éppen
Cafatokra válva!
Csak legyen végre meg,
Mit rendelt a végzet
Veríték, fájdalom,
Fűszeres igézet,
Édeni sikolyod,
Mely tovább éltet
Elhaló szorítás,
Önfeledt vétek.
Már akkor írva volt,
Sorsunk könyvében:
Ma elhagysz, s
Nem marad nekem
Csak illatod a szélben és
Ropogó gyöngykavics,
Mely tompán
Nyeli lépted...