Keress

 

Mire ráébredtem,
Megvarrtad foszló életem,
Vastag  szürke hályogot
Gyógyított okos szemed.

A fű többé nem zöld, harsog!
Az ág integet, többé nem hajlong!
A telihold nem világít, nevet!
A patak nem csörgedez, cseveg!

A pillangó nem röpköd, táncol
A nap sem süt, de lángol.
A szellő nem hűs, simogat,
Az erdő nem vár, hívogat!

Mi történik velem?
Sosem voltam költő,
Sem botcsinálta
Félművelt "értő"...

Mit tettél velem,
Ki voltam eddig?
Megmarad a csoda?
Mondd, vajon meddig?

Ki vagyok hát?
Egyszerű munkás?
Balga hályogkovács?
Téves önlátomás?

Mi legyek mondd?
Ember, ki szeret?
A költő szerint

Ki öröktől fogva
Csak téged
Keres.

 


Illluszráció: Timothy Sorsdahl: Autumn Light (Őszi fény)