Keress
Mire
ráébredtem,
Megvarrtad foszló életem,
Vastag szürke hályogot
Gyógyított okos szemed.
A fű többé nem zöld, harsog!
Az ág integet, többé nem hajlong!
A telihold nem világít, nevet!
A patak nem csörgedez, cseveg!
A pillangó nem röpköd, táncol
A nap sem süt, de lángol.
A szellő nem hűs, simogat,
Az erdő nem vár, hívogat!
Mi történik velem?
Sosem voltam költő,
Sem botcsinálta
Félművelt "értő"...
Mit tettél velem,
Ki voltam eddig?
Megmarad a csoda?
Mondd, vajon meddig?
Ki vagyok hát?
Egyszerű munkás?
Balga hályogkovács?
Téves önlátomás?
Mi legyek mondd?
Ember, ki szeret?
A költő szerint
Ki öröktől fogva
Csak téged
Keres.
Illluszráció: Timothy Sorsdahl: Autumn Light (Őszi fény)