TOTAL OVERDOSE

                                                             A Gunslinger’s Tale in Mexico

A történet valahol, egy õserdõ mélyén kezdõdik. Miután sikeresen lerendeztünk minden rossz fiút, és megmentettünk mindenkit, felszállunk egy gépre, hogy hazatérjünk sikeres akciónkból. De csapattársaink kidobnak minket a gépbõl…

                                                                                   * 

Következõleg egy másik karaktert irányítunk egy rövid idõre, akivel már kocsikázunk, robbantunk és mindenkit elintézünk, aki esetleg célkeresztbe venne minket. Igen ám, de egy apró baki, felrobbanunk, és tolókocsiban kötünk ki. Az apa halott, a fia kórházban… kire vár a feladat, hogy megmentsen minket? Bizony, a család fekete bárányára, akit a játékban mostantól irányítunk.

                                                                                   *

Mint az kiderül, az apa és fia, akik már nem akció-képesek, egy azon szervezetnek, a DEA-nek dolgoznak. Tehát (gondolom mivel ez nem személyes, szigorúan családi ügy) az egyetlen ép családtagra marad a feladat, hogy pontot tegyen a dolog végére. Igen ám, csak hogy õ épp börtönben ül. Sebaj, egy kis protekció, és máris szabadon flangálhatunk Mexikó utcáin Ramiro Cruzzal, a fõhõssel. Ami azt illeti, ennyire nem rózsás a helyzet, valamit tenni is kell ezért a szívességért, ami nem más, minthogy beépüljünk a mexikói drogkartellbe, és lebuktassunk mindet és mindenkit, aki mögötte áll.

                                                                                   *

A Total Overdose tulajdonképpen egy GTA klón. Egy egész jól sikerült GTA klón. Itt is küldetéseket vehetünk fel egy városban… de ne szaladjuk ennyire a közepébe, vannak eltérések. Vegyük a küldetéseket; itt is vannak fõ és mellék missziók. A Fõ küldik elõre lendítik a sztorit, míg a mellékküldetésekkel.hát… lövöldözünk egy jót. Mellesleg ha meg szeretnénk kapni a következõ missziót, véghez kell vinni egy mellékest. A fõ küldikbõl sokkal kevesebb van, mint ahogy a GTA-kban lenni szokott, viszont annál hosszabbak. Eleinte csak kamionokat, sportkocsikat kell lopni, stb, de késõbb azért bonyolódik. Nagy pozitívum részemrõl, hogy mindenféle küldetést menübõl lehet indítani, nem kell a városban császkálni, hogy ráleljünk. Ezt azért is mondom, mert a város eléggé kusza. Míg a GTA-kban oda kocsikáztunk/motorozgattunk stb., ahova kellett, itt elég nehéz rátalálni a küldetésekre. Egyrészt a fura pályatervezés miatt könnyû eltévedni (az is lehet, hogy én vagyok a szerencsétlen), másrészt fel van tagolva. Ez alatt azt értem, hogy ha belépünk egy másik városrészbe, elkezd töltögetni. Nem hosszan, de épp elég hogy egyáltalán tölt annak ellenére, hogy a város még akkora sincs, mint Liberty City (GTA 3). Persze itt is bepattanhatunk a szembe jövõ kocsiba, amibõl aztán akcióhõs módjára ki is ugorhatunk. Az autók vezetési modellje kissé furára sikeredett, de meg lehet szokni.

Visszatérve a városra, valóban nem nagy, de annál több dolgot rejtettek le benne. Háztetõkön ugrálva, kábeleken csúszkálva gyûjthetünk pontokat, rewind-ot vagy loco mozdulatokat (ezekrõl bõvebben késõbb). Szóval ha meguntuk az öldöklést, akkor kikapcsolódásként játszhatunk akár pókembert is a házak tetején.

                                                                                   *

Kicsit a küldetésekrõl: Örömmel konstatáltam azt az újítást, hogy nagyon kevés olyan missziót kapunk, ami a városban történik. Általában elküldenek minket egy bizonyos helyre, ami vagy zárt kapukkal, vagy egyáltalán nem szerepel a térképen. És ekkor kezdõdik az igazi szórakozás. Egy fõküldetés alatt körülbelül rengeteg embert kell eltenni láb alól, de nem is akárhogy. Ramiro-nak számos kis trükk van a tarsolyában.

A játék pontokkal díjazza a küldetés alatti szereplésünket, amit az alapján kapunk, milyen mozdulattal tesszük el láb alól az illetõt. Ezekbõl nincs olyan sok, épp annyi, hogy kiszínezze az akciódúsabb részeket. Ha esetleg ez nem lenne elég, és tömegesen rontanak ránk a vad mexikói népek, és nem segít a Max Payne féle Bullet time, még mindig hagyatkozhatunk a loco mozdulatokra. Ez annyit tesz, hogyha megszereztünk egyet, egy gomb megnyomásával a levegõbe ugorva mindekit kilyuggathatunk, aki csak a közelünbe merészkedik, vagy egy híres klisét felvonultatva két gitártokot varázsol kezünkbe, melyek nem kis tûzerõt képviselnek.

Ez mind szép és jó, de egy ilyen csoda nem tart túl sokáig, és nem is lehet nálunk túl sok egyszerre. A legjobb, ha minden küldetés elõtt beszerzünk egy párat. Igaz, a küldetés közben kapunk ilyeneket, de az a legbiztosabb, ha már van nálunk egy pár, amikor felvesszük a küldit. Ezt elérhetjük úgy, hogy embereket lövünk az utcán, vagy mellékküldetéseket vállalunk, de a legjobb, az hogy… nos, nem akarom lelõni a poént. Legyen elég annyi, ha találunk egy égõ koponyát valahol a városban, lesz alkalmunk loco mozdulatokat gyûjteni. Bõven. Ha mindezek ellenére mégis eltávoznánk az élõk soraiból, egyszerûen vissza is tekerhetjük az idõ kerekét. Ha van nálunk ”Rewind”, egyszerûen lenyomjuk a tabot, és paff, máris visszakerültünk az élõk soraiba. Ekkor van alkalmunk újra próbálni a dolgot. Mitagadás, elég hasznos tud lenni húzósabb helyzetekben. De ha kifogytunk belõle, akkor viszont para van. Merthogy a játék nem ment úton-útfélen. Egyszer van automatamentés a küldetés elején, aztán ha már átverekedtük magunkat egy rakás rosszfiún, akkor menthetünk egyet. Elég terhes tud lenni, amikor kifogyunk rewind-bõl, és pont lelõnek, mielõtt menthetnénk. Ekkor az egészet kezdhetjük elõrõl.

                                                                                   *

Szerencsére az irányítást jól megkalapálták, nem kell sokat bajlódni a nagy tûzharcok alatt a fegyverek cseréjével vagy akár a loco-k váltásával. A grafika nem egy nagy szám, a karakterek sem túl kidolgozottak, viszont annál egyénibbek. Külön kiemelném még a zenét. A fõmenüben remek hangulatot elõkészítõ Deliquent Habits, és a játék közben remek adrenalin löketet adó Molotov kiváló zenei összeállítás.

Igaz, van pár gyengesége, de szerencsére nem abban található, amire a játék épít. Volt egy pár rész, ahol kissé repetitív és monoton volt az öldöklés, de a sok mozdulat kárpótol érte. Néha egész fura bugokkal találkozni, de hál’isten nem számottevõ.

Gépigény: Pentium 3, 128 mb RAM, 32 mb VGA

Nálam ennyit ért el:

----------------------------------------------------------86%--------------------------------------------------

by: FF