Suba

a maszkok végleg rendezetten állnak
füzérek közt a fény harangoz át
bőrük cserzett és látszólag
értelmetlenül
szemük üresen egy pontra
fókuszál
jászol zizeg
a gyermek Isten
pőrén és létünkbe rántva
majdnem bábu és vergődik
felsír csapkod kajlán
de ők tartják a lég
zsoltáros üzenetét
a távol elszakadt
fagyöngyök árnyéka közeledik
és derűs érkezés a pásztorok
szemlélő látogatása
birkák juhok patája csendül
évgyűrűinken át
Atyánk az ég sátrából
áramoltatott
tömjén és mirhaillatot
cserélődnek
az üdvtörténet választottjai
látszólag bambán nézik ezt
a pásztorok
a királyok érkezésénél
rendületlen tanúk
valamit tartanak
ezt már vagy még szavakkal
nem lehetne elmondanod
subáik cifra öltései
a bent időző csillagot
kivetítették e látványban
és hallgat a sivatag
Betlehem ájultan hever
felsírt Jézus és ólomkristály öleli
a porban és hamuban torzsalkodókat
Önéletrajz:

1954-ben születtem.
Első verseim az Eötvös József gimnázium újságjában jelentek meg.
Érdekesség, hogy a lapot Jobbágy Károly, akkoriban ismert költő szerkesztette.
Az ELTE BTK "Jelenlét" című folyóirat versciklusomat közölt le
" A fénykép és a szó" címmel, amely később könyv alakban is megjelent.
A "Jel" folyóiratban többször is publikáltam, tagságot nyertem a " Jel Irodalmi és Művészeti Társaságba". Irodalmi ösztöndíjat kaptam a Lakitelek Alapítványtól.
"Ébredés kirakata"című verseskötetem a Jel Kiadónál jelent meg Csanád Béla szerkesztésében.
Publikáltam a "Napút" folyóiratban.
A "Szent Kereszt Magazinban" rendszeresen jelentek meg írásaim.
Ezenkívül a "Pest Megyei Hírlapban" valamint a "Nekünk Nyolc", "VIGILIA" "Jelenlét", "Lépcső", "ÚjNautilus"  folyóiratokban tették közzé verseimet, és írásaimat.
Irodalmi esteken közösen vállaltunk szereplést Mezey Katalinnal, Czigány Györggyel, Pusztaszeri Lászlóval.

Toccata

indíttatásaival a végítélethez szabott
montázs
eleven szavak és láz
és türelem is
hogy a szemlélet útveszt
őinek
helyén
azok az alkalmak
ösvényt mutatnak
mezítelen jelenlétet
Istenre váró bens
őbb
szerelmes
percet ott
és kék fénnyel hogy
látszol el
őttem
olyat
és szét nem mállik
ennek a találkozásnak
a zafír fedezet
ű
didergő álma
oly emberi ahogy
választunk és tapogatózva
keresünk
és a pupillád szivárvány
alagutat rejt
őztet
és mutat előttem
hiszen az ideák
vérz
ő sebek
de folyton átváltozunk
a szólítással
és ahogy egymást
kérjük el
az id
őbe nem formálható
füstszobrok
jelzik
és egy sápadt k
ő
amely gyémánt valójában
törhetetlen élet-alkalom
melyért dideregsz és didergek
és egy érintés ad feloldozásokat
Összetartó színes szálak

Hámori Attila versei a JEL olvasói előtt sem ismeretlenek, hiszen 1998-ban Fülöp Zsuzsanna ismertette költészetét a lapban. Első verseit a budapesti Eötvös József Gimnázium Jobbágy Károly - az első fővárosi költő, akivel még gimnazistaként találkoztam Sopronban - által szerkesztett lapja közölte, azóta többfelé publikált: Jelenlét, Napút, Vigilia, Szent Kereszt Magazin, Lépcső, Agnus Rádió stb. Első kötetét 1987-ben, A fénykép és a szó címmel adta ki Halas István, az Ébredés kirakata című másodikat pedig Csanád Béla szerkesztette a Jel Kiadónál 1996-ban.

Budapesten született 1954-ben, ma is a fővárosban él. A Garaboncok költőcsoport tagja. Foglalkozásait tekintve forgatókönyveket írt a Bábfilm Stúdióban, dolgozott külsős újságíróként, s közreműködött családja fényképészműtermének mindennapjaiban. Szabadfoglalkozásúként is tudott létezni, jelenleg nyugdíjas.

Istentől kapott művészeti feladatának tetszik a keresztény értékek felmutatásának szolgálata, amit az is igazol, hogy vallástörténeti leírásokkal (meg művészettörténeti és útleírásokkal) foglalkozik. Nem él a versek szabályos szerkezetével, szabadon áramló gondolataival inkább a filozofikust közelítve az isteni sugallat költészetét képviseli. És ez nagyon fontos, hogy a mai, ellazult szövegeket gyártó nagyüzemi költői termelés közegében működő, magányos versteremtő manufaktúrájában készülő műveivel mit sugall. A hogyanra rákérdezőknek felelem: csendesen teszi, de jelen vannak gondolatai a létben, mint összetartó színes szálak a szövésben. A lehetségesből kiragadott mondanivalójának szolid fegyelme figyelmet igényel, vagyis igényt teremtő céllal létesült, ami mindenképpen becsülendő vonása.

Zsirai László
ÜNNEPEINK PALÁSTJA

marad a víz a hömölygő folyam az analógiánk
a sodrás mely ma is kiadja fénytöréseit ha nézek oda
a medertől visszakérhető
Etele is a Turul nemzetség héroszai elismételik önnön próbáikat és akkor az összegző e sejtelmes
ahogy a távlatot megénekelheti és kitáncolja a remény
mert itt élned halnod kell ma látod élned halnod
az ütköztetések súlyát
ünnepeink palástjára szőnünk
Gézát a saját Istenünk
több arcélét ismerőt
az önmagától elváló egyetlent Istvánban Koppányban majd Vatában a javas papnőinkben akik Boldogasszony elhívott másai
Bulcsú lánytestvérének ivadékában Gizellában
igen és ez összegzően
egyszerre int
összegzően egyszerre
felsejlik Szent László királyban Második Andrásban Jeruzsálem
örökös királyaként
a törvény és egyensúly
körvonalait ahogy szabályozó
és veszteségek után is
reinkarnációi tartanak
az aranyágnak folytatódóan őrizően  jelenné pontozódott ez az idő

Hámori Attila

kép: Nagy Anna-Éva festőművész alkotása
Szemle:
Honlap
Wikipédia
Hámori Attila: Álmos