ismétlődő emlék te állsz a helyzetek megtelnek igézettel sajátosak hisz akkor és olyan a név az utcanév a metróállomás a tintarajz mint Kosztolányi színes tintája leshető csillagpor minták egy gyémántváros tervrajzzal ismerős adat vagy cserépedény a halott legutolsó leheletét bezárta őrzi és dzsinnek törhetnek onnan elő ezer-és ezer szilánk a lélekből talán lovagok is hittérítők és egy megtért gyermeki lélek álma csipkézi a felhős eget és ming-mintás csészében barnás-vöröses színű tea az asztalon előttem verseid sorakoznak a távolból fanfárok hangja dicsér himnuszok lehetnek ilyenek mint e dallamok foszlányai