Miskolci történetek

Ezt a történetmesélést azok fogják igazán értékelni, akik már jártak Miskolcon és ismerik a vonalhálózatát. Tudják mi merre található és mi jellemzi a tömegközlekedését.Ez afféle vegyesfelvágott amiben a 100-as villamostól a 890-es buszig bezárólag minden lesz.
Azt hiszem ennyi bevezető után el lehet kezdeni a mesét! A miskolci tömegközlekedésre két fajta jármű jellemző: az egyik a villamos ,ami ma már csak a kelet-nyugati vonalon szállítja az utasokat, a másik az autóbusz, ami mindenfelé behálózza a várost a peremterületeivel együtt. Vannak akik imádnak ezeken a járműveken utazni, pontosabban nem azért utaznak,hogy eljussanak valahova, hanem azért mennek el valahova, hogy utazhassanak! Szakmai körökben mondhatom nyugodtan úgy is, hogy vadászunk a járművekre, megválogatjuk, hogy mire szállunk fel.Ha például az utóbbi időben túl sokat mentünk a megállóba érkező géppel, akkor célszerű elengedni és megvárni a következőt!Persze itt nem a 17-es viszonylatról beszélek, amin naponta két-három járat közlekedik és a napi utasszám is körülbelül ezzel egyezik meg.

Az autóbuszkedvelők nagyon szeretik a tereléseket.Ilyenkor vagy fényképezőgéppel várjuk a jövevényt, vagy kipróbáljuk az újdonsült útvonalat, vagy mindkettő.Amikor kicsi voltam volt jónéhány hasonló nagyszabású akció.
Talán a Tiszaival kezdeném! Köztudott, hogy ez Miskolc fő vasútállomása.A másik a Gömöri Pályaudvar,de ez egyre jobban feledésbe merül. Most visszatérek az előbbire. A tér 1984-ben eléggé leromlott állapotban volt.Az állomásépület előtt parkoltak a buszok és az akkoriban szokásos tolatásos technikával álltak be.Képzelem milyen nagy öröm volt velük betolatni, amikor ott rohangáltak az emberek össze-vissza! Ugyanez még nagyobb öröm lehetett csuklósokkal, csúcsidőben! Na, de visszatérek az átépítésre! Ez az, amit nem lehetett úgy megoldani, hogy a forgalom is ott közlekedjen, éppen ezért a buszok át se gurulhattak a Szinva hídon. A pályaudvar helyett a Szinvával párhuzamos első utcán befordulva letették utasaikat és az utca végén átkanyarodtak a Szinva partra.Ez az út lett az ideiglenes végállomás, amin végigsorakoztak. Természetesen egyirányúsításra került az utca, nehogy véletlenül összetalálkozzanak a Húskombinát felé tartó 8-assal. A híd másik oldalán áldatlan állapotok uralkodtak. Az aluljáró leendő helyét ki kellett ásni és ki kellett alakítani a korszerű indítóhelyeket ,valamint az autóbusztároló is elkerült az egyik sarokba. Így került '85 tavaszán átadásra az új "személypályaudvar".

Másik hasonló beruházás a főutca teljes átépítése volt.1984. február 1-től minden járművet kitiltottak, csak a villamos maradhatott.Első lépésként az Ady hídtól elindulva repülővágányokat fektettek le.A villamosforgalom ezen közlekedett mindkét irányba, amíg a két sínpárt a közművekkel együtt ki nem cserelték. Ez szakaszokra bontva így ment addig ,amíg el nem értek a főutca végéhez a Városháztérhez.

A történet itt még nem ért véget,jött a folytatás a Marx térig.A buszokat és természetesen az áthaladó forgalmat is a Szinva partra kellett terelni '86 őszétől.Itt járt az 1-es,1D-s,101-es és a 101B-s is.A legjobban azok örültek akik a Marx térről igyekeztek a belvárosba, tudniillik a végállomás mellett álltak meg a városba tartó járatok és nem a százegynehány méterre levő megállóban.

Teszek egy kis kitérőt a vasgyári villamoshurokhoz, amit két nyári időszak alatt építettek át.Megboldogult AKD-596 -os szorgalmasan rótta a köröket az Újgyőri főtér-Vasgyár vonalon a villamost helyettesítve.Ekkor a pályát a Vasgyártól a Főtér felé cserélték ki és a "citrompótló" a villamosvégállomás bazaltkockáin állt meg.A következő év a maradék hurok korszerűsítése volt.A Vasgyári gyógyszertárnál a pályát áthelyezték az út baloldalára és az átadást követően a frissen forgalomba állított Tátrák kapták meg a gyári szakaszt.

Másfél év elteltével kezdetét vette a hosszú Diósgyőri villamospálya rekonstrukció.Mint köztudott megszüntették a diósgyőri hurkot, a Blaha Lujza utcában lakók nagy örömére.Az útpályát is sikerült négysávosra kiszélesíteni és egy esztétikus forgalomirányító végállomást is sikerült a vaspálya végére építeni.A régi végállomás helyére készítettek egy bekötőutat, ami '97 május elsejétől a Majális-parki szóló buszok végállomása lett.Na, nem akarok nagyon előreszaladni, erről majd pár bekezdés múlva írok.Most inkább visszatérek a pályafelújítás elejére,nevezetesen az Újgyőri Főtérre.
Ez a tér arról volt híres,hogy nem volt olyan hónap amikor ne írtak volna a helyi újságok a kiváló műszaki állapotáról.A szurokkal fugázott kockakő burkolat kisebb akadálypályának is beillett, ezért a nyugdíjasok különösen kedvelték.Hajtottak végre itt kisebb műtéteket (mármint a téren és nem a nyugdíjasokon), amikor megjött a 200-as pályaszámú Tátra, Csehszlovák szomszédunktól.Mivel szélesebb paraméterek jellemezték, a megállóhelynél a sínpárokat távolabb kellett egymástól helyezni.A téren volt egy designos újságosbódé és egy MVK bérletpénztár.Ezt az egészet burkolatostól, villamossínestől fel kellett szedni és a villamost az ilyenkor szokásos helyére a repülővágányra terelni.A Főtér és a piac közötti szakaszon az egyik sínpárt meghagyták, amíg a másik elkészült.Az építkezés ideje alatt a gyalogosok, ha tehették a Vasgyárig mentek a villamossal vagy a busszal, elvégre a busszal mégiscsak jobb átkelni a repülővágányon és a kisebb akadályokon, mint a félméter mély munkagödrökön.Néha-néha azért a buszokat is megterelték volt,hogy csak hátul a gesztenyesoron engedték fel őket,ahol a "főteres" kocsik lefelé jönnek.Egy-két fát is kivágtak a Vasgyári út elején, hogy megnöveljék a tér átmérőjét.A lényeg az, hogy elkészült és kész van, használjuk egészséggel!

Ha már Újgyőrnél járok nem hagyhatom ki a buszvégállomást se.Amíg át nem építették a buszok hátul a piac felől mentek be és a körforgalomnál jöttek ki.Mivel egy be- és kijárata volt és az is egysávos, ezért főhetett a diszpécserek feje ,ha valami miatt nem tudták a buszok a kijáratot igénybe venni.Megfordulásra pedig nem volt lehetőség!Így volt ez akkor is amikor a 89-65 -ös minden előzmény nélkül megtorpant a kijáratnál.Még szerencse, hogy a végállomást szegélyező járda nem volt túl magas és a kisebb akadályt leküzdve a kék Ikarusok átjutottak a másik oldalra.
A végállomás olyan speciális kialakítással bírt, hogy az eleje és a vége között 200m távolság volt.Ha az emberek többsége a piacra tartott, biztos ami biztos a buszok a távolabb eső indítóhelyükre álltak be és ha valaki a városba igyekezett már a végállomás kezdeténél megálltak , had gyalogoljanak még pár száz métert az emberek.
A leszállóhely külön mondatot érdemel! Itt a hosszú járda nem volt másfél méternél szélesebb és mivel egymás elé ,közé ... parkoltak be a járművek, amit csak a járdára való felhajtással lehetett megvalósítani,ennek eredményeképpen a gyalogjáró út felőli része majdnem az úttal volt egyenlő.
A járatok egy része külön járdaszigetekről indult, a többi pedig a szélső járdáról amit még rossz közelítéssel se mondhatunk egyenesnek.A 67-es indítóhelye például pont kanyarban volt, ahová csak a járdára való felhajtással lehetett beállni.
Nem írtam még a tárolóhelyről ahová délelőtt álltak be a kétrészes kocsik.Ez egy külön elkerített rész volt a végállomás közvetlen szomszédságában, ahová csak a körforgalmon keresztül, jó esetben másfél perces út után lehetett eljutni.Ezzel egybe volt építve az Újgyőri remíz,ahol az utóbbi időszakban (15-20 évben) már csak villamosok és buszok bontásával foglalkoztak.Ennek az emlékét őrizte meg a buszoldalból készült kerítés ami már csak fényképen van megörökítve!
Az új végállomásról nem sokat írok,akit érdekel jöjjön el és nézze meg!A régi nekem jobban tetszett, volt benne valami nosztalgia.A régi idők emlékét ma már csak egy ki tudja milyen okból ki nem vágott fa idézi fel.

Ahogy megígértem, most megmutatom mi volt a Majális-Parkban és a parkon túl.Eddig a buszvégállomásig közlekedett a csuklós 1-es és 101-es, közismertebb nevükön "sima" és "gyorsjárat".Ma már csak az előbbi fordul itt meg és megy egyből vissza a Tiszai pályaudvarra.A '80-as években még tárolási célra is szolgált a végállomás.Ide hozták az Ikarus-tól leszállított, de még forgalomba nem adott új járműveket és itt kaptak helyet a selejtezés után eladásra szánt buszok is.Azt se tartom kizártnak, bár nem vagyok benne biztos ,hogy a központi telep telítettsége miatt a javításra várakozó kocsik egy része is itt parkolt. Régen, nevezetesen 97 májusáig ez volt az indító végállomása a Lillafüredi 5-ös és az Ómassai 15-ös ,115-ös járatoknak.Ez utóbbi gyorsjáratnak nem sok jelentősége volt.Legtöbbször a beérkező 15-ös táblázott át 115-ösnek és úgy folytatta útját.Túl sűrűn fizikai képtelenség lett volna a viszonylatot járatni, ugyanis egyszerre maximum 2 busz tartózkodhatott a szűk, hegyi ómassai úton.Olyan volt ez,mint egy villamosvonal meghatározott távolságonként kitérőkkel ellátva.Amíg nem ért le a találkozóhelyig a fent lévő kocsi, addig nem mehetett tovább a másik.Ha már Ómassa felé kirándulunk nem hagyhatom ki a gondolatmenetből az Őskohót, Garadnát és persze a kisvasutat sem.2000 májusától pedig gőzössel is lehet hétvégén utazni!
Garadna után már nincs több megállója a busznak, beérünk a faluba.A falu utcája úgy van bepréselve a völgybe, hogy középen csak egy Ikarusznyi szélességű út található.Azután rákanyarodunk a hídra, ami után máris a falu (fő)terén találjuk magunkat.Itt le kell szállni a buszról és fényképezőgéppel esetleg videókamerával meg lehet örökíteni, amint tolatással megfordul a jármű.Megjegyzem történt már olyan eset is amikor fennmaradtak az utasok a tolatgató kocsin és olyan is amikor két Ikarus volt egyszerre a téren.
Érdekességként kell ,hogy megemlítsem az ómassai fa hidat amely 1984-ig eresztette át a buszforgalmat.Utána korszerűbb beton híd épült, amely jelenleg is áll.A "hídverés" ideje alatt a buszok a falu előtt fordultak meg.
Jó pár jármű közlekedett már erre,de az emlékezetesebbeket meg kell, hogy említsem!Ilyen volt a GA 19-80 -as 620-as Ikarus, a BZ 07-92-es, a BX 74-22-es, ami később AKD 549 lett és a törzsgárda legemlékezetesebb tagja az AKD-511 -es, amely az Ómassai éjjel-nappali műszak miatt hamar leszázalékolásra került. Engedtessék meg,hogy pár sorban összefoglaljam az utóbbi, számomra legemlékezetesebb jármű rövid életrajzát.
1988-ban 21 szóló testvérével érkezett Miskolcra a kocsi.A '90-es években az 549-essel felváltva dolgoztak a vonalon.1992 szeptemberében, már nagyjavítás után állt forgalomba.1995-ben a túl sok hegyijárat miatt a motornak voltak kisebb problémái, ezért felújításra került.Az utolsó pár évben már leszedték a hegyi vonalról, az előbbi problémák miatt.'99 decemberében betöltötte egymilliomodik kilométerét, ezért leállításra került.Majd tavaly augusztusban egy pesti vállalkozó vette meg.

Van pár érdekes ómassai buszos történetem is.Az egyik épp a híres 511-eshez fűződik.A '90-es évek elején a Palotaszálló megállónál szálltunk fel a buszra.Éreztem, hogy valami a lábamra fröccsent felszálláskor, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.A katonai erődöt elhagyva a járművezető felreállt és elkezdte a kettes ajtónál a motort fürkészni.Az első ajtót kinyitva egyből megállapította, hogy felforrt a busz hűtővize.Egy öreg néni egyből jelezte,hogy Hámorban amikor ő felszállt már akkor is csurgott ott valami.Lehetett SOS jeleket küldeni az URH-n a Majális-parki menetirányítónak!
Persze eközben mindenki leszállt a járműről és gyönyörködött a táj szépségében.(Én a buszban!) Mivel megfordulni és legurulni már nem volt lehetőség, ezért meg kellett várni a sárga angyalt, pontosabban a kék csíkos műhelykocsit.Ez a sofőr részéről rendben is van,de az utasokat tovább kellett szállítani.Pillanatok múlva közölte is a menetirányító ,hogy mindjárt küldi a kocsit, ami akkor állt ki 16-osból.Még egy ideig gyönyörködtünk a tó szép zöld vizében, amikor megpillantottuk a felénk vágtató Ikarust a műhelykocsi kíséretében.A műhelykocsiból kiszálltak a szerelők és egy locsolókannával nekiláttak a reparáláshoz.Ahogy az ilyenkor lenni szokott a mentesítő járat jobb oldali szélvédője mögé be volt hajintva a 15-ös tábla, az oldalán, meg hátul semmi! Ennek a kocsinak a vezetője se sűrűn járt Ómassán, mert majdnem elfelejtett a megállókban megállni! Visszafelé nem ezzel a járattal jöttünk, hanem megvártuk a következőt.Addigra sikerült lelket lehelni az 511-esbe, amin elöl csöpögtek a locsolás nyomai.Ezt többen is jelezték a sofőr felé, aminek persze semmi jelentősége nem volt...

Másik élményem pár éve történt meg.A 15-ös járat ekkor már Diósgyőrből indult.Kiszámoltuk mikor ér a Palotaszálló megállóhoz és előtte pár perccel lesétáltunk a tóhoz.Mit ne mondjak nem sok időnk volt a tóban gyönyörködni, pár perccel hamarabb oda is ért a jármű.A busz ezen a héten állt nagyjavítás után forgalomba.Mondanom sem kell, hogy nem 50km/h -val hajtottunk felfelé és a frissen festett oldalával szép formásra egyengettük a bokrok és fák ágait a Hámori-tó és Ómassa közötti hegyi úton.Aki nem nézett ki az ablakon, az is gyönyörködhetett a nyitott ablakon az utastérbe bekandikáló faágakban.

Akinek hiányérzete van azzal közlöm, hogy még két Ómassai élményem hátra van!

'99 nyarán is megtettem szokásos Ómassai kirándulásom.A sofőr itt se spórolt a sebességgel.Miután letette a faluban az utasokat, beállt a busszal a kocsma mellé és ha már úgyis ott volt, beült a falubeliekhez a kocsma teraszára sörözni.

Idén januárban is voltam e kis hegyi faluban.A Rábák átadása után elmentünk kipróbálni az egyik szóló Premiert.A hámori alagútnál mégnéztük kényelmesen elfér-e az új jövevény az alagútban, nehogy idő előtt túlformázzuk amúgy is formás karosszériáját.

Ómassára alig értünk be, máris fokosát lóbálva, lélekszakadva rohant a parton egy nem idevalósi túrista.Miután megtettük a műszaki szemlét és bemértük a busz paramétereit, természetesen levittük őt, mint a miskolci Rába első utasát.
Felugrottunk még a lillai alagutat megnézni, s mivel úgyis kirándulós kedvünkbe voltunk, kimentünk Bükkszentlászlóra is. A falu elején meg kellett várni a kifelé tartó forgalmi kocsit, aztán irány befelé a központba.A központot itt egy Y alakú elágazás jelenti, ahol a busz tolatással tud megfordulni.A friss levegőn tanácsot kértünk URH-n ,hogy mikor ér fel a következő busz,mert ugye nem tanácsos az egyutcás faluban összetalálkozni vele.Készségesen meg is mondták az azután következő érkezését!Közben egy kutya majdnem megtisztelte az MVK büszkeségét, ha a pilóta nem szól rá.Egy öreg néni is majdnem felszállt!Persze nem csoda, hisz a Fok-Gyem kijelzőn kint felejtettük a 68-ast!Bár a néni nemigen látott el odáig.Két helybeli férfi is kijött a kocsmából alaposan megnézni a legközelebbi vitatémájukat.A forgalmi kocsi közben megérkezett és utána mi is elindultunk lefelé a biztonság kedvéért 1-es jelzéssel , nehogy reklamáljanak a diszpécsereknek ,hogy nem állt meg a 68-as!

Azt hiszem buszos történetekből kifogyhatatlan vagyok, de ezt talán a családom tudná a legjobban konstatálni!

Felelevenítem pár rövid,de érdekes kalandom!Miskolcon nem minden járművezető mondja be úgy a megállóhelyeket, ahogy illik.Van aki leharapja a végét, van akinél már az elejét sem érteni és van aki mindent belead, ha jókedve van! Ez utóbbi a hónap elején figyelmeztetni szokta az utasokat ,hogy el ne felejtsék régi bérletszelvényeiket kicserélni!Udvariasan bemondja a megállókat és elszórakoztatja az utasokat, ha kell.Egyszer például baleset miatt nem közlekedtek a villamosok a Tiszai pályaudvar felé.URH-n értesülve az eseményekről, a 12-es járaton, a Széchenyi utcán közölte az utasokkal,hogy célszerű a villamos helyett inkább a 21-es autóbuszt választaniuk a pályaudvar irányába. Egy másik esetben az Egyetemvárostól a Centrumig közlekedő garázsmenetes járaton szórakoztatta az utasokat.Mivel szeptember eleje volt a vidéki "gólyákat" egyből beavatta a bérletezős elsőajtós felszállás rejtelmeibe.Elmagyarázta mire szolgál az "Aladdin csodalámpája" (gyengébbek kedvéért felszállásengedélyező nyíl).Ja, és minden megállóban megköszönte azt a segítséget, amit a hármas ajtó bezárásához nyújtottak az utasok, tudniillik a léghenger kissé gyengélkedett!A végállomáson természetesen elbúcsúzott az utasoktól.

A következő sorok egy már nyugdíjban levő gépkocsivezetőről szólnak.Amióta bevezették az elsőajtós felszállást, amikor csak lehetett alkalmazta is azt!Tévedés ne essék, nem volt ő goromba,rossz ember, inkább ennek az ellenkezője jókedvű, vidám.
Jajj volt annak aki nem tartotta be a jegyellenőrzést!A mikrofonon keresztül előrevezényelte!"Hármas ajtónál felszálló utas legyen szíves előrefáradni, az ellenőrzés magára is vonatkozik!"Az utas vagy bemutatta bérletét,menetjegyét vagy leszállt. Történt egyszer a 18-ason, hogy egy nyugdíjas asszony fel mert szállni a hármas ajtónál.Nem kellett sokat várni, hogy sofőrünk ellenőrizze a mikrofon működését!A néni előrement és közölte, hogy "hagyjon neki békét, majd 73 évesen fog előremenni a fájós lábával".Végül is megmutatta az igazolványát!A megállóból kiindulva megszólalt a hangszóró:"Reklamálni bent tessék a telepen,ott meg fogják dícsérni ,amit ott kap azt nem felejti el!". A többi utas nem tudta,hogy most együttérezzen vagy nevessen.

Szintén 18-ason történt a következő eset.A Vasgyár felől tartottunk a Reptér irányába és a Szinva hídnál szokás szerint pirosat kaptunk.A gyalogátkelőhelynél egy asszony várakozott a kisgyermekével.A gyermek egy bizonyos testrészét feltűnően fogta,mire a sofőr kiszólt az ablakon: "pisilni kell a gyereknek, pisiltesse meg!".A busz csak azért nem zengett a nevetéstől, mert alig volt utas.Mi azonban nagyon jót nevettünk!Aztán jött a folytatás!Ekkor még a Petőfi térnél kanyarodott el a járat.A balra nagyívű kanyart bevéve majdnem elénk hajtott egy tehertaxi.A sofőr természetesen belelépett a fékbe és az első ajtót kinyitva elkezdte a mondókáját:"te hülye majom, nem látod ,hogy ott az elsőbbségadás tábla"!Ezen is jót mulattunk.Azóta ez a vidám, öreg buszvezető szintén nem dolgozik már!

Vannak sofőrök, akik tudják nyomni a gépnek, és vannak, akiket csak a gravitáció hajt.Ilyen a következő eset buszvezetője is. Főhősünk imádott gurigázni.Amikor meghuzatta 35-40 -re már nyúlt is az automata váltó N(üres) gombjához.Így aztán nem csoda,ha mindig késett.Egyszer időben el akart indulni a végállomásról, de beérkezett mögé a másik kocsi.A két járművezető még gyorsan elintézett valamilyen pénzügyet, aztán indított!Egy méter megtétele után újabb felszállók érkeztek,még felvette őket is.Gondolom,hogy behozza a késést ,élete eddigi rekordsebességét döntötte meg!Komolyan mondom élveztem az utazást!Az út az Egyetemvárostól a Tapolcai elágazásig tartott,aztán belecsapott az isteni szikra a légrugóba!A sofőr a megállóban leszállt, és miután visszatért közölte, hogy szálljunk le ,mert a gépezet elromlott.Majd elvánszorgott a lesántult monstrummal a telepre.

A nyolcvanas évek végén úszni jártunk az osztállyal.Mivel az uszoda nem az iskola közvetlen közelében volt, természetesen különjáratot vettünk igénybe.Két hétig mindennap ugyanazzal a BV 90-93 -as kocsival utaztunk.Elegem is volt belőle! Mellesleg megjegyzem a busz még Sajószentpéteren szolgál! Történt a legelső alkalommal, amikor elindultunk az uszodából vissza, hogy a buszsofőr a visszapillantó tükörrel megpróbált megegyengetni egy útban levő villanyoszlopot, majdnem nekiment egy autónak és feldűtött egy út szélén álló kukát.

Most egy olyan gépkocsivezetőről írok, aki nem szeretett garázsmenetben utasokat gyűjteni.Amikor elhagyta az újgyőri menetirányító látótávolságát lekapcsolta a világítást és irány a telep!Mivel egyszer majdnem lebukott, utána már nem mert kockáztatni!Az első útba eső megállónál felszálltak az utasok, majd szép kényelmesen 30-as tempóval haladtunk tovább.Gondoltam,hogy a menetirányítókat akarja szívatni, hátha utánunk jönnek a cég Mazdájával!Addig nem is változott meg a véleményem, amíg le nem fúlt párszor a motor és az amúgy sem túl nagy átlagsebességünk a felére nem csökkent. Mindez az utolsó kör után, a garázs irányába... Nincs mit tenni, ez is benne van a pakliban és az is ,hogy a garázs helyett más járatot kell helyettesíteni!

Most áttérek azokra a járművezetőkre akikkel rekordsebességet értem el! Általában, mint minden nyáron nagymamáméknál nyaraltam..Aki járt már Komlóstetőn az tudja, hogy a 67-es egy hosszú meredek parton ereszkedik lefelé,ahová két megállót iktattak be.A busz a partról annyira nagy sebességgel száguldott lefelé,hogy csak a busz hátsó felével sikerült a megállóba beállni!A középső ajtó a megállótáblával volt egyvonalban.Mindez érthető ,ha csúszós, jeges az út, de akkor augusztusi hőség volt.Nem sajnálta a kakaót, ez végig így ment a Marx térig az utasokkal tömött kocsival!Gondoltam, hogy mivel kétrészes a kocsi és épp a délelőtti pihenője következik azért siet ennyire, de nem így volt!
Ezen a napon volt a hugom születésnapja és ahogy az minden évben lenni szokott a nagymamám ebben az évben is készített neki egy tortát.Mondanom sem kell ,hogy délután amikor hazafelé mentünk a tortával, ugyanaz a reggeli 36-27 -es kocsi jött, ugyanazzal a sofőrrel és ugyanakkora sebességgel! Csak megjegyzem, a torta hazaért épségbe!
Ezen a szakaszon volt már olyan eset is, hogy a barack borult ki valaki szatyrából és a gravitációnak megfelelően a busz lépcsőit beterítette.
Volt már abban is részem, hogy Komlóstetőről 3 perc alatt leértünk az Újgyőri főtérre és egy másik alkalommal az Újgyőri főtérről 4 perc alatt a Dózsa Gy. útra.

A buszsofőröknél maradva olyan esetre is emlékszek, hogy a Bábonyibérc végállomás közelében lévő fagyizónál állt meg a vezető 1 gombóc fagylaltra.Az utóbbi időben esett meg, szintén ezen a vonalon, hogy két megálló között megszólalt a gépkocsivezető mobilja. Nem teketóriázott, miután sikerült a háta mögé felakasztott kabátjából kihalásznia, menet közben nyugodtan beszélgetett rajta.

A sofőrök mielőtt forgalomba állnak vizsgát tesznek és egy pár napig másodpilóta jelenlétében vonalismeretet szereznek azokon a főbb vonalakon, amin dolgozni fognak.De mi van akkor, ha a pilóta épp tartalékos és bárhová kivezényelhetik?Két lehetőség van: vagy tudja merre kell menni, vagy nem!Utóbbiban is volt már részem: a kritikus elágazás előtt megállt és az utasok segítségére volt szükség!

A kitűzött útvonalról nem ajánlatos a busszal letérni!Egyszer egy hétfő reggeli csúcsban, a Búza tér mellett a 3-as úton meg se lehetett mozdulni.Gondolt egyet a gyorsjárat sofőrje és buszállomáson keresztül levágta az utat!
Volt már abban is részem,hogy a Majális parkba tartó csuklós 1-es busz elfelejtett a Vasgyárba bekanyarodni műszakváltáskor.Mire észbekapott a sofőr,csak különböző tolatási mutatványokkal tudta korrigálni a hibát.Mindezt az Újgyőri piacnál, a villamospályára keresztbe.Visszamentünk az Újgyőri Főtérig a buszvégállomáson keresztül, a várakozó utasok nem kis csodálkozására és folytattuk a menetrendnek megfelelő útvonalon az utazást.

A terelésekről még nem is írtam,úgyhogy megragadom a klaviatúrát!Tízegynehány éve történt,hogy a Ládi fűrésztelep mögötti sorompónál csőtörés volt.A 9-es, 21-es, 68-as járatokat nem lehetett itt átengedni!Mivel nem volt a közelben mentesítő út maradt a fűrésztelep!A buszok a temető után Komlóstető felé vették az irányt,majd a Ládi fűrésztelep megálló után jobbra, be a fatelepre.A hátsó kijáratnál pedig visszatértek eredeti pályájukra.A komlósiak, megpillantva a sorompón átdöcögő kék gépet, azt hitték, hogy a 19-est csuklósították.
Történt olyan eset is erre,hogy Komlóstetőt elválasztotta a külvilágtól egy eltört főnyomóvezeték.Nem maradt más megoldás, mint a fent ragadt járatokat a fűrésztelep és Komlóstető között cirkuláltatni kellett.
Amikor gázvezetéket fektettek erre, a forgalmat jelzőlámpával irányították.Ennek a reggeli csúcsban örültek legjobban az utasok, főleg akkor amikor a szemetesek is előttük haladtak!
Utoljára akkor közlekedtek terelőúton erre a buszok, amikor '99-ben hófúvások voltak.A hurok egyik ágán, ahol felmegy a 19-es és a 67-es, a 19-es visszajönni már nem tudott, mivel nem fért el két Ikarus, a csak egy busznyi szélességűre takarított úton.Maradt tehát a másik ág, ahol a 67-es is járt.Amíg el nem kezdett olvadni,még fél hónapig, így közlekedtek.

Azt hiszem a havazás kezdetekor nem unatkoztak a diszpécserek!Égtek az URH-n a vonalak!Az éjszakai villamospótló járatok gondoskodtak róla,hogy másnap ne tudjon megindulni a villamosforgalom.Rásajtolták a havat a villamospályára, mint egy úthenger.Valamikor következő nap délelőttre sikerült megtisztítani a vágányokat.Persze a forgalom továbbra is a vaspályán zajlott,mivel a pálya két szélén levő egy-egy sávnyi aszfaltot nem tudták eltakarítani rendesen.
Az autóbuszüzemben sem volt jobb a helyzet.Bizonyos járatok ugyanis nem érkeztek vissza az indító végállomásra.Ilyen volt a lyukói 16-os,az ómassai 15-ös és hagyománybontóan a 12-es egyetemi vonal is.A 22-es ami szintén egyetemi járat ,csak azért nem akadt el, mert a telepről ki se merték engedni!Az Avasiakat most inkább nem sorolnám fel!Komlóstetőn nem volt reggel fennakadás, mivel a buszok már a Vasgyári úton sem tudtak tovább haladni az elakadt konvoj miatt.Egy pár napra a 101-es is elvesztette a gyorsjárat jellegét, tudniillik minden megállóban megállt.

Ennyi jutott eszembe, ami az utóbbi két évtizedben Miskolcon történt. Ha van valakinek hasonló élménye szívesen meghallgatom, vagy elolvasom!

2.rész

Ismét megragadom a klaviatúrát így fél év elteltével, mert ennyi idő alatt is történt Miskolcon ez-az amit illik legépelni.Egyrészt azért, mert érdekességnek számít, másrészt azért, mert szórakoztatónak is nevezhetők az alábbi helyzetek, események.

2001 júliusában Operafesztivál helyszíne volt Miskolc, illetve a Nemzeti Színház és környéke.E csodálatos alkalomból a 100-as pályaszámú villamos is jelmezbe öltözött, kéttagú személyzetével együtt.A villamos belseje teljesen átalakult, az ablakok bordó függönyt kaptak a csuklórész is lefüggönyözhetőve vált, ami egy-két villamosvezető fantáziáját igencsak megmozgatta, hogy az üresmenetekben mit lehet majd ott csinálni! A Színháznál ideiglenes megállóhely létesült, különböző díszletekkel, fa esőbeállókkal, padokkal. Eredeti elképzelés szerint az lett volna a nyerő ,ha a villamos az árkád alá áll be, de valahogy egyik kocsivezető sem vállalkozott rá!A csuklós kocsi első részén levők az áriákat hallgatva azt hihették,hogy a kalauz fakadt dalra a kocsi hátsó harmadában.A középső ajtó kívülről vászonnal be volt takarva, ennek ellenére mégis akadt olyan utas, aki leszálláshoz ezt szerette volna igénybe venni!A probléma csak az volt, hogy a vászon,mint egy függöny nem emelkedett fel és az ajtó nem nyílt ki.

Azt hiszem színház után áttérek augusztus 20.-ára és az ezzel járó közlekedési káoszra.Ebben az évben is,mint minden évben a Diósgyőri vár volt a helyszíne az ünnepi eseményeknek.A látogatók nagy része a délutáni,illetve esti órákban utazott ki a várba.Ennek örömére közlekedési vállalatunk céljáratokat indított az Avas kilátótól és a Tiszai pályaudvarról Diósgyőrbe.A járatok a villamosvégállomás utáni hajtűkanyarban fordultak meg az utasoknak emlékezetessé téve e pillanatot.Délután az eső is elkezdett szitálni és mivel nem volt kedvem nyomorogni az egyre nagyobb számban érkező utasokkal a villamosvégállomás üvegtetővel fedett esőbeállója alatt, ezért kimentem inkább Ómassára az akkor még üres 15-össel.Gondoltam ott jobb idő lesz, de pont az ellenkezője történt!Miután megfordultunk a busszal a hegyről leömlő vízfolyás közepén, egy nagy csapat ázott kiránduló szállt fel a kocsira.Nemsokára indultunk is,át a hídon és ki a faluból...amikor két hatalmas ütést lehetett érezni a busz első részén.A kirándulók és a falubeli öregek egyből találgatni kezdték,hogy mi a baja a kocsinak és mielőtt még megtudott volna szólalni a sofőr közölték,hogy ők le nem szállnak a zuhogó esőben és tolassson vissza a kocsma elé!S mivel az eleje teljesen lent volt, ezért megállapították, hogy defektet kaptunk,ami természetesen nem volt igaz!Csak a levegő tűnt el a légrugóból,amit másfél perces túráztatás után sikerült felpumpálni.
Visszaérve Diósgyőr végállomásra a tömeg csak nőtt és nőtt!A diszpécserek szorgalmasan állítgatták be a kocsikat,hogy legyen ami a tűzijáték végeztével elviszi az utasokat.Az égi fényjáték után kezdetét vette a roham a megállók felé!Némelyik busz szinte az aszfalton csúszott a népes tömeg hatására.A villamosvezetőknek is sietniük kellett, hogy még mielőtt benyomják az utasok az ajtókat, azelőtt átérjenek a kocsi másik végén levő vezetőfülkébe.A menetirányítók a végzős buszokat Diósgyőrbe irányították,így alakult ki az a furcsa helyzet,hogy amilyen táblát találtak olyan viszonylatjelzéssel indították útnak a járműveket.Volt például szóló 1A-s egy táblával, Fok-Gyemes buszok vonaltáblával és hasonló furcsaságok.

Szeptember 22.-én autómentes nap volt Miskolcon, melynek tiszteletére Miskolc egyik Ikarus 260-asát az egyik gimnázium rajztagozatos diákjai új designnal láttták el.

Most pedig visszatérek a hétköznapokra! Hétköznap reggel a fővonali járatok általában maximális kihasználtsággal üzemelnek. Így volt ez azon a kedd reggelen is, amikor az Egyetemre tartó 12-es már a Petőfi térnél 90%-os telítettséggel indult a következő megállló felé.A Széchenyi úton, ami elég forgalmas átszállóhely, már emberek tömege várta a buszunkat. Az udvarias gépkocsivezető pedig a szokásos jókedvében máris elkezdte a reggeli műsort, amitől az utasok egyre jobb kedvre derültek. "Szorítsunk még helyet ennek a pár embernek " -lehetett hallani a hangszóróból és közben félszáz ember próbált meg felszállni a járműre."Ennél rosszabb már csak az lehet, hogy megint bérletet kell venni." -állapította meg a vezér.Azt már csak futólag jegyzem meg, hogy minden megállóban bemondta: "Az ajtónyitásnál a lábunkkal vigyázzunk!" és ajtózárásnál is figyelmeztetett.A továbbiakban a Cementiperi Gépjavítóhoz érve az utasokat megpillantva "Atyaúristen gépjavító következik" és "Felőlem egymás ölébe is ülhetnek, engem nem zavar." kijelentések hagyták el a hangszórót...

Köztudott, hogy a selejtezett járműveink egy részét sikeresen eladták és elkerültek Miskolcról.Ezek felkutatása nem is mindig kis feladat annak ellenére, hogy tudjuk mely városban szolgál.

A tavasszal jártam Szegeden , ahol az AKD-601 -est kerestem meg.Az első utam a Mars téri diszpécserirodába vezetett.A menetirányítók készségesen útbaigazítottak, a kocsi hollétét és indulási időpontját illetően.Nemsokára meg is pillantottam a csuklós monstrumot, ami a főútról készült bekanyarodni indítóhelye felé. A hangja iszonyú volt amit az Tisza volános kollégák már előre jeleztek.A kanyarban forduló buszt fényképezve a járművezető azt hitte valamilyen szabálysértés miatt fotózó álruhás rendőr vagyok.A kanyar után megállva meg is kérdezte, miért fotóztam a járművét? Miután sikerült eloszlatnom a félreértéseket, megjelent a diszpécserkolléga is és közölte a sofőrrel, jövetelem célját. Továbbá azt is, hogy ha ellenőrök jönnének hivatkozzon ő rá.De jó, hogy akkor már megvettem a napijegyet!
Egyébként a 601-est a Tisza Volán legrosszabb buszának tartották a vezetők és egymás között csak "favágónak" becézték.

Másik ex-miskolci szóló csodánk megkeresése a Miskolctól fél órára levő Sajószentpéteren történt.Az AKD-577 -es és 506-os autóbusz ugyanis itt helyijáratoskodott.Mivel nem ismertük a várost és a megálló oszlopokon se volt külön menetrend, ezért elkezdtük kérdezgetni a helybelieket a járattal kapcsolatban.Mikor már a negyedik személy se tudta az útvonalát és azt,hogy hol található valami menetrend féle, akkor kezdtem magam furcsán érezni."Itt is el szokott menni a kék busz... reggel is és délután is... iskolaidőben sűrűbben közlekedik, nyáron ritkábban..." és még pár, hasonlóan tartalmas információval láttak el. Végül úgy döntöttem benézek az önkormányzathoz, hátha ott tudnak valamit.Persze péntek délután egy órakor már csak a portás nénit találtuk ott. Mondanom sem kell, hogy ő is csatlakozott az eddig megkérdezett helybeliekhez!

Végül is az eső hatására beálltunk egy fából készült esőbeálló alá, ami alatt egy "röggenyről" visszatérő nyugdíjas házaspár várakozott és csodák-csodájára még a menetrendet is tudták.
Alig fél óra várakozás után végre megjelent a várva várt szóló gépezet. Amikor már egy ideje rajta utaztunk, akkor kezdtem megérteni, miért nem ismerik a helyiek a járat vonalvezetését, amihez képest egy labirintus alaprajza egyszerűen végigkövethető.Álltunk sorompónál, ahol az utasok azt találgatták, hogy melyik újságban lesznek benne a fotók, amiket készítettem.A busz 180 fokos megfordítása mocsáron való tolatással történt, legalábbis így eső után.A legérdekesebb jelenség azonban az volt, amikor a busznál alig szélesebb utat fel szélességben elfoglalta a kézikocsiját négykézláb húzó öreg.Azt hiszem a sofőr és az utasok türelmét igencsak meghaladta volna a várakozás, amíg a teljes pálya szabad lesz, ezért inkább letértünk az út melletti gyepre.Meg is jegyezte egy utas "Ááá... nem részeg, csak elfáradt!". A buszsofőrel elbeszélgetve kiderült, hogy egy másik idevalósi emberrel hasonló mutatványokat szoktak művelni, szlalompályává változtatva az utat...