Mert mostan éltél. A magyar igére alig nyitottad gyönge, drága szádat, tejrol beszéltél, mézrol és anyádról, s csizmák tiporták ártatlan hazádat. Jaj, kismagyar. Te bénák közt tipegtél a jodoform és karbol illatában, mankókkal játszottál budai kertben, s szegény rokkantak néztek haloványan.