Országszerte
az egyik
legelterjettebb, és leggazdaságosabb busza amit a
szocializmus idején terveztek.Budapesten
elõször 1972-ben
használták, és az utolsó
darabot 1992-ben
vásárolták. Manapság is
használják, ugyanis
elavultságát
egyensúlyozza
ellenállóképessége,
és sokoldalúsága. Temérdek
fajtája
látezik ezért csak néhányat
sorolok fel.
260.00
A ráncajtós, és sima
kétajtós
verziókat Budapesten használják, a
legtöbbet.
260.32
Vidéki helyközi járatok
legismertebbikje. Csak
két ajtaja van egy elõl és egy
hátul. Négy
sor üléssel gyártották.
260.45, és 260.46
1985-tõl kezdték el gyártani
õket, eltérés
a két típus között csak a
váltóban van.
Az Ikarus 260 típusú buszoknak 1972-ben kezdődött a
sorozatgyártásuk. Magyarországra
készült tagjait 1976-ig egyrészes,
magasabb műszerfal jellemezte, később 3 részes
műszerfallal készültek,
a hetvenes évek elején jellemző volt a hosszú IKARUS
felirat,
1974, 75-ig 1/4 részben eltolható ablakkal
készültek, ezután került
bevezetésre a 1/2 részben eltolható ablak. 1980-ig
az Ikarus 200-as
buszokon az ajtó nélküli oldal utolsó ablaka
osztatlan volt. 1984-ig
ezek a buszok Trilex keréktárcsával
készültek. Szintén 1984-ig volt
jellemző a harmonikaajtó (ráncajtó), ezután
bolygóajtóval készültek, de
egyes külföldi országokba készülő ilyen
típusú buszokra később is
jellemző volt a Trilex keréktárcsa vagy a ránc
(harmonika) ajtó
Budapesten,
a BKV-nál
1972-ben
jelent meg az első prototípus Ikarus 260-as. Az évek
során több száz ilyen típusú
autóbuszt szerzett be a cég. A típust 1985-ig harmonikaajtóval
gyártották. A BKV utoljára 1992-ben
szerzett be Ikarus 260-ast, ezt követően szóló
autóbuszként Ikarus
415-ösök érkeztek. Az Ikarus 260-asok
utódjául a C60-as típust
szánták, amelynek a sorozatgyártása azonban
nem kezdődött meg. Az Ikarus 260 típust azonban még 2002-ben is
gyártották, több darab érkezett belőle a Kisalföld Volánhoz
és a Tisza Volánhoz