Máté 7:28-8:4 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.

Mit tudunk a hegyi beszédről? Sok mindent mondtak már róla - képtelenség betartani, vagy hogy csak egyes emberek, akik szentek, a többiek pedig nem képesek rá. Luther szerint arra való, hogy rájöjjünk, mi magunk mennyire kegyelemre szorulunk. Talán ez már közelít az igazsághoz. Az életünk nem szólhat görcsölésről, a keresztény életvitel belülről fakad, és nem egy kívülről ráerőltetett dolog.

Jó ez a történet, sokat megmutat Jézusból. Lejött a hegyről - megérti a tömeget, közösséget vállal velük. Tényleg megért minket is: átélt mindent, kísértést szenvedett, ahogy mi is. Jézusban erő volt, csodálkoztak rajta - érdekes azt látni, hogy Jézus mennyire más volt. A nép általában azt emeli fel, aki kedvezően beszél hozzá, nem mondja ki azt, ami miatt népszerűtlen lehetne. Jézus azonban nem tutujgat senkit sem. J Ő választott minket, Ő választotta ki a tanítványokat is, és nem fordítva! A kor farizeusai bűnben tartották a népet a tanításukkal - nekünk is le kell venni a rossz tanítást - pl. purgatórium! Ki kell nyitni a szívünket, az a fontos, hogy van -e Istennel személyes kapcsolatunk, semmi más.

Ha Isten szeretete igazán eltalál, már belülről felfakadnak a válaszok. Nem mindegy, milyen motivációnk van, ez számít igazán. Egy férfi vehet a feleségének szeretetből virágot, vagy azért, hogy elleplezze azt, hogy megcsalta. Mekkora különbség lehet mögötte! Jézus lement a hegyről, egy leprás jött arrafele. Két fajta lepra van, az egyik kiütésként jelentkezik, a másik esetében nem veszi észre az ember azt, ahogy fájdalom nélkül megválik a testrészeitől… Ilyen a bűn is, észrevétlen akar maradni. Lehet ez akármi, szex, zabálás, vagy bármi ami bűnbe visz. Abban a korban a leprás fiút, mikor kiderült, hogy beteg, azonnal el is temették, és kikerült a városból, mintha nem is élne többé. 2 m-nél közelebb soha nem mehetett az emberekhez, 50 m-re kellett lennie, ha fújt a szél… Jézus mégis közel engedte. A tömeg biztos el akarta üldözni.

Sokszor a látszatra figyelünk, nem valljuk be a bűnünk, csak azért, mert milyen ciki, mások mit szólnak. Eddig azt mondták, hitték, hogy jó úton vagyok, én mégis érzem, hogy rossz amit csinálok. Jézus máshogy áll hozzá, mint az emberek. Nem elítél miattuk. Mi lenne, ha most itt levetítenék az összes bűnömet előttetek? Valószínűleg azt mondanátok: ez papol nekünk?! Hát milyen ember?! Jézus azonban nem így van vele, mint az emberek. Fontos, hogy a konkrét problémával jöjjünk Istenhez - ahogy a két vaknál látjuk: nem pénzt kértek, vagy mást, hanem hogy lássanak! Annyira jó, hogy nem a halál ment át a leprás esetében sem Jézusra, hanem a Jézusban levő élet tette élővé a leprást is.

Olyan jó lenne, ha úgy mennénk haza vasárnaponként, hogy nem azt mondjuk, hogy a pásztor szólított meg, hanem, hogy Isten! Hiszen ma is ez történik - az élet árad ránk is, ahogy akkor a leprásra, és nem fordítva lesz! Az ige szerint Jézust bűnné tette az Atya - tehát ha parázna vagy, Jézus paráznává lett érted, ha lopós vagy, lopóssá lett, stb… Kegyelemben kell járni. Jézus meg akar érinteni, hogy az élet átjárjon. Miért mutatta meg magát a leprás a papoknak? A hit nem magánügy! El kell mondani! Ha tönkretetted a kegyelmet, újra lehet kezdeni. És ha Ő megbocsátott, akkor mindent megbocsátott! Ciki -e, hogy Jézushoz menjünk?! Ne másokkal foglalkozzunk, hanem magunkkal és az Úrral.

Budapest, Nap u.


vissza>>>>>>