Általános ismeretek
Pszichológiai tanulmányainkból tudjuk, hogy az utóbbi évtizedekben tudásunk, szemléletünk a személyiségről jelentősen megváltozott. A pszichológia nagyon sokat fejlődött, számos forrásból kapott új tudományos adatokat a személyiség jobb megismeréséhez is, eddig ismeretlen törvényszerűségeket, új összefüggéseket tárt fel.
Különösen a legújabb neurofiziológiai és szociológiai kutatások adtak nagy segítséget.
A pszichológiai kutatási eszközök, módszerek tára rendkívül kibővült, új pszichológiai tudományágak, az alkalmazott pszichológiák egész sora alakult ki. A személyiségről tehát egyre többet tudunk, mégis azt kell mondanunk, hogy még mindig nem eleget.
Annak, hogy a személyiségről napjainkban olyan sokféle elmélet ismert – hogy jóformán annyi meghatározás keletkezett róla, ahány pszichológus foglalkozik ezzel a kérdéssel, de legalábbis annyi, ahány pszichológiai irányzat kialakult (lásd: behaviorizmus, alaklélektan, neofreudizmus, különböző szociálpszichológiai iskolák stb.) -, természetesen nemcsak az -az oka, hogy még keveset tudunk a személyiségről.
Ez alapvető világnézeti, társadalom- és tudományszemléleti különbségekre is visszavezethető, de az is igaz, hogy tudásunk még hiányos.
Nem feladatunk a különböző pszichológiai irányzatok személyiségelméleteit, személyiség meghatározásait ismertetni. Sokféleségükre és a kérdés kiforratlanságára azért emlékeztetünk, mert tárgyunk szempontjából ezzel feltétlenül számolnunk kell.
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a sérült személyiség pontos meghatározására mi sem vállalkozunk.
Azért, mert nem áll rendelkezésünkre minden szempontból kielégítőnek tartott személyiségmeghatározás? A kérdés nem ilyen egyszerű.
Az igaz, hogy egységesen elfogadott és használt személyiségdefiníciót nem ismerünk, de a marxista szemléletű pszichológia személyiségelmélete alapján adott meghatározások megfelelő támpontokat nyújtanak.
Induljunk ki a személyiségről adott alábbi összefoglaló ismertetésből:
„A személyiség az egyedi ember egyéni tulajdonságainak sajátos összessége lés egyben bizonyos rendezettségű egysége. Minden ember szomatopszichés tulajdonságainak különleges, egyéni összjellege van, amely a külvilág hatására egyéni módon reagál.
A személyiség tehát nemcsak a pszichés tulajdonságok összessége, hanem az egyén azon vele született és szerzett, belső és külső morfológiai és funkcionális feltételeinek egymásba kapcsolódó egysége, amely a biológiailag adott határokon belül a környezeti hatásokra alakul ki.
A személyiség szintetikus fogalom, amely felöleli az emberi szervezet összes sajátosságait, mind a pszichikumot, mind a szomatikumot, az aktív cselekvő ember egészét, születésétől haláláig.
Pszichés szempontból a személyiség a lelki események teljes, folyamatos egésze, a lelki élet azon különleges összjellege, amelyben összefonódnak: a temperamentum, az érdeklődés, a képességek és a karakter: a személyiség fogalmába beletartoznak az egyén megismerési, viszonyulási és alkalmazkodási folyamatait és módjai.
Arra a fontos összefüggésre kívánjuk a figyelmet felhívni, hogy ha a személyiség az ember ontogenezise folyamatában (a fentebb felsorolt feltételek mellett) a szűkebb és tágabb társadalmi környezettel kölcsönhatásban alakul ki és ebből következően csak dinamizmusában szemlélhető, tanulmányozható és jellemezhető, akkor sérülését is ebben a viszonyrendszerben érhetjük tetten, megkeresve a sérülésért felelős összetevőket és a létrejött változás következményeit, kihatásait az egyénre.
A személyiségfejlődés eddig feltár általános törvényszerűségei pedig a sérült személyiség fejlődésére is jellemzőek. Pl. a személyiség
- az életkörülményeknek megfelelően alakul.
- az ember aktív tevékenységének folyamatában fejlődik,
- fejlődésének tempója és minősége egyenes arányban van az emberi tevékenység sokoldalúságával és aktivitásával,
- önszabályozás, „önmozgás” formájában megy végbe stb.
A tapasztalat mégis az, hogy a sérült személyiség fejlődésmenete láthatóan különbözik az ép személyiség fejlődésétől, a sérült személyiség láthatóan más, mint az ép személyiség.
Felmerül a kérdés, hogy miben, mennyiben tér el a sérült személyiség fejlődése az épétől, s melyek a sérült személyiség típusai, változatai.
Alább ezekre a kérdésekre kísérlünk meg választ adni. De előbb röviden szólnunk kell a normalitásról és abnormalitásról is. A gyógypedagógiai, különösen az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó szakirodalomban gyakran találkozunk ezekkel a fogalmakkal, ezért is fontos, hogy állást foglaljunk használatukkal és értelmezésükkel kapcsolatban.
A normális és abnormális összetartozó fogalompár. Általános, köznapi értelemben a normális szabályszerűt, megszokottat, átlagosat jelent, az abnormális szabálytalant, a megszokottól, az átlagostól eltérőt.
Ebből kitűnik, hogy az abnormális mindig viszonyított érték. Hogy mit nevezünk abnormálisnak, az attól függ, mit tartunk normálisnak.
A normalitás és abnormalitás fogalma tudományos értelemben is viszonylagos és változó. Ez a mérhető jellemzőkre, értékekre is – amelyek matematikai-statisztikai úton meghatározhatók – érvényes.
Itt említjük meg azt a normális és abnormális fogalmának helyes értelmezéséhez alapvetően fontos tudnivalót, hogy a normalitás sohasem egy adat, vagy ha szemléletesen kívánjuk kifejezni magunkat, sohasem egy pont, hanem sáv, övezet, amelybe a szélső értékek felé haladva számos egymástól eltérő, de még normálisnak tekinthető változat tartozik.
Biológiai szempontból az az egyén tekinthető normálisnak, akinek sajátosságai megegyeznek a faj sajátosságaival, és abnormálisnak az, akinek sajátosságai a faj sajátosságaitól eltérnek.
Biológiai szempontból normális jelenség az egészséges és abnormális a betegség. A hosszabb vagy rövidebb ideig tartó betegség a szervezet rendellenes, kóros folyamata, abnormális jelenség. Ha a kóros folyamat öngyógyulással vagy gyógyító tevékenység segítségével megszűnik:
1. a szervezet eredeti állapota változatlanul helyreáll,
2. a szervezet struktúrája megváltozik (pl. hiányosság válik valamely szerve eltávolítása miatt), de a szervezet működése egészében nem változik,
3. a szervezet struktúrája nem változik (legalábbis a tudomány mai módszereivel kimutathatóan nem), de a működés nem tér vissza az eredeti módon (legyengül, hiányos),
4. a szervezet struktúrája úgy változik meg (valamely szerv hiánya vagy működésképtelensége miatt), hogy a szervezet működése egészében is megváltozik.
A sérült és az ép személyiség megkülönböztető jegyei
A fejlődés általában – és ezen belül a pszichikus fejlődés – igen sok összetevőből álló folyamat.
Ha az összetevők ármelyike sérül b ármelyik időpontban, a fejlődés folyamatában zavar keletkezik.
A sérült személyiségfejlődés jellemzője a fejlődési tempó és a személyiségszerkezet megváltozása.
A fejlődési tempó felgyorsulhat (akceleráció) és lelassulhat (retardáció). Az előbbiről, mint századunk egyik korjelenségéről, pszichológiai és más tanulmányaink során hallottunk.
A retardáció is gyakori jelenség.
A személyiségfejlődés egésze lelassul, pszichoszomatikus retardációról beszélünk.
Ismert a pszichikus vagy szomatikus retardáció, amikor „csak” a pszichés fejlődés vagy csak a testi fejlődés tempója lassúbb az adott életkor megfelelőjénél.
Lehetséges, hogy a beszédfejlődés (késői beszédfejlődés), a mozgásfejlődés (motoros) vagy a megismerő funkciók fejlődésének (mentális) retardációja jelentkezik.
A mentális retardációra azért hívjuk fel külön is a figyelmet, mert több országban, ill. nyelvterületen főként a nyugati országokban, ill. az angol nyelvterületen) az értelmi fogyatékosság szinonim fogalmaként használják.
A mentális retardáció fogalma azonban mindenfajta értelmi eltérésé gyűjtő megjelölésére nem használható.
Nem az elnevezés kifogásolható, hanem annak gyűjtőfogalomként való használata.
A lelassult fejlődési tempó különböző megjelenési formái reverzibilisek. De a megváltozott fejlődési tempó önmagában nem jelenti azt, hogy sérültté válik a személyiség.
A sérült személyiség fejlődésére tehát a fejlődési tempó és a szerkezet megváltozása egyaránt, együttesen jellemző.
A fejlődési tempó általában meglassúbbodott, de azért helyesebb megváltozásról beszélnünk, mert a fejlődésmenet általános retardáltsága nem törvényszerű, s ugyanakkor a tempóban jelentkező eltérések már átvezetnek a szerkezet jellegzetes megváltozásához.
Minthogy azonban a sérült személyiség fejlődése a fennálló (irreverzibilis vagy reverzibilis) károsodások következtében más feltételek között zajlik, mint a normális személyiségé, ez a körülmény a fejlődésmenet struktúráját és dinamikáját megváltoztatja.
Közösen jellemző, hogy megbomlik az egységes szerkezet, egyoldalú vagy diszharmonikus lesz:
- meghatározott egyszerű funkciók nem alakulnak ki vagy rendellenesekké válnak,
- sérül, nehezítetté válik lehetőségei és formái,
- izoláltság jön létre.
Közös általános jellemzők – attól függően, hogy a sérült személyiség fejlődésének létrejöttéért milyen károsodás felelős, milyen fokú, különböző formákban érvényesülnek.
Gyógypedagógiai tipológia
Tipológia = típustan. Tipizálás – meghatározott jegyek, jellemzők szerint történő osztályozás – a legkülönbözőbb területeken lehetséges.
A gyógypedagógiai tipológia a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók típustana.
Célja:
1. általában a nevelési gyakorlat
2. a gyógypedagógiai gyakorlat
A gyógypedagógiai tipológia csak akkor töltheti be megfelelően funkcióját, ha
- rendező elvei pedagógiai szempontúak,
- dinamikus, az új társadalmi és tudományos igények iránt érzékeny, azok megjelenésére azonnal reagál,
- perspektivikus.
Ezekből az alapelvekből következik, hogy a gyógypedagógiai tipológia változó.
A rendellenes, sérült gyermekek mely típusait kell és helyes az épektől elkülönítetten, külön intézményrendszerben nevelni, oktatni.
Csak az a gyógypedagógiai tipológia használható fel, amely nevelési szempontból készült, csak komplex vizsgálódás alapján és eredményként oldható meg sikerrel. A legtöbb tipológiai alkotási kísérletre azonban inkább a rendellenességeket csak oki vagy csak tüneti szempontból vizsgálják.
A testi normalitás terén átmeneti alakok: a véznaság, a ferde testtartás, az érzékszervek körében: a látási és hallási gyöngeség, az akarati és érzelmi életben: a környezet okozta könnyebb természetű erkölcsi rendellenességek stb.
A normálissal szemben alárendeltek (abnormis egyéniségek) fenotípusait osztályozza.
a) A testi abnormisok fenotípusai
1. A kar vagy láb hiányának nyomorékjai,
2. a láb hiányának nyomorékjai,
3. mindkét végtag hiányával sújtottak,
4. a törzs és nyak hibásságának nyomorékjai,
5. bénák.
b) Az érzékszervi abnormisok és beszédhibások fenotípusai
1. Fogyatékos érzékszervűek
2. Gyönge érzékszervűek
3. Beszédhibások
c) A lelki abnormisok fenotípusai
1. Diszharmóniás fenotípusok (pszichopathiások):
a) az életcél abnormisai (idegesek, hisztériások, morális rendellenesek),
b) jellemváltozók (epilepsziások, postencephalitikusok, choreások).
2. Degenerált fenotípusok (elmegyöngeségi állapotok)
3. Redukált fenotípusok (pszichózisok)
Típusalkotás, osztályozás
A típusalkotás, osztályozás két szinten történik: először az ún. főtípusok, főcsoportok megjelölése a feladat, majd ezek belső csoportosítása, osztályozása.
Főtípusait, főcsoportjait a különböző károsító tényezők hatására kialakult klinikai képek jellegét meghatározó, a fejlődésmenet sérüléséért elsősorban felelős ún. főszimptómák adják.
Ennek megfelelően a főcsoportok a következők:
- értelmi fogyatékosok,
- hallási fogyatékosok,
- látási fogyatékosok,
- beszédfogyatékosok,
- mozgásfogyatékosok,
- érzelmi, akarati fogyatékosok,
- halmozottan fogyatékosok.
Itt is hangsúlyoznunk kell azonban azt, amire a korábbiakba n felhívtuk a figyelmet, hogy a tőtünet jelenléte önmagában nem meghatározó, csak azok sorolhatók a gyógypedagógiai tevékenységi körébe, akiken:
- komplex (orvosi, pszichológiai, pedagógiai) vizsgálatok alapján a fejlődésmenet, a személyiségszerkezet normálistól eltérő volta megállapítható,
- a prognózis (=kórjóslat, itt a fejlődés kimenetelére vonatkozó szakvélemény) szerint a normálpedagógia eszközrendszere optimális fejlesztésükhöz nem elégséges,
- a séróült súlyossága, kiterjedt vagy halmozott jelenléte nem zárja ki legalább individuális személyiségfejlesztésük lehetőségét.
A főcsoportokon belül a további osztályozási szempontok
- a klinikai kép jellegét meghatározó főszimptóma mellett jelenlevő, a sérült személyiségszerkezetet meghatározó egyéb szimptómák,
- a súlyossági fok,
- az időfaktor (a sérülés és a gyógypedagógiai fejlesztés megkezdésének időpontja),
- az intelligenciaszint,
- a különböző képességek szintje,
- a szocializálhatóság (csak individuálisan vagy közösségben is, a normálisoktól elkülönítetten vagy nem elkülönítetten, gyógypedagógiai segítséggel fejleszthetők).
A fogyatékos gyermekek testi
fejlődése
A gyermekek testi fejlődése számos tényező együttes hatásának eredménye. A belső tényezők közül elsősorban a genetikus hatásokat kell kiemelni. A külső faktorok között a táplálék mennyisége és minősége a legfontosabb.
A növekedés nem egyenletes a „nyúlási” szakaszokban a hossznövekedés, a „telítődési” szakaszokban a szélességi és a körfogatméretek növekedése van előtérben.
A serdülőkor a fejlődés egyik legfontosabb szakasza.
Nélkülözi az éles átmeneteket. Az első menstruáció vagy az első pollúció ideje azonban elvileg napra pontosan rögzíthető.
A serdülő korú leányok menarchekorának jellemzésére leggyakrabban menarche mediánt használjuk, azt az életkort, amelyben a megkérdezett csoport egyik fele már menstruál, a másik még nem.
Az egyik technikai jellegű és a probléma elvi jelentőségű és sokkal nehezebben áthidalható súlyossága szerint történik. Biológiai vizsgálatok számára ez a felosztás nem elégséges, szükség van a fogyatékosság kóroka szerint csoportosításra is.
Növekedésük:
A gyermekek egyéni növekedésének sajátosságaiktól, tehát genetikusan meghatározott tényezőktől – és környezeti hatásoktól is függnek. Fogyatékos gyermekek növekedését a fogyatékosság kóroka is befolyásolhatja. Ez a hatás rendszerint nem közvetlenül érvényesül hanem többszörös áttételen keresztül és a női típusú növekedési görbe különbsége feltűnik. A nők pubertása 6-8 hónappal korábban következik be, a serdülőkori növekedési lökés azonban nőkön az időszak elejére tehető, és a serdülőkor befejezése után a testmagasság már csak keveset változik. Férfiakon a növekedési lökés az időszakon belül később következik be és a pubertás után is folytatódik, bár a növekedés sebessége egyre csökken.
A hallássérültek
gyógypedagógiai intézményeinek speciális egészségügye
A halláskárosodás az emberi kommunikációt alapjaiban zavarja meg. Tökéletes beilleszkedésük a társadalomba nem sikerülhet. Hogy mikor és milyen fokú károsodás esetén van szükség a gyógypedagógus tevékenységére. A speciális intézeti ellátást igénylő siket vagy nagyothalló gyermekek habilitációját, illetve rehabilitációját a gyógypedagógus elkésve a károsodás felderítésekor azonnal meg kell kezdeni. Az esetek jelentős részében a csecsemőkorban kell megindulnia.
Az általános iskolába járó nagyszámú, kisebb-nagyobb fokban halláskorosodott gyermekek is igénylik a beszédfejlesztést, a folyamatos pedagógiai ellenőrzést és támogatást is.
Most már ép hallású gyermekek egy része is igényel logopédiai foglalkozást, esetleg beszédfejlesztést. Beszédfejlődésük érzékeny szakaszában ugyanis nagyothallók voltak.
Az ép hallású gyermeknek a hallókészülék halláskárosodást okozhat.
Be kell rendelni vizsgálat, ha a szűrővizsgálat a szülőszobát követően hallásreakciót mutatott ki. Hallásreakcióját sok esetben tévesen ítélték pozitívnak. A gyermek utána megfelelő szakorvosi ellátásban részesül, teljes mértékben rehabilitálható. A szociális, kulturális szempontból hátrányos körülmények között élő gyermekek szülei nem élnek minden esetben ezzel a lehetőséggel.
A megelőzés feladatai:
A nagyothalló gyermekek esetében
1. Megelőzni, kivédeni a károsodást.
2. Felkutatni a károsodott, illetőleg a károsodásra gyanús gyermekeket és jelezni az audiológiai állomásoknak.
3. Felvilágosító munkát kell végezni az egészségügyi dolgozók, nevelők, a szülők között.
A genetikai tanácsadók szerepe
Feladatuk egyre fontosabb, de nem korlátozódik a szülők tájékoztatására a várható károsodásról. Szükséges, hogy az audiológiai állomást is tájékoztassák a halláskárosodottként várható gyermek születéséről.
A terhes gondozók szerepe
A halláskárosodást okozó gyógyszereken, a közismert veszélyeztető tényezőkön túl a munkahelyi ártalmak, latens mérgezések kerülnek előtérbe.
Mindezekről azonban a terhesgondozóknak csak akkor lehet időben fogalmuk, ha beszélgetnek az anyával, a rutin kérdéseken túl – melyek általában az egészségi állapotra vonatkoznak, az ott használatos vegyszerekről. De az így nyert ismeret csak akkor értékes, ha az orvos tudja, mi az ártalmas. Ezért hangsúlyozni kell a felvilágosítás jelentőségét az egészségügyi dolgozók körében.
Szűrés
A halláskárosodott gyermek habilitációjának vagy rehabilitációjának eredményességét, a károsodás mennyiségi és minőségi mutatói mellett meghatározza a károsodás időpontja – a fejlődésnek milyen stádiumában érte-, továbbá, hogy mikor fedezték föl és kezdték meg a habilitációs és rehabilitációs feladatok elvégzését.
A fentiekből egyenesen következik, hogy kulcskérdés az aktív felkutatás. Erre szolgálnak a szűrővizsgálatok.
Hazánkban ma egy szűrővizsgálat valósul meg – különböző színvonalon – mégpedig az iskola előtti, 6 éves korban, rendeletileg előírt hallásvizsgálat
Audiológiai kivizsgálás
Hazánkban az elmúlt két évtizedben kialakult az audiológiai állomások hálózata. Ezek fölszereltsége, szakember-ellátottsága természetesen nagyon különböző.
Ugyancsak problémát jelent, hogy ezekre az intézményekre nehezedik a nagyszámú felnőtt beteg. Ezért a kisebb állomásokon nemigen lehetséges, hogy a gyermekekre specializálódjék néhány munkatárs.
Külön gond, hogy a gyermekek vizsgálata rendkívül időigényes. Eldöntetlen vita, hogy szükséges-e külön gyermekaudiológiai állomásokat létesíteni.
Az audiológiai állomások feladata, hogy
a) a különböző intézmények által jelzett veszélyeztetett,
b) a szűrővizsgálatok során felkutatott és kóros reakciót adott, valamint
c) az egészségügyi oktatásügyi intézmények vagy szülők által halláskárosodásra gyanúsnak talált gyermekeket kivizsgálja, és ha szükséges, hallókészülékkel ellássa.
Az audiológiai diagnózisnak az elérhető legnagyobb pontossággal meg kell állapítania a halláskárosodás mennyiségi, minőségi mutatóit, fényt kell derítenie a károsodás helyére, meg kell határoznia – ha ez lehetséges -, hogy mi okozta a károsodást.
Az
értelmi fogyatékosok gyógypedagógiai intézményeinek speciális egészségügye
A gyógypedagógiai iskolákban alapvető feladat:
1. megelőzés (praeventio),
2. gyógyítás (curatio),
3. gondozás (dispensatio),
4. helyreállítás (rehabilitáció).
Fontos az együttműködés a gyógypedagógus és az orvos között, amely integratív alapja a fogyatékosok rehabilitációjának.
Az orvosnak követelményként támasztjuk azt, hogy mielőbb ismerje fel (diagnosztizálja) a fogyatékosság tényét és milyenségét (fokát).
Enyhe fokú értelmi fogyatékossal ilyen területen általában nincs megoldhatatlan feladat. A középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékosságban szenvedők heveny (akut), vagy idült (krónikus) betegségeinek a felismerése és gyógykezelése okoz nagyobb nehézséget.
Az orvosok változtatni értelmi szintükön nem tudnak, a kórelőzmény (anemnézis) felvétele csaknem lehetetlen, a vizsgálatkor kooperációs nehézségek jelentkeznek, a terápia fegyelme nem mindig biztosított, ha kórházba kerül az osztály rendje felborul. Íratlan, etikai törvényből fakadó magatartás ez!
Figyelni kell a mozgásigényét, fáradéko9nyságát, továbbá figyelmének éberségét és tartósságát.
Hipermotilitás esetén a nyugtatóknak fordított (inverz) hatásuk lehet. A fáradékonyságot, a figyelembeszűkölést gyógyszeresen jól lehet befolyásolni.
A fogyatékos betegeket három csoportra lehet osztani
A terápia, illetve a gondozás fegyelméért az intézeti orvos felelős, valamint a tantestület összességében legyen a segítségére.
A reggeli gyógyszerkiosztást tanácsos a reggeli étkezés alatt az ebédlőben elvégezni, hogy valóban lenyelték-e?
Gondozást igényelnek az idült betegségben szenvedők. Legnagyobb az idült középfülgyulladás gyakorisága, füle bűzös váladékkal teli, folyik. Az epilepsziások, a cukorbetegek, a Down kórosok ajakrepedésének, talpi szarusodásának gondozása is ide tartozik.
Az értelmi
fogyatékosok kórházi kezelése
Az orvosok általában nem szeretnek értelmi fogyatékosokkal foglalkozni. Feldúlja az előírt szabályokat, nem tartja be, ápolószemélyzetet köt le, ami többletmunkát jelent. A vizsgálatok alatt nyugtalan. Igyekeznek őket gyorsan meggyógyítani, minél előbb kibocsátani a kórházból.
A debilisek megbetegedési gyakorisági mutatói az átlagos populáció értékeivel azonosak. Mindenekelőtt a szezonalitásról kell szólnunk. Télen a felső és alsó légúti hurutos megbetegedések a jellemzők. Mandulagyulladás, a garathurut, tünetei a nagyothallás. Gyakori a gyomorrontás.
A Down-kórosok speciális egészségügyi ellátást igényelnek. Meghatározza ezt a vele született szívhiba, szöveti hipoxia, csökkent értékű immúnapparátus.
A debilisek haláloki tényezői, valamint elhalálozási kora megegyezik az átlag populáció értékeivel.
A kariopátiások közül elsősorban a Down-kórosokat kell megemlíteni. 85 %-a életben tartható.
Elhalálozásuk okai:
- vele született szívhibák, bélelzáródások,
- limfoid leukémia,
- magas vérnyomás
Az enzimopaták főként epilepsziában halnak meg.
Az értelmi fogyatékosok első lelki törése, amikor tudomásukra jut, hogy az ő iskolájuk nem az ép gyermekek számára szerveződött.
A második törés a pubertás táján zajlik le „Miért vagyok fogyatékos”. A fogyatékosoknak több mint a fele nem illeszkedik be a társadalomba.
A felnőtt értelmi fogyatékosok számára szervezett nem koedukált intézetek foglalkoztatottjai között szükségszerűen kialakul a homoszexualitás.
Az értelmi fogyatékosok halála
A debilisek haláloki tényezői, valamint elhalálozási kora megegyezik az átlag populáció értékeivel. Az imbecillitással járó fogyatékosok haláloki tényezői kóroktani szempontból osztályozhatók.
A kariopátiások közül elsősorban a Down-kórosokat kell megemlíteni. A fejlett egészségügyi ellátottságú országok jelzése szerint a Down-kórral születettek 85 %-a életben tartható. Magyarországon évente megközelítően 280 Down-kóros újszülött jön a világra. Ennek 85 %-a, azaz csaknem 240 életben marad, és egy korosztály valóban egy nagy intézet gyermekállományát teheti ki.
A Down-kórosok elhalálozásának kórokait 3 csoportra osztva tárgyaljuk:
1. perinatális kórokok: vele született szívhibák, bélelzáródások;
2. prepubertásban: tbc, egyéb légúti fertőződés, akut limfoid leukémia;
3. érett korban: korai senium, diabetes mellitus.
A Turner-szindrómások haláloki tényezők közül a korai magas vérnyomást, a korai cukorbajt és a korai elöregedést kell megemlíteni.
Az enzimopaták főként epilepsziában halnak meg.
A Litlle-kórosok (perinatális agyi károsodás) félrenyelés kapcsán kialakult tüdőgyulladásban vagy status epilepticusban halnak el. A közvetlen halálok a szív irreverzibilis megállása synkope).
A mozgássérültek
gyógypedagógiai intézményeinek speciális egészségügye
A mozgássérült szó gyűjtőfogalom. Károsodottak, fogyatékosok és rokkantak névvel.
A mozgáskárosodás a mozgásszervek anatómiájának, élettani működését tartós vagy végleges zavarát, ill. azok hiányát jelenti.
A mozgásfogyatékosság a mozgáskárosodás következményeképpen lehet időleges vagy végleges.
A mozgásszervi rokkantság károsodás, illetve hátrányos helyzetet jelent a kapcsolatteremtés vagy a tanulás maradandó zavarát. Tehát nem biológiai, hanem társadalmi kategória.
Melyik mozgássérült gyermeknek hol lenne optimálisan a helye az iskolai oktatási rendszerben. Építészeti, környezetalakítási megoldások miatt kerül speciális intézetbe.
Nincs szükség a mozgáskárosodott speciális intézménybe helyezésére sem, hiszen ez önmagában nem jelenti a mozgások zavarát. A művégtaggal jól ellátott lábszáramputált gyermek például egyéb segédeszköz nélkül jól jár, szalad, sportol esetleg táncol. Nincs fogyatékosság.
A mozgásfogyatékosok között már differenciálni kell! Itt a súlyosság foka és a mozgásnevelés esetleges szükségessége a meghatározó. Sajnos nincsenek az értelmi fogyatékosokhoz hasonló mennyiségi meghatározási lehetőségeink. Ha a gyermek a normál iskolában megfelelően tud mozogni, az oktatásban részt tud venni, akkor oda kell helyezni. A gyógytestnevelés lehet szükséges. Néha tartósan a korrekciós nevelést igényli, a görcsös (spasticus) bénulások csoportja. Mindkét kéz és kar hiánya vagy súlyos működési zavara is inkább az oktatási módszerek nehézkessége miatt tehet szükségessé speciális iskolai nevelést.
Szakmailag is tartósan indokolt a speciális intézeti nevelés a mozgásszervi rokkant gyermekek esetében, tehát azokban az esetekben, amelyekben a mozgásfunkciók zavara a társadalmi funkciók zavarát okozza.
Fő mozgássérült
csoportok a gondozási problémakör szerint
Végtaghiányok
Ebbe a csoportba tartoznak azok a mozgássérültek, akiknek egyes végtagjai, vagy végtagrészei vele születetten, esetleg baleset vagy betegség következtében hiányoznak. Egy végtag teljes hiánya is csak igen ritkán, akkor is rendszerint egyéb károsodások, fogyatékosságok miatt zavarja a normál iskolai oktatást. Feladat a hiánypótlása művégtaggal, és a mozgások ezzel együtt való elsajátítása, begyakorlása az iskoláskor előtt. Két végtag részleges hiánya esetén általában hasonló a helyzet, de a művégtagok felvételéhez segítséget igényelhet a mozgássérült, ha mindkét keze hiányzik.
A két alsó vagy felső végtag teljes hiánya esetében a művégtagkészítés kényes feladat, a használhatóság csak részleges. Ilyenkor mindig szükség van egyéb, úgynevezett rehabilitációs segédeszközökre is. Két al végtag teljes hiánya esetében a kerekes szék használatát is meg kell tanítani, két felső végtag teljes hiánya esetében pedig a kezek helyettesítését lábakkal.
Petyhüdt bénulások
Az érintett testrészek izomzata nem működik vagy csak részben működik. Ha a bénulás teljes, a megbetegedett testrész, végtag izomműködésének hiánya miatt egyáltalán nem mozog. Részleges bénulás esetében a működő izmok a végtagokon torz helyzeteket, ízületi mozgáskorlátozottságot hozhatnak létre, ha az ellenkező irányba ható, ún. antagonista izmok nem működnek.
Egy végtag petyhüdt bénulásának leggyakoribb oka sérülés. A szülési felsővégtag-bénulás ennek típusos esete. A gyermekek ép kezükkel, karjukkal önellátóvá válnak.
Két végtag petyhüdt bénulása az alsó végtagokon szokott létrejönni. Leggyakoribb oka a gerinc és a gerincvelő fejlődési rendellenessége, vagy sérülése. Régebben a gyermekparalízisben (Heine-Medin-kór) is gyakran előfordult.
Részleges bénulás esetén já-rógéppel ellátva, teljes bénulásban kerekes székkel közlekedőképes a gyermek.
Mindkét esetben a felfekvések, fekélyek kialakulásától kell óvni a gyermeket. Ezek a kerekes székben üléskor is és járógépben is az ülőgumók felett alakulnak ki leggyakrabban, és igen lassú gyógyhajlamuk miatt jelentős iskolai mulasztást okozhatnak, mivel gyógyításuk csak tehermentesítéssel, azaz fektetéssel lehetséges. Sokkal fontosabb tehát a megelőzés.
A kerekes székben a gyermeknek négy-öt percenként meg kell emelnie magát, járógépével tartósan nem állhat, ülő helyzetben ugyancsak négy-öt percenként át kell mozgatnia végtagjait.
A másik gyakori és sokszor a gyermek sorsát is megpecsételő szövődmény a hólyagbénulás miatt kialakuló húgyúti fertőzés.
Görcsös bénulások
Ebben a tünetcsoportban az izmok működőképessége megmaradt, idegrendszeri koordinációjuk azonban nem működik megfelelően, ez mozgászavarokhoz, illetve kényszermozgásokhoz vezethet.
Egyes izomcsoportok túlzott működése az antagonista izmok normális működésével szemben szintén torz helyzeteket idézhet elő a végtagokon.
A mozgáskoordináció zavara igen változatos tüneteket, mozgás mintákat produkálhat. Közös jellemzőjük, ha a gyermeket valamilyen külső körülmény zavarja, az a mozgásokat tovább rontja.
Ilyen zavaró tényező lehet a túlzott teljesítmény elvárása, a sürgetés, a rosszul kivitelezett mozgások miatti szidás vagy büntetés.
A mozgások pontos kivitelezésére való türelmes, rendszeres ösztönzés viszont elősegítheti a mozgáskoordináció javulását, főként akkor, ha az a gyermeknek sikerélményt eredményez.
A járászavar miatt járógépek, bot, mankó járókeret vagy kerekes szék is szükséges lehet. A manipulációs készséget segédeszközzel ritkán lehet javítani.
A mozgássérültek kezelése
A gipszkötés
Gipszkötéseket korrigáló céllal vagy törések és műtétek után, a megfelelő helyzet megtartása céljából tesznek fel a végtagokra, törzsre. Egy-egy gipszkötés olykor hónapokig a gyermeken marad, sőt iskolába is járhat vele.
A gipszkötéseknek két formájuk van. Az ún. gipszsínek sohasem veszik teljesen körül a testrészt, azokat kötszer rögzíti a testhez. A körkörös gipszkötések – ezeket használják gyakrabban – egy-egy végtag vagy a törzs körül szilárd tokot alkotnak. Tágulni tehát nem tudnak. Ezért ha az alattuk levő testrész megduzzad, megdagad, szorossá válhatnak, olykor olyan szorossá, hogy a végtag vérkeringését megakadályozzák, és ezzel súlyos izomelhalást vagy a bőrön fekélyt okoznak.
Duzzadásra hajlamos minden törött testrész, operált terület, főleg akkor ha lógatják. A begipszelt végtagot tehát nem helyes lógatni. A kart fel kell kötni, vagy az asztalra kell könyökölni, a lábat fel kell tenni a padra.
A szoros gipszkötés jól észrevehető tüneteket okoz a végtagokon. Ilyenek a fájdalom, zsibbadás, az ujjak kékes-lilás elszíneződése, duzzanata, hűvössége, később mozgásuk fokozatos megszűnése.
Ilyen esetekben azonnal a kezelőorvoshoz kell fordulni, amíg az orvos nem érhető el, a végtagot magasra kell polcolni, Ha az orvos tartósabban nem érhető el, és a tünetek nem szűnnek meg, a gipszkötést hosszában végig fel kell vágni, megtágítani és lazán visszapólyázni.
Ha a gipszkötés a törzset, hasat borítja, ne adjunk a gyermeknek puffasztó ételeket.
A gipszkötés alatt sokszor viszket a gyermek bőr. A bőrt vakarni nem szabad.
Segédeszközök
A segédeszközöket két nagy csoportra szokás osztani: a gyógyászati segédeszközök (vagy testközeli segédeszközök), funkcióit és /vagy a kozmetikai károsodást pótló, javító (a testtel közvetlen kapcsolatban levő) eszközök. A rehabilitációs segédeszközök a fentieket kiegészítő, mindig a működést javító eszközök.
Ortézisek
Újabban ezzel a gyűjtőnévvel foglalják össze a nem csonkolt testrészre rendelt különféle ortopédiai készülékeket. Korábban egy részüket járógépeknek nevezték.
Ortéziseket a bénult testrész támasztása, tehermentesítése, kóros mozgások megakadályozására, deformálódott, torz testrészek megtámasztása, esetleg korrekciója céljából, egyes esetekben pedig a hiányzó izomműködés pótlására adnak. Általában tartós viselésük szükséges, csak az alvás óráira lehet levenni őket, de némelyiket, például a gerincferdülés miatt rendelt korrekciós fűzőket csak a fürdés idejére; ezeket még alvás közben is viselni kell!
Hatásukat úgy fejtik ki, hogy a test több pontján erősen támaszkodnak. Ezek a területek a tartós nyomás miatt a petyhüdt bénulásban szenvedő betegeken felfekvésre hajlamosak. Az ortézisben való rendszeres kisebb mozgás segít a felfekvés elkerülésében, de ezt naponta az ortézis levételekor ellenőrizni kell!
Művégtagok
Amputált, csonka végtagokra készített segédeszközök. Az alsó végtagokra készített művégtagok (protézisek) egyben a funkcionális és a kozmetikai hiányt is pótolják.
A felső végtagokra készített protézisek általában vagy a kozmetikus vagy a funkcionális veszteségeket képesek pótolni, mindkettőt csak az ún. bioelektromos műkezek.
A kéz nemcsak a munka szerve, érzékszerv is. Ma még egyetlen műkéz sem alkalmas érzékelésre, érzések közvetítésére, sőt még a csonk végének tapintókészségét is elveszi, mert befedi azt.
Botok, mankók, járókeretek
A segédeszközöknek ez a csoportja a gyengült, bénult vagy más módon mozgásban károsodott alsó végtagok esetében a járást könnyítheti meg.
Egy bot lényegesen javíthat a járásbiztonságon, és kb. 20 %-ban képes csökkenteni a testtömegből az ellenkező oldali alsó végtagra jutó terhelést. Két bot használata mind a biztonságérzetet, mind a tehermentesítést fokozza
Nagyobb fokú koordináció- illetve egyensúlyzavarban használatosak a három-, illetve négylábú botok.
Mankóval egy alsó végtag teljesen tehermentesíthető. A hónaljmankó használata nem igényel ügyességet, igen könnyen elsajátítható, de a hónaljban levő idegek, erek nyomása a felső végtag gyengeségét okozhatja. A könyökmankó ezt kiküszöböli, de használatához a felső végtagok többé-kevésbé ép funkciója szükséges.
Kerekes szék
Ha az eddig felsorolt segédeszközzel sem lehet elérni a közlekedőképességet, az önhajtós kerekes szék segíthet. Használatát sík terepen, ott, ahol bőven van hely, egyszerű megtanulni.
A kerekes székre, illetve a kerekes székből átülni lefékezett állapotban kell.
A nagy kerékre szerelt hajtókarikát egyirányú, azonos sebességű hajtásával egyenesen előre vagy hátra lehet haladni, a hajtókarikák különböző sebességű vagy ellenkező irányú hajtásával kanyarodni, fordulni lehet. A hajtókarikák ellenkező irányú hajtása, egy helyben való megfordulást tesz lehetővé.
A kerekes szék használatával kapcsolatos
problémák ott keletkeznek, ahol túlságosan kevés a hely, vagy lépcsők, küszöbök
akadályozzák a közlekedést. Sajnos a lakások és középületek nagy része ilyen. A
standard méretű kocsi legnagyobb külső szélességes 66-
Az önellátás segédeszközei
Az étkezést a kéz részleges bénulása esetében speciálisan kiképzett, vastagabb nyelű evőeszközök, kényszermozgások esetében tapadókorongos tányérok, tálcák segíthetik.
A személyes higiénét segítheti elő a fürdőkád ülőke, de sokszor egy, a kádon keresztbe fektetett deszka is használatos lehet. Lukacsos fém szék vagy kerekes szék segítheti a zuhanyozó használatát. Az átülést kádba, W.C.-re kapaszkodókorlátok könnyíthetik meg. Igen rövid felső végtagok esetében a W.C.-használat utáni tisztálkodáshoz kell segédeszköz, megfelelően meghajlított nyelű törlő. Az öltözködést a hosszú nyelű cipőkanál, a harisnyafelhúzó és a kabátgomboló eszköz könnyítheti meg.
A bénult kézzel is lehet írni, ha a ceruzát, tollat szíjazat rögzíti a kézhez, ha a mozgássérült könyökét, vállát tudja mozgatni.
A kommunikáció segédeszközei
Ha a beszédkészség és a végtagok működőképessége egyaránt elvész megmaradt intellektus mellett (ilyen előfordulhat például agysérülés után), akkor a mozgássérült gyermek környezetével nem tud kapcsolatot tartani, érzéseit, kérdéseit nem tudja kifejezni.
Ha ilyenkor bármilyen mozgás megmaradt, azzal elektromos kapcsoló működtethető, és legalább segítség kérhető, válasz adható.
A legdrágább szerkezetekhez elektromos működtetésű írógép csatlakozik, amellyel a gyermek gondolatait is közölheti.
A kommunikációt és az önvédelmet szolgálják a mozgássérült otthonában, intézeti szobájában elhelyezett segélykérő berendezések, csengők, optimális esetben a telefon
.
Súlyos mozgássérültek nevelőintézetei
Ezeket az intézményeket igen körültekintően, az intézetbe lakó, illetve oda bejáró mozgássérültek mozgásfunkcióinak gondos elemzése alapján szabad csak megtervezni, megépíteni. Még a legfontosabb szempontok ismertetése vagy áttekintése sem lehet feladatunk.
- Speciális iskolabútorok
- Bútorok, berendezési tárgyak elhelyezése
A mozgássérült gyermek útja az iskolába
A segédeszközök rendelhetősége, beszerzése, javítása
A látási
fogyatékosok gyógypedagógiai iskola higiénéje
A populációban előforduló 1,1 ezrelékes, a vak és aliglátók 0,3 % ezrelékes méretei nagyfokú minoritásuk ellenére is sajátos iskolarendszert igényelnek. Ez az iskolarendszer azokhoz csatlakozó előítéletek miatt csak későn alakul ki más iskolatípusokhoz viszonyítva. A látás érzékszervének deprivációja és az ennek következtében előálló szociális stigmatizáltság az iskola-egészségügyi kérdéseket jobban előtérbe állítja.
A látási fogyatékosokról vallott nézetek képtelenségi okokra és beszűkült társadalmi perspektívák következményes jelenlétére épülnek.
A vakok intézeteinek csaknem alapításuktól mindig volt házi orvosuk, sőt a legtöbb esetben szemész szakorvosuk.
A vakság tényének megállapítása mindig elsősorban orvosi tevékenység. Az iskolaorvosi teendőket Budapesten külön gyermekgyógyászi hálózat, általános körzeti, ill. a gyermekgyógyászi ellátás keretében látják el. Minden intézetnek külön szemész szakorvosa van.
A látássérültek iskolái
A látássérültek iskoláinak sajátosságai: építészeti és berendezési követelmények
Az intézet és környezete
A belső tér alakítása és berendezése
Az érzékeltető oktatás egészségügyi követelményei
Megvilágítási
követelmények, látáskímélés
A pedagógiailag osztályozott látássérültek között a teljes funkcióvesztés 12-13 %. Nagyrészüknél tehát bizonyos látásteljesítménnyel számolni kell. A reziduális látást mind az aliglátóknál, mind a gyengénlátóknál olyan pedagógiai és életviteli tényezőnek kell tartani, amely a fogyatékosság mérve szerint terhelhető.
Osztályok és munkatermek megvilágításában az optimális körülményekre törekszik.
Kerülni kell:
- a káprázást. Ilyenkor arról van szó, hogy a fényellentétek zavarják a szem alkalmazkodóképességét,
- a szórt fényeket.
- a vibráló fényeket.
Az osztályokat és a műhelyeket mesterséges és természetes módon célszerű megvilágítani. A napfény pótlására higanygőz lámpákat és izzólámpákat használnak. A káprázás eshetőségét ernyőkkel és célszerűen formált fotometrikus testekkel küszöbölik ki.
A megvilágítás legyen egyenletes. Fontos tényező az épület tájolása.
További kívánalmak:
- Az ablak nagysága és felülete, világító terjedelem szerint 1/5-e legyen a helyiség alapterületének. Az üveg tisztasága, a belső reflexet az albedót 25-40 %-kal növelhetik.
- Az osztályok mélysége ne legyen több, mint az ablakmagasság kétszerese.
- Ha az osztályból sok égboltfelületet lehet látni, az mindig kedvező. Ez az alapja a méréseknek is.
- Beesési szög.
- Nyílásszög
A fényelosztás történet:
- helyi megvilágítással.
- általános megvilágítás.
A kedvező higiénés viszonyok megteremtése végett a tanulók munkájukat egyszerű és távcsöves lupékkal, írásvetítőkkel, televíziós írásnagyítókkal és egyéb elektronikus eszközökkel végzik. A tankönyveket, feladatlapokat, sőt egyéb irodalmi nyomtatványokat kedvező – olvasási klímának megfelelő – optotípusokkal készítik el.
A látássérült
gyermekek speciális személyi higiénéje
A látási fogyatékosokkal szembeni beállítódások, előítéletek, az objektív defektivitáson túl, olyan stigmatizáltságot jelentenek, melyek gyógypedagógiai leküzdése nehéz és körültekintő szociálpedagógiai indítású munkát igényel. A látók és a fogyatékosok kapcsolatát többszörösen megterheli, ha gusztustalan az étkezésük, rendetlen pecsétes a ruházatuk, kétes a testi tisztaságuk vagy esetleg kifogásolható mozgásos viselkedésük.
Egészségnevelési
feladatok, módszerek
Az egészségnevelés fő feladatai közé tartozik az egészségvédelemre és a vakságnak legjobban megfelelő életmódra való nevelés.
Az általános érvényesített higiénés szabályok e területen is hatnak, tehát célszerű azokat megfelelő szinten megismertetni. Szolgálja az egészségnevelés az egészségügyi felvilágosítást, szóljon a dohányzás, az alkoholizmus ártalmairól, a közegészség- és járványügyi tevékenységről.
Ismertesse meg a tanulókat az emberi test felépítésével, működésével és az egészség megóvásával. Emelje ki a látási fogyatékosok sajátos helyzetéből adódó és különös hangsúlyt kívánó témaköröket.
Ilyenek a mozgásnevelés, a vakok tájékozódása kis és nagy térben, a neurotizálódás elleni védekezés, a nevelési dekompenzálódás, a gyakori kudarcélmények idegrendszeri terhelésének kivédése, az esetleg fenyegető karakteropátia elhárítása, a szabad idő fogyatékosságuknak megfelelő felhasználása stb.
Mindezekre olyan képességeket és készségeket kell kialakítani, amely biztosítékai lesznek kiegyensúlyozott és társadalmilag is sikeres életformájuknak. Ezek a feladatok természetesen szerves kapcsolatban vannak a gyógypedagógiai tevékenység csaknem minden fázisával.
Az iskolahigiéné egészségnevelő feladata éppen az, hogy ezeket a törekvéseket, amelyek jellegüknél fogva módot nyújtanak az orvosi közelítésre, olyan szintézisbe hozzuk, hogy azok a gyógypedagógiai célokat támogassák.
Az egészségnevelés elvei elsősorban az Élővilág emberrel foglalkozó fejezeteiben, osztályfőnöki órákon, mozgásnevelési foglalkozásokon jutnak érvényre.
Fontos lehetőségek az iskolaorvos által tartott felvilágosítások, előadások és tanácsadások is.
A módszerek egyrészt verbálszuggesztiós, másrészt racionális jellegűek.