Kutatás I/A

 

A jelenleg Magyarországon alkalmazott mentorság-mentorálás megközelítések feltárása

 

 

Mentorok munkája, lehetséges feladatai szakiskolában,

a Göllesz Viktor Speciális Szakiskola és Általános Iskola mentori munkájának, személyes megsegítésének példáján keresztül

 

 

 

 

 

 

 

Készítette: Breznyiczki Györgyné

 

 


Tartalomjegyzék

 

 

 

1.      Mentorok munkája                                                                                               

 

2.      Mentori munka a Göllesz Viktor Speciális Szakiskolában és Általános Iskolában

 

·        Szakiskolában, az iskolai évek alatt a nyílt munkaerő-piacra való kilépés
           előtt

·        Szakiskolát végzettek körében végzett mentori feladatok

 

 

 

Mentorok munkája

 

Napjainkban egyre erőteljesebben vetődik fel a hátrányos helyzetű, a többségtől eltérő speciális igényű tanulói csoportok segítése oly módon, hogy szükségleteiket feltárva megfelelő oktatási, képzési feltételek legyenek számukra biztosítva. Az egyéni szükségletekhez igazított eszközök beszerzésével, a tárgyi feltételek biztosításán túl; az egyéni sajátosságokhoz igazított módszerek, tematikák kidolgozásán és alkalmazásán kívül, személyes odafigyeléssel, segítéssel lehet eredményeket elérni körükben.

A többségtől eltérők két fontos csoportját lehet megkülönböztetnünk, az egyik kiemelt csoport a különféle fogyatékkal élő tanulók csoportja, a másik a fogyaték nélküli, de hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetben élő tanulók csoportja.

 

A fogyatékosok különböző testi, vagy szellemi problémával küzdenek, illetve ezekben térnek el a többségtől. A hátrányos helyzetűeknél viszont a társadalmi helyzetük, egyéni, családi körülményeik, vagy lakóhelyük hátrányos volta gátolja a sikeres iskolai beilleszkedést. Természetesen a fogyatékkal élők és a hátrányos helyzetűek között sok esetben jelentős átfedések vannak. A társadalmi egyenlőtlenségek és hátrányok különböző tényezők hatására alakulhatnak ki, sok esetben egymáshoz kapcsolódva és így halmozottan jelennek meg. A lemaradók, valamint a speciális oktatásban részesülők elég jelentős részét a roma közösségből kikerülő tanulók alkotják, de a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben is sok olyan gyermek kerül ki, aki ebbe a körbe illeszthető. Főleg az enyhén értelmi fogyatékosok között messze túlreprezentáltak a társadalom alsó és marginális csoportjai (alacsony iskolázottságúak, szakképzetlenek, romák, szegények).

 

 

 

 

 



 

Helyzetelemzés

 

2001-ben az értelmi fogyatékosok száma 56 963 fő, közülük minden tizedik ember az értelmi fogyatékos személyek közé tartozott. A fogyatékos férfiak és nők fogyatékosságtípus szerinti megoszlása némileg különbözik egymástól, a férfiak körében magasabb az értelmi fogyatékosok száma.

A fogyatékos emberek iskolai végzettsége

Magyarországon a fogyatékos népesség az átlagnépességtől jóval alacsonyabb szintű iskolai végzettséggel rendelkezik. Ennek a sajnálatos ténynek számtalan oka van, és sajnálatos következménye az is, hogy az alacsony iskolázottsági szint, a 8. osztály el nem végzése gátló tényezője a szakképzésbe való bekapcsolódás lehetőségének és ezáltal a piacképes szakmai szakképzettség megszerzésének.

A 15 éves és idősebb értelmi fogyatékos személyek legmagasabb befejezett iskolai végzettsége (2001.)

Fogyatékosság típusa

Összesen

Az általános iskola első évfolyamát sem végezte el

Általános iskola

Középiskola

Egyetem, főiskola stb.

együtt

1-3.

4-7.

8.

érettségi nélkül, szakmai oklevéllel

Érettségi-vel

Értelmi fogyatékos

46 413

16 010

27 451

2 862

9 147

15 442

1 480

1 180

292

A 15 éves és idősebb értelmi fogyatékos személyek iskolai végzettségét vizsgálva, elmondható, hogy az értelmi fogyatékosok 60 százaléka alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezik.

A fogyatékos emberek munkaerő-piaci helyzete

Magyarországon az 1990-es évtizedben jelentősen visszaesett a foglalkoztatottság, és ez a fogyatékos emberek munkaerő-piaci helyzetére is hatással volt. Ugyanakkor a magyarországi szakképzés az elmúlt években egyre jobb hatásfokkal kezdett foglalkozni a fogyatékkal élő népesség problémáival és kezdte keresni azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek biztosítani tudják elsősorban a fogyatékos fiatalok számára a piacképes szakmai tudás megszerzését és ennek segítségével annak a lehetőségnek a megteremtését, hogy elkerüljék a társadalom peremén élők inaktív státuszát.

Az értelmi fogyatékos személyek gazdasági aktivitása (2001.)

A fogyatékosság összevont típusa

Foglalkoztatott

Munkanélküli

Inaktív kereső

Eltartott

együtt

ebből:

saját jogú nyugdíjas, járadékos

rokkantsági nyugdíjas, baleseti járadékos

Értelmi fogyatékos

7,0

1,2

47,2

8,5

33,1

44,6

 

A fogyatékos emberek iskolai végzettségének alacsonyabb szintjével is összefügg, hogy körükben nagyobb azoknak az aránya, akik rövidebb betanulási időt kívánó egyszerűbb, segédmunkás jellegű munkakörökben dolgoznak.

Romák iskolai végzettsége

A romák majd 85 százalékának legfeljebb nyolcosztályos végzettsége van. A legalacsonyabban iskolázottak aránya ezzel szemben az össznépességen belül csak 36,5 százalékos. A romák 12,4 százaléka bír legalább szakmunkás-képesítéssel (az össznépesség 22,7 százalékával szemben), és mindössze 3,1 százalékuknak van középiskolai végzettsége (a teljes társadalomban az érettségizettek aránya 40 százalék).

A helyzet nem javul, sőt a 22-es csapdájaként jellemezhető: miközben a szülők iskolázatlansága az egyik fő oka munkanélküliségüknek, az ennek köszönhető szegénység az oktatási elmaradottságot újratermeli. Az iskola értékét sem látják sokan, de nem engedhetik meg maguknak a költségeit, sem pedig azt a "luxust", hogy már a gyermekek is ne a ház körül vagy más, nem bejelentett alkalmi munkában egészítsék ki a család alacsony jövedelmeit - állapítja meg a CEMI (Central European Managment Intelligence) menedzsment tanácsadó cég.

Romák munkaerő-piaci helyzete

Miközben a teljes lakosság körében a foglalkoztatottság 56,8 százalék - ez önmagában is a harmadik legrosszabb az EU-ban, hét százalékkal marad el a 25-ök átlagától -, addig a magyar romák között mindössze 25 százalékos. Azaz csak minden negyedik aktív korú roma dolgozik. Miközben a foglalkoztatottság alacsony, igen magas, 50 százalék körüli a munkanélküliség. Országos szinten a foglalkoztatottak csak 2-2,5 százaléka roma, s a regisztrált munkanélküliek hozzávetőlegesen 25-30 százaléka kerül ki közülük.

 

Regionális különbségek

Jelentősek a különbségek a regisztrált álláskeresők gazdaságilag aktív népességhez viszonyított arányában az egyes területek között. A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal honlapján most közzétett, a múlt év decemberére vonatkozó adatok szerint, amíg az országos munkanélküliségi ráta 10,1 %, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ennek több mint a duplája 22,5 %.

Gazdasági aktivitás tekintetében az ország területileg erősen megosztott, a nyugati régiókban magasabb, a keleti régiókban alacsonyabb a foglalkoztatottság. Ez a megállapítás a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek foglalkoztatottságára egyaránt igaz. A fogyatékos emberek körében a legmagasabb a foglalkoztatottak aránya a közép-magyarországi régióban (11,1 százalék) és a legalacsonyabb Észak-Magyarországon (6,3 százalék). Településtípus szerint vizsgálva az adatokat, míg a Budapesten lakó fogyatékosok 12,5 százaléka dolgozott, addig ez a mutató a községek esetében csak 6,7 százalék volt. Az alapvető különbség a város és község között van, mert a megyei jogú városokban lakó fogyatékosok 11,5 százaléka, a többi városban élők 8,9 százaléka talált magának munkát.

 

A hátrányos munkaerő-piaci helyzet okai

Az elmúlt bő egy évtizedben a leghátrányosabb helyzetű fiatalok iskolai esélyeinek további romlása volt megfigyelhető. A leszakadást fokozta a gazdasági és a társadalmi átalakulás gyorsuló folyamata is.  Ennek számtalan oka van, nyilván benne van a rendszerváltásból fakadó, a magyar társadalom számára eddig ismeretlen munkanélküliség megjelenése és a halmozottan hátrányos helyzetű fiatal családjának döntő részben történő kiszorulása a munkaerőpiacról. Ennek oka főleg az iskolázatlanság, a munkához való rossz hozzáállás és a szűkebb közösség negatív irányba történő befolyása. Az ilyen fiatalok esélyeinek, tanulási előrehaladásának a megteremtése a közoktatás számára az egyik legkomolyabb kihívássá vált.

A segítségnyújtásnál nagyon fontos megismerni a hátrányos helyzetű tanuló családi hátterét, szocializáltságát és fel kell tárni előtte a tanuláshoz, a szakmához illetve a munkahelyhez vezető utat. Olyan részletességgel és alapossággal, hogy számára teljes egészében világossá váljék, hogy ezen az úton milyen feladatok várnak rá. Mindezt egyénre szabottan, hogy azt sajátjának érezze, azzal azonosulni tudjon, azt minél inkább véghez tudja vinni.

 

Az utóbbi 5-6 évben az ifjúsági munkaerőforrás képzettségi szerkezetét bemutató statisztika látványos javulást jelez. Ennek ellenére sajnos elmondható, hogy a szakképzési rendszer még mindig részben csak parkolópályát jelent a fiatal számára és a kikerülő papíron szakmával rendelkező negyede-ötöde alulképzett, szakképzetlen, vagy nem versenyképes szakképzettséggel rendelkezik. A munkaerő-piac zárt rendszert képez, ahova bejutni csak átképzéssel és versenyképes ismeret elsajátításával lehet. Az általános iskolai végzettség megszerzése iránti igény és az OKJ-s tanfolyamokon való részvétel szándéka azt jelzi, hogy az egyik lehetséges kitörési pont a romák és értelmi fogyatékosok alacsony iskolázottságából és szakmai képzetlenségéből a mainál jóval rugalmasabb képzési struktúrában lehetséges, ahol a képzés aktorai – az iskolák mellett a munkaügyi központok, átképző központok, civil szervezetek – a mainál koordináltabban és komplexebben segítenék a képzésben résztvevőket.  Ellenkező esetben a megfelelő szakmai felkészültség hiányának az a következménye, hogy a hátrányos helyzetű ember számára bezárul a munkaerő-piac, esélytelenné válik és egyre inkább eltávolodik a teljes értékű, az önfenntartást biztosító élet megvalósíthatóságától.

 

A munkavállalás egyéb problémáival is szembe kell nézni: a munkaadók előítéletével, a munkatapasztalat hiányával, és ugyancsak hiányoznak a megfelelő munkahelyi körülmények melynek része a pszichikai támogatás vagy egyéb tanácsadás.

 

Megkülönböztethető az egyéni kapcsolati tőkébe való beruházásának piaci (a nagyobb kapcsolati tőkével rendelkező egyén magasabb bért kap vagy/és jobb munkát szerezhet magának a munkaerő-piacon) és nem piaci (a több kapcsolati tőke jobb egészség állapotot, önbizalmat vagy elégedettséget eredményezhet) hasznosságát. Ugyanakkor a kapcsolati tőke létrehozása időigényes, a kor előrehaladtával növekvő mértékben pusztul (hálózatba tartozók halála, csökkenő fizikai és mentális készség), lakóhelyspecifikus (nem könnyen mobilizálható), erősen függ mások kapcsolati tőkéjének mennyiségétől, minőségétől (adott közösségbe tartozó egyének kapcsolati tőkéje összeadódik). A vizsgált célcsoport esetében a kapcsolati tőke hiánya nyilvánvaló, amikor a családokat vizsgáljuk, ahol megfigyelhető korai árvaság, családok széthullása, vagy teljes hiánya (nevelőszülők, nevelő intézetek). A szülők, a környezet kapcsolati tőkéje szintén korlátozott a munkanélküliség, a lakóhely, a rossz egészségi és szociális állapot miatt.

 

Mit tehet a mentor?

 

A munkaerő-piac szempontjából hátrányos helyzetű, enyhe fokban értelmi fogyatékos és/vagy roma kisebbséghez tartozó fiatalok nyílt munkaerő-piacra való belépésének segítése, helyzetének kezelése, összehangolt munkát, komplex megsegítést igényel. A személyes megsegítést nyújtó mentor, mint szakember, a szociális és pedagógus szakmák speciális összefonódásával, valamint sajátos tudásanyagával és ismereteivel kell, hogy rendelkezzen.

A mentor feladata, hogy a munkaerő-piacon, ill. a mindennapi életben nélkülözhetetlen készségek és képességek (kommunikáció, konfliktuskezelés, beilleszkedés, feladattudat, kitartás, önérvényesítés) területén fejlessze a mentoráltat. Miközben az önálló életvitel alapjait tanítja és életvezetési tanácsokat ad, a jövőtudatot erősíti, és karriertervet igyekszik építeni. Folyamatosan kezeli a felmerülő problémákat, konfliktusokat és konkrét segítséget nyújt (tanulásban, foglalkoztatásban, magánéletben, ügyintézésben). A mentor nemcsak a mentorálttal tartja a kapcsolatot, hanem igény szerint annak családjával, tanárával, főnökével, munkatársaival is. A mentor ezzel az összetett munkával járul hozzá a célcsoport tagjainak mentálhigiénés, tanulást és munkában való helytállást támogató, aktivizáló helyzetbe hozásához. A mentor munkája igen kreatív és sokszínű feladat, mert a mentornak minden olyan megoldást fel kell használnia céljai megvalósításához, amely mentori törekvéseit támogatja és a célszemély számára is elérhető és kívánatos.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentori munka a Göllesz Viktor Speciális Szakiskolában és Általános Iskolában

 

Szakiskolában, az iskolai évek alatt a nyílt munkaerő-piacra való kilépés előtt

 

Elsők között szerepel a szociális kompetencia kialakítása, és a szociális képességek megfelelő használatának az elsajátítása.

Ezek a szociális készségek a szociális feladatok megoldásában érhetők aztán tetten. A mindennapi életben, a családban, az iskolában, a gyakorlati helyen és nem utolsó sorban a munkahelyen segíti a csoportba való beilleszkedést, a szociális kapcsolatok fenntartását, a felmerülő konfliktusokra megoldást. Az önértékelés a mentális egészség döntő mutatója, ezért a felsorolt tényezők bármelyikének a hiánya hozzájárulhat akár az iskolai lemorzsolódáshoz is. Ugyanakkor a magas gyermekkori önértékelés kapcsolatba hozható az élet későbbi szakaszában mért elégedettséggel és boldogsággal, míg az alacsony önértékelés a depresszióval, a szorongással, valamint az iskolában és társas kapcsolatokban jelentkező viselkedészavarokkal.

 

Az egészséges életmódra nevelés az egészség fenntartását, személyes egészségvédő képességek fejlesztését célozza meg, azaz a személyre szóló egészségvédő ismeretek megszerzését, azok megvalósítására való gyakorlati jártasságot és készséget. Az egészségfejlesztés magatartásformáló funkcióját olyan folyamatnak tekintjük, amely az embereket képessé teszi arra, hogy megértsék az egészségüket befolyásoló tényezőket, és ennek alapján képesek legyenek saját egészségüket megvédeni. Az egészséges életmód elfogadtatásának kompetenciája életszerű feladatmegoldások közepette a hatékony megoldáshoz nélkülözhetetlen ismeretek, képességek és készségek (rutinok) elsajátítását kívánja a mentorálttól. Az a cél, hogy az egészséges életmód, a széles értelemben vett egészségkultúra elsősorban életforma legyen, amely hozzájárul az iskolai, munkahelyi hiányzások csökkentéséhez, a leszázalékolás ill. a korai elhalálozás elkerüléséhez.

 

Célok megfogalmazása, tervezés szintén olyan terület, ahol hiányosságok, rossz beidegződések tapasztalhatók az érintett célcsoportnál. Fontos annak tudatosítása, hogy a döntéseket határozottan és tudatosan kell meghozni. Egy-egy döntés belső igényeket fejez ki, a saját erőfeszítések eredményeit és értékeit, kívánságokat, vágyakat és szükségleteket tükröz minden fontos életterületen. A célkitűzésbe bele kell foglalni az elérendő célt, a határidőt, valamint azokat az eszközöket és feltételeket, amelyek elengedhetetlenek a cél eléréséhez. Akkor jó a terv, ha reális, erőfeszítést igényel, de számol a korlátokkal is; konkrét, tartalmaz határidőt és a végrehajtás feltételeit. Hasznossága abban áll, hogy tevékenységre ösztönöz, segít fontossági sorrendet felállítani, növeli az önbizalmat, rendet és elkötelezettséget visz az életbe.

 

A halmozottan hátrányos, vagy hátrányos fiatalok számára a pályaelőkészítés az átlagos ismeretek biztosításán túl sokkal szerteágazóbb és sokkal inkább egyénre szabott munkát jelent a - pedagógus és mentor számára-, mint a normál populáción belül. Ahhoz, hogy a reális pályaválasztás megvalósuljon, megfelelő segítségre van szüksége a mentoráltnak, aki rávezeti arra az útra, ahol saját személyes erősségeit felismeri, de a felismerésen túl folyamatosan kondicionálja is, miközben a gyengeségei, hiányosságai is felszínre kerülnek és tudatosulnak benne. Bármilyen hátrányos helyzetben éljen valaki és bármennyi is legyen a gyengeségeinek száma, valamiben biztos erőssége is van. A hiányosságok, gyengeségek, illetve az erősségek felismerése ennél a célcsoportnál csak kellő segítséggel, maga a fejlesztés pedig sok esetben egyéni foglalkozások keretein belül valósítható meg leghatékonyabban.

 

A mentor feladata a mentorált munkával, álláskereséssel kapcsolatos érdeklődésének felkeltése, hogy korszerű álláskeresési szokásainak kialakításával, önálló álláskeresésre ösztönözze. Az álláskeresési technikák megismertetésével a mentor hozzájárul a mentorált munkaerő-piacon való érvényesüléséhez szükséges viselkedési formák, technikák, adminisztratív teendők megtanulásához.

 

A célállás meghatározása az álláskeresésnél, vagyis az érdeklődés, a képességek tisztázása és a hozzájuk tartozó szakmai végzettség, esetleg rutin birtokában indulhat el az álláskeresés.

Álláskeresésnél a mentoráltnak tisztában kell lennie, hogy kiktől, milyen segítséget várhat, ill. milyen szervezetekre számíthat. A mentor segít a személyes kapcsolatok feltérképezésében, ismerteti a munkanélküliség kezelésének állami eszközeit (munkaügyi központok és kirendeltségek szolgáltatásai, támogatási formái), ismerteti a munkaerő-közvetítés lényegét.

Az álláshirdetések világában való eligazodásra is meg kell tanítani a mentoráltat: álláshirdetések megjelenési helyeinek ismerete, a hirdetések valóságtartalmának megítélése (legális és „fekete” munka; „fekete” munka veszélyei), álláshirdetések rendszeres figyelemmel kísérése, reagálás az újságokban megjelent álláshirdetésekre, álláshirdetések feladása.

 

A következő fázisban a munkáltatóval való találkozóra kell felkészülni, melynek része a munkáltatóval folytatott telefonbeszélgetés, személyes találkozás, az állás megpályázásához szükséges dokumentumok benyújtása. Ezen belül meg kell tanítani a formai követelményeket és a helyes viselkedési szabályokat. A munkáltatónál kedvező benyomást lehet elérni az írott anyag (önéletrajz, kísérőlevél, ajánlólevél, pályázat) külleme, formai követelményeknek való megfelelése, a pályázó öltözködése, viselkedése által. A formalitáson túl nem elhanyagolható az arra való felkészülés sem, hogy várhatóan milyen kérdéseket tesz majd fel a munkaadó, ill. melyek a munkáltatónak feltehető kérdések.

Kedvező elbírálás után, munkaviszony létesítésekor, a munkahelyi körülmények, munkafeltételek megbeszélésénél oda kell figyelni: elvégzendő feladat, munkabér, munkakör, próbaidő, felelősség, munkavégzés helye, járulékos juttatások, munkaidő, túlóra, pihenőidő, szabadság, táppénz munkáltatói megítélésére, munkaszerződésben, munkaköri leírásban történő rögzítésére. A mentor útmutatást ad a munkavállalással kapcsolatos helyes döntések meghozatalához, ismerteti a munkaviszony létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, és a törvényi szabályozásra is rámutat azzal, hogy a munkaviszonyról a Munka Törvénykönyvéből lehet tájékozódni.

 

A szakiskolás évek alatt kihelyezésre kerül a 11-12. évfolyam gyakorlati képzése a nyílt munkaerő-piacra. A gyakorlat során a mentorálás kiterjed a betanulásra, a beilleszkedésre…

A betanulási időszakban a mentor elsők között segíti a felkészülést a szakmai, munkaköri feladatokra. Tanácsokat ad a munkafeladatok elvégzéséhez, ha megakad a mentorált a munkájában, vagy olyan problémákkal találkozik, amelyek megoldásában bizonytalan, akkor a mentor szakmai segítséget ad, konkrét módszert, eljárást mutat be. A mentor ösztönzi a képességek reális, céltudatos kibontakoztatását.

Az első hetekben a szakmai kihívásokon kívül az informális háló feltérképezésében kell segíteni a mentoráltat ill., hogy ebben a hálóban a helyét megtalálja. A beilleszkedés könnyebb, ha a mentorált az emocionális intelligencia magas szintjével rendelkezik, azaz olyan képességekkel, hogy könnyen és gyorsan felismeri a saját és munkatársai érzelmeit, nézőpontját, képes azokat kezelni, esetleg módosítani, valamint ismeri a társas kapcsolatok alakulását, fejlődését. A mentor a munkahelyi kapcsolatok kialakításánál támogatást és hasznos információkat nyújt a munkatársakkal és főnökkel való jó kapcsolat kialakításához. A beilleszkedés ugyanis a későbbi feladat ellátásra is kihatással van (empátia, kompromisszumkészség, csapatmunka, asszertivitás).

Az adott munkacsoporton belüli magatartási szokások, elvárások ismertetése, folyamatos visszajelzés a mentorát viselkedéséről mind-mind a mentor feladata. Emellett a mentor rendszeres munkavégzésre ösztönöz, praktikus tanácsot ad (pontosság, rendszeresség, öltözködés, viselkedés, helyi szokások), segít megértetni az elvárt viselkedés hátterét. Fontos a mentor példamutatása, magatartása, viselkedési formák szabálykövetési modellek nyújtása, ami követendő példaként áll a mentorált előtt.

A mentor védelmet nyújt az esetleges támadásokkal szemben pl. fellép a beilleszkedést megnehezítőkkel szemben, megvédi a mentoráltat a rosszindulatú támadásokkal szemben. Amennyiben konfliktusba kerül a mentorált segíti a helyzet tisztázását, feldolgozást, egyéni védekezési mechanizmusok kialakítását kezdeményezi a jövőre vonatkozóan. Eredményes problémamegoldó stratégia kialakítására törekszik mentoráltjánál. A mentor pontos kommunikációval, szakmai segítő beszélgetésekkel tanítja a mentoráltat, hogy ne csak megértse, hanem magatartásába, munkájának gyakorlatába beépítse ezeket a technikákat.

Az a cél, hogy mentoráltban tudatosuljon, hogy a megszerzett állást meg is kell tartania, és ehhez a munkahelyi együttműködés szabályait gyakorolnia kell, felelősségérzet kell, hogy ébredjen önmaga és embertársai iránt.

 

Informálás, tájékoztatás különböző lehetőségekről: a mentor segítse elő a mentorált számára a munkával kapcsolatos jogok és kötelességek, a munka világa törvényi szabályozása megismerését. Például a mentorált tudja, hogy léteznek olyan támogatási formák, amelyeket a munkaadók kaphatnak, amennyiben pályakezdőt alkalmaznak, legyen tisztában azzal, hol lehet érdeklődni a munkaerő-piaci képzési lehetőségekről stb..

 

 

 

 

 

Szakiskolát végzettek körében végzett mentori feladatok

 

 

Munkanélküliekkel való kapcsolatfelvétel

A végzett tanulók felkeresése többféle módszerrel történhet. Így például a tanuló-nyilvántartók, naplók adatbázisa alapján történő telefonos kapcsolatfelvétel, esetleg személyes megkeresés. Illetve postai úton, levél formájában lehet kiértesíteni az érintetteket a különböző rendezvényekről, mint pl. az iskola által szervezett álláskeresők napjáról.

 

Foglalkoztatás elősegítése a nyílt munkaerő-piacon

Mentális segítségnyújtás

A mentorált munkanélküliségével járó; életvezetési, döntési vagy munkavállalással kapcsolatos pszichés problémák feltárásához, megoldásához nyújt segítséget. A mentor feladata, hogy megértse a többszörösen nehezített élethelyzeten túl, azok lelki vonatkozásait, miközben támogatja a mentoráltat. Empátiás képességével észleli a mentorált pszichés állapotának változásait, és szakmai illetékességén belül nyújt segítséget, esetleg más segítő szakemberhez irányítja. A felmerülő problémák sokszínűsége, az emberek életében adódó előre nem látható akadályok sokasága, megkívánják a team munkát, hiszen nem várható el, hogy a mentor minden területen naprakész ismeretekkel rendelkezzen. Egy-egy esetben a különböző képzettségű szakemberek a biztosítékai a hatékony, színvonalas ügyintézésnek.

 

Első találkozásakor a mentorált és a mentor a tájékozódáson és a tájékoztatáson keresztül ismeri fel együttműködésük értelmét, benne az új perspektívákat, lehetőséget a megújulásra … A mentor tájékoztatást ad a segítségnyújtás lehetőségeiről, formáiról, határairól, magáról az adott programról. Közben felméri a mentorált igényeit, helyzetét. A kiinduló helyzet megállapításánál a leglényegesebb kérdések, hogy mióta és valószínűleg miért munkanélküli az illető. Amihez szervesen kapcsolódik a mentorált célmeghatározása (munkavállalás, munkahellyel szembeni elvárások: fizetésbeli igénye, utazási lehetőségek, új szakma megszerzése stb.). A személyes beszélgetés(ek) során a felek miután kölcsönösen meghallgatták egymást, a reálisan megfogalmazott cél megvalósítása érdekében kidolgozzák  az egyénre szabott megoldási stratégiát.

Munkaerő-piaci ismeretek, álláskeresési tanácsadás, munkatanácsadás

A mentor tanácsot ad a munkavállalás jogi oldaláról, a lehetséges támogatási módozatokról (pl. munkaügyi központ támogatásai).

·       A munkaviszony létesítése és megszüntetése

·         A munkaszerződés és annak tartalmi elemei

·         A munkaköri leírás

·         1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről

(Harmadik rész - A munkaviszony )

·         1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozásról

·         A munkaerő-piaci érdekképviseleti szervezetek

·         A társadalombiztosítás, nyugdíjpénztárak

Biztosítja a munkaerő-felvételhez szükséges prezentációs készségek kifejlesztését, kibontakoztatását a mentoráltnál. Segítséget nyújt a modern európai uniós követelményeknek megfelelő fényképes önéletrajzok és kísérőlevelek elkészítésében. Tanácsot ad az álláskeresés fortélyairól, módszereiről.

Munkahelyek feltárása

A mentor kulcsfontosságú tevékenysége a potenciális munkalehetőségek felkutatása, felkeresése, a munkáltatókkal való személyes kapcsolattartás. A mentor állásfeltárást végez hirdetések (újság, internet), együttműködő szervezetek információi, a munkáltatókkal, intézményekkel történő kapcsolattartás révén. Folyamatos kapcsolatot tart a közszféra intézményeivel, a nagyobb vállalatokkal. Folyamatosan nyilvántartja a munkáltatók aktuális állásajánlatait, és ha ezek valamelyike találkozik egy adott mentorált végzettségével, igényeivel, akkor közvetít a két fél között.

Munkába helyezés

A mentor a mentoráltat azonnal értesíti, ha számára alkalmas munkalehetőséget talál. Egyéntől függően lehet, hogy csak a figyelmét hívja fel egy-egy álláshirdetésre, máskor esetleg időpontot egyeztet számára, és van úgy, hogy elkíséri a munkaadóhoz.

 

A mentor segíti a mentoráltat a munkavállaláshoz szükséges alapkészségek kialakításában, megtanítja az önéletrajz írását, a kísérőlevél elkészítését. Információt nyújt a hatékony álláskeresési technikákról, módszerekről, a munkavállalás jogi oldaláról, kitérve a munkaszerződés tartalmi követelményeire. Elkíséri a mentoráltat a munkáltatóval történő első találkozásra, miután felkészítette a munkaadóval való tárgyalásra, a felvételi interjú várható kérdéseire.

 

Utógondozás

A mentor sikeres munkába helyezés után is fenntartja a kapcsolatot a mentoráltjával, legalább néhány hónapig, de általában egy-két évig. A segítségnyújtás a munkahelyi beilleszkedésre irányul elsősorban. Az utógondozás megvalósításával az a cél, hogy a munkanélküli állapotból a munka világába való átmenetet megkönnyítse, pszichés támogatást nyújtson az új környezetbe való beilleszkedéshez, továbbá az esetlegesen felmerülő problémák megoldásához a mentor lehetőleg azonnali és hatékony segítséget tud nyújtani.

A nagy kérdés az, hogy a célcsoportba tartozó fiatalt hogyan lehet eljuttatni valamilyen piacképes tudáshoz, aminek segítségével önálló, vagy legalább részben önálló életet tud élni és önmagát, vagy esetleg családját el tudja tartani. Társadalmi szempontból sem mindegy az, hogy a fogyatékkal élők, vagy a hátrányos helyzetben élők milyen formában jutnak el a megfelelő életkörülmények biztosításához. Amennyiben szociális segélyből tengődnek, az számukra sem igazán megfelelő megoldás, másrészt társadalmi szempontból is egy bizonyos fokú kirekesztettséghez, leépüléshez és a halmozottan hátrányos helyzet újratermeléséhez vezető útra kerülnek. Sajnos azt is meg kell állapítani, hogy bár a magyarországi népesség iskolázottsága az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt, a fogyatékkal élők és a hátrányos helyzetűek annak ellenére, hogy az iskolázottságuk szintén valamivel nőtt, de a leszakadásuk

az átlaghoz képest nem csökkent.

Átgondolt stratégiával, a célok, eszközök, módszerek és programok helyes megválasztásával mégis komoly eredmények érhetők el. Ez a folyamat többszereplős, az oktatáspolitikától, a foglalkoztatás ügyig minden lehetséges érintettnek részt kell benne vennie, mégpedig oly módon, hogy biztosítja a mentorálás folyamatosságát, vagy éppen a mentor által kapcsolja össze a két területet. A mindennapi gyakorlat alapján jól körvonalazhatók a közoktatás feladatai és lehetőségei ezen a területen, de hasonlóan a munkahelyeké is. Esélyt a „kitörésre” az alacsony iskolázottság által is körülhatárolt élethelyzetből többek között e két szereplő nagyon szoros kooperációja is alapvetően befolyásolja. E többszereplős folyamat felgyorsítása elengedhetetlen, ellenkező esetben, újabb és újabb generációkról, kell lemondani, mint akik még az esélyt sem kaphatják meg a „kitörés” lehetőségére.

 

 

 

Irodalomjegyzék

 

 

 

Babusik Ferenc A roma népesség esélyei Esély 2007/1

Cole és Cole: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó Budapest, 1997

Dézsi Betti: Tanulmány az Országos Fogyatékosügyi Portálhoz, 2004.

Sík Endre: Tőke-e a kapcsolati tőke, s ha igen, mennyiben nem, Szociológiai Szemle 2006/2.