3. kaland: A Szépség (és) A Szörnyeteg

Időpont

P. sz. 3698, Dreina Tercének 24-26. napján.

Helyszínek

Ifintől egynapi járóföldre a hegyekben.

A Játékos Karakterek

- Fallen Lyarthan, elf fejvadász

- Tier nan Baldvyn, ilanori vágtató

Eseménytörténet

„A Pyarroni Eszme szolgálatában”

Lord Dihal Nerthum emlékiratai

Lejegyeztetett Dreina kegyelméből Viadomoban,
a Megnyilatkozás 3717. esztendejében

- XXXV. fejezet -

I. Nem tartozik szorosan az előző fejezet – Narriel és Ellia életének – történéseihez, de feltétlenül meg kell említenünk azokat az eseményeket, amelyek mintegy közjátékként beékelődtek az elf hölgyekkel kapcsolatos események közé.

Anxo és társai Ifin felé tartottak a sérült Merridollal, amikor is egy gázlóhoz értek, ahol heves küzdelem tárult a szemük elé. Egy hintót támadtak meg útonállók, a hintó kísérői ádáz küzdelmet vívtak a túlerőben lévő támadókkal. Anxoék óvatosan megközelítették a csata helyszínét, amikor is két, a hintó hátuljánál őrködő lovas haramia feléjük fordult. „Segíthetünk valamiben, uraim?” kérdezte Fallen, de válasz helyett a két lovas kivont karddal megindult feléjük.

1. Fallen és Tier azonban felkészülve várták a támadást – az elf mellbe lőtte a felé közelítő lovast, aki egyensúlyát vesztette, de a nyeregben maradt, Tier pedig a bal karján találta el a támadóját, aki ettől leesett a nyeregből. 2. Tier második lövése már sokkal pontosabb volt az elsőnél – a földön fekvő útonálló fejlövéssel végezte be pályafutását. Fallen második lövése a bal karján érte a lovast, aki a támadási szándékát még ennek ellenére sem adta fel.

3. Tooma papja ekkor rohamra indult, és előrevágtatott a gázlóhoz – Tier pedig követte. Az elfhez már egészen közel érő támadó, akit Fallen (ismét) mellbe lőtt, ájultan fordult le a nyeregből. Közben az útonállók végeztek a hintó hátuljánál harcoló kísérővel.

4. Hargrim lova, mivel megijedt az útonálló feléje szegezett lándzsájától, felágaskodott, és a törpe leesett a nyeregből. Tier a hintó hátuljánál lévő, tőle távolabbi útonállónak lőtte át a jobb alkarját, aki így elejtette a lándzsáját. 5. Hargrim nekirontott a hozzá legközelebb eső haramiának, ám megsebezni nem tudta, Fallen viszont az ilanori által megsebzett lándzsást küldte át a kárpiton túlra egy fejlövéssel. Tier a gázlóban harcoló további két útonállót vette célba, és mindkettőt leterítette egy-egy fejlövéssel. Sajnos a kísérőket már így sem tudta megmenteni.

6. A hintó előtt álló lovas útonálló ekkor menekülőre fogta a dolgot – Tier így is karon lőtte, majd utánaeredt. Közben Fallen odaért Hargrim ellenfeléhez, de a rabló a lándzsájával ügyesen távol tartotta magától mindkét ellenfelét. 7. Tier hiába üldözte a megsebzett haramiát, eltalálni nem tudta, így visszafordult. Fallen odakiáltott a papnak: „Tartsd föl a lándzsást!”; Hargrim szent áhítattal rontott ellenfelének, ám „cserébe” enyhe sebet kapott. Az elf azonban a pap hősiessége ellenére sem tudta megsebezni íjával a haramiát.

8. Az elf végül két lövéssel leterítette a megmaradt útonállót. Ekkor ért oda bajtársaihoz Anxo unokaöcsém: „Jól vagytok? Hirtelen nem tudtam, hogy melyikőtöknek segítsek… Mivel közben Tier is visszatért, a Hargrimék úgy döntöttek, hogy beszélnek a hintóban utazókkal, és megnyugtatják őket, hogy elmúlt már a veszély.

A hintó ajtajához érve Tier az utasok megnyugtatása végett bekiáltott: „A támadókat hatástalanítottuk. Tier nan Baldvyn vagyok, elmúlt a veszély.”, Tooma-papja pedig kinyitotta a hintóajtót – és épphogy sikerült megfogni a felé irányuló tőrt tartó kezet. „Ezt ne.” jelentette ki határozottan a törpe. A támadó elengedte a tőrt, majd kilépett a hintó sötétségéből – és Anxoék egy igazán szemrevaló fiatal hölgyet pillantottak meg. „A szolgáim?” kérdezte a nő, majd körbenézett a csatatéren. „Mind halottak… Akkor már csak én és a süketnéma szolgám, Greguss maradtunk…” állapította meg csüggedten.

II. Amíg a süketnéma szolga eltemette a halottakat, a hölgy elmesélte történetét a megmentőinek. Nessa Pentagrinként mutatkozott be, és elmondása szerint a viszonylag távoli Erigowból származik, onnan indult el erre a hosszú útra Abasziszba. A Pentagrinek igen ősi, jó hírű nemesi család, azonban a családon ősi átok ül, amely 555 évente sújt le – minden leánygyermek meddővé lesz.

Nessa Pentagrin

A család tudósai régóta kutatják az átok ellenszerét, mivel az olyan erős, hogy ellenáll a papi átokűzésnek is. Még Toronba is elutaztak válaszokért, de nem jutottak eredményre. Amikor Nessa értesült az átokról (14 éves lehetett akkoriban), maga is kutakodni kezdett, és végül ő járt sikerrel: egy ős öreg Igere templomban itt délen van rá gyógyír; ha iszik a templom kútjából, elmúlik a meddősége a csodatevő víznek köszönhetően. Ezért indult hát útnak, vállalva a veszélyeket, és itt, másfél napi járóföldre a templomtól ütöttek rajta a haramiák. Az ifjú hölgy ekkor megkérdezte, hogy elkísérnék-e Anxoék őt a hátralévő útján? Már nincs messze a templom, de Nessa félt, hogy nem fogja elérni a remélt gyógyulást… Természetesen minden felmerülő költséget ő állna.

Mivel az unokaöcsém, Anxo jó nevelést kapott, és úgy tűnik, a többiek is tudják, mi egy úriember dolga, igent mondtak ekosse Pentagrin kérésére, ugyanakkor az elf kislánynak, Elliának tett ígéretükről sem akartak megfeledkezni. Ezért sorsot húztak, amelynek eredményeképp Anxo és Hargrim visszatért Ifinbe a sérült Merridollal, Tier és Fallen pedig Nessa kísérőjéül szegődött.

A hintót kivontatták a gázlóból és félreállították, kifogták előle a lovakat, majd a hölgy, süketnéma szolgája, az ilanori és az elf négyesben lovon folytatták útjukat. Nessa közölte, hogy nem messze innen tud egy fogadót, egyébként is ott szállt volna meg éjszakára. A fogadótól már csak félnapi út a romtemplom.

III. A fogadó felé tartván Tier beszédbe elegyedett ekosse Pentagrinnel. Az ilanori szerint ugyanis a támadók túlságosan jól szervezettek és jól képzettek voltak ahhoz, hogy egyszeri útonállók legyenek – remekül értettek például az alakzatharchoz. Ezért Tier megkérdezte Nessát, hogy zavarna-e valakit, ha a hölgy elérné a templomot? Nessa ekkor elmondta, hogy ő valójában titokban vágott neki ennek az útnak… Őt ugyanis még gyermekkorában hivatalosan odaígérték egy másik hírneves erigowi család, az Antemos família örökösének. A meddőségi átok csak az eljegyzést követően derült ki – így Antemoséknak joguk van elállni a házasságtól, de csak ha a lány a 20. életévének betöltésekor meddő. Ha a meddőség elmúlna, a frigytől csak komoly tekintélyvesztés mellett lehetne elállni, amelyet Yonah Antemos, a család feje mindenképp szeretne elkerülni – ahogy ezt a házasságot is, mert lehetősége lenne a hercegi család egyik oldalágába benősülnie. Így hát egyszerűbb megakadályozni a meddőség elmúltát – akár ilyen áron is.

„Hölgyem, akkor Ön nagy veszélyben van!” jelentette ki Fallen. „Tudom, tisztelt elf uram, és higgye el, nem leszek hálátlan, ha sikerrel járunk. Az apám nagy tekintélyű, befolyásos ember, akinek a szava sokat ér.”

Mivel további támadásoktól tartottak, a fogadóba érkezéssel kapcsolatban Tier és Fallen a következő tervet eszelték ki: az ilanori, a lány és a szolgája 3 órával Fallen előtt érkeznek meg a fogadóba, addig Fallen nem túl messze az erdőben fog várakozni. Mikor Fallen megérkezik, úgy fognak tenni, mintha nem ismernék egymást; az elf külön jöhet-mehet a többiektől, és ezáltal nagyobb biztonságot tudnak nyújtani a hölgynek.

IV. Tierék ennek megfelelően érkeztek meg a Hegyi medvéhez címzett fogadóba. Az ilanori intézkedett a szobákat illetően (az emeleten, a délnyugati sarokban lévő kétágyas és a jobbra mellette található egyágyas szobát kapták meg). A fogadóban rajtuk kívül még két kisebb csoport tartózkodott, egy három főből álló kalmártársaság, és egy zsoldos férfi és nő. Tier kifaggatta a fogadóst (fél ezüstöt adott neki!), és megtudta, hogy a kalmárok gyakran megfordulnak itt, Ifin és Tadzeh között utazva szokták választani ezt a kevéssé forgalmas fogadót, a két zsoldost viszont új errefelé. A fogadós közölte azt is, hogy a vendégek mely szobákban szálltak meg:

Ezek szerint a kalmárok az északkeleti három egyágyas szobát vették ki, a zsoldos-pár pedig a lépcsőföljáróhoz legközelebbi szállást választották. Tierék a szobába költözést és a fogadós kikérdezését követően lementek vacsorázni, és Tier telepatikusan üzent Fallennek: „4 szoba foglalt, 3 kalmár, 2 zsoldos.”

Kisvártatva az elf is megérkezett a fogadóba, és a vendégek ugyancsak rácsodálkoztak a Szépek Népéből való utazóra. Fallen a keleti oldalon lévő, a fürdő melletti szobát vette ki, majd megüzente telepatikusan Tiernek, hogy ő és a lány ebben a szobában aludjanak, míg ő majd a kétágyas szobába, Tierék eredetileg lefoglalt szobájában fog őrködni. E cseréről még a süketnéma szolga sem tudhat. Fallen is lement vacsorázni, és egy, a társaitól meglehetősen távoli sarokban foglalt helyet.

A vacsora lényegében eseménytelenül telt, majd az elf üzent Tiernek, hogy a süketnéma szolgát küldje föl a szobájába aludni. Még egy órát időztek lent az ivóban – közben Tier és Fallen az árnyékszéknél szobakulcsot cseréltek –, és ezt követően az elf bement a kétágyas szobába, Tier és az ekosse pedig az elf által kivett helyiségben tértek nyugovóra.

V. A „nyugovóra térés” túlzás a részemről, mivel – kinek ezért, kinek azért – történetem hőseinek nem jött álom a szemére. Fallen őrködött, a merénylők esetleges újabb támadásának lehetősége tartotta ébren. Tier is őrködést tervezett, ám Nessa, aki a gázlónál történt csetepaté feszültségéből, valamint talán a küldetése sikerének közelségéből adódóan gyöngédségre vágyott, és végül sikerült meggyőznie az ilanorit, hogy az ágyon voltaképp is ketten is elférnek… (Lássuk be, ekosse Pentagrin csinos volt és fiatal, talán ebben a helyzetben még én is elfeledkeztem volna a kötelességeimről.)

Végül az elf balsejtelme beigazolódott – a merénylők megjelentek. Éjközép idején Fallen éles fülei lépteket hallottak az emeleti körfolyosóról, e léptek hirtelen fölgyorsultak, majd az elf rejtekéül szolgáló helyiség ajtaja beszakadt egy erős rúgás következtében. Az ajtó vonalában a fal mellett lapuló elf sem volt rest, és az elsőnek berontó merénylőt nyakon szúrta. Támadásával azonban Fallen előbújt a fedezékéből, és ez épp elegendőnek bizonyult arra, hogy a következő támadó megvágja az elf karját, aki hangos „Tier!” kiáltással próbálta társát segítségül hívni. Az ilanori meg is jelent a körfolyosón, kezében szablyájával és pajzsával – anyaszült meztelenül! Mindenesetre így is felvette a küzdelmet a harmadik merénylővel.

Jó egy percbe telt, mire a merénylőket legyőzték. Az elf csak ekkor vette észre tártsa „öltözékét.” „Te meg mi a jó Istent csinálsz?!” kérdezte Fallen az ilanorit. „A meglepetés varázsát vetettem be.” felelte Tier. „Hol a nő?” kérdezte az elf. „Elb*szta az időt…” jött a válasz. „Hozd őt!” szólt az elf.

Tier el is indult vissza a szobája felé, amikor hirtelen a földszintről hatalmas lángcsóva találta telibe! Az ilanori összecsuklott a fájdalomtól, s amíg a földön fetrengve próbálta eloltani magát, társai ordított rá: „Hozd a nőt!” - „De most égett le a fanszőrzetem!” - „Csak hozd a nőt!”. Az elf ekkor a tűzcsóva érkezésének irányába pillantott, s látta, amint egy alak a kijárat irányába kezd futni. Fallen utánaeredt, végigfutott a folyosón, átugorva megperzselt társát, keresztülrohant Nessa szobáján, s kivetődött az ablakon. Sérülés nélkül úszta meg a jó 4 méteres zuhanást, s földet érve látta a menekülő „tűzköpőt”. Az elf a szellemi energiája segítségével lökéshullámot indított el a merénylő irányába, aki – nem számítva e támadásra – hatalmasat bukott. Fallen nem habozott, odalépett hozzá, és torkon szúrta.

Időközben fent az emeleten a két zsoldos a csatazajokat hallva fegyverrel a kézben kilépett a folyosóra. A magát végre összeszedő Tier próbálta megnyugtatni őket: „Kérem, menjenek vissza szobájukba, nincs itt semmi látnivaló.” „Szerintem lenne…” jegyezte meg a zsoldos hölgy, alaposan végigmérve az ilanori „adottságait”.

Az udvaron az elf átkutatta a halott merénylőt, és legnagyobb megrökönyödésére Krad szent szimbólumát találta nála! Elindult visszafelé a fogadóba, hogy kérdőre vonja a lányt e nem várt fejlemény miatt, s közben észrevette, hogy a fogadós ajtaja félig nyitva van. Odalépett, s az ajtót berúgva kiáltott: „Mennyit kaptál értünk f*szfej!”. A fogadós rettegve válaszolt: „Kérem, ne bántson, azzal fenyegettek, hogy megölik a feleségem és a kislányom…” „Csomagolj kétnapi hideg élelmet nekünk, akkor talán megúszhatod!” felelte Fallen, és folytatta útját az emeletre.

Az emeleten aztán az elf, miután becsukta maga után az úrhölgy szobájának ajtaját, egyetlen szavas kérdést tett fel ekosse Pentagrinnek, felmutatva a Szent Szimbólumot: „Miért?” „Nem tudom… Talán a házasság megakadályozása miatt kérhették meg a papot a gyilkosságra… Talán ígérhettek neki valami régi tudást tartalmazó könyvet, ereklyét, vagy valami hasonlót.” hebegte a lány. „Szedelőzködjünk, aztán induljunk azonnal.” adta ki az ukázt az elf. Sietve összeszedték hát a holmijukat – Fallen egy rúgással a süketnémát is fölkeltette – majd lementek az istállóba fölnyergelni a lovakat.

Lent az istállóban az elf félrehívta az ilanorit.

F: „Mit gondolsz?”

T: „Nem is tudom… Krad, miért?”

F: „Kizártnak tartom, hogy bérgyilkosnak fel lehessen őket bérelni.”

T: „Akkor mi lehet ez?”

F: „Nem jó embereket öltünk… Szerintem a lányt nem megölni akarják, csak visszavinni, mert valójában az Antemos-háztól szökött meg. Vigyázz magadra!”

T: „Te is. És ne aggódj, nem hagyom, hogy elcsábítson engem.”

VI. Felszedték a fogadós által a pultra kikészített elemózsiát, és útnak indultak az Igere-romtemplom felé. Előtte még az elf a Szent Szimbólumot a halott Krad-pap kezébe tette. Jó egy mérfölddel a fogadó után az út elágazott a hegyek felé, és a társaság ezen haladt tovább. Kicsivel később megpihentek a fák rejtekében; az elf és az ilanori felváltva őrködött, míg a többiek aludtak. Hajnalban indultak tovább.

A kis csapat egész nap lovagolt, és már sötétedni kezdett, mire egy kisebb fennsíkon elértek a romtemplomhoz, amely a nevéhez híven valóban elég rossz állapotban volt, a falak néhol kidőlve, kőtörmelékek mindenhol. A hatalmas, félig leszakadt kétszárnyas ajtó felett egy fejjel lefelé fordított búzakalász szimbólum volt látható.

Tier a jelet látva telepatikusan üzent társának: „Nem pyarroni szimbólum.”

Az elhagyatott templom főhajójának közepén egy kútszerű építmény állt, amelynek a teteje le volt zárva. A kút egyik oldalán öt kőkorong volt található, mindegyik hat-hat, különböző színű részre volt osztva. A korongot alatti kyr feliratot Nessa olvasta föl: „A helyes színsor élethez, a hat helytelen halálhoz vezet.” Tier és Fallen végül a harmadik próbálkozásra kitalálták a helyes színsort (amint egy kőkorongon a megfelelő szín került felülre, az halványan izzani kezdett), s ekkor a kút tetején lévő hatalmas kőtömb lesüllyedt, hozzáférést engedve a kút vizéhez. Nessa, aki láthatóan megörült a fejleményeknek, ekkor elmondta a karaktereknek, hogy egy fertályórás, imádkozással töltött szertartásra van szüksége ahhoz, hogy a kút varázsereje hasson rá. Bemászott hát a kútba, és hangosan kántálni kezdett.

Fallen odasúgta Tiernek: „Ne fordítsd hátat sem a lánynak, sem a szolgálójának!”, ő maga pedig egy olyan helyre állt, ahol a templom területét a lehető legjobban beláthatja. Tier pedig körbejárta a templom kisebb helyiségeit, túl sok érdemlegeset nem talált, mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy a főhajó mögötti szobák régen a paplakot tették ki.

Szinte abban a pillanatban, amint az ilanori visszatért a főhajóba, nyílvesszők kezdtek záporozni kintről, és a süketnéma szolgálót az egyik vesszőtől eltalálván a földre hanyatlott. A templom kidőlt falainál, két oldalról 1-1 merénylő bukkant fel. Az ilanori a bal oldalira célzott, az elf pedig megindult a jobb oldali támadó irányába, s közben odakiáltotta neki: „Mit akartok a lánytól?”

1. Tier a bal oldali támadót mellbe lőtte. A merénylő üvöltött fájdalmában, majd aztán elcsendesedett. A jobb oldali támadó egy „Pusztulj eretnek!” felkiáltással nekirontott az elfnek. Tier telepatikusan üzent társának: „Támadjam a nőt?” „Még ne!” jött a válasz, ám ekkor egy újabb merénylő tűnt fel a jobb oldalon, és íjával mellbe lőtte Tiert, aki sodronyingjének hála nem szenvedett komoly sérülést.

2. Tier elindult a lány felé, hogy megzavarja a szertartását, ám az íjász ismét eltalálta. Sebet nem ejtett ugyan, de az ilanorit megzavarta annyira, hogy ne hajthassa végre az akcióját. Az elf és a másik merénylő kardpárbaja egyelőre döntetlenre állt.

3. Az ilanori – úriemberhez egyáltalán nem illő módon – fejbe rúgta ekosse Pentagrint, aki a felsőtestével kiesett a kútból, imája megszakadt. Fallen továbbra is eredménytelenül küzdött ellenfelével, míg Tier a lovagiatlan cselekedete után rálőtt az íjászra, azonban nem találta el. A kissé kába Nessa az ilanori felé fordulva felkiáltott: „Tier, védjél meg!” És az ilanori mindennél ellenállhatatlanabb késztetést érzett arra, hogy megvédje a lányt…

4. Tier ismét célba vette az íjászt, ám balszerencséjére társát, az elfet találta el... (Megjegyzendő, hogy nem ez az első eset, amikor a talán kissé meggondolatlanul lövöldöző ilanori rossz helyre röpíti nyílvesszőjét…) Öröm az ürömben, hogy Fallent csak súrolta a lövés, és az ellenfele sem tudta kihasználni az elf pillanatnyi zavarát. A másik íjász, mintha csak Tiert akarta volna utánozni, combon lőtte a bajtársát…

5. Tier észrevette, hogy bal oldalról egy újabb merénylő – ötven év körüli, díszes mellvértet viselő férfi – akar behatolni a templomba. Villámgyorsan cselekedett, szemen lőtte a férfit, aki élettelenül terült el. Az ilanori másik lövése – bár az íjászra célzott – Fallen ellenfelét találta telibe, aki összecsuklott… volna, de az elf fölkapta a lehanyatló testet, és azt fedezékként használva megindult az íjász felé. Az íjász zavarában mellélőtt.

6. Fallen minden erejét beleadva ráhajította a félig ájult merénylőt az íjászra, aki ettől hátraesett. Az elf odalépett a földön fekvő támadókhoz, és az alul lévő íjászt torkon szúrta. A másik támadótól pedig halkan ezt kérdezte: „Ki a f*szom ez a ribanc?” A félig ájult támadó alig érthetően felelt: „Egy Orwella-papnő…” „Akkor kuss legyen, halott vagy.” mondta az elf, megfordult Nessáék irányába, s közben elrakta a fegyvereit.

7. „Mégis, megmagyaráznád, hogy mi az ördög volt ez?!” ripakodott rá az elf a közben a kútba visszabújt Nessa felé. Válasz helyett Tier kérdezett vissza: „Jól vagy Fallen? Van még valaki, aki Nessát fenyegetné?” „Minden rendben.” felelte az elf, és elindult a lány felé.

8. A lány ekkor Tierre nézett: „Fallen bántani akar, öld meg!” Az elf ezt hallván a kút fedezékébe vetette magát. A parancsnak engedelmeskedő Tier gyorsabb volt nála, azonban nyila célt tévesztve állt a templom ajtajába.

9. Fallen mindent egy lapra feltéve fölugrott és Nessa felé szúrt, az ilanori pedig rálőtt, s bár súlyos sebet ejtett társán, néhány tizedmásodperccel lassabb volt, így megakadályozni már nem tudta, hogy az elf kioltsa a lány életét…

VII. Jó néhány percig eltartott, amíg magukhoz tértek. Az elf a romtemplom padlóján, átlőtt törzzsel lihegett, az ilanori pedig állt csak kábán, mint aki álomból ébredt fel. Végül nagy nehezen összeszedték magukat, ellátták sebeiket, és gondoskodtak a még életben maradt süketnéma szolgálóról és a „merénylőről” is. Greguss hasonló zavartságot mutatott, mint Tier, mintha nem értette volna, hogy mi is történt valójában, a „merénylő”, aki valójában az Antemos család katonájának bizonyult, érdekes háttéreseményekről számolt be.

Nessa egyáltalán nem volt a Penagrin család tagja, így szó sem volt megakadályozni való esküvőről, családi átokról és meddőségről. Nem tudni, hogyan, de Nessa az orwellánusok bűvkörébe került, s fiatalon papnővé szentelték. Hogy az úrnője káoszát táplálja, viszályt szított az Antemos és a Pentagrin család között – feleségül ment a Penagrin família idős urához, majd az Antemos család legidősebb fiát is elcsábította és öngyilkosságba kergette. Amikor nyilvánvalóvá váltak az ármánykodásai, Yonah Antemos, a család feje egy kisebb csapatot – amelynek vezetője a saját öccse, az ötven körüli, mellvértes lovag volt – indított a lány elveszejtésére, azonban a hölgy eltűnt, mint a kámfor. Végül a csapat Krad-papja bukkant a nyomára, s követték a lányt ide Abasziszba, mivel a Krad-pap szerint e romtemplom kútja, amely valójában nem Igere, hanem Avida Dolor, vagyis Orwella szent helye, alkalmas arra, hogy a papnők hatalmát egy rövid szertartás keretében jelentősen megerősítse. Az eseménye további folyása pedig már az elf és az ilanori előtt is ismert…

Miután az életben maradtak a romtemplomban töltötték az éjszakát, másnap útnak indultak Ifinbe.

A kaland letöltése (pdf)

Vissza a főoldalra