|
Csak nem képzeled, hogy rögtön az első mondatban elárulom.
Akkor hol marad az erőfeszítés?
Hát nem az az értelme az egésznek?
Elmélyülni
valamiben, feltenni rá az életed, csinálni százszor és ezerszer, egy
olyan célért, ami időközben jelentőségét vesztette?
Aki kérdez: Szundi
Aki válaszol: Sziszifosz.
Aztán cserélnek.
A 2010-ben Veszprémben megszervezett Tánc Fesztiválján az előadás elnyerte a legmerészebb koncepció díját.
Mit jelent értelmesen tölteni azt az időt, ami most múlik, meg most is, meg amíg kimondom, hogy „most”, addig is?
Az előadásban a Tünet Együttes munkáira jellemző kísérletező kedv
játssza a főszerepet. Különleges struktúrája és technikai megoldásai
modellezik azt a választási kényszert, amely egész életünket átszövi: a
kezdet és a vég között kavargó történések káoszának a néző intenzív
figyelme, valamely kiválasztott részletben való elmélyülése adhat
értelmet. A színészek, táncosok és zenészek közreműködésével készült
"performansz-verkliben" a néző egy speciális technikai megoldás
segítségével döntheti el, kinek az életébe, melyik szereplő sorsába
hallgat bele. Mint egy rádiós valóságshow-ban, váltogathat a
folyamatosan élő műsort közvetítő csatornák között: az elkapott
sorsmorzsákból így minden néző saját történetet állíthat össze, amely
senki számára és egyetlen másik estén sem lesz ugyanaz. A színházban,
ahogy a hétköznapi életben is: ha mindent meg akarsz kapni, mindenről
lemaradsz.
Az előadáshoz Bill Viola Nantes Triptych című videó installációja szolgált inspirációul.
„A Tünet Együttes legfrissebb munkáját ritkán tapasztalható egység
és egyenletesség jellemzi: töredékekről szól, felül mégis kristálytiszta
az egész, nincsenek üresjáratok, remek az alapötlet, a kifuttatás pedig
üdítően játékos és sokszínű.”
(Nagy Gergely Miklós, Revizor Online)
Bemutató: 2009. november 13.
|
