Muszerteszt - Leica TS15

Műszerteszt: Leica TS15 geodéziai mérőállomás

Egy ideig a mérőállomás bemutató cikkeknél mindig szabadkozással kezdtem, hogy földi
technológiát keverek egy műholdas eszközökkel foglalkozó honlapra.

A Leica TS15 esetében ezt nem kell megtennem, hiszen ez a mérőállomás tartalmazza a
GPS intelligenciát is. Ezúttal olyan professzionális mérőrendszer kerül ugyanis bemutatásra,
mely Smart Station-ként ötvözni képes egy mérőállomás és egy RTK GNSS előnyeit.
Ebben a tesztben a mérőállomás oldaláról lesz szó.

A Leica TS15 egy felsőkategóriás, a TPS1200-as széria alapjain nyugvó VIVA műszer.
Az általam kipróbált darab Autolock-os kiépítésű volt, ami azt jelenti, hogy optikai úton
követni képes a prizmát, illetve automatikusan megirányozza azt.
Jelvesztés esetén előre definiált ablakban kezdi keresni a reflektort.
Alapvetően két emberes kialakítás, hiszen hacsak nem prizma nélküli távmérési módban
méregetünk, illetve nem folyamatos mérésben követtetjük vele a prizmát, adott idő,- vagy
távintervallumra történő rögzítéssel, akkor klasszikus "műszeres-prizmás" kombóban
alkalmazandó.
Természetesen, a Leica-tól megszokható módon, továbbépíthető távvezérlős Robottá,
Smart Station-né, stb.
A család tagjai 1", 3" és 5"-es kiépítésben elérhetők, nekem egy 3"-essel volt szerencsém a
tesztet elvégezni.

A svájci precízségre jellemző, hogy a szögmérési pontosság a vállaltnál mindig jobb, sőt
akár kétszer is megbízhatóbb lehet, azaz nem egy esetben, laborban bizonyítottan a 3"-es
széria valójában 1,5"-es volt.
A távmérés megbízhatósága ennél a családnál, precíz módban prizmára 1mm+1,5ppm,
szabad felületre 2mm+2ppm.

A távmérés hatótávolsága egyetlen körprizmára 3500m, prizma nélküli módban - az általam
próbált eszköz esetében - R1000, azaz 1000m volt. A prizma nélküli módot a Leica
esetében (és csakis az Ő esetében) megkülönböztetésül nyugodtan nevezhetjük "lézeres
távmérésnek" is, hiszen jelenleg a svájci az egyetlen gyártó, akinél a reflektoros és reflektor
nélküli távolságmérés elkülönül, azokat nem egy, hanem két távmérőegységgel oldja meg.
Esetében a prizmára infra,- a szabad felületekre lézeres távmérés történik! Más helyeken
mind a prizmás, mind a prizma nélküli mérés egyaránt "lézeres", így ott szükséges a
"prizmás" és "prizma nélküli" fogalmak bevezetése.

Mielőtt beleszaladnánk egy számháborúba a szabadfelületre történő távmérési hatótávolság
témakörében, ne felejtsük el a Leica Geosystems ezzel kapcsolatos filozófiáját! A méréskor
megjelenő lézerpont a tényleges látható lézer mérőjele, ami hihetetlenül fókuszált, így 50
méteren is csak 0,8cmx2cm.
Ezen az apró tűhegynyi (PinPoint) felületen történik a nagypontosságú, felületfüggő
távmérés. Hogy a mérőjel méretének szerepe mennyire fontos és mennyire nem mindegy,
hogy néhány milliméteres-e, vagy dunsztosüveg, esetleg dísztárcsa méretű, arra a
későbbiekben kitérek még.
Mindenesetre előzetesen annyi, hogy svájci gyártó azt célozta meg, hogy történjen a lézeres
távmérés "csak" 1000 méterig, de azon belül felvállalható, mérnöki pontossággal!

A TS15 családban elérhető a képalkotó változat is, sajnos, ez most kimaradt, de remélem,
lesz alkalmam egy olyat is kipróbálni, arról is egy rövid cikket írni.

No, de vegyük ki a szép piros dobozból a műszert és kapcsoljuk be!

A műszer klasszikus "két-kezes" kiépítés, azaz I. távcsőállásban jobb oldalon a vízszintes,
bal oldalon a magassági irányítócsavarok helyezkednek el. Természetesen, ezek a
paránycsavarok végtelenítettek, ami nem csak a motoros műszerekre jellemző a gyártónál,
hanem az opto-mechanikai társaiknál is.

A gyors Windows boot-olás után elindul a SmartWorx terepi szoftver.
Rögtön rá is kérdez, hogy "csak mérőállomás módban" akarjuk-e használni, vagy
"mérőállomás és GPS módban".

Emlékeztetőül: A SmartStation megoldás az 1200-as szériával megjelent, Leica által
levédetett produktum. Lényege, hogy a mérőállomás tetejére, azzal szerves egységet alkotó
RTK GNSS antenna, valós időben meghatározza az álláspont koordinátáját. Tulajdonképpen
a mérőállomásunk arra a néhány másodperces meghatározásra hálózati RTK roverré alakul
át, a kapott koordinátát álláspontként képes felhasználni. Az említett un. Smart antenna
megfelelő vezérlővel kiegészítve, egyébként RTK roverként is funkcionál.

Visszatérve a műszerhez, az követve a hagyományos Leica vonalat lézervetítős. A csili-vili,
nyilakkal támogatott elektronikus libella, elektronikus buborékjának középre játszása után
megjelenik a főmenű.

A programok és konfigurációk a régebbi 1200-as széria filozófiáját követik, bár egy-két
változás feltűnik. A mérési programokban a klasszikus műsorszámok mellett (pl.:Álláspont,
Mérés, Kitűzés, COGO) megjelenik a "Mérés+" és "Kitűzés+" ikon is.
Itt aztán akad nyalánkság bőven: térfogatszámítás, szkennelési műveletek, sokszögvonal,
DTM kitűzés, stb.

A SmartWorx igazi bája, hogy bárhová kattintunk, minden ikon, ábra, információ interaktív.
Ha valamit sebtében akarunk konfigurálni, esetleg nem tudjuk, hol-mit kellene megnyomni, az
FN billentyű jó "pánikgombnak" bizonyul: segítségével mindig az aktuális képernyőre
vonatkozó extrákat tudjuk elérni. Hasznos! Ilyesmi célt szolgál a "*" (csillag) gomb is.

Felnyitva a jobb műszeroszlopon található ajtót SD kártyát, Pendrive slot-ot és mini USB
kábelcsatlakozást találunk. Kábelnélküli adatforgalomhoz Bluetooth-szal rendelkezik.
A bal műszeroszlop rejti 6000MAh-s Li-ion akkumulátort. Ebből kettő jár a csomagban,
intelligens, "egyes" akkutöltővel, hálózati és szivargyújtós töltőcsúccsal.

Az érintőképernyőn való kopogtatást 12 darab funkcióbillentyű, teljes alfanumerikus
klaviatúra és navigációs gombok segítik. Az első hat (F1-F6) funkcióbillentyű a felette,
képernyőn látható parancsokat aktiválja, a további hat (F7-F12) szabadon konfigurálható
bármely parancsra.

A billentyűzet megvilágítható. Megmondom őszintén, a Leica-nál, az "őskortól" alkalmazott
aprócska, szúrós gombok engem kissé idegesítenek. Szerintem, a vezérlőn lenne annyi
hely, hogy kicsit nagyobb billentyűk kerüljenek oda. Persze, kesztyűs kezeléskor nem hátrány,
ha érezzük, hogy benyomtuk az adott gombot...de ebben a finom nyári melegben mellőztem a
téli holmi alkalmazását.

Szellemes megoldás a korábban a Trimble-nél megjelent, képernyőről való kódolás, azaz a
SmartKód. Ez a funkció kilenc mezőre, azaz kódlapocskára osztja a kijelzőt. Ezeket
definiálva a mérés gyorskódolás jelleggel történhet: irányzást követően csak rábökünk (akár
ujjal is) kívánt kódmezőre, a műszer pedig mér és tárol.

No, de fejembe csaptam a Manitou-s sapkám és a prizma nélküli távmérés és a lézerpötty
"felszeletelésével" kezdtem a vizsgálatot.

Kezdésként csináltam egy doboztesztet. A fal mellé leraktam egy kartondobozt, majd
szépen lézerrel "végiglövöldöztem" a falat, illetve a doboz éleit. A képernyőképeken jól
látszik, hogy a doboz sarkai valóban derékszögűre jöttek ki, hála a PinPoint fókuszált
lézersugarának. Talán a dobozról készült képen kivehető annak bal felső sarkában megjelenő
mérőjel is!
A SmartWorx-ben mód van képernyőkép rögzítésére, sőt arra szabadkézi megjegyzés
írására - így a dobozteszt térképi nézetén ki is próbáltam! Egyébként, ez a kézi manuálé
ponthoz vagy vonalhoz attributumként fűzhető hozzá.

Ezt követően tovább vizsgáltam mennyire tűpont az a PinPoint és mi az az él, ami már
megosztja a mérőjelet. Megmértem az épület sarkát, illetve a kissé távolabb lévő ereszt. A
távolságok csaknem 20 cm-rel eltértek, így tudtam, mikor mérem a falat, mikor az ereszt.
Ezután több mérést végeztem és közeledve a "határhoz" figyeltem, mikor "ugrik" meg a
távolság 20-egynéhány centivel. Nos, akkor, amikor a szálkereszt ténylegesen túlhaladt az
épület élén - szóval működik ez a PinPoint dolog!

Elég sokat kínlódtam, míg sikerült a lézerpöttyöt annyira "ketté vágnom", hogy a műszer
feladja. Aztán piszkálódásomat siker koronázta: TS15 végül érzékelte a két felületről való
visszaverődést és hibajelzést küldött!
Ez azért is üdvös, mert előfordult más gyártónál, hogy a két (vagy szóródás szerinti, akár
több) távolságot az eszköz simán kiközepelte...
A lézer pontjellel folytatott kűzdelemről, illetve az irányzásról igyekeztem távcsőképet
készíteni, az eredmény a fotók közt fellelhető.

A továbbiakban mértem vonalakat, pontokat.
A terepi szoftver igazán látványos és élvezetes kezelést biztosít. Magyarázó ábrákkal és
leírással segíti az egyes funkciók, programok használatát. A kellemes női hang pedig mindig
ott duruzsol, tájékoztatva a főbb eseményekről. A kijelző gyönyörűen látható ellenfényben is -
azt kell mondjam, talán az egyik legolvashatóbb a jelenlegi piacon!

A térképen számtalan információ kérhető megjelenítésre. Nekem a pontszám mellett a pont
megbízhatóság (QC) tetszett. A műszer így nem árul zsákbamacskát. A kb. 100 méterre
prizma nélkül, porózus barna fafelületre bemért pontra 0.004 méteres QC-t dobott ki.
Persze, feszegettem a PN hatótávolság témát.
Mint korábban már leírtam, a kertvárosban nehéz hosszú összelátható távolságot találni. Most
egy egész utcahosszban próbálkoztam. A majdnem 494 méteres távolság a
mérőállomásnak nem okozott problémát, a nagy légrezgés és lőttbeton fal felület ellenére is
14milliméteres QC-t biztosított.

Mivel a Leica GS08-nál már nagyon bejött, természetesen a kitűzést sem hagyhattam ki. Itt
sem kellett csalódnom! A megjelenítés látványos és szerethető: úgy a térképi, mint a nyílalapú
kijelzés egyaránt.

Kipróbáltam a szkennelést, melynek több módja is elérhető. Lehetőség van adott síkon
definiálni a szkennelési mátrixot, de akár a tényleges felületi távolságot (!) is megadhatunk.
Ez azt jelenti, hogy a vertikális és horizontális léptetés a mérendő objektum felületén értendő,
azaz nem fordul elő olyan, hogy a műszerhez közelebb sűrűbben, távolabb ritkábban vannak
pontok. Ez nem minden gyártó szken-képes mérőállomásában megoldott.

A letapogatási terület lehet négyszög, vagy poligón. A szkennelésből térfogat számítható.

Próbára tettem a prizmakövetés hatékonyágát is, sajnos csak szimpla körprizmával.
A Leica TS15 léptetőmotorja 45°/mp sebességre képes, ami elég szépen kiszolgálta a kb.
2,5 méterről végrehajtott tamburmajor mozdulataimat.
A tigrisbukfencelős, mérgezett egérként a prizmával ide-oda rohangálós felmérés a való
életben talán kevésbé reális - viszont egy-egy hirtelen prizmarúd elbólintás benne lehet a
pakliban.
Ezt a műszer távolság függvényében vagy lekezeli, vagy megáll és a keresőablakban kezd
el mocorogni.
Mivel ez a kiépítés - a fentiekben leírtak szerint - két emberes, így a műszeres ilyen esetben
durva irányzást végez a prizmára, amit műszer azonnal "lefinomít".
A prizmakövetéssel méteres távolságintervallumot beállítva többször is folyamatos mérést
is végeztem. "S" kanyarokat írtam le, ügyelve arra, hogy a prizmaszem a műszer felé nézzen.
A műszer jól vizsgázott, mindösszesen egyszer kellett visszalépnem, jelvesztés miatt.

Mindenképpen szólnom kell a távcső képéről. Nagyon szép, tűéles, nagy fényerejű,
részletgazdag képet biztosít. Úgy fest, van valami ebben a "precíz svájci üvegcsiszolás"
marketing szlogenben!

Összefoglalásképpen azt kell mondjam, hogy a Leica TS15 tényleg egy nagyágyú! A lézeres
távolságmérési megoldása (,hogy tényleg onnan jön vissza a jel és akkora felületről, amire
irányzunk) tényleg elképesztő, a SmartWorx kezelőszoftvere gusztusos és hatékonyan
alkalmazható, médiakezelése megfelel a korszerű informatikai kihívásoknak...és a svájci
gyártónál még mindig van feljebb. Gondoljunk csak a piezo-meghajtású, vagy a képalkotó
szkenner mérőállomásaira!

Végezetül, ezúton szeretném megköszönni a lehetőséget Gombás László úrnak, a
L eica Geosystems Hungary Kft. ügyvezetőjének, hogy tesztelhettem az általuk forgalmazott,
geodéziai mérőállomást.