GrabTheMic!

[yootczee]

A Róka és a Holló
(téma és variációk)

Róka és a holló,
Megírta Aesopus.
Mindannyiunk elôtt ismerôs ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
Majd megtoldom néhány variációval.
A TÉMA


Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
Csôrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
Felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal:-tollad ó be ékes,
Hogy madárkirály légy , régen esedékes !
És és a neved, ,, HOLLÓ ``, oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.-
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
Már olyasvalami, mit ki men bír állat.
gy hát a holló, hogy meggyôzze a dôrét,
Vad rikácsolással tátotta ki csôrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
Ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
ELSÖ VARIÁCIÓ


A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
S megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ô is rögtön ravaszkodni kezdett,
Fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
Megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
-Ó, rókám ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
Le is nyúzzák rólad, mielôtt megunnád,
Mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
Hogy hangod megcsuklik fenn a magas CÉ-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
Cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem errôl az esetrôl,
Hogy a sajt a fára azért nem esett föl.
MÁSODIK VARIÁCIÓ


Fenn csücsült a holló, falt sok pusztadôrit,
Annyi maradt mégis, majd lehúzta csôrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
De már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
- Brr, még egy sajt ! - Morgott. - Vigye el az ördög !
- Hogy vagyunk ? - Szólt oda a holló ásítva,
S a sajtja lehullott a selymes pázsitra.
- Fujj, vidd el ! - Nyöszörgött undorral a róka,
S amit tett, azóta nevezték el róla.
HARMADIK VARIÁCIÓ


Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,
S töprengett az idôk változandóságán.
Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
- Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod ?
- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,
Viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
Tudom kedvedre volt múltkor is az ének.
- Sajttal !- Szólt a róka. - gy kell a fenének !...
NEGYEDIK VARIÁCIÓ


Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.
Csôrében trappista hivalkodott sárgán.
Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
Megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
Hogy primadonna légy, régen esedékes !
És a neved ! Hallga, hogy leng lágyan : HOLLÓ !
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
Hogy sajtesôt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
Szerény, józan, okos hallgatásnak titka ?
Nem hajszolta dicsvágy ? Sem nagyzási hóbort ?
Nem !... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...
_________________

[Juha]

szeretem az akrosztikonokat
van nekem is ilyesmi valahol

[yootczee]

[Hawaii]

Kétségek közt élve, csukva van a szemem,
Álmaimban látlak, olykor megsimít a kezem.
Mikor táncolsz a fejemben, érzem,
Átlépnék hozzád, s a kezed fogva szemeid
Nézem.

Kellesz, mint egy száraz napon,
A friss virágnak pár csepp harmat,
Talán egyszer, ha az égiek is úgy szeretnék,
A karjaimban tartlak!

SZemed minden kincse, vagy csak tekinteted,
Elvarázsol, elbódít, s ha bánat gyötör segítenek.
Rád gondolván, éjt nappallá téve,
Ezer szó is kevés lenne, hisz Te vagy fényem szépe.
Te, ki nekem mindig szépet adtál,
Látod én viszonzom, mert ha kellett mindig velem voltál.
Egyszer, mikor itt az idő újra, Neked súgom,
Köszönöm mit adtál, és hogy szeretlek ezt tudom!

----------

egy régi versem az ex szerelmemhez...

[yootczee]

Vagy egy teljes

(Pálinkás Györgynek)


Ülök itten kérlekszépen e sörrel.
Régen.
Körben fölgyűrve az abrosz,
matrózruha, zubbony, pizsamakabát.
Ez egy ekkora resti.
Várok itten e sörrel. Tudom, a hó
a kisvödörben megroskad.
Bízom hát.
Öt decis terünk ma hab,
rejti a lószőke italt, jobban bírja-e
majd
mint számban a nyál?
Nagy titok ez.
Főképp, hogy bizton elapadva
kezdő térfogatát ki nem adja soha.
Viszont sör lesz.
Ez se kevés.
Habnak maradni képtelenség,
sörré horpadni hiány.
Fél korsó. Vagy egy teljes akár.
De sör. De sörhiány.



ui:megint kivételesen (Parti Nagy Lajos)
_________________

[yootczee]

Szelíd tájban, fél korsó hiány

E szelíd tájban
nincs hiba bájban.
Messziről halk térzene
rémlik, mintha vérzene.

Napok sora szomorúra,
válik söre keserűre.
Hab apad, megmarad
kivárás jogán
fél korsó hiány.

Cseréli savanyú babért
zsebeiből a törmelék-babért,
kiméricskélni micsoda babra,
beváltja mindet savanyú babra.

S mivel az ámbár hátjain
a legfőképpen elnoházott,
s talánesetlegmégsemazt-palástot
ölt a Nepofázzott,

leveti szigorú
optikumát,
nézi a felhők
panoptikumát.
(Parti Nagy Lajos)
_________________

[yootczee]

Himnusz Bell Máriához

Ha rajtad át már nincs hova,
téged tárcsázlak, Mária,
üveg-kápolnák láncra
feszített prostituáltja,
forintos bakelit-Mária,
veled, ha általad hiába,
ha kábel idegeiden
túl nem felel, nincs senki sem,
zokogás vétlen tolvaja,
te gyónj meg egyszer, Mária,
számokká kódolt szánalom
szégyene ég az ujjamon,
miért szorítlak görcsösen,
ha nem felelsz, ha nem felel,
kinek már nincs mit várnia,
mért fúl meg mégis, Mária,
torkában szikra-pattogással
némaságot ki ellen vállal,
magából immár mit fedezhet,
membrán lettem s mint membrán reszket,
ha rajta át már nincs hova,
mért nem szólal meg, Mária?

(Parti Nagy Lajos)

[sn0w1]

Ez jó 5let, szeretem a verseket

[yootczee]

kedvenc verseid, vagy saját szerzeményeid.. oszd meg velünk...