Ne fogjon senki sem könnyelműen

A jkv-k kefélésihez,

Nagy munkát vállal az magára,

Ki most valami ilyet tesz.

Ha nem tudsz mást, mint radírozni

Iránymérésed s többi körödet;

Nem vagy méltó e tettre

S ezért a radírt félre tedd!

Pusztában talpalunk, mint hajdan

Mérőkkel Busics bujdosott.

S követte melyet Gyula küldte

Vezérül a lángoszlopot.

Újabb időkben Gyula ilyen

Lángoszlopnak rendelé

Gyeneséket, hogy vezessék,

A mérőket kies Sukoró felé.

Előre hát mind aki mérő,

A műszerrel tűzön-vizen át!

Láttam már ki elvesztette

Kezéből mérőszalagát.

A mérnök dolga az életben,

Hogy a csoporttól kissé elmarad,

Hogy míg figuráns küzd, fárad izzad,

Sörözzön Ő az árnyék alatt.

Ha majd a sörök hűtőkosarából,

Mindenki egyaránt vehet.

Ha majd a topo-mérőasztalánál

A manuáléra bárki mért pontot tehet.

Ha majd a mázli napvilága,

Ragyog be az előadók ablakán;

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

És addig? Addig nincs megnyugvás,

Addig folyvást puskázni kell,-

Talán a suli munkáinkért,

Nem fog fizetni semmivel.

Vagy a végén majd szemesztereinket

Diplomával zárja be.

S jótanácsokkal, megkönnyebbülve

Bocsát be az Élet mélyibe…