A sörfőzők védőszentjei
Összeállította: Stenzel Sándor as. Grafi
340-ben született Galliában. Apja magas rangú római hivatalnok volt. A méhserfőzők azért választották szentjüknek, mert a legenda szerint csecsemő korában a méhek mézet hordtak az ajkaira. Neve is „Mézesszájút” jelent. Milánó püspöke lett.
/Ide vág talán a következő megjegyzés: Némi képzavar van a méhser nevében, mivel nem ser! A mézser vízzel higított méz, különféle növényekkel felfőzött, majd megerjesztett ital. A képzavar abból eredhet, hogy sok helyen komlót is főztek hozzá, illetve abból, hogy egyes helyeken a maláta,- v. komlósört mézzel is ízesítették!/
A kertészek, virágosok és sörfőzők védőszentje. Apja görög származású hivatalnok volt a Római Birodalom egyik kisázsiai gyarmatán. A rendkívüli szépségű Dorottya kereszténnyé lett. Mikor a keresztényüldözéskor a vérpadra vitték, egy gúnyolódó íródeák ezt kiáltotta fel neki:
„Ha most, télvíz idején jegyesed kertjébe lépsz, ne felejts el nekem a Paradicsom kertjéből almákat és virágokat küldeni!”
A szüzet ezután forró olajjal teli kádba tették, de onnan épségben kikerült. Ekkor úgy döntöttek lecsapják a fejét. Mikor a bárd lesújtott, egy gyönyörű, aranyruhás gyermek jelent meg virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral, és a gúnyolódó íródeáknak adta. Az egyből megértvén a csodatételt, hitet tett Krisztus mellett és követte Dorottyát a vérpadra. A fenti történetre utalnak Szent Dorottya jelképei; a sörfőző kád, forró folyadék, gyümölcsök és a virágkomló.
Szent Columbanus
Kr. u. 612- ből tőle erednek azok a szavak, amikből akár a Korhely halála nótánk is származhatna:
„Tervem az, hogy sörházban halok meg. Sör csorogjon a számba, amikor kilehelem a lelkem, hogy amikor az angyalok kórusa érkezik, ezt mondhassák: Isten kegyelmezzen ennek a sörivónak!”
Columbanust a VII. sz.-ban küldték a pogányok közé téríteni. Mikor megtalálta őket, az istentelenek éppen egy dézsa sört akartak főistenüknek, Wotannak feláldozni. Columbanus elfújta a hordót és elmagyarázta, hogy ez a sör most az ördögé lett. Hozatott egy újabb hordóval és elmondta a pogányoknak, hogy Isten is szereti a jó sört, főleg ha az ő szent nevében isszák. /Ezek után már vidáman telt a hittérítés!/
A sör feltalálója, a sörök királya, Cambrinus. Nevéből ered kelta, római nyelven a sör és a sörfőző üst elnevezése. Flandriában még a mai napig cambiernek nevezik a sörfőző mestereket. Hiába énekeljük meg őt számtalanszor és tartjuk őt szentnek, valójában nem volt az. Ennek ellenére rengeteg sörös legenda kering róla. A németek, csehek és belgák vitatkoznak eredetén és igyekeznek a magukénak mondani.
Gyakori és óriási lakomáin rengeteg sört fogyasztott. Feljegyzések szerint egy alkalommal, 144 korsóval ivott meg.
A serfőző mesterek patrónusuknak a legerősebb embert akarták kiválasztani. Ezért egy alkalommal sörversenyt rendeztek. A résztvevőknek a vállukon egy hatalmas söröshordóval két kőhajításnyi távolságot kellett megtenniük. A legerősebbeknek sem sikerült eljutni a célig. Gambrinusnak pompás ötlete támadt; a mellére kérte gördíteni a hordót, majd hátradőltében az utolsó cseppig kiitta azt. Ezután az üres hordót könnyedén bevitte a célba. Hát így lett ő a sörösök örök patrónusa.
Egy másik olyan szent, akit nótáinkból is ismerünk. A négy nagy –üsttel, katlannal és egyéb könnyen tűzvészt okozó eszközökkel dolgozó - szakma védőszentje: a kéményseprőké, a téglaégetőké, a henteseké és a sörfőzőké. A sörfőző címereken égő épülettel, hátán kis puttonnyal, vízöntés közben ábrázolják.
Flórián a mai Felső-Ausztria területén született. Fiatalon lett a római hadsereg tisztje, a Caecia erőd parancsnoka. Az erőd egy nap kigyulladt, de Flórián szakszerű irányítása mellett katonái gyorsan elfojtották a tüzet. Később szolgálataiért a császártól nagy birtokot kapott.
Lakhelyének tartományi helytartója 40 keresztény katonát arra kényszerített, hogy válasszanak Krisztus és a császár között. Mikor a kereszténységet választották halálra ítélte őket. Flórián felkereste a helytartót, hogy kegyelmet kérjen katonáinak, de a helytartó neki is nekiszegezte a kérdést. Szent Flórián vállalta keresztény mivoltát, így megbotozták és halálra ítélték. Malomkövet kötöttek nyakára, majd az Enns folyóba akarták taszítani. Mivel egy bajtársa sem vállalta, egy ismeretlen katona lökte a hídról a folyóba, aki viszont, mikor utána nézett, hogy lássa elmerülését megvakult.
A dalmát származású Adorján Európa-szerte tisztelt serfőző szent, kapcsolata a sörfőzéssel és a sörrel nem tisztázott. Patrónusa még a börtönőröknek, futároknak és a mészárosoknak.
Annyit tudni róla, hogy római katonaként lenyűgözte őt a kínvallatott, megégetett keresztények állhatatossága. Megtagadta a császárt és Jézusnak ajánlotta magát. Tettéért kardélre hányták, fejét, karjait levágták. Felesége karjaiban halt meg.
Bencés apát a VIII. sz.-ból. Baljában csapos hordócskával, jobbjában vándorbottal ábrázolják. A legenda szerint zarándokok és koldusok szomját oltotta és gyógyította őket ispotályos serével. Hordója sosem ürült ki. /Azt hiszem, elkelne egy ilyen edény a háztartásban, pusztán orvosi célokból/
Szent Arnold Metz püspöke volt. Halála után földi maradványait a templomkertből a templomba akarták áttelepíteni. A szertartás napján nagy forróság volt, az ólomkoporsó pedig különösen nehéz. A legenda szerint egy koporsóvivő felsóhajtott: „Jézusom, bárcsak ihatnék egy jó hideg sört!”
Abban a pillanatban hideg sör ömlött ki több sugárban a koporsóból, elárasztva a tikkadt cipekedőket. Újabb csoda és újabb szent született.
Bencés pap volt, Meissen püspöke. A IV. Károly és VII. Gergely pápa között folyó invesztitúra harcban a pápa mellé állt. Erre a császár letette a püspöki székből, temploma kulcsát az Elbába dobatta. A kulcs azonban csodás módon megkerült – egy hatalmas hal gyomrából egy korcsmában! Azóta tisztelik serfőző szentként és ábrázolják könyvvel és hallal a kezében.
Hildegard bencés apácafőnöknő említi először a komlót, mint a sör fűszerét. „A komló, ha sörbe tesszük, gátat szab a rothadásnak, és a sör tartósabb lesz tőle.”- írta. Hildegard óva intette híveit a mértéktelen vízivástól, helyette inkább a sört ajánlotta. /Persze, mielőtt örülnénk, hogy igazolásunk van az ivásra - tette ezt azért, hogy megóvja őket a vízben található fertőzésektől! Tegyük azért hozzá, hogy a főnökasszony 81 évet élt, ami XII. sz.-ban nem semmi!/
Az írországi Szent Brigid apácafőnöknő csodája talán a legszimpatikusabb mind közül. Mikor egy forró napon azt tapasztalta, hogy betegei, ápoltjai megszomjaztak a fürdés után, Krisztus áldásával a fürdővizet sörré változtatta. /Legyünk őszinték, egy ilyen feleség lenne minden férfi álma!/
Utoljára hagytam Szent Nikolaost, gyermekkorunk kedves Mikulását. Bizony-bizony ő is a serfőzés szentje! A kisázsiai szent legendája szerint –az ördög incselkedése nyomán- három erényes lány a bűn útjára akart lépni, hogy vén, elszegényedett szüleiket megsegítsék. Nikolaos este titokban aranypénzes erszényt tett be az ablakukon, ezzel megmentve őket a szégyentől.
Később a hagyományban a pénzes erszények aranyalmákká alakultak, majd árpával teli zsákokká. Így lett Miklós a gabonafélékből készült italok – pl.: a Vodka- védőszentje.
Ez lett a serfőző-legenda alapja is.
Budapest, 2004. április 12.