Stenzel Sándor:

Dénes és az államvizsga

Húszegynéhány éves barátunk a Dénes

Sok tudást szerzett meg államvizsijéhez.

Fölvette hát hősünk legszebbik ruháját,

Összpontosította minden kis tudását.

Izgalommal tele a vizsgára elgyütt,

S kinn remegett Ő is barátival együtt.

Tételekhez tud Ő okosakat szólni,

Próbál ezért végig csak Joóra gondolni.

Ismeri a “leckét”:Hosszan kell mesélni,

Csak a STECO súlyáról nem szabad beszélni!

Megy ám a számolgatás;hány perc benn egy ember?

Melyik az a jó tanár,aki nem ver szemmel?

Az egyiknél pisztoly van,a másiknál cigi,

A síkfotót elrontani; igazán nagy ciki!

Jönnek ki kik végeztek,vigyorognak jókat,

A kintiek cidriznek:mit mondjanak Joónak?

Melyik tételt húzták ki?-kérdezgetik egymást,

Nem kell azt már tanulni,csak mi maradt, nem mást.

Az a diák-gondolat:Ki már csak nem vágnak!…?

Persze közben megy az ima; ezt hívják ám drukknak!

Dénesünkre kerül a sor,megremeg a lába,

Bebotorkál a nyomorult, a sok tanár benn várja.

Mivel elötte már sok vizsga lezajlott,

Szegény jó tanároknak a háta igen sajgott.

Nem babonás Dénesünk,de tételt balkézzel vesz,

Tegnap kakast áldozott,érzi nagy gond nem lesz.

Elkezdődött tehát néki is a vizsga,

Született a négy tantárgyból sok-sok irka-firka.

Itt a hős Dénesünk keményen helyt állott,

Tíz oldalon keresztül írt kétszáz badarságot.

“Nem izgatom magamat”-így okoskodott Ő,

-Majd ha szóban mesélek, az lesz ám a döntő!”

“No,jöjjön kedveském!Próbáljon szerencsét!”

Dénes ezt hallva majd kilehelé lelkét.

“Lássuk,mit tud Dénes!”-így az elnök szava,

-Mert már mennénk ebédelni,azután meg haza!”

Elkezdi hát Dénes Ádámtól-Évától,

Úgy, hogy a szaktanár futna a világból ,

De türtőzteti magát,mosolyogni próbál;

Mint a zenész ha diákja elakad a dó-nál.

“Mi a következő?”-bök a tételekre,

Nem szívesen gondol az eljövő percekre.

Dénes az elöbb tudásából sorsolt,

Majd most előadja,amit ide gondolt.

Az illetékes tanár a nyakkendőjét oldja,

Hősünk el is hallgat,magát el ne szólja.

Jönnek már a kérdések, egy jobbról, más balról;

Dénes most nem különbözik egy tátogó haltól.

Hol bólintott csórikám, hol csak felnyöszörgött,

Agya végig szegénynek össze-vissza pörgött.

A komoly bizottság jó szándékkal bámult,

Míg Dénesünk búsan állt, mint egy agyalágyult.

Szépszerével vigyorogva, okoskodván nézett,

Közben pedig arra gondolt; elmegy tengerésznek!

Feltette Ő a kérdést: ”Akar geós lenni?”

Ám az egyik rendes tanár tovább akar menni.

Szívét hála járja át, megnyugszik a Dénes,

Izgalmai ellenére mosolya lesz széles!

Amiről most beszélni fog, az igazán mesés,

Minden kicsi gondolatot hosszasan kiveséz.

„Csak most ne szólaljon meg”-gondolja Ő-„senki!”

„Bár az egész tétel-téma a könyökömön Jenki!”

De mivel-mint már mondtam -a bizottság fáradt,

Déneshez nincs több kérdés, nyugalma szétárad!

Kijön ám a folyosóra, oda jönnek mellé,

Dénes mint valami hős, döngeti a mellét.

Az értékeléskor volt még néhány nehéz perce,

De végül is jól ment neki ez a vizsga, persze.

És a szaktanárok hátul mosolyogva álltak,

Mint az őrangyalok, akik Dénes mögött jártak.

Vissza a felszólalásokhoz