Stenzel Sándor as. Grafi:
Elvégre
mérnök vagyok
Csöpögött a csap. Először csak csipi-csöpi-csöpörgött, de rövid időn belül csurgássá duzzadt. Valamit kellene csinálni a csappal, és ha már lúd, legyen kövér; cseréljük ki a régi 30 éves munkalapot, mosogatót, csaptelepet. Anyukám hosszas unszolására elgondolkoztam mi is ilyenkor a teendő, elvégre én vagyok a mérnök a családban.
Néhány telefon után körvonalazódott; ha méretre vágom és beillesztem az új munkalapot, leszerelem a régi csapot és mosogatót, megveszem az újat, akkor azt bármelyik szerelő potom 10.000 ft-ért beszereli. …és ugye a vízvezeték szerelő nem vállal famunkát, az asztalos meg csőszerelést. Így biztossá vált; megcsinálom én egyedül az egészet, elvégre mérnök vagyok.
Az Obiból beszereztem egy szúrófűrészt, mondván jó befektetés, bármikor kellhet. Fűrészelhetek vele mindenféle dolgokat, jó az valamire, vagy bármi másra. Csapot és munkalapot a Baumaxban, mosogatót a Praktikerben, sört a Sparban vásároltam. És aztán nekilendültem.
Hely hiányában, az előszobában két széken és egy hokedlin kezdtem 56 x 120 cm-esre szabni a munkalapot az új fűrésszel. Precízen derékszögű vonalzóval kimértem és behúztam a vágóvonalat. Göndörödve nem a forgács szállt, hanem a fűrészpor. Fél perc alatt úgy belepte a szemüvegemet, hogy csak sejthettem a berajzolt irányvonalat. Ennek ellenére a dolog simán ment, elvégre mérnök vagyok.
Második lépcsőben munkalapon kellett olyan rést vágnom, amibe az új mosogató kerül. Az új mosogató helyzetét viszont a régi lefolyójának helyzete határozza meg. A két rendszert tehát egy pont körül kell összeforgatni, de ez nem gond elvégre mérnök vagyok. Megkértem Anyukámat, hogy képezzen egy helyi függőlegest a lefolyóból egy fakanál segítségével. Ezen pont ortogonális koordinátáit meghatároztam a colstokkal az I., - más néven a régi mosogató – rendszerben. A koordinátákat derékszögű vonalzóval felszerkesztettem a munkalapra. Immár megvolt a két rendszer közös pontja.
Ezután a közös ponttól lemértem a II. – más néven az új mosogató – rendszerben az új mosogató sarkainak ortogonális koordinátáit és ezeket is felszerkesztettem a munkalapra. A pontokat összekötve megkaptam a kivágandó területet. Anyukám megkérdezte, hogy nem lett volna egyszerűbb, ha simán körberajzoljuk a mosogatót, de lehurrogtam, hogy elvégre én vagyok a mérnök.
Kifúrtam a négy sarokpontot és újra a fűrészhez nyúltam. Vigyázva, hogy a hokedlit ne vágjam ketté, elkezdtem a négyszögletű rés kivágását. Minden simán ment, mígnem az utolsó kivágandó 30 cm-hez nem értem. Ekkor a munkalap kettétört és egyik éle a bal nagylábujjamon landolt. Egy 10 perces egy lábon ugrálás következett vörös fejjel, némi ordítással fűszerezve. Kissé elment a kedvem az egész szereléstől, de hát a problémamegoldás a mérnök legfontosabb feladata. Úgyhogy ittam egy sört és leápoltam a véres lábamat.
Úgy gondoltam, hogy ha nekem rossz, mindenkinek sírni kell; így elzártam a vizet a házban. A hírt mint a véres kardot Anyukám vitte körbe a négy emeleten.
Megkezdődött hát a második felvonás; a vízvezeték szerelés. Némi birkózás után minden csavar és hollandíner engedett. Hja, kérem elvégre mérnök vagyok.
A vezetékekben tehát nem volt már nyomás…csak víz. A felmosás után lefeszegettem a régit és felraktam az új munkalapot. Beleillesztettem a lego módjára összeszerelt mosogatót és csaptelepet. Nem volt nehéz, mivel a munkalap hál’ istennek törött volt. Mikor alámásztam, hogy a régi szifont összecsavarjam az új lefolyóval, ért egy kisebb agyi trauma. Enyhe eszelős röhögő görccsel másztam ki a kredencből, mivel a két szerelvény kb. 4-5 cm-rel nem ért össze. Ez ugye, egy zártkerti részletmérésnél az F2-es szabályzat szerint bőven hibahatáron belül van. Megbizonyosodtam tehát arról, hogy a csőszerelők nem az F2-es szerint adják le a munkáikat! Könnyű nekik, mert hát a mérnök itt én vagyok.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a mosogatóhoz kapott flexicsövekben is volt 5-5 cm távmérési hiba.
Gyorsan műszaki rajzokat készítettem a jelenlegi állapotról; hol van hollandíner, hol van menet, zsebre raktam pár toldalékot és nosza, véresen, koszosan, fűrészporosan irány a legközelebbi Obi áruház.
A boltban elcsíptem egy eladót és a rajzon elmutogattam neki, hogy :”tetszik látni, ez a fiú cső, itt a lány cső, és ide közéjük kéne valami, amivel összedugom őket!” A fickó egy lépést hátrált, hogy jobban végigmérjen. Biztos látta rajtam, hogy a műszaki felsőoktatás terméke vagyok. Azért próbált segíteni.
Így kisvártatva újra a kredencben voltam és káromkodva próbáltam összetekerni a flexicsöveket.
Ekkor fényesség támadt a bejárati ajtóban és újkori messiásként belépett a házunk önkéntes házmestere. Régi szaki, jó munkásember. Míg én izzadtan másztam ki a mosogató alól egyetlen pillantással felmérte a csatatérjellegű konyhát. Megcsóválta a fejét a munkalap törése láttán, hümmögött egy sort a csálé csöveken.
„ - Mi a Te foglalkozásod?” – kérdezte. Megmondtam. Ő lebiggyesztette szája sarkát.
„- Ha esetleg tisztességes melóra akarsz váltani, a gyárban most keresnek segédmunkásokat, beprotezsállak.”
Ezután bemászott a kredencbe, helyrerántotta és rögzítette a mosogatót, a szifon fölött elfűrészelte a régi csövet és belefogatta az újat. Ezalatt az én tisztem volt a szerszámok adogatása, ami ugye nagyon fontos és felelősségteljes munka, de elvégre mérnök vagyok.
A szaki fél óra alatt végzett. Sehol egy vízcsepp. A házbeliek fellélegeztek, mert újra kinyitottuk a vizet.
Mikor megjött a nyomás és az új csapot tekergettük, rémülten mutattam az önkéntes jótevőnek, hogy nincs melegvíz. Megvizsgálta a problémát és így szólt:
„Van melegvíz, csak fordítva kötötted be a csöveket.” Zavartan mondtam neki, hogy nem számít, most már ne kezdjük előröl. Mikor elment kimerülten odaléptem az új csaphoz és a hideg – meleg és meleg – hideg vizet próbálgattam.
„Nem gond – mondtam Anyukámnak – hiszen ahogy a geodétát a fordított állású kép sem zavarja, ezt is meg lehet szokni.”
Elvégre mérnök vagyok.
Budapest, 2003.augusztus 10.