Stenzel Sándor és Kiss Viktor ötletéből írta:

 

Stenzel Sándor

 

Halottakról jót vagy semmit

 

 

 Megrendülten és mélyen megtört szívvel állok barátom Jópofa Jenő előadóművész friss sírjánál. Komoly megtiszteltetés, hogy én mondhatom el a búcsúbeszédet.

 Milyen is volt Jenő? Nagy szíve volt. Szívénél már csak mája volt nagyobb. Mert hát valljuk be, megitta a magáét. De hát ki nem issza meg a maga 1-2 liter pálinkáját az esti pornófilmhez!

 De részegen sosem ment ki a színpadra. Mert nem tudott. Ilyenkor mindig én vittem fel.

 Drága Jenő a munkájának élt, az utolsó pillanatig dolgozott. A színpadon érte a halál. Az aznapi 13. hakni fellépésén.

 A szakmában nem is volt riválisa! Volt viszont pár kigyúrt, kopasz barátja.

A teljesítményt többre tartotta, mint a pénzt. „A maximumot nyújtom, a maximumot fizessétek!” – mondogatta mindig.

  De volt is vitalitása rengeteg! Az otthoni családapa szerep mellet maradt energiája a két fiatalkorú ázsiai szeretőjére is!

 Imádta barátait. Bőkezűen segítette őket. Azonnal adott kölcsön ha megszorultál, 60%-os kamatra! Mert ilyen volt Ő! Szeretett segíteni az embereken. Ezért is nyitott zálogházat a nyomornegyedben. Egy modernkori Robin Hood volt.

 Emellett Jenő megmaradt egyszerű embernek. Nagyon szerény volt. Utálta, ha felismerik. Ilyenkor a rajongóit a testőreivel zavartatta el. Igaz, hogy annál hogy felismerik, már csak azt utálta jobban, ha nem ismerték fel! Mert jól tudta, hogy neki a közönségért, a közönségből kell élnie. Ezt sokszor hangoztatta is limuzinja hátsó üléséről, mikor védelmi pénzekért a szegénynegyedbe hajtatott.

 Fellépett a drogok ellen is! Felvásárolta az utcákról és maga szívta el, hogy nehogy gyerekek kezébe kerülhessen az árú! Egyszerűen ilyen volt!

Mindig az első sorban vett részt a másságot hirdetők felvonulásán. És itták szavait és minden ember rá figyelt! Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni, ahogy középen állva a  „Buzeránsok haza!” jelszót kiabálta.

  Végezetül a humora! Egy temetést is meg tudott nevettetni! Meg is történt egyszer. A ravatalozóban a koporsóhoz hajolva felkiáltott: „Uramisten! Ez mozog!” Mert ez volt Jenő! Istenem mennyit kacagtunk! Emlékezzünk kegyelettel egy jó emberre! Jenő! Hamarosan találkozunk! Főleg ha holnapig nem tudom megadni a tartozásom a barátaidnak…

 

 

                                                                                                                           2002.06.27.

                                                                                                  Előadva: 2002. december 6.

 

 

 

Etalon részeg jelszó: NEM NYAFOGNÉK, DE MOST MÁR KÉT SÖRT!

 

Vissza a felszólalásokhoz