Stenzel Sándor as Grafi:
Mérni vagy nem mérni?
(A Hamlet nagymonológja után szabadon)
Mérni vagy nem mérni, az itt a kérdés!
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Mérése minden nyűgét s nyilait,
Vagy ha kiszáll tenger iránya ellen,
S radírt ragadva véget vet neki?
Megmérni-kikefélni, semmi több;
Vagy számológép által elvégezni mind,
A második távcsőállást,
S a zenit,- vagy magassági szögeket.
Oly cél ez, minőt óhajthat a geós:
Megmérni-elszunnyadni és aludni.
Talán álmodni -Ez a bökkenő!
Mert, hogy mi álmok jőnek a műszerdobozon,
Ha már lezártuk benne a teodolitot?
Ez visszadöbbent, E meggondolás az,
Mi a geóst méréskor ébren élteti:
Mert ki viselné a közepelés sorscsapásait,
Tanár bosszúját, a hibajegyzék dölyfét,
Utált ZH kínját, félévi halasztást,
S a GH packázásait.
S mind a berugás, mellyel méltó alanyok,
Bántalmazzák a tikkadt agysejteket,
Ha nyugalomba küldhetné magát
Jegyzőkönyv keféléssel; ki hordaná e terheket
Izzadva, nyögve gyakorlat fáradalmain?
Számításunk a mérés utáni
Valamiről: a „megismert tudomány”,
Melyből a balek nem sokat ért,
S az idősb diák inkább elfogadja.
Eképp a csalás
Belőlünk mind számtanzsenit csinál,
S az elszántság erősíti jellemünk,
Mely tanárainkat halványra betegíti.
Ily kozmetika tehát nagyszerű:
Sok rossz mérést kifordít medriből,
S elnyeri a „MŰVÉSZET” nevet!
-De csöndesen:
A szép Gyenes Robi jő!
Jó tanársegéd, imádba legyenek foglalva minden bűneink!