Stenzel Sándor as Grafi:
(A Mama után
szabadon)
Már egy hete csak a Leicára gondolok,
Mindig meg-megállva,
Műszerlábakkal a kézben,
Mentünk a terepre, mentünk serényen.
Én még őszinte ember voltam,
A mérőtársamra jól begurultam,
„Hagyja a fejelőkövet másra!
A műszert tegye fel a lábra!”
Ment messze a prizmával némán,
Hiába integettem nem is nézett én rám.
S én kiáltok, rekedten, huhogva:
Induljon már el a további pontokra!
Innék egy sört! És még nem késő!
Hűtőtáskájával igazi óriás Ő!
Hűvös az üveg a forró nyári légben,
Sörnyitót látunk a jelzőkő élében.