Stenzel Sándor as. Grafi:
A gonosz boszorkának nagyon rossz kedve volt. Lerohadt a varázsseprűje. Hiába fektetett súlymátrixot a seprű minden egyes elemére, hiába próbálkozott a hisztogramm-transzformációval, sőt megpróbálta sorok szerint kinullázni de az eredmény ugyanaz volt. Az a rohadt seprű nem indult, pedig fontos lett volna, hogy időben elinduljon a XIII. Boszorka Bálba.
Boszorkánk vígasztalhatatlan volt. Az sem dobta fel,
hogy néhány kiegyenlítetlen tanársegédet és tanszéki mérnököt békává
változtatott. Ezután csak hogy lekösse magát megpróbált elmélyülni a
valószínűség számításokba, de miután három órán át hiába hajtogatta a
STATISZTIKOJ SEMENTER NEM kezdetű varázsigét feladta. Ennek megértéséhez az Ő
természetfeletti hatalma is kevés volt-majd belesárgult.
Kis pihenő után úgy gondolta talán egy úttervvel
elüthetné az időt és rosszkedvét. Hát szakállat is eresztett mire ki tudta
számolni a méretezést. Úgyhogy inkább levetített néhány diát koszos földutakról és vasúti talpfáról-mígnem a diavetítője ki
nem vágta a palota és a környék áramellátását.
Rájött ,hogy hangulatát az anyafölddel való
érintkezés jobban feljavítaná, ezért kiszaladt az udvarra és megpróbálta-
szemüvegét hol orrára csúsztatva, hol fejebúbjára tolva- felismerni a réti
csernozjomot. Amit talált az ugyan barna volt és zsíros, de nem növényi
eredetű. Ez aztán felidegesítette és egy böszme nagy fúróval addig furkált
lyukakat a földbe, míg el nem talált egy vízvezetéket.
Ezek után felment a toronyba és haját Travoltás frizurára alakította. Ettől aztán Tánczos hangulatba került és különböző libella műveleteket kezdett végezni. Még énekelgetni is kezdett:”Sej irányszög, dudam-dudam, sej távolság dudam-dudam, sej kooooordináta”- s ekkor kizuhant az ablakon. Esés közben megállapította, hogy klassz légifotókat tudna most csinálni. Narancssárga műanyag ujjacskát ábrázoló varázspálcájával még beintett egy arra repülő csodálkozó galambnak majd leért. Szandálos talpra esett.
„-Ez egy jenki esés volt” - morogta lenn –„a belem
jenki! Igaz cicus?” - mordult rá fekete macskájára, aki erre felborzolta szőrét
és befordult az ajtótábla síkjába!
A boszorka visszament a házba, kedvenc szobájába.
Felült a radiátorra és rágyújtott egy Symphoniára. Bágyadt félmosollyal gondolt
vissza a tavalyi Boszorka-Bálra és arra milyen ügyesen járta a kacsatáncot.
Mikor végzett dobozzal megkereste a zárlatos
seprűt és elé állt:
„-No, kedveském ezt így nem lehet csinálni”- mondta
kimérten, és egy 15 oldalas hibalistát lóbált meg előtte és fegyelmivel fenyegetőzött.
A seprű erre némileg megszeppent és elgondolkodott.
Rémlett neki, hogy a seprű-etikából tanulta, hogy minden seprű a boldogságot
kutatja. Abba viszont nem fér bele egy fegyelmi. Ezek után fogta magát és
megHelmert-transzformálta cirokfejét.A boszorka elégedetten látta ,hogy
munkaszervezésben nincs hiba.
Mikor a seprű elkészült, ment vele egy csonka fordulót
és örült, hogy el fog tudni menni a XIV. Boszorka Bálba. Felment hát a toronyba
készülődni, de dühösen vette észre, hogy a varázstükre is zárlatos lett. De
ez már egy másik geós történet….