Tüzesen süt le a nyári nap sugára,

Az ég tetejéről a földmérő brigádra,

Felesleges totóznunk, hogy mit is iszik vajon,

A geóscsapat sutyiban az üvegből oly nagyon.

Munkavágy tüze ég fiatal szívében,

Felállt hát a műszer a falu végében,

Faluvégen így pár geós heherész,

Sörrel a kezében szanaszét heverész.

Falu végén kurta kocsma,

Ott rúg be a fele banda.

A hangulat is klasszabb lenne

Ha Gyenes nem közeledne;

„Hol vagytok Ti geós mérőtársak?

Közületek csak egyet is itt lássak!

Nem azért vannak ezen gyakorlatok,

Hogy kocsmában ülve mérést számoljatok!

Suhannak a kiegypéldák, mint megvadult lovak…

Bányászkobak, sárga bányászkobak.

Reszket a bokor, mert

HP-ra hajlott rá.

Reszket a bokor,

mert egy geós rángatá.

Eszébe jutott

Az elődje mamája

A pont a bokornak

Hogy került alája???

Ej, mi a kő! Kerttulaj kend!

Egy prizmabot maradt ott bent!

Adja ki, hisz isten jót ád,

Vagy ellátjuk a kend dolgát!

Ha geós vagy, légy geós,

S ne félénk gyönge lány,

Kit kény és kedv szerint hajt,

Egy házőrző idébb-odább!

A legtöbb eb csak csahol!A bátraktól szalad,

Kerítést mássz hetykén…

S közben ne hagyd magad!

S ha süvölt a zivatar,

A felhős ég alatt,

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? Mienk

A kocsma szöglete,

Terepi pótlékunk,

Fele folyik ide.

Életét így méregeti,

És ha megindul az est,

Lumpolni sosem késő,

Mulatozni sose rest.

A földmérő már csak ilyen

Mert geósnak születék,

S geósnak nagy mondása:

„Ej, ráérünk arra még!”

Vissza a felszólalásokhoz