Stenzel
Sándor:
A sukorói geodéták
(A wales-i
bárdok után szabadon)
Léptet fakó Ladán:
„Hadd látom, vajon ki méri
fel
A Fejér-tartományt?”
„Van-e ott SP és helye jó?
A gaz körötte jó kövér?
Kell-e torok megöntözés?
Vagy kocsma mely bort
kimér?”
„S a nép, a geodéta nép,
Ki tikkadt-e rajt?
Hogy felég a napon, vagy
estére
Bűzlik majd mint a sajt.”
-Sukoró, valóban Te geós,
Mire vágysz azt benne lelsz,
Dákót, golyót s vedelni jót,
S a nép, a sukorói nép,
Oly boldog szinte sír,
Házai mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sír.
Németh Gyulánk, geo-tanár
Léptet fakó Ladán,
Körötte csend, amerre ment
A mérő-tartomány.
Sukoró hát a hely neve,
Hol sok geodéta szállt,
Sukorón ébred a sok diák,
S várják a tanárt.
Ni-nullát, Tahit és Teo-t,
Mi geós agy ingere,
Sok mérő csoport, száz felé
hord,
Hogy nézni is tereh!
S mind miket e szép szakma,
Mérni valót terem.
Kell hát a bor, az agyunk
forr
A vettani hengeren!
„Kedveskéim, hát senki sem,
Számít közép hibát?
Kefélni jegyzőkönyvet nem
lehet!
Hát figyelek ezután!”
„Sört és bort s mi az ég
alatt,
Májuknak kellemes,
Azt látok én, de-az ördögbe-
A mérésük nem helyes!”
Egymásra néz a sok diák,
Majdan mérő urak,
Orcájukon a félelem:
„Sör már alig maradt…!”
Szó benn szakad, hang fenn
akad,
Lehelet megszegik.
Ajtó mögül bátor geós
Elé helyezkedik.
„Itt van tanár úr ki
Tetteink elzengi, ”-szól a
tag,
Agya pörög, halkan köhög,
Majd monológba kap:
„-Zöld fény zörög, UFÓ
dörög,
S az irányba száll,
Kinyílik s gyűl az UFÓ-had,
De mi csak mérünk tovább!-
-Levágta búzák ezreit
Halomba, mint kereszt;
Egy TERMINÁTOR, aki él,
Mi csak mértük egyre ezt!-
-Durván fújt a tájfun szél
A műszerállás felé,
De mi csak mértünk s nem
Panaszunk nyög belé!-
-Földrengés jő! Ó, Földanya,
Mérnünk kell, s egyre ráz!
De mért mert kell; e kis
csoport
S neveti a halált!-
-Villám cikáz, és egyre vág!
Dörgött is kondulót!
Villámcsapás után is
Mértünk új fordulót!-
-Ötven bizony dalolva ment
Lángsírba mérni hát,
De megtörtént a szörnyű baj:
Megittuk a piánk!-
-Sör nélkül hát elfogyott,
Minden energiánk,
S úgy kúsztunk hazáig,
Mint elgyengült lián!-”
„Megértem én!” -s nem kiabál
A tanár, nincs rettenet.
Diák volt Ő is egykor rég
S ismert is sok éneket.
S Németh Gyulánk, geo-tanár
Vágtat fakó Ladán,
S mosolyogva gondol arra;
A csapat milyen vagány!