Stenzel Sándor a. Grafi:
Empírikus úton összegyűjtött tapasztalatok a főiskolán
A gyakorlatokról és előadásokról:
Ahány
késés, annyi megható történet.
Ha
a tanár előadása folyamán kiejti azt a mondatot egy levezetésre, hogy „ezt nem
kell tudni vizsgára”, jó lesz vastagon bekeretezni, mert tuti a tételsor első
három bekezdését tartjuk a kezünkben.
Eleink
azért nem azonnal az elektronikus mérőállomást, vagy a GPS-technológiát
találták fel, hogy nekünk minél több műszer-matuzsálemmel kelljen megismerkednünk,
illetve azokkal piszok körülményesen méréseket végeznünk.
Amit
a tanár előadása elején hosszasan magyaráz, az az évfolyam számára teljesen
nyilvánvaló. Amire az óra végén nem marad idő, de „nézzék meg a
jegyzetben”-ként van aposztrofálva, abból természetesen egy árva szó sem
érthető.
Ha
a tanár számodra érthetetlen, talán rejtjelezett hangokat ad ki magából az nem
azt jelenti, hogy már merül benne az elem, hanem egyszerűen valószínűség
–elmélet előadáson vagy.
A
fotó műszaki abban hasonlít egy CD-re, hogy ennek minősége sem romlik a
sorozatos másolások során.
Egy
leadandó feladat határideje az az időpont amely előtt 24 órával a hallgató
agyában felötlik a költői kérdés: „Nem kéne összecsapni valamit?”
Kizárt
dolog, hogy az útterved leadás előtti estéjén a keresztszelvényre helyezett,
tisztának tűnő kávéscsésze ne hagyjon koncentrikus kávé-köröket a legfeltűnőbb
helyen.
Egy
átmulatott éjszaka utáni gyakorlaton a legvalószínűbb, hogy egy kis
brillírozásra
kiszólítanak a táblához. Minél másnaposabb/részegebb vagy ennek esélye
négyzetesen nő.
A
kollégium a második otthonunk.
A
főiskola a harmadik. Mér’, legalább benne van az első háromban..!
A
kocsma az első.
Főigazgatói
szünetet arra és csakis arra a napra/napokra rendelnek el, ami számodra a
legkönnyebb az órarendben.
A
vizsgákról és puskázásokról:
A vizsga az a hely ahová a hallgató lélekszakadva rohan, hogy odaérjen, aztán még félórát várakozik, míg elkezdődik. Minél inkább rohan, annál többet várakozik. Majd a várakozás utolsó 5 percében tudja meg társaitól, hogy új tételsor van érvényben.
Olyan vizsga még nem volt, ami pontosan kezdődött volna. Kivéve az, amiről a hallgató másfél percet késett. Általában ez olyan tanárnál fordul elő, aki ezt nem tolerálja.
Egy
jó diákot nem kell megbuktatni ahhoz, hogy ráébredjen; mindig a tanárnak van
igaza.
A
teszt jellegű vizsgák annyiban különböznek a szerencsejáték-automatáktól, hogy
a hallgató pénzét csak késleltetve és UV-csekk formájában nyelik el.
Ha
egy írásbeli elégséges ponthatára: 71 pont, vagy 51%, akkor neked tuti, hogy 70
pontod, vagy 50 %-od van.
Matematikailag,
ha a ponthatár x, akkor a te pontjaid száma x-1. Némi vigaszt
nyújthat, hogy jó alapod van a pótvizsgához.
Amennyiben
találsz egy olyan –a tanár által észre nem vett pontot, ami a ketteshez elég
lenne-, és amit a csoporttársadnak megadott és szólsz, akkor csak azt éred el,
hogy tőle is elveszi a pontot. Ha mázlid van a társad jegye is egyel rosszabb
lesz és csak most tudod meg róla, hogy szabadidejében tek-wan-do-t oktat.
A
vizsga előtt legjobban siránkozó hallgatók írják/felelik a jeles vizsgák
98%-át.
A
vizsgázó diák a szóbeli előtt nagyjából sejti, hogy hányast fog kapni.
Ezzel szemben a vizsgáztató már pontosan tudja, hogy hányast fog adni.
Az
olyan tétel, amit szóról szóra bevágtál, biztos nem szerepel a te tételeid
között. Bezzeg azok, amiket csak fogmosás közben reggel futottál át – mondván
tuti nem húzod őket – alkotják vizsgád gerincét!
Az
elégtelen beírása a tanár számára háládatlan feladat, de higgyék el az indexet
odanyújtani érte még háládatlanabb.
Igyekezz
az elsők közt vizsgázni; a tanárok hamar kifogynak a primitív mentőkérdésekből.
Ha
könnyűek a minimumkérdések, akkor csak azt hiszed, hogy könnyűek a
minimumkérdések.
Egyes
tanároknál a szóbeli vizsga olyan mint a halálraítélt utolsó szavai; lehet az
fellengzős, és szép, az végeredményen nem sokat változtat.
Az
a tanár, aki ki akar vágni, az úgyis megteszi, próbálhatsz bármit, míg aki át
akar engedni, annál nagyon kell hajtanod, hogy kivágjon.
A
puskaírás művészet. Célja átvágni a tanárt. Hát vágjuk át a tanárokat!
Lehetőleg
ne mindet a nyakánál!
A
puska mérete nem lehet sem túl nagy sem túl kicsi; a nagyot meglátják a kicsit
te nem látod meg.
Ha
valaki csak annyit készül, hogy lefénymásolja társa puskáját, az biztos hogy
két jeggyel jobbat kap, mint az akitől lemásolta.
Naiv
az a tanár, aki azt hiszi, hogy nála nem lehet puskázni. Az ilyen naiv
tanároknál lesz a legmagasabb a jeles vizsgák száma.
Mikor
már minden tételt berántottál vesz észre a tanár.
Végezetül:
Puskázni
olyan, mint az oroszlánvadászat egyetlen tölténnyel; nem lehet hibázni.