Stenzel Sándor as. Grafi:
Egy diák gondolatai pótvizsga elött
(Petőfi: István öcsémhez –
után szabadon)
Hát, hogy mint lehetsz drága
Pityukám?
Mostanság gyakran gondolok
Reád,
Főleg, így a gyakUV után,
Kedvem is derűs, sőt már-már
vidám,
Olvasom jegyzeted az éj
óráinál
S Rád gondolok, hogy vajon
mit csinálsz.
Máskülönben volna ám jobb
dolgom,
De tudom, a pótvizsgán sokat
kell izzadnom,
Örökös törődés éjjel és
nappalom,
Amíg a kvázárokat kívülről
nem fújom.
Ötös lehet még? Van aki ezt
hiszi,
De pótoló hármasnál többre
már nem viszi.
Miért nem szeret engem joó
Istenem
De van módom sorsomon
enyhítenem;
Agyamat a felesleges
fáradástul én,
Egy jófajta puskával
fölmenteném,
Nem fáj nekem, mert nyugodt
éltemet,
Múltkori egyesed keseríti
meg.
Tégy ellene, amit tenni bír
erőd!
Puskámat eldugom s nem látod
meg őt.
„Segíts, hát magadon, Isten
is megsegít!”
Ezt mondják s így teszek a
kutya mindenit!
S hogy mi vagy nekem? Azt el
nem mondhatom,
Mert nincs arra szó, nincs
arra fogalom!
Vizsgádon jöhet még
győzelem, vereség,
Enyhülést mindenképp a
kocsmában keresék.
Holnap majd eldől, bús
leszek, vidám
Vizsgádon találkozunk
Drága Pityukám!