V-Strom-os korszakomban gyakran tettem kirándulásokat hazánkban és a környező országokban is. Így miután cseréltem a túra-endúrót egy robogóra már nagyon hiányzott egy hosszabb, több napos túra.
Többeknek mondtam, hogy megyek öt napra robogóval, és mindenki első kérdése az volt, hogy mivel??? A válasz megnyugtatta őket rendszerint, hiszen a 400 köbcentis robogó hívószóra már elégedetten konstatálták, ja azzal lehet. Voltak gondjaim a robogóval (Aprilia Atlantic 400 Sprint - 2007-es évjárat), de úgy éreztem ezek megoldódtak. Olasz honból érkezett a robogó tavaly, hajtás, üzemanyag-ellátó rendszer és villamossági javítgatások után alkalmasnak ítéltem egy ilyen túrára.
Csabi barátommal egyeztettünk időpontot, neki is volt egy hasonszőrű robogója (Suzuki Burgman 400), melyet kölcsönkért a feleségétől a túra idejére. A szervezés során véletlenül (???) egy korábbi endurós barátunk is csatlakozott hozzánk, és egy öreg motorossal (Laci bácsi) egészült ki 4 főre az induló csapat.
A felkészülés felhőtlen volt, a túraterv szerint többé-kevésbé Magyarország határai mentén igyekeztünk körbemenni az óramutatóval megegyező irányban. A terv készítése során túrabeszámolókat, guglis látnivalókat és forgalmász barátaim tanácsait és túraötleteit vettem sorra. A többiekkel szemben előnyben voltam- legalább is akkor még így gondoltam-, hogy én már virtuálisan a tervkészítés során körbe is jártam az országot. Tévedtem. Laci papa fejében valamennyi útvonal benne volt. Hagyott navigálni, de a gyengébb pillanataimban egyértelmű kézmozdulataival jelezte, hogy merre a helyes út. :
Fel voltam szerelve gps-sel, motoros interphone-nal, telefonnal, térképpel, stb, így útra kelhettünk.
2017. 05.24 Az indulás napja esővel indult, így esőruhába bugyolálva tankoltuk tele motorjainkat Sümegen. Az ismerkedés megtörtént, a szabályokat alapvetően abban határoztuk meg, hogy az utolsó motor kivételével mindig a követő motort figyeljük, és amennyiben elmarad, bevárjuk. A haladási sebességet a Kresz aktuális szabályaihoz állapítottuk meg.
Bakony középhegységen most kivételesen viszonylag gyorsan áthajtottunk. Üde színfoltja volt a túrának az Ajka és Herend közötti elhagyott mangánbányászati helyek és épületek látványa. Hazaérkezve utána néztem a dolognak: 2016 évben zárt be az úrkúti mangánbánya. Kár a várkastélyszerű épületekért, 2017 évben lett volna a bánya 100 éves… Első egészségügyi pihenőnket éppen a régi időket idéző Élmunkás lakótelep bejáratánál töltöttük. Hárskút és Pénzesgyőr között saját felelősségünkre használtuk a közutat. Megjegyzem ilyen táblára később is szükség lett volna az utunk során :
Kisbéren a terv szerint Magyarország mérethű makettjeit tekintettük volna meg, azonban Csabi fél 12-kor korgó gyomra miatt az ebéd miatt a keresést feladtuk. (A park a Tó mellett van, ingyenesen látogatható, a főútról a Vásártér utcán közelíthető meg.) Nem akarták a helyiek, hogy megtaláljuk a helyet, így Császárban álltunk meg egy hosszabb időre.
Henryx-City. Vissza a western-korba…
Henryx-City a netről olvasva egy csalogató vendégfogadó hely volt, így ide tértünk be. Az előzetes bejelentkezés hiányában egy gyors étkezésben részesültünk. A hely kellemes western hangulatot árasztott, így alapvetően jól éreztük magunkat. Kérésünkre 2 kurbli fordulat után elindult a gazda 1929-es évjáratú Citroen motoros Ford furgonja, nem kis meglepetésünkre.
Esőruhánktól megszabadulva folytattuk utunkat Esztergom felé, Tatabányán útközben a Turul madarat is meglátogattuk. Tarján és Tokod közötti szerpentines útszakasz nagyon jó alapot szolgáltatott a robogók tesztelésére. Nem volt módom eddig ilyen jó burkolaton ezt megtenni, így fülig érő vigyorral az arcunkban érkeztünk Esztergomba. Az Aprilia nagyon jól dönthető, stabilan tartja az íveket, a 30 egy néhány lóerős erőforrással igazi élmény a kanyarvadászat. Megelégedettséggel nyugtáztam, hogy jó választás volt ezt a típust és nagyságot választani, a forgalommal lehet haladni, a benne lévő dinamizmus a cikisebb helyzetekből is remélhetően kimenekíthet.
Esztergomnál a Mária Valéria hídon elhagytuk hazánkat, Párkányból az esztergomi Bazilikában gyönyörködhettünk. A szlovák oldalon még inkább ügyeltünk a sebességkorlátozások betartására, a településen 40 km/h volt szinte végig. Magyarországra Letkésen jöttünk vissza, az Ipoly folyó hídján. Kicsit ütött-kopott, de a Miénk. Az Ipoly mellett motorozva nagyon barátságos és rendezett településeken hajtottunk át, az erős oldalszél néha fura táncot lejtetett a motorokkal. A szállásunkat Bátonyterenye városkában foglaltam. Az oda vezető út határozottan jó állapotú, az útkörnyezet ápolt volt, a települések tiszták és vendégcsalogatóak voltak. Mindig hangot adok ennek, de imádok Nógrád megyében motorozni:
Bátonyterenye kis város Salgótarján vonzáskörzetében. A szállásunkról gyalogosan minden számunkra fontos célpont, étterek, közért, élelmiszerbolt elérhető volt, a szobáink tiszták, az esti sörök frissek voltak.
2017.05.25 Hajnalban óriási sokadalom támadt a környéken, kirakodóvásár, piac és sokaság mindenfelé. Az esti beszélgetéseinkből előkerült egy igazi bátonyterenyei ALIEXPRESS-piac. Időnk bámészkodni nem volt, de aki ilyesmire vágyik, annak kellemes időtöltés lehet.
Aggtelek és környéke volt a napi tervezett első megállóhely. Útvonalunkat a Cered- Zabar- Ózd- Aggtelek viszonylatban teljesítettük. Egy szó illik erre az útvonalra: csoda. Kiváló utakon, gyönyörű hegyi szakaszokon és völgyekben, hangulatos településeken vezetett az út, élmény volt itt motorozni a friss levegőben, a fák közé beszűrődő fényben, stb.
Aggteleken még nem voltam, így mondhatnám pipa. Kis kirakodóvásár a parkolónál és egy kissé bonyolult belépő rendszer. Valószínű a barlangrendszer is bonyolult lehet, legközelebb azt is megtekintjük. Szlovákiába a barlangon keresztül nem lehet átmenni, a határig látogathatók a belső járatok.
Jósvafő
Az ebédünket Jósvafőn, a Fogadó az öreg malomnál étteremben fogyasztottuk el. Igazi vendégszerető kiszolgálásban volt részünk, köszönjük így utólag is.
Következő megállóhelyünk Szinpetriben volt, itt a világ legnagyobb könyvét tekintettük meg, tárlatvezetéssel. A könyv méretei miatt erősen meghökkentő, jó ötlet, minőségi munkával. A gazda bemutatta gyűjteményét is, több félezredes nyomtatást, valamint igazi kuriózumokat. Gutenberg munkásságát és a nyomdaipar fejlődését is megismerhettük, a könyv csak csali volt, ezek voltak az igazi értékek (gyűjtői szemmel természetesen)
Szinpetri után Boldogkő vára felé vettük utunkat. Az eddigi útállapotokból kiindulva bátran elindultunk a térkép által jelölt legrövidebb úton. Nem kellett volna robogóval nekiindulni ennek az etapnak : Elhagyatott települések, mérhetetlen szegénység, borzasztó állapotú közutak fogadtak bennünket. Szerencsére eső nem volt, de a haladási sebességünk erősen lecsökkent 20-30 km/h-ra, sebességkorlátozás sem kellett ehhez.
Boldogkő vára
Felüdülés volt Encs után Boldogkő felé robogni. Ez sem volt túl jó, de a korábbihoz képest felüdülés. Boldogkői vár gyönyörűen szép, méltóságteljesen magasodik a dombon a Zemplén lábánál. Hangulatos sétát tettünk a vár falain belül és ismerkedhettünk a történeteivel.
Az idő hamar elrepült, így Regéc vára felé rövidítettünk Sárospatak irányába. Egy murvás út vezet fel a felújított várba, Csabi robogóval és Levi enduróval bevállalta. Szép volt, de a zárást erősen követelő "várúr" kicsit elrontotta az élményt.
Sárospataki vár
Sárospatakon a Braun panzióban aludtunk. Erika, a házigazdánk nagyon segítőkész volt, már a foglalást követően ellátott bennünket tanácsokkal, látnivalókkal. Néhány sör kíséretében az alvással nem volt problémánk.
2017. 05.26 Reggel befutottunk a sárospataki várkertbe, kicsit pihentünk a romok és a múzeum körül.
Aznapi célunk a nyírségi és a beregi rész megismerése volt, az első jelentősebb megállóhelyünk Túristvándiban volt, ahol a vízimalom a fő látnivaló.
Először motorjaink szarvát Sátoraljaújhely felé fordítottuk, ahol a környék főbb nevezetességét a kalandparkot és környezetét kerestük fel. Gyerekekkel több időre biztosan élmény-dús napot lehet itt eltölteni, de mi nyitvatartási idő előtt érkezve kávé nélkül maradtunk. Az elmaradt napi indító italt az első falvak egyikében, Karcsán a Pingvin fagyizó-ban fogyasztottuk el. A kávé mellé örömmel kóstoltuk a büfé saját készítésű fagylaltjait. Mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk ezt a helyet, a fagyi, a kotyogós kávé és a vendéglátás is kiváló volt.
Sok-sok településen áthaladtunk, jellemzően alsóbbrendű utakon. Az oda vezető úton többször kereszteztük a Tisza folyót, volt ahol komppal, volt ahol hídon. Nagyon tiszták a települések erre, az ott élők gondos rendet tartanak a saját településükön. (A kisvárosok, mint Kisvárda, Nyírbátor is nagyon hangulatosak.) Láthatóan sok pénz áramlik ebbe a térségbe, ezt az infrastruktúra, valamint a tematikus útvonalak, kiállítások, közösségi terek, kastélyok jelzik bármerre is megy az idetévedő utas.
Az ebédidő (Csabi fél tizenkettőkor korgó gyomra) Kisvárdán ért bennünket. A főtéren állítottuk le a motorjainkat, és mint később kiderült nem jó helyen. A közterületesekkel folytatott kisebb szócsatát követően átköltöztünk egy parkolóba, ahol a motorok parkolásáért pénzt kértek. Az ebédidőben egy darab mikróval működő étterem meglepetés volt számunkra, egyszerre megjelenő 4 vendég hihetetlen bonyodalmat keltett a dolgozó kisasszonyoknál. Az ételekkel nem volt volt gond, csak a kiszolgálás gyorsaságával és az udvariassággal. Nem baj, viszonylag hosszabb ideig nem jövünk ide ismét. (Ez nem fenyegetés…) Kisvárda, ahogy írtam és gondoltam szép belvárossal rendelkezik, azonban a stadion még nem épült meg. A szilva-úton haladtunk, Tarpán, Kisaron és Nagyaron haladtunk keresztül. Utóbbi település üde színfoltja volt utunknak. Több látnivaló közül a Luby-kastély és a Petőfi emlékkiállítás emelkedik ki. A falu utcáit koptatta anno Petőfi, Kölcsey, Wesselényi és Szemere Pál is, így érdemes kicsit időzni a csodálatos településen. Akinek nem elég a történelem, akkor keresse fel Petőfi fáját, mely alatt született a Tiszánál …
Egy településsel később Kölcsey -tájház névről ugrott be, hogy miről is nevezetes Szatmárcseke. Itt alkotta Kölcsey Ferenc 1823. január 23-án a Himnuszt, és sírköve is itt, a csónak alakú, faragott fejfákról híres temetőben található.
Túristvándi vízimalom
Túristvándiban Kata kolléganőm csatlakozott hozzánk motoros barátjával, így szert tettünk egy kis időre idegenvezetőre is. Nagyon hangulatos a 3 kerekes vízimalom, nagyon szép állapotban tekinthető meg. Szerencsénkre a gondnok ott volt, így tudtunk egy jót beszélgetni Vele.
>
Útközben elmulasztottam a pálinkás helyeket meglátogatni, elmentünk már Gönc, Tarpa és Panyola mellett, így illett már szatmári pálinkát venni. Penyige településen a "lekváros ház" mellett sikerült - kizárólag szín és illatminta után- igazi szilva pálinkát vásárolni. (Otthon kóstoltam, egy baja van csak: gyorsan fogy…)
Nyírbátorban töltöttünk el egy kis időt sétával, városnézéssel. Itt fogyasztottuk el a főtéren napi fagylalt és kávé adagunkat is. Ennyi vendég (6 fő) itt is kifogott a személyzeten, hát igen ezt a szakmát (vendéglátás) még gyakorolni kell : A város egyébként hangulatos, a történelmi sétány, a Minorita és református templom, a Bátori várkastély a történelme megismerésére, a Sárkány Wellness és Gyógyfürdő a pihenni vágyóknak lehet jó választás.
Na, melyik a motor?
Az estét egy forgalmász barátomnál töltöttünk, egy magyar-román határ menti "kisvárosban" Nyírábrányban. Még abban az időszakban ajánlotta fel Zsolti szállásul családi házát, mikor még csak ketten voltunk motorosok, de a 4 fő hallatára sem ijedt meg. A nyírségi jó állapotú utak utáni hajdúsági zötykölődés után jól esett egy kis pihenés. Ennyi szeretet, amit itt kaptunk, minden elvárást felülmúlt, de tényleg…
A pálinkák után jól esett a táltosként elkészített marhalábszár pörkölt, és a mellé kínált kolbászkák, sonkák és sajtok. Hmmm. Külön kérésre Csiki sört kínált nekünk, KÖSZÖNJÜK. Az este vidámságban telt, a család kutyája is méltósággal tűrte - helyenként nehezen viselhető- ottlétünket.
Zsoltról sokat tudtam eddig is, de az együtt töltött este még inkább mélyítette barátságunkat. Motoros és forgalmász, és ebből a fajtából egyszerre kettő (Zsolt és én)is egy helyen, ez igazán nagy öröm. Igaz a "motoros" kifejezést nehéz és tágabban kell értelmezni, amikor egy 1600 köbcentis chopper mellé állítom az Aprilia robogót…
2017.05.27 A nap kilométerben nagyon soknak tűnt, hiszen 500 km fölött robogóval elgondolkodtatott Bennünket. Így reggel pihenésként felmásztunk a település által épített Szapáry kilátóra és gyönyörködtünk egy kicsit az ébredő természetben.
Nyírábrány és Vámospércs között Zsolt felvezetésével haladtunk, hirtelen erős hangja lett a robogónak…
Gyula és motoros barátaim
Szegedig tartó utunkat egy rövid pihenőre Gyulán szakítottuk meg. A vár mellett fagyival és frissítőkkel tartottuk életben magunkat.
Ez volt az első nap, hogy Csaba vészjóslóan korgó gyomrát figyelmen kívül hagytam, mivel a tervezett ebéd (uzsonna) halászlé volt. Szegeden a Kiskőrössy Halászcsárdában sikerült is elfogyasztanunk egy vegyes halászlét. Isteni finom volt, egy túrós palacsintával azért elkísértem.
Szeged és aznapi szállásunk között csendben és lassan teltek a percek, egyre nehezebben viseltük. Leginkább az zavart bennünket, hogy számtalan hely lett volna, ahol szívesen megálltunk volna egy kicsit több időre. Ezt majd legközelebb pótoljuk, Csongrád és Békés megye vár ránk : túra keretében abszolváljuk. Az alsóbbrendű utak általában jobbak voltak, meglepetésemre. Kisebb forgalom volt és a kátyúkat is kellemesen tudtuk kerülgetni. Az 55-ös úton közlekedők életveszélyes manővereket hajtottak végre az építési szakaszon. Apróságokon múlott, hogy nem láttunk baleseteket. Egész utunkon ez a mentalitás egyébként máshol nem volt ennyire jellemző.
Egy újabb vár: Siklós
Levi szülőföldjére tért vissza Baranya megyébe, így a szállás elfoglalása előtt tiszteletét tudta tenni apja sírjánál és vegyes érzelmekkel tudta megmutatni gyerekkora apró állomásait, a csínytevésein keresztül természetesen.
A szállást Csabi intézte, ennyire biztonságban még nem voltunk utunk során : Köszönjük.
2017.05.28 A túránk utolsó együtt töltött napját a siklósi vár látogatásával kezdtük. A 10 órai nyitást nem vártuk meg, bevenni a várat nem tudtuk. (Igaz nem is akartuk :)
Kevésbé szorított napi haladási ütem és normál határellenőrzés esetén a Papuk hegység szerepelt a tervekben, de a nagypapák már nagyon unokáikra vágytak, így a rövidebb magyar utakat választottuk. Siklós és Pécs között kisebb kanyargós utakon haladtunk, jól esett a szőlőtőkék között motorozni. Pécsen a mecseki kanyarvadászat előtt kézműves fagylalttal frissítettük magunkat, igazán jól esett. Levi végre 4-5 féle diabetikus fagyi közül választhatott, ez keleten nem volt jellemző. Előbb Orfű felé, majd Komló irányába haladtunk az erdei utakon, jóleső érzéssel érkeztünk meg a 66-s főútra. Innét már tényleg szinte egyenesen hazafelé vezetett utunk. Várda településen fáradt végtagjainkat kinyújtottuk, és egy kellemes ebédet fogyasztottunk el, a búcsúzást stílszerűen később a Florida cukrászdában, néhány gombóc fagyi társaságában ejtettük meg.
Öt nap alatt úgy kb. 1600-1700 km távolságot tettünk meg, lakóhelytől és a motorok spiráljától függően.
Kemendollár- Sárospatak 621km - 11 óra 1 perc
Sárospatak- Kemendollár 931 km - 15 óra 14 perc
