Ó Jézusom, add nekem a te erődet, mikor szánandó természetem fellázad a bajok ellen, melyek fenyegetik, hogy szeretettel fogadhassam földi számkivetésem gyötrelmeit és szorongatásait. Minden erőmmel csatlakozom érdemeidhez, fájdalmaidhoz, vezeklésedhez, könnyeidhez, hogy veled együtt dolgozhassam az üdvösség művén, és legyen erőm menekülni a bűntől mint a halálküzdelmednek, véres verejtékednek és halálodnak egyetlen okától.

Rombold le bennem mindazt, ami visszatetsző előtted, és a te szent szereteted tüzével nyomd szívembe minden szenvedésedet. Karolj át olyan bensőségesen, oly erős és édes öleléssel, hogy soha ne hagyjalak egyedül kegyetlen gyötrelmeidben.

Csupán egyetlen pihenőt kívánok: a te Szíveden. Egyetlen dolog után áhítozom csak: részt venni szent Haláltusádban. Bárcsak megrészegülne lelkem véredtől, és táplálkozna fájdalmad kenyerével. Ámen.

+++

Mikor érzéstelenítés nélkül két órán át műtétet végeztek rajta, így imádkozott:

- Bocsáss meg nekem, Istenem! Sohasem ajánlottam fel neked semmit, ami értékes lenne, s most, mikor ezt a kis alkalmat adod nekem, alaptalanul panaszkodom! Mi ez ahhoz képest, amit Te szenvedtél el a kereszten! Istenem, bocsáss meg nekem.

+++

Isteni Lélek, világosítsd meg értelmemet, és lobbantsd lángra szívemet, mialatt Jézus szenvedéséről elmélkedem. Segíts, hogy behatoljak a szenvedésnek és szeretetnek ebbe a misztériumába, ahol Istenem - emberré válva - szenved, haláltusáját vívja, és meghal értem.
+++

Az Örökkévaló, a Halhatatlan lealacsonyodik, hogy egy soha nem hallott vértanúságot, a becstelen halált elszenvedje a keresztfán, szitkok, gúnykacaj és gyalázat közepette csupán azért, hogy megmentse saját teremtményét, aki sértésekkel halmozta el, és aki a bűn sarában fetreng.

+++

Az ember megízleli a bűnt, Isten pedig a bűn miatt szomorú egészen a halálig; egy kegyetlen haláltusa borzalmai késztetik arra, hogy vért izzadjon

Nem, semmiképpen sem tudok behatolni a szeretetnek és a fájdalomnak ebbe az óceánjába anélkül, hogy kegyelmed, ó Istenem, ne segítene! Nyisd meg számomra a bejáratot Jézus Szívének legbensőbb mélyébe, hogy ott részt vehessek a keserűségben, mely Őt az Olajfák kertjébe vezette, a halál közvetlen közelébe, és vigasztalhassam rendkívüli elhagyatottságában. Bárcsak egyesülhetnék vele, aki Atyjától és saját magától is elhagyatottá vált, hogy vezekelhessen vele együtt!

Mária, Fájdalmak Anyja, engedd, hogy kövessem Jézust, és meghitt közösséget vállaljak Szenvedésével és a te bánatoddal!

Őrangyalom, vigyázz valamennyi lelki képességemre, melyeket a szenvedő Jézusra irányítottam, hogy soha el ne szakadjanak tőle

+++

Ó Jézus, szívemet döbbenet fogja el, mikor arra a szeretetre gondolok, mely téged Szenvedésed felé siettet! Megtanítottál bennünket, hogy nincs nagyobb szeretet annál, mint ha az ember életét adja azokért, akiket szeret. Íme most azon a ponton vagy, hogy szavaidat példáddal pecsételd meg.

+++

Ó Jézusom, panaszaidtól meghatódva hány nemes lélek marad veled az Olajfák Kertjében megosztván keserűségedet és halálos szorongásodat! A századok folyamán mennyi szív válaszolt nagylelkűen hívásodra! Bárcsak megvigasztalnának, és megosztva szorongásodat együttműködnének Veled, az üdvösség művében! Bár én magam is köztük lennék, s legalább egy keveset könnyíteni tudnék terheden, ó én Jézusom!

+++

Jézusom, mily nagy az a kín, melyet szorongástól ellepett Szívedben olvasok. Látom, amint sebzett szívvel visszahúzódol tanítványaidtól. Bárcsak adhatnék Neked valami vigasztalást, bár könnyíthetnék egy keveset terheden. De nem lévén képes semmi egyébre, sírok melletted. Szeretetem és bűnbánatom könnyei egyesülnek a Te könnyeiddel. Így hatolnak fel az Atya trónusáig, hogy esdekelve kérjék Őt, érezzen szánalmat irántad, és az iránt a sok lélek iránt, akik a bűn és a halál álmába merültek.

+++

Isteni Vér, te ellenállhatatlanul törsz fel Jézus Szívéből, kicsordulsz minden pórusából, hogy ezt a szerencsétlen, hálátlan földet tisztára mossad. Engedd nekem, hogy összegyűjtselek, legdrágább Vér, különösen ezeket az első cseppecskéket. Szívem kelyhében akarlak megőrizni. Megcáfolhatatlan bizonyítéka vagy Te annak a Szeretetnek, mely egyedülálló, mely kiömlésre késztetett. Meg akarok tisztulni benned, ó igen drága vér! Meg akarok tisztítani minden lelket, melyet a bűn beszennyezett. Fel akarlak ajánlani téged az Atyának.

+++

Jézus! Ne válasszon el tőled semmi: sem élet, sem halál! Ha egész életem folyamán véghetetlen szeretettel csatlakozom szenvedéseidhez, megadatik majd nekem, hogy a Kálvárián veled együtt haljak meg, és veled együtt menjek föl a Dicsőségbe. Ha követlek téged a kínokban és üldöztetésekben, egy napon majd méltóvá teszel arra, hogy az égben színről-színre látva szeresselek, és hálát adva, örökké zengjem dicséretedet kegyetlen Kínszenvedésedért

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 27 June 2010 - 13:28:07

Minden kedves hívet szeretettel várunk!

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Ha szeretne felíratkozni a hírlevélre, küldjön egy e-mailt a a közösség e-mail címére:

gyhplebania@gmail.com

A levél tartalmazza a nevét, e-mail címét, és azt hogy tagja-e közösségünknek, vagy csupán érdeklődő.
Az adatait nem adjuk át másik félnek, nem élünk vissza vele, csupán számunkra hordoz igen értékes információt honlapunk látogatóiról.




Ez az egykor gyönyörű kápolna mára nagyon lepusztult. Kár lenne veszni hagyni, hiszen nem csak vallási jelentősége van, hanem kultúránk, hagyományaink része is. Minden hívő, és nem hívő nemzeti érzelmű embernek érdeke, hogy ez a szép építmény ne vesszen el, hanem újra egykori fényében tündököljön.
Tisztelettel kérünk mindenkit, akinek lehetősége van rá, vagy ismer ilyen embereket, az segítsen adományokkal. Hálásan köszönünk minden segítséget!
Ne csüggedjünk, a kicsi is számít! Álljon itt Kalkuttai Teréz anya gondolata:
"Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger."

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 27 June 2010 - 12:59:00

A Mennyország a pokol kapujánál van.

+++

Boldog az az ember, aki hozzátartozói tökéletlenségét éppúgy elviseli, ahogy szeretné, ha az ő tökéletlenségét mások elviselnék.

+++

Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.

+++

Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.

+++

Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda,
ahol szenvedés az élet.

+++

Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál.

---

Kategória: Egyéb írta: root - Saturday 26 June 2010 - 17:09:33

Ha az ördög mozgolódik, annak a jele, hogy nincs megelégedve. Inkább az nyugtalanítson bennünket, ha csendben van.

+++

- Padre, én nem hiszek Istenben!
- Isten azonban hisz benned, fiam.

+++

- Padre, én nagyon sokat vétkeztem, nekem már nincs reményem!
- Fiam, Isten szüntelenül nyomában van a legmakacsabb lelkeknek: te túlságosan sokba kerültél Neki, mint hogy magadra hagyjon.

+++

A szeretet minden erénynek a királynője. Amint a nyakláncon egyetlen szál tart össze minden gyöngyszemet, éppígy a lelki életben valamennyi erényt a szeretet egyesít. Ha a szál elszakad, a gyöngyszemek szétszóródnak, így ott is, ahol nincs szeretet, az erények elforgácsolódnak és összesorvadnak.

+++

A könyvekben keressük Istent, az imádságban megtaláljuk Őt!

+++

1913/1914 Padre Pió ezt írja egy lelki leányának:

Üdvös vésőütések sorával és gondos csiszolással készíti elő az Isteni Művész azokat a köveket, melyeknek az örök épület falaiba be kell majd épülniök. Ezért minden örök dicsőségre hivatott lélek joggal tekintheti magát építőkőnek. Bizony szükség van rá, hogy az Égi Atya, mielőtt felhasználná kalapács és vésőütésekkel formát adjon neki és lecsiszolja. Hogy mit kell értenünk azokon a vésőütéseken? A lelki sötétséget, kedves nővérem, a szorongásokat, kísértéseket, a lelki szenvedéseket, valamint a testi betegségeket is.
Hogy megértsük Isten cselekvési módját - mondja a padre - elegendő, ha megfigyeljük az anyát kisbabájával. Nincs kétség aziránt, hogy gyengéden szereti őt. Nos vajon egész életében saját tejével táplálja? A világért sem. Elérkezik a nap, amikor elválasztja magától. A baba nyögdécsel, követelődzik. A mama hajthatatlan marad. Jól tudja, a kicsinek szilárdabb táplálékra van szüksége ahhoz, hogy emberré váljék.
Ily módon bánik Isten is a lelkekkel, sőt még fokozottabban. Először magához vonzza, és kedvességgel, vigasztalásokkal halmozza el őket. Ámde fennáll a veszély, hogy a szegényke jobban ragaszkodik majd az ajándékhoz, mint az Ajándékozóhoz! Ezt a veszélyt Isten úgy hárítja el, hogy elválasztja őt, vagyis vigasztalanságba és sötétségbe meríti. Ott áll tehát megzavarodva, halálos aggodalmaktól gyötörve, és szorongással kérdezgeti magát, vajon állapotát nem okozta-e valamilyen bűn, amellyel kiesett Isten kegyéből. Megsokszorozza lelkiismeret-vizsgálatait, boncolgatja gondolatait és cselekedeteit, és semmit sem találva, arra a meggyőződésre jut, hogy korábbi életének bűnei miatt hagyta el Isten. Mennyire téved! Amit ő elhagyásnak vél, nem más, mint az Égi Atya leggyengédebb gondoskodásának bizonyítéka, aki a szemlélődő imára emeli. Ez először száraznak és sivárnak tűnik, de ha kitart, lassan-lassan édessé és élvezetessé válik.
Isten tehát a lelket saját javára szakítja el az érzéki hajlamoktól, de minthogy "ínye még nem szokott hozzá a finomabb táplálékhoz", nem tudja megbecsülni, és szenved miatta. Mindazáltal az érzékeknek e tisztulása nélkül a lélek nem tudna örülni a személődésnek, amely "egészen szellemi dolog".
Az érzékek éjszakája az elválasztás ideje. De hogy eljusson a teljes érettségre, a léleknek "egy másik próbán is át kell menni, amit a lelki elsötétülésnek nevezhetünk". Ekkor maga a szellem tisztul meg minden akadálytól és minden salaktól, mely akadályozza a legtisztább Szeretet tökéletes kivirágzását.
Amikor az Úrnak majd úgy tetszik, hogy ebbe az állapotba helyezze Önt, lelke olyan éles fájdalmat fog elszenvedni, mely mindazt meghaladja, amit az ember e tekintetben el tud képzelni. Úgy érzi majd magát, hogy sűrű sötétség veszi körül, lelke pedig a leggyötrelmesebb undorodásba merül el. Ekkor fogja Istent tisztább szeretettel szolgálni és szeretni egyedül önmagáért, s megfeledkezve saját magáról.
Minél inkább beavatja az Úr isteni bizalmába, annál jobban körülveszi lelkét azzal a ragyogóan tiszta fénnyel, mely eleinte vakítja.
A kínok melyeket a lélek ilyenkor érez, annyira gyötrők és kegyetlenek, hogy csak ahhoz tudnánk hasonlítani, amit a tisztítótűzben sínylődő lelkek, vagy még inkább, amit az elkárhozottak szenvednek.
Amíg a lélek nincs teljesen megtisztulva, Isten világossága éjszakának és sötétségnek tűnik előtte, de "mikor kész elfogadni a tökéletes szeretetegyesülés csókját", e világosság, mely kín és gyötrelem volt számára, meg fogja világítani őt.

+++

Hogyan beszélgessünk Istennel?

1918 szept. 23-án (három nappal a stigmák elnyerése után) egy lelki leányának ezt írja:

...Az ima szent ajándéka, leányom, az Üdvözítő kezében van, és minél inkább kiüresíted majd önmagadat, vagyis minél inkább megszabadulsz egyéni hajlamaidtól, és minden testi köteléktől (-belegyökerezve ugyanakkor a szent alázatosságba-), annál inkább megadja majd ezt az ajándékot szívednek. Sok türelemmel ki kell tehát tartanod az elmélkedés szent gyakorlatában, és meg kell elégedned, ha apró lépésekben haladsz előre addig, míg lábaid a futásra alkalmasak lesznek, vagy - még inkább - amíg szárnyakat kapsz, hogy repülhess. Nagy szeretettel alázd meg magad Istennel és embertársaiddal szemben, mert Isten csak azokhoz szól, akik nagyon alázatosan viselkednek Előtte.
Mindamellett annak igazi okát, hogy nem mindig jutsz el a helyes elmélkedéshez, a következőkben látom, s nem hinném, hogy csalódnék:Valamiféle izgatottsággal, nyugtalansággal és szorongással kezd el hozzá az elmélkedéshez, és makacsul törekszel arra, hogy olyan témát találj, mely lelkedet elégedetté teszi és megvigasztalja. Nos hát, ez elegendő ok, hogy ne találd meg, amit keresel, s ilyenformán se lelked, se szíved ne legyen elég szabad ahhoz, hogy az elmélkedésed tárgyát képező igazságra összpontosítsa figyelmét. Tudd meg, leányom, hogy ha valaki túl nagy sietséggel és lázas izgalommal keres egy elvesztett tárgyat, még ha kezével érintené is, vagy százszor szeme elé kerülne: akkor sem fogja észrevenni! Ez a haszontalan aggodalom csak a szellemet fárasztja, és gondolkodásodat teljesen képtelenné teszi arra, hogy az elmélkedés egyes pontjainál elidőzzél; következménye aztán valami hidegség és eltompultság, mindenekelőtt az érzelmi világban. Erre a bajra csak egy orvosságot ismerek: űzd el a nyugtalanságot, mert ez egyike a legfélelmetesebb csapdáknak az igazi erény számára és az igazi lelki életre nézve; azzal az ürüggyel, hogy fel akarja melegíteni a lelket, inkább elhidegíti, s csak azért készteti futásra, hogy felbuktassa.
Egyszóval, leányom, amint már annyiszor mondtam neked élőszóban: légy résen, különösen az imában! Ne felejtsd el, hogy a kegyelemek és az áhítatra való készség nem ennek a földnek forrásaiból valók, hanem az Égből! Minden erőnkkel sem tudnánk ezeket onnan lehozni, jóllehet szükséges, hogy nagy gonddal ráhangoljuk magunkat, de ezt mindig békével és alázattal tegyük. Irányítsd szívedet az ég felé, és onnan felülről várd az égi harmatot! Ezt az elvet ne hagyd figyelmen kívül, lányom, az imában, mert így közelíted meg Isten! Két ok szól emellett: az első, hogy megadjuk neki az őt megillető tiszteletet és hódolatot. Márpedig ez megtörténhet anélkül is, hogy Ő szólna hozzánk, és anélkül is, hogy mi szólítanánk meg Őt. Elegendő felismerni, hogy Ő a mi Istenünk, mi pedig szánandó teremtményei vagyunk, akik lélekben leborulunk előtte és várjuk rendelkezéseit. Hány udvari ember jön-megy királya előtt százszor is, nem mintha beszélni kívánna vele, vagy hallgatni akarná, hanem pusztán azért, hogy jelenlétében legyen, s ezzel a sürgölődéssel hűséges szolgának mutassa magát! Isten jelenlétébe való helyezkedésünknek ez a módja - hogy egész egyszerűen, mint hűséges szolgái elfogadtassuk magunkat előtt - szent, kitűnő, igen tiszta és nagyfokú tökéletesség jele.
Csak mosolyogj kedvedre: én komolyan beszélek.
A második ok, amiért Isten jelenlétébe helyezzük magunkat az ima idején, az, hogy vele beszéljünk, és szavát figyeljük sugallatain és belső megvilágosításain keresztül. Ez rendszerint nagy megnyugvással történik, hiszen számunkra kimagasló kegyelem az, ha ilyen hatalmas Úrral szót válthatunk, aki - midőn válaszra méltat - ezer vigasztalást és drága keneteket önt ránk, melyek a lelket örömmel töltik el.
Nos, leányom, ezeknek az előnyöknek egyike vagy másika nem hiányozhat imádságodból. Ha szólni tudsz az Úrhoz, tedd meg, zengj dicshimnuszt neki. Ha szellemed tompa lévén, nem beszélhetsz vele, semmiképpen se veszítsd el bátorságodat: utánozd az udvari embereket, hajolj meg előtte mély hódolattal.
Ő bizonyosan értékelni fogja jelenlétedet és hallgatásodat. Más alkalommal pedig szíved majd örvendezik, mikor kezedet fogja, társalogni kezd veled, mialatt imakertjének sétányain ezer fordulót tesz társaságodban. De még ha ez sohasem következnék is be, ami kevésbé valószínű, mert hiszen ez az oly gyöngéden szerető Atya nem venné szívére, hogy téged örökös bizonytalanságban hagyjon még akkor is elégedettnek kellene lenned. Nekünk az a kötelességünk, hogy figyeljünk rá, és már az is túlságosan nagy megtiszteltetés, ha kegyesen megtűr bennünket jelenlétében!
Így sohasem leszel zavarban afölött töprengve: - Mit fogok mondani Neki? - mert amikor egyszerűen jelenlétébe helyezkedsz, nem kevésbé hasznos, sőt talán még hasznosabb kötelességet teljesítesz, noha ez nem nagyon van ínyedre.
Amikor tehát imádkozva Isten előtt állasz, szemléld magad az igazság fényében, beszélj vele, ha tudsz, ha pedig nem vagy rá képes, egyszerűen mutatkozz előtte, és ne csinálj magadnak semmiféle gondot.

+++

Padre Pio levele hozzád

1914-ben írta:

A béke, irgalom és kegyelem legyen állandóan Önnel és mindazokkal, akik az Úr Jézust őszintén szeretik. Ámen!
Félek, hogy hosszú hallgatása mögött az ellenség kelepcéje rejtőzködik! Nagyon ügyeljen csapdáira, és sohase hallgasson rá. És ne tekintsen tolakodónak, ha annyi gondot mutatok Ön iránt,s üdvössége oly nagyon szívemen fekszik. Emlékezzék arra, hogy Jézus jegyesévé szenteltem Önt. Nos, ez az oka annak, hogy olyan féltékenyen védelmezem a kelepcék ellen, amelyeket mások állíthatnának az Ön számára! Az ég szerelmére kérem emlékezzék arra, milyen szigorú kötelezettséget vállaltam, hogy folytonosan őrködjek Ön fölött, hogy lelkiismereti kötelességem megóvni a világ pestises leheletétől, s így mint tökéletesen tiszta szüzet mutathassam be egykor az Isteni Jegyesnek, aki eljövetelekor tőlem fogja számon kérni Önt. Jaj nekem, ha nem teszek eleget ennek a feladatnak! Jézus kegyességére és az isteni Irgalomra hivatkozva kérem, sohase hidegüljön el a jóra vezető úton, és ne hanyagolja el tanácsaimat. Az Isten szerelmére, ne tegye hatástalanná az Úr kegyelmét, melyben bőségesen részesült a szentségek által. Legyen mindig éber és készséges az önvizsgálatra; igyekezzék mindenkor előrehaladni a szeretetben; tágítsa ki szívét nagy bizalommal, hogy befogadhassa az ajándékokat, amelyeket a Szentlélek mindenkor kész átadni. Most van a vetés ideje: ha aratni akarunk, nem annyira sok magot kell szórnunk, hanem inkább jó földre kell elhintenünk. Vetettünk már jócskán, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy örvendezhessünk az aratás idején. Hullassuk csak a jó magot, hullassuk állandóan, semmi el ne bátortalanítson, és ha majd a melegben ez a mag csírázni fog és gabonává válik, nagy gonddal ápoljuk, hogy a konkoly el ne fojtsa! ...
Legyetek kitartók és vállaljátok a szenvedést! A szorongás nagyobb baj mint a baj maga. Járjatok egyszerűségben az Úr útján és ne gyötörjétek lelketeket! Tekintsetek hibátokra szent és csendes utálkozással és ne azzal a monoton s nyugtalan gyűlölettel, amely csak hizlalja azokat! Emlékezzetek rá, leányaim, hogy a haszontalan vágyaknak ellensége vagyok, csakúgy, mint a veszedelmes és gonosz vágyaknak. Az a döntő, amit Isten akar számunkra. Ha úgy kíván velünk beszélni, mint Mózeshez, villámok közt és az égő csipkebokor füstfelhőjében, ne ragaszkodjunk makacsul ahhoz, hogy lágy és üde szellőből szóljon hozzánk, mint Illéshez...
A legnagyobb sérelem, amivel Isten megbánthatjuk, ha kételkedünk benne.
Következésképpen, távolítsunk el magunktól mindenféle gondot és nyugtalanságot a lelki és e világi szenvedések hordozása közben - bármilyen formában érkezzen is - , mert ezek akadályozzák a Szentlélek szabad működését. A türelem annál tökéletesebb, minél kevésbé vegyül gondokkal és szorongással. Ne vonjátok kérdőre Isten, és sohase mondjátok neki: miért? Még az utat se nézzétek, amelyen vezet benneteket, hanem inkább: - Jézus szerelmére kérlek benneteket, szegezzétek szemeteket arra, aki vezetőtök, valamint az égi hazára, ahová el akar kalauzolni titeket. Hogy pusztaságon kell-e áthaladnotok vagy mezőkön, számít ez valamit? Csak elérkezzetek ezen az úton, amely a ti utatok, az Isten által teremtett lelkek egyetlen céljához, ahhoz ugyanis, hogy legkedvesebb Fiához hasonlókká váljatok és Őbenne fokról fokra megdicsőüljetek...
Isten csiszolja a lelkedet, hogy megvalósítsa magasztos célját, mely abban áll, hogy Őbenne való átalakulásod teljes legyen.A szeretet tehát az a csodálatos mágnes, mely a lelkeket kirántja a tompultságukból és középszerűségükből, hogy magához vonzza őket: ámde ez a Szeretet keresztre van feszítve, és csak a Kereszten találjuk meg.
Nos, ez az, amiért annyira félreismerik! A szeretetet akarjuk, de a szenvedést visszautasítjuk. Márpedig Jézus felénk nyújtja karjait, kezei azonban át vannak szegezve. Hogy megöleljük, át kell karolnunk keresztjét. Hogy megtaláljuk, rész kell vennünk haláltusájában.
Jól figyeljetek rám, kedveseim: Jézus születésekor a pásztorok hallották az angyalok énekét, amint az Írásból tudjuk ezt. De az nincs benne, hogy a Szent Szűz és Szent József, akik az Isteni Kisded közvetlen közelében voltak, szintén hallották az angyalok hangját és látták volna az égi fényességet. Ellenkezőleg, mit hallottak ők? Az Újszülött sírdogálását... És mit láttak egy hitvány mécses pislákoló fénynél? A Gyermek könnyekben ázott szemeit és a hidegtől teljesen átjárt kicsiny testét. Nos, kérdezlek benneteket, kedveseim: hol maradtatok volna szívesebben, ha a választás rajtatok áll? A gyermeksírástól hangos, sötét istállóban-e, vagy az örömtől ujjongó pásztorok mellett, az édes égi dallamok özönében és annak a csodálatos fénynek ragyogásában? Tudom, mit fogtok válaszolni! Azt mondtátok volna amit Szent Péter: "Jó nekünk itt lennünk". Hát én biztosítalak titeket, hogy a betlehemi barlangban vagytok, a hidegtől reszkető Jézus közvetlen közelében, vagy - még inkább - Máriával vagytok a Kálvárián, ahol csak szögeket, töviseket, halált, agóniát, sötétséget és elhagyatottságot szemléltek. Kérve kérlek benneteket, szeressétek meg a Jászolt és a sötétség közepette kereszten függő Istenünk Kálváriáját.

+++

Padre Pio és a szívet tépő könnyek

Leó atya, aki 1903és 1908 között Padre Pióval együtt folytatta skolasztikus tanulmányait, a következőket mesélte:
-Ima közben Padre Pio mindig sírt, csendben és olyan hosszasan, hogy könnyei nyomot hagytak a kórus kőlapjain.Mi fiatalok, csúfolódtunk rajta. Akkor azt a szokást vette föl, hogy mikor letérdelt imádkozni, maga elé terítette a földre nagy zsebkendőjét. Imádság után összefogta a zsebkendőt, mely teljesen átázott volt. Ki lehetett volna facsarni!Azóta a könnyek ezt az ajándékát, amelyért az Egyház különleges imákban könyörög, San Giovanni Rotondo apostola sohasem nélkülözte.Láttuk zokogva az oltárnál. Nagy könnycseppek gördülnek végig arcán, és lehullanak az oltár terítőjére, díszítményeire. A gyóntatószékben állandóan kézben tartja kockás zsebkendőjét, mely a rekkenő hőségnek ezekben a napjaiban nemcsak izzadságcseppek letörlésére szolgál. Láttuk meggörnyedve, lihegve, mint aki már nem tud megbirkózni a szennyáradattal, mely körülveszi. És az undortól elfogva többször kiáltozott kegyelemért:
- Mára elég volt!
Egyes gyónások után, melyek különösen fáradságosak voltak, zokogása szívtépőbbé válik az oltárnál, és könnyei sűrűbben hullanak. Nagy bűnösök "izzadságban fürdő homlokkal" látták, amikor fogadta őket télvíz idején, farkasordító hidegben.
- Miért és kiért sír Padre Pio?
Egy szent mondása szerint, ha látnánk a bűn borzalmasságát, meghalnánk az undortól. Nekünk szerencsétleneknek, akik már hozzászoktunk, a bűn látványa alig okoz kényelmetlenséget, s jól megvagyunk ebben a mocsokban. De vannak köztünk olyan emberek, akik nem nyugodnak bele, és nem paktálnak a gonosszal. Padre Pio közülük való: ez az oka könnyeinek. Sír a bűnös miatt, aki értékes lelkénél többre becsüli a bűnt. Sír Isten Vére miatt, amely annyi szerencsétlen emberért ömlik ki hiába. Sír a teremtettvilág megszentségtelenítése fölött és a kegyelem elutasítása miatt. Sír végül, mert hiszen Krisztus is sírt. Nos hát ezért nem alkudozik Istennel! A lelkekért fizetni kell. Tisztában van ezzel. A nappal és az éjszaka minden pillanatában kész arra, hogy az árat megadja értünk.

---

Kategória: Egyéb írta: root - Saturday 26 June 2010 - 16:54:55

A honlapon található történeteket, verseket az Interneten találtam, ahol tudni lehetett ki a szerző,
ott én is feltüntettem azt. Tudomásom szerint egyik sem tartozik jogi védelem alá.
Ha mégis, akkor kérem értesítsenek a következő e-mail címen:
gyhplebania@gmail.com
vagy:
tuzalaszlo.tauri@t-online.hu

Köszönöm!

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 20 June 2010 - 15:26:46

Van egy igaz történet egy kisfiúról, akinek a húga vérátömlesztést kellett,hogy kapjon.
Az orvos elmagyarázta a kisfiúnak, hogy a húgának ugyanaz a betegsége, mint amiből a kisfiú két évvel ezelőtt felépült. A kislánynak úgy van esélye a túlélésre, hogy vérátömlesztést kapjon olyan valakitől, aki ezt a gyilkos kórt már legyőzte. Így a kisfiú ideális donornak bizonyult.
- Adnál vért a kishúgodnak? - kérdezte a fiút az orvos
A kisfiú kicsit elgondolkodott, majd így válaszolt az orvosnak:
- A húgomért igen,doktor bácsi.
Megtörténtek a szükséges vizsgálatok, és eljött a nagy nap.
Betolták a két gyereket a kórterembe. Johnny erős és egészséges volt,Mary sápadt és sovány. Mikor tekintetük találkozott, Johnny biztatóan mosolygott Maryre. Mikor a nővérke beleszúrta Johnny kezébe a tűt, a mosoly lehervadt a kisfiú arcáról és némán figyelte, ahogy átfolyik a vére a csövön.
Egy kis idő múlva Johnny reszkető hangja törte meg a csendet.
- Doktor bácsi mikor fogok meghalni? - kérdezte félénken
Az orvos csak ekkor értette meg, hogy miért tétovázott egy kicsit a gyerek, amikor megkérdezte tőle, hogy adna-e vért a testvérének. És azt, hogy milyen önfeláldozás volt ez a kisfiú részéről, hiszen ő valóban azt hitte, hogy meg fog halni ha ezt megteszi. Az életét adta volna oda a testvéréért.
- Ekkor elmagyarázta neki az orvos, hogy nem fog meghalni, viszont a testvére meg fog gyógyulni az új vértől.

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 20 June 2010 - 15:11:50

Egyszer egy gyermek megszületni készült.
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
-Azt beszélik, holnap leküldesz a földre. De hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten így válaszolt:
-A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged, és vigyázni fog rád!
-De itt a Mennyországban nem csinálok mást csak éneklek, és mosolygok. Erre van szükségem hogy boldog lehessek!
Isten így szólt:
-Az angyalod minden nap fog énekelni neked, és érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
-De hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?
-Az könnyű! - Mondta az Isten.
-Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb, és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz.
És az angyalod türelemmel, és gondossággal meg fog tanítani beszélni téged.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt:
-És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a gyermekre és így szólt:
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni téged.
-De én úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?
Az Isten megölelte a gyermeket és így szólt:
-Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!
A gyermek szomorúan nézett, és így szólt:
-De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged.
Isten ismét megölelte a gyermeket, és így szólt:
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám,
habár én mindig melletted leszek.
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!
Isten így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos...
Egyszerűen csak így fogod hívni: "ÉDESANYÁM"

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 20 June 2010 - 15:09:58

Valamikor régen volt két jó barát, két iskolásfiú. Úgy kezdtem, mint egy mesét, pedig e kis történet igaz, nagyon is igaz. Egy idős férfi jött el egyszer hozzám, ő mesélte el nekem, de most átadom a szót az én barátomnak, és én csak hűséges íródeákja leszek. Hát akkor kezdjük:
Volt egyszer régen egy nagyon kedves iskolatáram, akinek édesapja falun lakott, ahol szép nagy birtokuk volt. Ez a kedves bácsi az iskolaév végével szeretetteljesen meghívott, hogy náluk töltsem a nyári vakációt. Nekem mindig az volt a vágyam, hogy egyszer vidékre mehessek egy kicsit, ahol szabadon járhat az ember erdőn és mezőn, s ahol a fáról lehet szakítani a gyümölcsöt. Így hát kapva kaptam a nagyszerű alkalmon, és nem sokáig kérettem magamat, hanem azonnal hazasiettem, csomagolni kezdtem. Aznap este már János barátom falusi hajlékában voltam, amely olyan nagyszerűen volt berendezve, és olyan gyönyörű kerttel volt övezve. Biztosra vettem, hogy ezen a helyen jól fogom eltölteni a nyári szünetet.
János barátom végtelen szeretettel fogadott, és körülvezetett az egész gazdaságukon. Megmutatott mindent, azokat a helyeket, ahol játszani szokott. Minden nagyon tetszett és igen meg voltam elégedve.
Este sokáig ültünk együtt és nagyszerűen éreztük magunkat. Végigjátszottunk minden társasjátékot, tréfálkoztunk, nevetgéltünk. Már későre járt az idő, mikor János barátom édesanyja figyelmeztetett bennünket, hogy most már ideje lefeküdni.
János egy emeleti kis szobácskába vezetett, ami az övé volt, nagyon kedvesen berendezve. Egy kis fiókos szekrény állt a szobában. János barátom kihúzta a fiókokat, és megmutatta azoknak tartalmát. Szeme, szám elállt, mikor a sok szép játékot megláttam. Volt ott mindenféle játék, ami egy magam korabeli diákgyereket szórakoztatott. Rendkívül boldognak éreztem magam. Előre örültem azoknak a kellemes napoknak, amelyek a falusi otthonban, a barátságos emberek között rám várakoztak.
János vetkőzött le előbb, és azonnal ágyába bújt. Nekem is vetkőznöm kellett volna, akkor azonban eszembe jutott valami.
Amikor elutaztam, édesanyám kikísért a vonathoz és búcsúzóul halkan a fülembe súgta:
- Fiam, viselkedj mindig illendően, ne hozz rám szégyent az idegen emberek hajlékában!
Jól tudtam, hogy édesanyám mire gondol. Tudtam, hogy azt értette, legyek becsületes minden körülmények között. Ne tegyek illatlen dolgot, legyek tisztelettudó minden ember iránt, és minden alkalmat ragadjak meg arra, hogy valakivel jót tegyek. De volt még valami, amit figyelmeztetése magában foglalt. Az esti ima. Odahaza mindig letérdeltünk és lefekvés előtt kértük a jó Isten, hogy bocsássa meg bűneinket, és oltalmával vegyen körül.
De most mit tegyek? Nem tudtam határozni. Hátha János kinevet? Nagy küzdelem ment végbe bennem. Ó, hogy szégyellném magam, ha holnap az egész ház gúnyosan mosolyogna rajtam!
Amint így töprengtem, egyszer csak megszólalt János barátom és sürgetni kezdett, hogy vetkőzzek már, feküdjek le, mert nagyon késő lesz, és reggel nehezünkre esik felkelni.
Éreztem, hogy most határoznom kell, amely határozat egyszer s mindenkorra új irányt ad egész életemre. Határoztam.
- Várj néhány percig, amíg letérdelek és imádkozom, mert én ezt mindig így szoktam.
- Imádkozol? kérdezte csodálkozva, de egy cseppet sem gúnyosan, és ezzel minden további megjegyzés nélkül hátat fordított, és többé nem szólt egy szót sem.
Éreztem, hogy János barátom várakozásomon felül kifogástalanul viselkedett, mert azzal, hogy elfordult, valószínűleg azt akarta jelezni, hogy nem akar imádságomban zavarni. Úgy éreztem, hogy mázsás kő hullott le a szívemről.
Ezután sohasem szégyelltem imádkozni, bárki társaságában voltam. Mindig éreztem, hogy az a jelenet, mikor elég lelki erőm volt hozzá, hogy a helyes irányban határozzak, kihatott egész életemre, és ennek köszönhetem, hogy később olyan keresztyén lettem, aki hitét nem szégyelli.

"Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében."
Lukács 9,26

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 20 June 2010 - 15:04:58

Emlékszel-e még mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek.

Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktől fogva benne voltál a szeretetemben, hogy a világnak része lehessen benned. Akartam, hogy legyél és akarom, hogy az legyél, akinek akartalak. Nem kérdem ki vagy, milyen vagy. Ismerlek téged. Ismerlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Ha sántítasz, nem kívánom tőled, hogy táncolj. A mankóiddal együtt is bejöhetsz hozzám. Ha táplálékra van szükséged, adok neked. Ha vigaszra vágyakozol, nálam megtalálod. Nem darabollak szét részeidre, hogy megismerjelek. Nem szavaid és tetteid alapján ítéllek meg. Én, a szívek, vesék vizsgálója ismerem legtitkosabb gondolataidat is. Ismerem vágyaidat, szándékaidat. Én nem a külső alapján ítélek. Én magadhoz mérlek, nem másokhoz. Én nem utállak a bőneid miatt. Én a bűneidet utálom, és a bűneidtől csak általam szabadulhatsz meg. Csak szólj, és én megbocsátok neked, csak kérd, és újra tiszta lappal indulhatsz előttem. Én azt akarom, hogy örülj, hogy boldog légy! Mert én örülök neked, és meg akarom osztani veled az örömömet! Én azt akarom, hogy tudj nevetni, hogy mindig vidám legyél. Én azt akarom, hogy észre vedd: az élet szép és élni jó! Azt akarom, hogy színt vigyél mások életébe is, hogy az emberek megtanuljanak kacagni tőled, hogy felszabadult lehess. Azt akarom, hogy az enyém lehess, hogy kifoszthassalak. Nem azért, hogy kifosszanak, hogy semmid se legyen, hanem, hogy én legyek mindened, hogy egészen betölthesselek, hogy átjárjalak, s hogy szeretetem a tied legyen. Jól tudom életed tele van gondokkal, nehézségekkel.
NE FÉLJ, nem kell félned, én veled vagyok. Én a tied vagyok, egészen neked adtam magam. Aki fél, az nem talál meg engem. A félelem elfordít tőlem. A félelem meggátol abban, hogy szeretni tudj. Aki fél, az nem tud igazán szeretni. A félelemtől kell félned. Én a tied vagyok, és ez elég neked. Az én kegyelmem elég neked, és én betöltelek. Hogyan magyarázzam meg neked: én mindig veled vagyok. Akkor is, ha úgy érzed, mindenki elhagyott, akkor is, ha azt mondod, nincs szükséged rám. Én melletted állok és várom, hogy figyelj, FIGYELJ RÁM!
Nem kényszerítelek, csendben szólongatlak, s ha rám figyelsz, meghallod hangomat. A neveden szólítalak, az igazin, amelyet én adtam neked. Csak akkor hallod meg a hangomat, ha ismered a nevedet, ha tudod, hogy fontos vagy nekem. Fontos vagy nekem, mert szeretlek. Nélkülem semmi vagy, nincs életed, nincsenek lehetőségeid. Nélkülem nincs meg az újrakezdés lehetősége. Ha egyedül akarod járni az utadat, megteheted. Elfordulhatsz tőlem. Ha nem akarsz látni, becsukhatod szemeidet, ha nem akarsz hallani, befoghatod füleidet. Ha nem akarsz emlékezni rám, megfeledkezhetsz rólam. De nélkülem az életed olyan, mint a fáról lehullott levél: a legelső szél elsodorja. Mint az olaj nélküli mécses: hiába akar lobogni, csak a kanóc ég el füstölögve. De én nem oltom ki a pislákoló mécsest, és a megtört nádszálat sem töröm össze: én semmire sem kényszerítelek, mert szeretlek. És ha néha vádolsz, gyűlölsz, én akkor is szeretlek! A kudarcaidban is ott vagyok veled, mert önmagadban semmi vagy, de én a kudarcaidban is szeretlek. Olyan könnyen megfeledkezel rólam: a barátok, a munka, a szórakozás vagy a mindennapi robot leköti figyelmedet. Csak ha nagy a baj, ha szorít az idő, akkor jutok eszedbe. Akkor jössz: de én mindig várlak. Szüntelenül, mert egészen neked adtam magamat. Minden beteljesedett, mert Atyám, az örök Atya így akarta. Jöjj velem, ne szégyelld, hogy veled vagyok! Talán nem érted, hogy miért tettem mindezt: miért volt szükség a Betlehemre, a Golgotára, miért a szalma, a jászol, az ostor és az áldozat, a kereszt Nem baj, ne törd a fejedet rajta túlságosan ne akarj mindent egyszerre megérteni! Ha tudsz szeretni, láthatod: a szeretet áldozatot követel, önfeláldozást!
Én téged végtelenül SZERETLEK.

(Jézus Krisztus)

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 20 June 2010 - 15:02:52

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. A falu mentén egy esős évszakban kiáradt a folyó. A háborgó víz áttörte a gátat, és elárasztotta a falu utcáit. A házak egymás után dőltek össze, mindenki próbálta megmenteni családját, jószágait, kis vagyonkáját. Egyedül a pap nem menekült, nyugodtan ült, és nézte, ahogy a víz egyre magasabbra emelkedik. A falusiak egy csónakkal mentek érte, és így kérlelték:
-Tisztelendő úr, fogja a holmiját, gyorsan szálljon be a csónakba, mert különben elviszi az árvíz, és akkor már nem tudunk magán segíteni!
A pap azonban legyintett:
-Hagyatok csak, én jóban vagyok Istennel, szolgálom őt, ezért bármi történik, ő is vigyáz rám, így nem lehet semmi bajom. Menjetek csak, magatokkal törődjetek!
Másnap a víz annyira megemelkedett, hogy a papnak a templom legfelsőbb ablakába kellett felmásznia, nehogy elvigye az ár. A falusiak újra elmentek érte egy csónakkal.
-Tisztelendő úr, jöjjön velünk, hiszen elviszi a víz, hadd segítsünk magán!
A pap erre csak nevetett.
-Mondtam már nektek,hogy én megegyeztem az Istennel. Életemben szolgálom őt, ezért ő is vigyáz énrám.
Harmadnap már a templom tornyáig ért a víz. A legbátrabb falusiak megint megpróbálták megmenteni, de a pap csak azt ismételgette, ami korábban. Néhány óra múlva a pap elmerült a vízben és mivel nem tudott úszni, belefulladt.
Halála után Szent Péter elé került,És így szólt hozzá nagy mérgesen:
-Nekem egyezségem volt az Istennel, hogyha bajba jutok, segít rajtam, hiszen rendesen szolgálom. Miért nem segített hát mégsem?
Szent Péter erre így válaszolt:
-Ne Istent hibáztasd, hiszen ő háromszor is küldött neked segítséget, de te egyszer sem fogadtad el azt!

---

Kategória: Egyéb írta: root - Sunday 20 June 2010 - 15:01:32